✠    Pünkös utáni lelki táplálék    ✠

2026

2. hétfő

Róm 2,28-3,18

 28 Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható, 29 az a zsidó, aki bensőleg az, s aki nem betű szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Az ilyen nem embertől, hanem Istentől kapja a dicséretet. 3,1 Mi előnye van tehát a zsidóknak? S mi haszna a körülmetélésnek? 2 Minden tekintetben sok. Először is, az Isten rájuk bízta tanítását. 3 De hogyan? Ha vannak, akik hűtlenek lettek, vajon nem teszi hitetlenségük Isten hűségét hatástalanná? 4 Egyáltalán nem, ellenkezőleg: Isten igaz, még ha minden ember hazug is. Amint az Írás mondja: Hogy igaznak bizonyulj szavadban, s győzz, mikor pörölnek veled. 5 De mit szóljunk ahhoz, hogy gonoszságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Mert emberileg szólva nem igazságtalan az Isten, amikor haragjával sújt?  6 Egyáltalán nem. Különben mi címen ítélkeznék Isten a világ fölött? 7 De ha Isten igazsága hazugságom folytán csak nőttön-nő az ő dicsőségére, miért marasztal el bűnösként? 8 S miért ne tennék rosszat, hogy jó származzék belőle, mint némelyek rágalmaznak bennünket, hangoztatva, hogy effélét állítunk. Ezeknek jogos az elmarasztalásuk. 9 Hogy áll tehát a dolog? Különbek vagyunk náluk? Egyáltalán nem. Az imént bizonyítottuk ugyanis, hogy a zsidók és a pogányok mind alá vannak vetve a bűnnek, 10 ahogy meg van írva: Nincs igaz egy sem, 11 nincs, aki értene, nincs, aki Istent keresné. 12  Mind letértek az útról, elfajzottak, nincs, aki jót tenne, nincs egy sem. 13  Tátongó sír a torkuk, nyelvük csalárdságot beszél, kígyók mérge van ajkukon. 14  Szájuk telve átokkal és keserűséggel, 15  lábuk gyors a vérontásra. 16  Ösvényeiken baj és nyomor, 17  a béke útját nem ismerik, 18  Isten félelme nincs szemük előtt.

Mt 6,31-34; 7,9-11

31 Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? 32 Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. 33 Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! 34 Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja. 7,9 Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? 10 Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? 11 Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.

Magyarázat

Az egyértelműségre vagy az egyeneslelkűségre tanít bennünket ma a Szentírás. A keresztény embernek mindenképpen ilyennek kell lennie. Egyszerűen azért, mert Jézus Krisztus a példaképe, és Ő mindig, minden körülmények között igaz és egyeneslelkű volt. De nemcsak a viselkedésében, mert azt is tanította, és nyilván élte is, hogy „beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem” (Mt 5,37).

Szent Pál apostol a mai szentírási részletben szintén az egyenességre tanít. Világosan megmondja, hogy nem az a zsidó, aki látszatra az, vagyis nem a körülmetélés számít igazán, hanem a lelkület (Róm 2,28). S milyen fontos ez számunkra is, akik már nem ószövetségi zsidók, hanem Jézushoz tartozó keresztények vagyunk! A szív bensőségességét tekinti Jézus. Persze, nem szabad tagadni a külsőségeket sem, mert a hit megvallása azzal is jár. Csak nem szabad eltúlozni, amint azt a zsidók tették az Ószövetség világában.

Jézus a példabeszéde végén, amiben a gondviselésről tanított, ugyancsak az egyenességre hívja fel a figyelmünket. A mennyei Atyát tárja elénk példa gyanánt, aki mindig, minden körülmények között jót ad nekünk, az ő gyermekeinek (Mt 7,11). Hát akkor mi sem lehetünk mások: Őt kell követnünk. Egyébként is, Jézus azt tanította máshol, hogy úgy éljünk, hogy a szeretetünk alapján ismerjenek ránk, hogy az Ő követői vagyunk (Jn 13,35).

A lényeg az, hogy törekedjünk mindig egyeneslelkűek lenni. Erre az őszinteségre buzdít bennünket Jézus tanítása, és erre ad ösztönzést a Szentírás többi tanítása, ami az Egyházunkon keresztül érkezik el hozzánk. Az egyenesség mindig kifizetődő. Lehet, hogy előbb hátrányt okoz, de nagyobb távlatban mindig kifizetődő! Nem is beszélve arról, hogy a végső célba, az örök élet boldogságába is ez vezet el bennünket.

 

1. szombat

Róm 1,7b-12

7Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól! 8Először is hálát adok Istenemnek mindnyájatokért Jézus Krisztus által, hitetekről ugyanis az egész világon dicsérettel szólnak. 9Tanúm az Isten, akinek Fia evangéliumát hirdetve szívvel-lélekkel szolgálok, hogy imáimban mindig megemlékezem rólatok, 10és szüntelenül azért könyörgök, hogy egyszer Isten segítségével eljuthassak már hozzátok, 11hiszen nagyon szeretnélek látni benneteket, hogy megerősödésetekre némi lelki ajándékot juttassak nektek, 12más szóval, hogy a hitben, amely éppúgy a tiétek is, mint az enyém, kölcsönösen megvigasztaljuk egymást.

Mt 5,42-48

42Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg! 43Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. 44Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! 45Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. 46Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? 47S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? 48Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Magyarázat

Radikalitás, teljes elköteleződés: ez a gondolat emelkedik ki a mai szentírási tanításból. Ez jelenik meg a hívek iránt megnyilvánuló hitben, szeretetben, gondoskodásban és értük mondott imádságban, amit Szent Pál igazol. És ugyanez van jelen Jézus tanításában is, amikor a szeretet radikalitásáról tanít, amelynek az ellenség felé is meg kell nyilvánulnia.

A teljes elköteleződését igazolja Szent Pál apostol a római hívek felé. Isten kegyelmét és békességét kívánja nekik (Róm 1,7). Odaadó szeretetét igazolja aztán azzal, hogy hálát ad Istennek értük. És hogy ez ne csak általánosság legyen, még imádkozik is értük. Könyörög az Istenhez: imáiban mindig megemlékezik róluk. Végül azt a vágyát is kifejezi, hogy személyesen találkozhassanak, és hogy ő ezáltal megerősíthesse őket. Szóval, a szeretetét tényleg elkötelezett módon fejezi ki irányukban.

Jézustól pedig kifejezetten a szeretet radikalitásáról kapunk ma tanítást. Olyanról, ami az ellenség szeretetéig is elmegy (Mt 5,43). Mert ha csak azokat szeretjük, akik bennünket is szeretnek, akkor semmi különlegeset nem teszünk. Nagyon fontos az, amit Jézus arról mond, hogyan tudjuk ezt az általa parancsolt szereteteet megvalósítani. Az imádsággal. Nem biztos, hogy érzelmekkel tudjuk szeretni a rosszakaróinkat. De imádkozni tudunk értük! És ez a legfontosabb. Nekünk is, meg nekik is.

Így próbáljuk megközelíteni a mai szentírási tanítást, és így próbáljuk meg teljesíteni a benne foglaltakat. Elkötelezett, ha kell, akkor radikálisan, de próbáljuk megélni az evangéliumot, illetve a Szentírás teljes tanítását. Mindenek fölott: a szeretetet. Így leszünk gyermekei – és igazi gyermekei – a mennyei Atyának (Mt 5,46).

 

1. péntek

Róm 2,14-28

14 Amikor a pogány törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye. 15 Ezzel igazolja, hogy a törvényszabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti majd azon a napon, 16 amelyen evangéliumom szerint Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött. 17 De ha te zsidónak mondod magad, és a törvényre támaszkodol, és az Istennel dicsekszel, 18 ismered is akaratát, és ki tudod választani a jobbat, mert a törvény megtanított rá. 19 Ha a vakok vezetőjének, a sötétben élők világosságának, a tudatlanok tanítójának, 20 a kiskorúak mesterének tartod magad, ha a törvényben megkaptad a megismerés és igazság foglalatát, 21 ha mást tanítasz, magadat miért nem tanítod? Azt hirdeted: ne lopj, s magad lopsz? 22 Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod a bálványokat, és templomrablást követsz el? 23 Kérkedsz a törvénnyel, és törvényszegéssel gyalázod az Istent? 24 Valóban: miattatok káromolják Isten nevét a pogányok, ahogy írva van. 25 A körülmetélés hasznodra válik, ha megtartod a törvényt, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz. 26 Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, körülmetéletlenül is nemde körülmetéltnek számít? 27 Ilyenkor a származása szerint körülmetéletlen, aki megtartja a törvényt, ítélkezik fölötted, mert a törvény betűje és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. 28 Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható.

Mt 5,33-41

33 Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. 34 Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek sem az égre, mert az Isten trónja, 35 sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. 36 Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. 37 Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való. 38 Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. 39 Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! 40 Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! 41 S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira!

Magyarázat

A mai szentírási tanítás alapján ismét a lelkiismeretre fordíthatjuk a figyelmünket, mint nemrég volt erről szó. A lelkiismeret olyan belénk írt törvény, amit el nem lehet távolítani az emberből. Az igaz, hogy „elaltatni” el lehet, legalábbis egy ideig, de előtt-utóbb jelentkezik. Az is igaz, hogy nem mindig működik helyesen, főleg akkor, amikor tévesen nevelték vagy nevelik. De akkor is ott van bennünk!

A mai apostoli szakasz elején Szent Pál apostol írja, hogy „a törvény” működik bennünk (Róm 2,13), amiről a lelkiismeretünk tanúskodik. De aki nincs alávetve a törvénynek, az ószövetségi Törvénynek, az is érzi a cselekedeteinek helyes vagy helytelen voltát.  Íme, a lelkiismeret szava. Ami alól valóban nem lehet kibújni senkinek sem. Még ha önszántából akarna, akkor sem. Mert egyszercsak felébred a lelkiismeret!

Jézus pedig magasabb szintre emeli a törvény megtartását. Ő ismét mást mond, mint a „régiek” (Mt 5,34). Az eskü, a sok felesleges beszéd, és főleg a bosszú nem lehet a keresztény ember tevékenységeinek repertoárjában. Ha csak ennyit tartanánk meg a tanításából, máris szebb lenne a világ. Hát még akkor, ha arra a többlet-szeretetre is odafigyelnénk, ami a mai evangéliumi szakasz végén hangzik el! Persze, ehhez már emelkedettebb lelkület kell.

A lényeg, hogy van bennünk lelkiismeret. Ha helyesen neveljük, akkor jól működik. Igazolja tetteink helyes vagy helytelen voltát. Megszólal előzetesen: figyelmeztet, hogy jó lesz-e, vagy rossz, amire készülünk. És megszólal utólag: igazolja, hogy helyesen vagy helytelenül cselekedtünk-e. A lényeg, hogy figyeljünk rá és neveljük helyesen.

 

1. csütörtök

Róm 1,28-2,9

28 Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. 29 Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. 30 Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, 31 értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek. 32 Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is. 2,1 Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező. 2 Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik effélét művelnek. 3 Azt hiszed talán, te ember, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, amikor magad is ugyanazt műveled? 4 Avagy semmibe veszed, hogy Isten végtelenül jó, türelmes és elnéző, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni? 5 Konokságodban és szíved megrögzöttségében csak büntetést halmozol magadra, a haragnak és az Isten igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára. 6 Ő kinek-kinek tettei szerint fizet: 7 örök élettel annak, aki a jótettekben kitartva dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik, 8 haraggal és megtorlással annak, aki haszonleső, s nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart. 9 Mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és a gyötrelem, elsősorban a zsidót, azután a pogányt.

Mt 5,27-32

27 Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. 28 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. 29 Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. 30 Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön. 31 Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. 32 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.

Magyarázat

Az egyházi év úja szakaszában előbbre haladva folytatódik Jézus tanítása a magasabb értékű szempontokról. Arról, ami nagyobb az ószövetségi Törvénynél; ami többet jelent az írástudók és farizeusok tanításnál. És ezt támasztja alá az apostoli szakaszban Szent Pál apostol is. Nekünk így kell olvasni, hallgatni, értelmezni a Szentírás tanítását: Jézus szeretete-parancsának a fényében.

Az apostoli szakaszban Szent Pál az erkölcsi bűknökről beszél. Azzal kezdi a tanítását, hogy akik nem fogadják el Istent, aki nem akarnak vele kapcsolatot, azokat Isten is a „romlott eszükre” hagyja (Róm 1,28). Íme, milyen nagy kárt okozhat magának az ember! Nem Istent bántja meg, mert Őt nem is lehet megbántani. Saját magának tesz rosszat. És akkor következnek azok az erkölcsi bűnök, amiket felsorolni is sok lenne, amiket leírt Szent Pál apostol.

A mai evangéliumi szakaszban hasonlót hallunk: magasabb szempontra kell odafigyelni. Ez pedig nem más, mint Jézus tanítása. Aki az ószövetségi Törvényen túl emelkedik. És bár „a régieknek megmondatott” a Törvény betartásának a fontossága és egyes részletek is, Ő többet mond (Mt 5,28). Ma főleg a hatodik parancs körüli dolgokat említi. Igen, ezekben is a magasabb szempontnak kell uralkodnia az életünkben. Legalábbis, ha komolyan vesszük, hogy az örök élet boldogságára és ne a gyehenna szenvedésére jussunk.

Fogadjuk el a Szentírás tanítását, amit napról napra kapunk a mi jóságos Istenünktől. Ezt most az Egyházon keresztül nyújtja nekünk. Folyamatosan teszi, hogy soha ne maradjunk lelki táplálék nélkül. És hogy mindig tudjunk a magasabb szempontok felé törekedni.

 

1. szerda

Róm 1,18-27

18 Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal. 19 Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. 20 Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük, 21 mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba, és érteni nem akaró szívük elhomályosult. 22 Kérkedtek bölcsességükkel, és oktalanná váltak.  3 A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával. 24 Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. 25 Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. 26 Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. 27 A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét.

Mt 5,20-26

20 Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába. 21 Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. 22 Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. 23 Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, 24 hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza, és ajánld fel ajándékodat. 25 Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. 26 Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

Magyarázat

Első hallásra hallottuk – és ha olvassuk, első pillantásra észrevesszük –, hogy a mai szentírási tanítást az igazság és igazságosság gondolta köti össze. Szent Pál mai szövegében is az első mondatban, a Jézus által hirdetett evangéliumban is az első mondatban szerepel. De aztán mindketten bővebben is írnak róla.

Az apostoli szakasz elején az áll, hogy büntetést érdemelnek azok, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal (Róm 1,18). Ráadásul nem is akármilyen igazságot nyomnak el. Mert elsőként az Isten létezéséről szól az apostol. Őt fel lehet ismerni a teremtetet világból! Mert „nála nélkül semmi nem lett, ami lett” (Jn 1,3). De itt nem áll meg az apostol, hanem azzal folytatja, hogy az is igazság, hogy Isten az embert helyes ösztönökkel teremtette, nem helytelenekkel: a férfit férfinak, a nőt nőnek. Aki nem fogadja el, az az igazságot elnyomja igazságtalansággal! És – sajnos – mennyien vannak így a mai (felvilágosult) Európát követők!

Jézus pedig a mai evangéliumi szakasz elején buzdít az igazságosságra. Mert azt mondja, hogy „felül kell múlni” az írástudók és farizeusok igazságát (Mt 5,20). Ők ugyanis csak a törvénnyel foglalkoznak – akár a betűrágás szintjén is –, és nem figyelnek a szeretet hétköznapi cselekedeteire. Arra, amit Jézus tanít: hogy nem szabad bántani a másikat (nemcsak megölni nem szabad), hogy nem szabad haragot tartani, hogy ki kell békülni minél hamarabb a másikkal, mert az imádság és áldozat csak úgy lesz tiszta. Szóval felül kell emelkednünk az általunk vélt igazságon: hogy bizonyos esetekben jogos lenne a helytelen viszonzás. Nem, mert Jézus igazsága és igazságossága magasabb szintű!

Bármilyen nehéz is, kell tudnunk elengedni bizonyos dolgokat. Különösen azokat, amik még az úgynevezett „igazságérzetünket” is bántják: „ezt vagy azt már igazán nem engedhetném meg, igazán nem hagyhatnám szó nélkül”. Vegyük tudomásul, hogy Jézus szeretet parancsa nagyobb ennél. És fogadjuk el azt is, hogy Isten igazsága és igazságossága jelen van a világban. A mi kis egyéni világunkban is. Mi járunk rosszul, ha nem fogadjuk el, de mi járunk jól, ha elfogadjuk!

 

1. kedd

Róm 1,1-7.13-17 

1Pál, Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére, 2 amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, 3 Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Ő test szerint Dávid nemzetségéből született, 4 a szentség Lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult. 5 Általa nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között. 6 Ezeknek ti is közéjük tartoztok, Jézus Krisztus meghívottai. 7 Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!  13 Tudtotokra adom, testvérek, hogy már többször szándékoztam hozzátok menni, de mindig akadályba ütközött. Szerettem volna közöttetek is elérni némi eredményt, mint a többi pogány nép között. 14 Adósa vagyok görögnek és barbárnak, tudósnak és tudatlannak. 15 Ezért amennyire tőlem függ, készen vagyok rá, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot. 16 Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek. 17 Isten igazsága nyilvánul meg benne, amelyet a hívő a hittel nyer el, ahogy írva van: „Az igaz a hitből él.”

Mt 4,23-5,13

23 Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt. 24 Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket.  25 Csapatostul kísérték, Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. 5,1 A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, 2 ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket: 3 „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 4 Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. 5 Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.  6 Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. 7 Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. 8 Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. 9 Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. 10 Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 11 Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. 12 Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is. 13 Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.

Magyarázat

Amikor a mai nappal elkezdjük az egyházi évnek egy csendesebb időszakát, amely a pünkösd utáni időszak, akkor jogos, hogy az evangélium, illetve annak hirdetése legyen az a téma, ami a napi szentírási olvasmányokból kiemelkedik. Ma mind a két szakaszban hallottunk róla.

Szent Pál apostol a mai apostoli szakaszban azzal kezdi a tanítását, hogy őt Jézus Krisztus választotta ki. Mire? Az evangélium hirdetésére (Róm 1,1). S mivel a római híveknek írta a levelét, azt halljuk belőle, hogy már többször el akart menni hozzájuk. Szintén azért, hogy elvigye Jézus Krisztus körömhírét közéjük. Igen, ez a legszebb apostoli munka. És milyen büszkén írja, hogy egyébként sem szégyelli az evangéliumot (Róm 1,16). Nem is teheti, nem is akarja, mert az Isten üdvösséget hozó ereje! Ne feledjük, hogy nekünk is az!

A mai evangéliumi szakasz ugyanígy kezdődik. Jézus bejárta egész Galileát és hirdette országának evangéliumát (Mt 4,23). Elkezdte nyilvános működését, hogy annak eredménye hozzánk is eljusson. Mert, íme, most is halljuk az ő szavát: igaz, a pap (vagy ahol van, a diakónus) olvassa fel, de az akkor is Jézus szava! Az Egyház gondoskodik róla, hogy így legyen. Ez a szó, mivel az élő Isten élő szava Jézus Krisztusban: tanító és gyógyító szó. Jézus gyógyított testet és lelket. Ha mi is szoros kapcsolatban vagyunk és maradunk vele, akkor bennünket is gyógyít.

Fogadjuk így a Szentírás tanítását, különösképpen az evangéliumot, mert az nem más, mint az elnevezése alapján is: örömhír. Induljunk neki így az egyházi év eme csendesebb időszakának. Örüljünk annak, hogy Jézus velünk van és a Szentírás tanításával örömet közvetít nekünk: azt, hogy Isten szeret bennünket, megváltott minket a Fia élete árán, életünkhöz állandó vigasztalást nyújt a Lelke által.

 

 

 

Oldal: Napi ige P. u. 2026
RÓKAHEGYI GÖRÖGKATOLIKUS TEMPLOM - © 2008 - 2026 - rokahegyitemplom.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat