✠     Nagyböjti táplálék     ✠

  

Nagyszombat

Róm 6,3/b-11

Atyámfiai! Akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg. Eltemettek tehát vele együtt a halálba a keresztség által, hogy amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halottaiból, éppúgy mi is új életet éljünk. Ha ugyanis hasonlókká lettünk vele halálának hasonlóságában, úgy majd a feltámadásában is egy leszünk vele. Hisz tudjuk: a mi régi emberünket azért feszítették meg vele együtt, hogy a bűn teste elpusztuljon, s ne szolgáljunk többé a bűnnek. Mert aki meghalt, az felszabadult a bűn alól. Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy Krisztussal együtt élni is fogunk, mert tudjuk, hogy Krisztus, miután feltámadt halottaiból, már nem hal meg, s a halál többé nem uralkodik rajta. Mert halála egyszer s mindenkorra való halál volt a bűnnek; az élete azonban élet az Istennek. Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Mt 28,1-20

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök tőle való félelmükben remegni kezdtek, és olyanok lettek, mint a holtak. Az angyal megszólalt, és azt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol az Úr feküdt! És menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és íme, előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.” Gyorsan ott is hagyták a sírt, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványainak. Amint mentek, hogy megvigyék a hírt a tanítványainak, íme, Jézus jött velük szemben, és így szólt: „Üdv nektek!” Erre odafutottak, átkarolták a lábát, és leborultak előtte. Akkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába, és ott majd meglátnak engem.” Amikor úton voltak, íme, néhány őr bement a városba, és hírül vitte a főpapoknak mindazt, ami történt. Erre összegyűltek a vénekkel, tanácsot tartottak, és sok pénzt adtak a katonáknak e szavakkal: „Mondjátok, hogy tanítványai éjnek idején odajöttek és ellopták, amíg mi aludtunk. Ha pedig a helytartó meghallja ezt, mi majd meggyőzzük őt, és kimentünk titeket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy kioktatták őket. Ez a szóbeszéd el van terjedve a zsidóknál mind a mai napig. A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amint meglátták, leborultak előtte őt, bár néhányan még kételkedtek. Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig.” Ámen.

Magyarázat

A húsvétnak, Jézus Krisztus feltámadásának kapujába jutottunk. A nagyszombati liturgiában az evangélium előtt nem a szokásos alleluját énekeltük, hanem szólongattuk Jézust: „Kelj föl, Isten, ítéld meg a földet, mert te örökségül bírod mind a nemzeteket”. És erre mintegy válaszként megtörtént a feltámadás örömteli eseményének felolvasása az evangéliumból.

Maga a feltámadási szertartás még csak hajnalban lesz. De a pap máris átöltözött fehér ruhába, jelezve azt, amit az apostoli szakasz meghirdetett: Ha Krisztus sorsában osztozunk, ha vele együtt meghalunk – mi a bűnnek –, akkor a feltámadásban is vele együtt részesülünk (Róm 6,5). Az ókori Egyházban ez nagyon szemléletes volt, mert éppen ilyenkor, a húsvétra virradó nagyszombat éjszakáján keresztelték meg azokat a hitjelölteket, akik az egész nagyböjt folyamán készültek erre. Most a keresztelés után fehér ruhát kaptak, amit nyolc napon át hordtak, jelezve, hogy Krisztusban keresztelkedve Krisztusba öltözködtek – amint a liturgiában is énekeltük.

A nagyszombati liturgiában a húsvéti misztérium teljességét láthatjuk megvalósulni. Hogy mit is jelent ez? Azt, hogy aki részesedik Jézus Krisztus szenvedésében és halálában, az a feltámadásának is a részese lehet. Tehát a halálból az életre, a földről az égbe viszi át a mi Krisztus Istenünk, amint a húsvéti kánonban énekelni fogjuk. Adja Isten, hogy ez mindannyiunk életében megvalósuljon!

Nagypénteken az Egyház nem végez szentmisét, ezért nincs apostoli és evangéliumi szakasz!

Nagycsütörtök

1Kor 11,23-32

 ²³Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, ²⁴hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” ²⁵Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” ²⁶Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. ²⁷Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. ²⁸Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, ²⁹mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. ³⁰Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak. ³¹Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet.

Mt 26,1-20

Mondá az Úr tanítványainak: „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét, és az Emberfia átadatik, hogy keresztre feszítsék.” Akkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak, és tanácsot tartottak, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. De azt mondták: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!” Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága kenet volt nála, és az asztalnál ülőnek fejére öntötte. Ennek láttán a tanítványai bosszankodtak: „Mire való ez a pazarlás? Hiszen jó pénzért el lehetett volna adni ezt a kenetet, és az árát odaadni a szegényeknek.” Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. Amikor ő ezt a kenetet a testemre öntötte, a temetésemre tette. Bizony mondom nektek, az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ő emlékezetére azt is elmondják majd, amit tett.” Ekkor a tizenkettő közül az egyik, akit Iskarióti Júdásnak neveztek, elment a főpapokhoz, és azt mondta: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik. A kovásztalan kenyerek első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a Pászka-vacsorát?” Ő azt mondta: „Menjetek a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki: »A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg tanítványaimmal a Pászka-vacsorát«. A tanítványok pedig úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a Pászka-bárányt. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel.

Jn 13,3-17

Jézus pedig tudván, hogy mindent a kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött ki és Istenhez tér vissza, fölkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, és fogván egy vászonkendőt, maga elé kötötte. Ezután vizet öntött a mosdótálba, majd nekifogott, hogy megmossa, és a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványai lábát. Amikor tehát odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?!” Válaszul Jézus azt mondta: „Amit teszek, most nem érted, később azonban majd megérted”. Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” Jézus ezt válaszolta neki: „Ha nem moslak meg, nem vagy közösségben velem”. Simon Péter így szólt hozzá: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt még a fejemet is!” Jézus ezt mondta neki: „Akit megfürdettek, annak csak a lábát kell megmosni, és akkor tiszta lesz egészen. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy ki árulja el. Ezért mondta azt: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.” Amikor Jézus megmosta a tanítványok lábát, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz telepedett, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti engem Mesternek és Úrnak hívtok, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és a Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam ugyanis nektek, hogy amint én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál, a küldött sem nagyobb annál, aki küldte őt. Ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek.”

Mt 26,21-39

Miközben ettek, így szólt: „Bizony mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem”. Erre igen elszomorodtak, és egyenként elkezdték kérdezgetni: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő pedig így felelt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” Erre megszólalt Júdás, az árulója: „Csak nem én vagyok az, rabbi?” Azt mondta neki: „Te mondtad”. Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte és odaadta a tanítványoknak, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és odaadta nekik, mondván: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.” Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Akkor Jézus azt mondta nekik: „Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: »Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai«. De miután feltámadok, előttetek megyek Galileába.” Erre Péter válaszul azt mondta neki: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom”. Jézus azt mondta: „Bizony mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem”. Péter azt mondta neki: „Még ha meg is kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg”. Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is. Akkor elment velük Jézus a Getszemáni nevű majorba, és azt mondta a tanítványoknak: „Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda, és imádkozom”. Miután maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett. Akkor azt mondta nekik: „Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem!” Valamivel odébb ment, arcra borult és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”

Lk 22,43-44

Megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még kitartóbban imádkozott. Verejtéke pedig olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei. Aztán az imádságból fölkelve

Mt 26,40-27,2

visszament tanítványaihoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát egy órát sem nem tudtatok virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, a test azonban erőtlen.” Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!” Amikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Aztán visszament tanítványaihoz, és így szólt: „Aludjatok csak és pihenjetek! Íme, elérkezett az óra, és az Emberfia a bűnösök kezébe adatik. Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van, aki elárul engem.” Még beszélt, amikor íme, odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Az áruló jelt adott nekik, és azt mondta: „Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!” Azzal mindjárt Jézushoz lépett, és azt mondta. „Üdvözlégy, rabbi!”, és megcsókolta. Jézus azt mondta neki: „Barátom, hát ezért jöttél!” Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra, és megragadták. És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, a főpap szolgájára sújtott, és levágta a fülét. Akkor így szólt hozzá Jézus: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el! Vagy talán azt hiszed, hogy nem kérhetném most Atyámat, és nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet? De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?” Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott ültem nálatok a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el. Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek. Azon az időben a katonák, akik elfogták Jézust, elvitték Kaifás főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a nép vénei. Péter pedig messziről követte őt a főpap palotájának udvaráig. Bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. A főpapok pedig, a vének és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak. Bár sok hamis tanú jelentkezett, mégsem találtak. Végre jött két hamis tanú, akik így szóltak: „Ez azt állította: »Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni«”. A főpap felállt és azt mondta neki: „Hát semmit sem felelsz? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?” Jézus azonban hallgatott. A főpap válaszul ezt mondta neki: „Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?” Jézus azt felelte neki: „Te mondtad. De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” A főpap erre megszaggatta ruháját és így szólt: „Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mit gondoltok?” Azok ezt felelték: „Méltó a halálra!” Aztán az arcába köptek, és ököllel verték őt, mások pedig bottal ütötték, és azt mondták: „Találd el, Krisztus, ki az, aki megütött téged!” Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál”. Ő azonban mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem tudom, mit beszélsz”. Amikor kiment a kapuba, meglátta egy másik szolgáló, és azt mondta a többieknek: „Ez is a Názáreti Jézussal volt”. Ő megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert”. Röviddel ezután az ott állók odamentek Péterhez, és azt mondták neki: „De bizony, közülük való vagy te is, hiszen kiejtésed is elárul”. Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas. Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta neki: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem”. Kiment, és keserves sírásra fakadt. Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei mindnyájan tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy halálra adják. Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.

Magyarázat

Az esztendő, a liturgikus év egyik legszebb napja a nagycsütörtök. Szentírási alapokon a teológiai tartalma összetett. Ekkor ünnepeljük két szentségnek is a megalapítását: az Eucharisztia és az egyházi rend szentségének a megalapítását.

A rövid apostoli szakaszban az előbbiről, az Eucharisztiáról hallunk. Szent Pál apostol úgy adja tovább a megalapításáról és magáról a szentségről szóló híradást, ahogyan azt maga is kapta (1Kor 11,23). Ő nem volt ott az utolsó vacsora termében, de a damaszkuszi kapunál mégis meghívta őt is Jézus, és főapostol lett belőle. A többi apostoltól hallott mindarról, amit Jézus cselekedett és tanított. Figyelemre méltó viszont, hogy ezt az egyik legfontosabb dolgot, az Eucharisztiáról szóló tanúságtételt magától az Úrtól kapta. Hogy miként és mi módon azt nem árulja el.

A hosszú és összetett evangéliumi szakaszban aztán nemcsak az Eucharisztia, hanem az egyházi rend szentségének a megalapításáról is hallunk. A lábmosás alázatosságán át a szenvedései elfogadásán át mindenre példát ad nekünk a mi Urunk. Sőt! Tudatosan vállalja a szenvedést, nem menekül el, pedig megtehetné. Vállalja azt is, hogy a szeretet megcsúfolásaként Júdás csókkal árulja el. De azt is, hogy Péter meg a szavaival.

„Ki érettünk önként szenvedtél, Urunk, dicsőség néked” – mi már csak ezzel tudjuk meghálálni Jézusnak és köszönetet mondani neki mindenért, amit érettünk elvállalt, hogy nekünk üdvösséget szerezzen.

  

Nagyszerda

1Kor 2,6-9

⁶A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk. Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem az e világ pusztulásra ítélt fejedelmeit, ⁷hanem Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre rendelt. ⁸Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. ⁹Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.

Mt 26,6-16

⁶Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, ⁷odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. ⁸Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: „Mire való ez a pazarlás? ⁹Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani.” ¹⁰Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem. ¹¹Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. ¹²Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. ¹³Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.” ¹⁴Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, ¹⁵és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. ¹⁶Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.

Magyarázat

Az emberi okoskodás nem azonos Isten bölcsességével. Mi jobbára csak földi keretek között tudunk gondolkodni. Be van határolva a tudásunk is. Istené viszont végtelen. Ő átlátja a mindenséget, bennünket is: múltunkat, jelenünket, jövőnket. Valamennyit elleshetnénk belőle, hogy a múltunkból tanulva a jelenben jól éljünk, hogy ez a jövőnket munkálja.

A mai apostoli szakaszban Isten bölcsességéről hallottunk. Ami nem is csupán önmagában létezik, hanem kiárad ránk is, megdicsőülésünket szolgálja. Mert Isten ilyen! Az ő túlcsorduló szeretetét élvezhetjük életünk minden pillanatában. Persze, ahhoz nem úgy kell viselkednünk, mint ahogyan a „világ fejedelmei” (1Kor 2,8), akik keresztre juttatták Jézust.

Inkább a bűnös asszonyt kell követni, aki szembeszáll az emberi bölcselkedéssel, és Jézusra pazarolja a drága illatszert (Mt 26,7). Mert ezt a szeretetszolgálatot előre, Jézus temetésére teszi. Mindenképpen jót tesz vele. Nem úgy, mint Júdás, aki ismét másként bölcselkedett. Anyagi hasznot akart húzni a barátja elárulásából is! De még utána is azon morfondírozott, hogy hogyan szolgáltassa ki Jézust (Mt 26,16).

Gondolunk bölcsen a jövőnkre! Munkálkodjunk ennek érdekében. Hiszen ha jól megfontoltan éljük az életünket, akkor megkapjuk azt, amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott (1Kor 2,9). Ez a végleges húsvéti örömbe való beletorkollás!

 

Nagykedd

Ef 1,1-9/a

¹Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő szenteknek, a Krisztus Jézusban hívőknek. ²Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól! ³Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket. ⁴Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből ⁵eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által – akarata és tetszése szerint – fogadott gyermekeivé legyünk; ⁶hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket. ⁷Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, ⁸amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk. ⁹Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát.

Mt 24,36-26,2

³⁶Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya. ³⁷Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. ³⁸A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, ³⁹s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. ⁴⁰Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ⁴¹Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ⁴²Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. ⁴³Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. ⁴⁴Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok! ⁴⁵Ki a hű és okos szolga, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik? ⁴⁶Boldogaz a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! ⁴⁷Bizony mondom nektek, egész vagyona fölé rendeli. ⁴⁸De ha a szolga hitvány, s magában azt gondolja, hogy »Késik a gazdám« – ⁴⁹ezért ütni-verni kezdi a többi szolgát, és együtt eszik-iszik a részegekkel; ⁵⁰ura egy olyan napon jön meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem is sejti. ⁵¹Kettévágatja és a képmutatók sorsára juttatja.Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. 25¹A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. ²Öt balga volt közülük, öt pedig okos. ³A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. ⁴Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. ⁵A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. ⁶Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! – ⁷Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. ⁸A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – ⁹Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. ¹⁰Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. ¹¹Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! ¹²De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. ¹³Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát. ¹⁴Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. ¹⁵Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. ¹⁶Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. ¹⁷Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. ¹⁸Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. ¹⁹Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. ²⁰Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. – ²¹Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! ²²Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. – ²³Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! ²⁴Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. ²⁵Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. – ²⁶Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. ²⁷Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. ²⁸Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! ²⁹Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. ³⁰Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre!Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.³¹Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. ³²Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. ³³A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. ³⁴Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! ³⁵Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. ³⁶Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. ³⁷Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? ³⁸Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? ³⁹Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? ⁴⁰A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. ⁴¹Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. ⁴²Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. ⁴³Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. ⁴⁴Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? ⁴⁵Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. ⁴⁶Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.” 26¹Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz: ²„Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják.”

Magyarázat

Ahogy előbbre haladunk a szent nagyhéten, úgy válik egyre komolyabbá a szentírási tanítás figyelmeztetése számunkra. Egyrészt azt tudatosítja bennünk, hogy Jézus mit szenvedett érünk, másrészt pedig arra kíván figyelmeztetni, hogy hogyan kell viselkednünk a várakozásban. Mert ez a szent idő is, meg életünk minden szakasza is, szent várakozás kell legyen.

Szent Pál apostol az efezusiakhoz írja, de úgy, hogy nekünk is szól: „a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán” nyertük el Jézustól (Ef 1,7). Vére árán, vagyis a legteljesebb áldozat révén kaptuk a megváltást. Ezt fogjuk majd átélni a nagycsütörtöki kínszenvedésben, és ezt látjuk majd a nagypénteki keresztre feszítésben.

Ha pedig valami módon meg akarjuk ezt köszönni, akkor az evangéliumi figyelmeztetést kell követnünk. Mert tényleg nem tudjuk, mikor érkezik vissza az Úr az utolsó ítéletre. Addig ébernek kell lennünk, mint az okos szüzek tették. A talentumainkat jól kell kamatoztatnunk, mint a hűséges szolgák tették. Jót kell cselekednünk, amint az irgalmasság cselekedeteit gyakorlók tették. Mert ha nem így teszünk, akkor ránk nem lesz érvényes Jézus megváltása. Igaz, hogy ő „minden” emberért meghalt. De ez csak azokra érvényesül, akik be is fogadják ezt a szándékot.

Haladjunk előre a szent napokban egyre elmélyültebben. Tényleg azt tartsuk fontosnak, ami igazán fontos! Megváltott minket drága vére árán a mi Urunk, egyrészt legyünk méltóak hozzá, másrészt pedig tegyünk azért, hogy méltók legyünk rá! 

 

Nagyhétfő

ApCsel 10,37-43

³⁴Péter így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, ³⁷Ti tudjátok, mik történtek a Jánostól hirdetett keresztség után Galileától kezdve egész Júdeában. ³⁸Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten. ³⁹Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Aztán megölték, keresztre feszítették, ⁴⁰de harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta, ⁴¹igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálából való feltámadása után. ⁴²Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tanúsítsuk, hogy ő az, akit az Isten az élők és holtak bírájául rendelt. ⁴³A próféták mind tanúságot tesznek arról, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bűnei bocsánatát.”

Mt 24,3-35

³Amikor az Olajfák hegyén leült, egyedül tanítványai járultak hozzá, és kérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor következik ez be? S mi lesz a jel eljöveteled és a világ vége előtt?” ⁴Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. ⁵Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. ⁶Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég. ⁷Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is. ⁸De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek. ⁹Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. ¹⁰Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. ¹¹Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. ¹²A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, ¹³de aki mindvégig kitart, az üdvözül. ¹⁴Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.¹⁵Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt – aki olvassa, értse meg! –, ¹⁶akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe. ¹⁷Aki a háztetőn van, ne jöjjön le, hogy kivigye a házából holmiját, ¹⁸s aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye köntösét. ¹⁹Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! ²⁰Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök! ²¹Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz. ²²Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.²³Akkor, ha valaki azt mondja: Íme, itt a Krisztus vagy amott! – ne higgyétek. ²⁴Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is. ²⁵Lám, előre megmondtam nektek. ²⁶Ha tehát azt mondják nektek, hogy kinn van a pusztában, ne menjetek ki; hogy a házban rejtőzködik, ne higgyétek el! ²⁷Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. ²⁸Ahol a hulla van, oda gyűlnek a keselyűk.²⁹Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. ³⁰Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. ³¹Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.³²Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³³Így, amikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van, az ajtóban. ³⁴Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek. ³⁵Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

Magyarázat

A nagyhéthez, Jézus Krisztus szenvedésének hetéhez értünk. Közeledünk ahhoz, hogy ténylegesen átéljük, mit szenvedett értünk, a mi üdvösségünkért a mi Urunk. A szent napokban ezt folyamatosan és fokozatosan fogjuk megtenni a szentírási tanítást és a liturgikus szövegek alapján.

Az apostoli szakaszban Szent Péter apostol beszédének részletét hallottuk. Ebben világosan megmondja, hogy Jézus a sok jócselekedete után azt kapta az emberektől, hogy szenvednie kellett, meg kellett halnia, de mégis a győzelemé volt az utolsó szó, mert harmadnapra feltámadt (ApCsel 10,39). Péter és apostoltársai szemtanúként tesznek tanúságot erről. Sőt, már a próféták előre hirdették. Biztosan hagyatkozhatunk tehát hitünk legfontosabb alapjára, Jézus Krisztus feltámadására. Ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy ez mennyi szenvedés árán ment végbe.

A hosszú evangéliumi szakasznak is fő témájaként jelentkezik a szenvedés, amit Jézus az őt követőknek jelez előre, amikor a világ végéről, illetve az újraeljövetelét beszél nekik. De a lényeget is megmondja egy rövid mondatban: „aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül” (Mt 24,13). A nagyhét evangéliumi szakaszaiban többször is fogunk arról hallani, hogy Jézus ezt nemcsak mondta, hanem életével is tanúsította. Ő maga, a szörnyű szenvedések ellenére is, mindvégig kitartott, és úgy ajánlotta az Atya kezébe a lelkét.

A komoly lelki életre törekvő keresztény ember ilyenkor, a nagyhéten a legmegrendültebb. Végigköveti Jézust a keresztúton. Átéli az ő szenvedéseit, hogy majd a dicsőséges feltámadásában is minél teljesebben részesedhessen. Akarjunk mi is a komoly keresztények közé tartozni!

 

 6. szombat

Zsid 12,28-13,8

²⁸Így tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk hazánkul, legyünk hálásak, s szolgáljunk Istennek neki tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. ²⁹Mert a mi Istenünk emésztő tűz. ¹Ápoljátok a testvéri szeretetet. ²Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül. ³Gondoljatok a foglyokra, mintegy osztozva sorsukban, és az üldözöttekre, hiszen magatok is testben éltek. ⁴A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, házaséletetek legyen tiszta, mert a tisztátalanokat és a házasságtörőket elítéli Isten. ⁵Ne legyetek kapzsik, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen ő maga ígérte: „Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra.” ⁶Ezért bizalommal mondhatjuk: Az Úr oltalmaz engem, nem félek. Ember mit árthat énnekem? ⁷Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben. ⁸Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

Jn 11,1-45

¹Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. ²Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. ³A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” ⁴Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” ⁵Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. ⁶Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, ⁷s akkor szólt a tanítványoknak: „Menjünk vissza Júdeába!” ⁸„Mester – felelték a tanítványok –, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?” ⁹Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. ¹⁰Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” ¹¹Aztán így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” ¹²„Uram, ha alszik, akkor meggyógyul” – felelték a tanítványok. ¹³Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt. ¹⁴Ezért Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt. ¹⁵Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!” ¹⁶Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!” ¹⁷Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. ¹⁸Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. ¹⁹Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. ²⁰Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. ²¹„Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. ²²De most is tudom, hogy bármit kérszaz Istentől, megadja neked.” ²³Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” ²⁴„Tudom, hogy feltámad – mondta Márta – majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” ²⁵Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. ²⁶Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” ²⁷„Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” ²⁸E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.” ²⁹Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. ³⁰Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. ³¹Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. ³²Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” ³³Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. ³⁴„Hova tettétek?” – kérdezte megindultan. „Gyere, Uram – felelték –, és nézd meg!” ³⁵Jézus könnyekre fakadt. ³⁶Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” ³⁷Némelyek azonban így vélekedtek: „Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?” ³⁸Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. ³⁹„Hengerítsétek el a követ!” – szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” ⁴⁰Jézus így felelt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” ⁴¹Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴²Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.” ⁴³E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” ⁴⁴S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.” ⁴⁵A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.

Magyarázat

Nem látunk át mindent, mert emberi gondolkodásunk véges. Ha nemcsak a célt, hanem a megvalósulást is látnánk, sok esetben nyugodtabbak lennénk. De ez nem mindig, sőt, ritkán adatik meg. Ezért érdemes minél jobban rábízni magunkat az Istenünkre.

Valahogy úgy, ahogy a mai apostoli szakaszban hallottuk: „bizalommal mondhatjuk: Az Úr oltalmaz engem, nem félek. Ember mit árthat énnekem?” (Zsid 13,56). Igen, bizalom kell a ráhagyatkozáshoz! S minél jobban kimunkáljuk magunkban az Úr iránti bizalmat, annál nyugodtabb lehet az életünk.

Az evangéliumi szakaszban Jézus egy érdekes mondatot mond a tanítványainak Lázár feltámasztása előtt: „Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek” (Jn 11,5). Milyen furcsa hallani, hogy Jézus örül, amikor a tanítványok és Lázár rokonai szomorkodnak! Furcsa, mert akkor és ott ők még nem tudták, hogy minden jóra fordul.

Nekünk is bátorítást ad a szentírási tanítás: ha nem látunk át mindent, ha szomorúak vagyunk, akkor is tudhatjuk, hogy Jézus velünk van, nem hagy el és alkalmas időben megsegít.

 

6. péntek

Ef 2,4-10

⁴De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, ⁵hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is – így kegyelemből kaptátok a megváltást; ⁶feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, ⁷hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából. ⁸Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. ⁹Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék. ¹⁰Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekreteremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.

Mt 4,1-11

¹Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy az ördög megkísértse. ²Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. ³Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” ⁴Azt felelte: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” ⁵Most a szent városba vitte az ördög, és a templom párkányára állította. ⁶„Ha Isten Fia vagy – mondta –, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” ⁷Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet.” ⁸Végül egy igen magas hegyre vitte az ördög, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. ⁹„Ezt mind neked adom – mondta –, ha leborulva imádsz engem.” ¹⁰Jézus elutasította: „Távozz, ördög! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” ¹¹Erre otthagyta az ördög és angyalok jöttek a szolgálatára.

Magyarázat

Mi a kegyelem? Ingyenes ajándék. Nemcsak az olyan kegyelem ingyenes, amikor egy elítélnek megkegyelmeznek és kiengedik a börtönből vagy nem végzik ki. Ez is ingyenes ajándék, mert nem ezt érdemelné a bűnös. Hasonlóan értelmezhetjük a teológiai kegyelmet is. Isten olyan ajándéka részünkre, amit nem érdemlünk meg. De ő mégis megadja nekünk. Ajándékba.

Szent Pál apostol azt tanítja, hogy a megváltásunkat kegyelemből kapjuk (Ef 2,5). Mégpedig azért, hogy ne dicsekedhessünk. Nem szerezhetjük meg magunknak, mert Isten ingyenes ajándéka. Amit hitből kapunk. De az is igaz, hogy hozzáfűzi az apostol, hogy Isten „Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket” (Ef 2,10). Tehát a kegyelem mellett kellenek a jócselekedeteink is, hogy elérjük az üdvösséget.

Erre mutat példát Jézus a mai evangéliumi szakaszban. Nyilvános fellépése előtt negyven napig böjtölt a pusztában (Mt 4,2). Nekünk is megadatott a negyven nap, ha nem is épp a pusztában. Mindenesetre Jézus nemcsak hitt a mennyei Atyában, hanem cselekedett is. Mégpedig jót cselekedett. Aztán azzal folytatta a jócselekedetét, hogy háromszorosan is ellent mondott a sátánnak. Majd végső konklúzióként elűzte magától (Mt 4,10). Nekünk is ezt kell tennünk: szembeszállni, nem alkudozni, és végül határozottan elutasítani a kísértő ördögöt!

Látjuk tehát, hogy mennyire fontos a hit, ami az alapot adja az Istennel való kapcsolatunkhoz, hogy egyáltalán szóba jöhessen az üdvösségre való eljutásunk. Isten ingyen adja nekünk, mert – sajnos – a bűneink miatt nem érdemeljük meg. Ugyanakkor tenni is kell érte, tehát kellenek a jócselekedetek is. Majd a nagyböjt elmúltával se feledjük ezeket! 

 

6. csütörtök

Gal 4,4-7

⁴De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, ⁵hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. ⁶Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! ⁷Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.

Lk 18,18-27

¹⁸Egy előkelő ember megkérdezte: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?” ¹⁹Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. ²⁰Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.” ²¹Az kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” ²²Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: „Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem.” ²³Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt. ²⁴Amikor Jézus ezt látta, így szólt: „Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába! ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” ²⁶Erre hallgatói megkérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” ²⁷Ezt felelte: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges.”

Magyarázat

Mit szeretnénk elnyerni? Bizonyára sok mindent, hiszen földön élő emberek vagyunk. De ha igazán keresztények akarunk lenni, akkor nemcsak földi dimenziókban kell gondolkodni, hogy jó lenne megnyerni az ötös lottót, vagy jó lenne elérni a vizsgán egy jó jegyet, vagy akár egy szép ígéretet megnyerni. Az ilyen dolgoknál magasabbra is érdemes tekintenünk.

A mai apostoli szakaszban azt hallottuk, hogy Jézus azért jött a földre, hogy „hogy a fogadott fiúságot elnyerjük” (Gal 4,5). A világba való jövetelével kiváltott bennünket a bűn rabságából. Így többé már szolgák vagyunk, hanem Isten szabad gyermekei. Persze, a karácsonytól a nagypéntekig és a húsvétig hosszú utat kellett bejárni az Üdvözítőnknek, amíg ezt megvalósította, pontosabb lehetővé tette számunkra. De éppen ezért nekünk is megadja a lehetőséget a megfontolásra, a döntésre. Most, a nagyböjtben is, meg egy életen keresztül is. A lényeg, hogy fogadjuk el tőle, hogy a testvérei lehetünk, hiszen közös a mennyei Atyánk.

A mai evangéliumi szakaszban pedig a gazdag ifjú akar valamit elnyerni. Mit is? Az örök életet (Lk 18,18). Benne tehát ott van a vágy mellett a tudat is, hogy akár a legtöbbet is el lehet érni. Azt, ami túlmutat a földi életen. Azt lehet mondani, hogy jó úton jár, hiszen a parancsokat gyermekkorától megtartja. Számomra nem reménytelen a történet vége. Úgy gondolom, hogy bár pillanatnyilag elszomorodott ez a fiatalember, mert nagy vagyona volt, amitől pillanatnyilag nem tudott megszabadulni, azért nem adta fel. Ha gyermekkorától vallásos volt, és most is Jézushoz járult, mégiscsak elnyerte a kívánt örök életet.

Közeledünk a nagyböjt végéhez, már csak pár nap van hátra belőle. Ezért feszítsük meg lelki-testi-szellemi erőinket, és irányítsuk figyelmünket a magasabb értékekre. Ne legyen mindegy, hogy mit is akarunk valójában megnyerni! Hiszen Jézus a legtöbbet kínálja nekünk.

 

6. szerda

Ef 4,7-13

⁷Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. ⁸Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat. ⁹Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra? ¹⁰Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget. ¹¹Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, ¹²hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, ¹³amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére.

Lk 12,16-21

¹⁶Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. ¹⁷Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. ¹⁸Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. ¹⁹Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! – ²⁰Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? – ²¹Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának, ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.”

Magyarázat

Mi mindent gyűjtünk? Vagy ha visszagondolunk eddigi életünkre, mi mindent gyűjtöttünk. És mi az igazi érték belőlük? Mi az, ami megmarad, de úgy igazán? Ugye, tudjuk, hogyan kellene erről gondolkodnunk. Hiszen a földi és anyagi dolgok itt maradnak utánunk a halálunk után, csak az igazi értékeket, a lelki értékeket vihetjük magunkkal az örök életbe.

Ha átgondoljuk Szent Pál apostolnak azt a tanítását, amit ma hallottunk, akkor egyértelmű, hogy mit érdemes gyűjteni. Azt a kegyelmet, amiben Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesülhetünk (Ef 4,7). Már pedig Krisztus nem fukarkodik a kegyelem osztásában. Nekünk kell kitárulkoznunk előtte, hogy minél teljesebben befogadjuk. Érdemes minél többet gyűjteni belőle. Hogy Krisztus mértéke szerint teljes emberekké váljunk.

Az evangéliumi szakasz ellentétes példával hívja fel a figyelmünket arra, hogy mit gyűjtsünk. A példabeszédbeli ember csak az anyagiakra gondolt (Lk 12,18). Azok begyűjtése után pedig már úgy gondolta, nincs több dolga, nem kell sem tovább munkálkodnia, sem dolgoznia, elég lustálkodnia, mert más úgyis „mindene” megvan. Igen ám, de Isten mércéje egésze más. Világosan, a legteljesebb egyértelműséggel neki szegezi a kérdést, hogy kié lesz mindaz, amit felhalmozott. A végén pedig megmondja, hogy Istenben kell gazdagodni (Lk 12,21).

Ennek szellemében kell tehát gyűjtögetnünk. Gyűjtsük az igazi értékeket: a jóságot, a szeretetet, a belőlük fakadó cselekedeteket, és akkor nem kell félnünk a számonkérést idején! 

 

 6. kedd

1Tesz 5,14-23

¹⁴Kérünk továbbá benneteket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet. ¹⁵Ügyeljetek, hogy senki ne fizessen rosszal a rosszért, hanem törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel. ¹⁶Legyetek derűsek. ¹⁷Imádkozzatok szüntelenül. ¹⁸Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. ¹⁹Ne oltsátok ki a Lelket, ²⁰s a prófétai beszédet ne vessétek meg. ²¹Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. ²²Mindenféle rossztól óvakodjatok. ²³A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.

Mk 8,30-34

³⁰A lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek.³¹Ezután arról beszélt nekik, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. ³²Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki. ³³De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, s így korholta Pétert: „Távozz tőlem sátán, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.” ³⁴Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen”.

Magyarázat

Minél jobban belemélyedünk egy szentírási szövegbe, annál jobban felfedezhetjük a tartalmát és mondanivalóját: mit szándékozik az Isten nekünk mondani vele. Persze, ez nem azt jelenti, hogy szektás módon értelmezhetjük a Bibliát! Az Egyház hivatalos és hiteles útbaigazítását figyelembe kell vennünk. De ezzel együtt is fontos, hogy átelmélkedjük a bibliai szövegeket. A mára szóló „adag” az evangéliumi szakaszból kiindulva válik számunkra világossá.

Jézus újra elmondja az övéinek a jövendő sorsát. Ami nem kecsegtető. Sőt! Szenvedésről, elvettetésről, halálról szól (Mk 8,31). Végül a feltámadásról is, amit végképp nem értenek a tanítványok. Hiszen Péter még a halálát sem értette meg. De Jézus tovább lép, és az ő példájának követésére buzdít és hív. Nincs más út, amely hozzá vezetne, mint az önmegtagadás útja, a keresztviselésé (Mk 8,34). Igen, ha ledobjuk a vállunkról a keresztet, ha kivetjük a lelkünkből a kereszt szellemét, nem juthatunk az üdvösségbe.

Ezért buzdít Szent Pál apostol is, hogy ne oltsuk ki a Szentlelket magunkban, ne vessük el a prófétai beszédet, a szentírási tanítást (1Tesz 5,20). Emellett azonban sok-sok egyéb gyakorlati szempontot is ad, hogyan kell viselkednünk. Ha csak ezeket vennénk figyelembe, építenénk be az életünkbe, máris teljes és tökéletes életet tudnánk élni. Ha a nagyböjt folyamán sikerült legalább egy részüket megvalósítani, máris eredményes szent időszakot mondhatunk magunkénak. De még van idő a nagyböjtből. Törekedjünk hát a javulásra, a jobbulásra, a tökéletesedésre Szent Pál szellemében is!

Ne csak passzív befogadói legyünk Isten igéjének, hanem aktív megvalósítói is (Jak 1,22). Ehhez szükséges az, hogy minél jobban megértsük a szentírási tanítást, hogy egyre jobban és jobban táplálkozni tudjunk belőle. Vigyük magunkkal ma is Isten igéjét, elmélkedjünk rajta!

 

6. hétfő

Kol 3,12-16

¹²Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. ¹³Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. ¹⁴Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. ¹⁵S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. ¹⁶Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Énekeljetek Istennek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.

Lk 11,34-41

³⁴A tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötét. ³⁵Vigyázz hát, nehogy a sötétség legyen benned a világosság. ³⁶Ha tested csupa világosság és nincs benne semmi sötétség, olyan világos lesz egészében, mintha a villám fénye világította volna meg.”³⁷Alighogy befejezte a beszédét, egy farizeus meghívta lakomára magához. El is ment, és asztalhoz ült. ³⁸Amikor a farizeus látta, hogy mielőtt evett, nem mosta meg a kezét, megütközött. ³⁹Az Úr azonban így szólt hozzá: „Ti farizeusok, a pohár és a tál külsejét tisztogatjátok, de belül tele vagytok kapzsisággal és gonoszsággal. ⁴⁰Balgák! Nem az alkotta a külsőt is, aki a belsőt alkotta? ⁴¹Adjátok oda inkább, ami benne van, a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen.

Magyarázat

A katekizmus azt tanítja – mint már azt kicsiny korunkban megtanultuk a hittanórán –, hogy azért vagyunk a világban, hogy Istent megismerjük, szeressük, szolgáljuk, és ezáltal a mennyországba jussunk. Igen, ez a keresztény ember életének célja és egész földi élete értelme. Erre kell törekednünk. Ezek közül a mai szentírási szakaszok alapján egy kiemelkedik, mégpedig az Isten szolgálata. Hogyan tudjuk őt igazán szolgálni?

Az apostoli szakaszban Szent Pál apostol egy sor olyan dolgot sorol fel, amit be kell építenünk a lelki világunkba. Ha erre törekszünk, s különösen, ha meg is tesszük, az már istenszolgálat is egyben. Mert egyrészt magunkban is egyre jobban kibontakoztatjuk általuk az Isten képét, másrészt pedig az embertársaink felé irányuló jó és helyes cselekedetek is az Isten megdicsőítését jelentik. Érdemes így felfogni még a nagyböjt utolsó napjaiban is ezeket, hogy gyarapodjunk.

Az evangéliumi szakaszban Jézus a tetteivel bizonyítja az istenszolgálatot. Elmegy a farizeus házába is, mert mindenkit üdvözíteni akar: őt is meghívja az Isten Országába (Lk 11,37). Aztán másik tettével tanítja azt. Megmagyarázza, hogy nem annyira a külsőségek a fontosak, például a kézmosás, hanem a lélek tisztasága. A végén pedig tanít is, és ez is ilyen cselekedet. Az alamizsnálkodásról tanít, vagyis arról, hogy tudjunk adni a szegényeknek, és ez is lelki gyarapodásunkat szolgálja (Lk 11,41).

A nagyböjt utolsó teljes hetében figyeljünk oda az istenszolgálatra, amely által az embertársainknak is szolgálatára lehetünk. De ne feledkezzünk meg arról sem, amit Szent Pál apostol tanít: énekeljünk „Istennek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket” (Kol 3,16). Ez is szolgálat Istennek!

 

5. szombat

 Zsid 9,24-28

²⁴Krisztus nem kézzel alkotott szentélybe lépett be, amely az igazinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt közbenjárjon értünk. ²⁵Nem is azért lépett be, hogy gyakran föláldozza önmagát, mint ahogy a főpap évről-évre bemegy a szentélybe idegen vérrel; ²⁶hiszen akkor már többször kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Így azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. ²⁷Ahogyan az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána következik az ítélet, ²⁸úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor a bűntől függetlenül fog megjelenni, az őt várók üdvösségére.

Zsid 9,1-7 

¹Voltak ugyan az előzőnek is istentiszteleti törvényei és evilági szentélye, ²hiszen felállították a sátrat, az elsőt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenyerek voltak; ezt nevezik szentélynek. ³A második kárpit mögött pedig az a sátor volt, amelyet szentek szentjének neveznek, ⁴amelyben az arany tömjénező és a szövetség szekrénye volt, minden oldalán arannyal borítva, ebben pedig a mannát tartalmazó aranyveder, Áron kivirágzott vesszője, és a szövetség táblái.  ⁵Fölötte a dicsőség kerubjai voltak, amelyek beárnyékozták a fedelet; minderről nem szükséges most egyenként beszélni. ⁶Miután ezeket így elrendezték, az első sátorba mindig beléphettek az istentiszteletet végző papok; ⁷a másodikba azonban csak évenként egyszer, egyedül a főpap, és soha nem a vér nélkül, amelyet bemutat önmaga és a nép tévedéseiért.

Mk 8,27-31 

⁷Jézus elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” ²⁸Ők azt felelték neki: „Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.” ²⁹Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Péter felelt neki: „Te vagy a Messiás.” ³⁰Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. ³¹Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. 

Lk 10,38-42; 11,27-28 

³⁸Jézus betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. ³⁹Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, ⁴⁰Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram! Nem törődsz vele, hogy a húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen!” ⁴¹Az Úr ezt válaszolta neki: „Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, ⁴²pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.” ²⁷Történt pedig, hogy amikor ezeket mondta, a tömegből felkiáltott egy asszony: „Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!” ²⁸Erre ő azt mondta: „Még inkább boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!” 

Magyarázat 

A nagyböjt ötödik szombatján a Jézus melletti hitvallásról van szó az előírt szentírási szakaszokban. Ami nemcsak egyszeri hitvallás volt a Zsidókhoz írt levelé szerzőjétől, illetve Szent Márk evangélistától, hanem bennünket is állásfoglalásra késztető tanítás. Kinek tatjuk az Emberfiát? 

A Zsidókhoz írt levél egyértelműen megválaszolja. Ő a mi örök Főpapunk, aki „egyszer jelent meg az idők teljességében, hogy áldozatával eltörölje a bűnt” (Zsid 9,26). Nem olyan főpap tehát, mint ószövetségi főpapok voltak, akik folyamatosan mutatták be az áldozatot. Jézus egyetlen egyszer tette, és nem áldozati állatok, hanem saját élete feláldozásával, amikor megjelent az idők teljességében (Gal 4,4), ahogy karácsonykor halljuk az apostoli szakaszból. Nagyböjtben, amikor a szokásosnál is jobban törekszünk a bűnbánatra, fontos elmélyítenünk magunkban Jézus áldozatának, önfeláldozásának tudatát. 

Ehhez csatlakozik a Márk-evangélium tanítása. Péter vallomásával: „Te vagy a Krisztus” (Mk 8,29). Igen, mert Jézus nemcsak az apostolainak, hanem nekünk is felteszi a kérdést, hogy kinek tartjuk őt. És egyértelmű választ vár. Nem enged hezitálást, bizonytalankodást. Nem engedik azt sem, hogy miután meghoztuk a döntést, hogy számunkra is az Isten Fia, akkor ne ennek megfelelő módon éljünk. Bizony, sok embertársunk viselkedik úgy, hogy nem fogadja el Jézust és az ő Egyházát, mert ha elfogadná, akkor annak megfelelően is kellene élnie a parancsok megtartásával és a vallásos kötelezettségek teljesítésével.

Használjuk fel a nagyböjtből még hátra lévő időt, hogy minél teljesebb választ tudjunk adni Jézus kérdésére, és úgy is éljünk!

 

5. péntek

2Kor 5,10-15

¹⁰Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e. ¹¹Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni az embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk. ¹²Ezzel nem akarjuk magunkat nektek ismét ajánlani, csak arra nyújtunk módot, hogy velünk dicsekedhessetek, s így azoknak, akik látszatra ugyan dicsekedhetnek, belsőleg azonban nem, legyen mit felelnetek. ¹³Ha ugyanis nem vagyunk eszünkön, az Istenért nem vagyunk, s ha eszünkön vagyunk, értetek vagyunk. ¹⁴Mert Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt. ¹⁵És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

Lk 12,42-48

⁴²Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? ⁴³Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja. ⁴⁴Mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. ⁴⁵De ha a szolga azt mondja magában: Uram csak sokára tér vissza – és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik – ⁴⁶akkor ennek a szolgának az ura olyan napon érkezik meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. ⁴⁷Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. ⁴⁸Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.

Magyarázat

Az Egyháznak nem áll szándékában, hogy fenyegessen bennünket. A Szentírás sem arra való, hogy csupán fenyegető üzeneteket olvassunk ki belőle. Krisztus Egyháza jót akar nekünk, a jóra akar vezetni. A Szentírás pedig az Isten üzenetét tartalmazza, amelynek lényege az, hogy Isten a szeretet, Isten végtelenül szeret bennünket. Ámde a helyes pedagógia azért nem lehet meg figyelmeztetés nélkül. Ezért az Egyház tanításában és a Szentírásban is vannak olyan helyek, amelyek a végső ítéletre figyelmeztetnek bennünket.

Itt van mindjárt a mai apostoli szakasz. Pontosan azzal kezdődik, hogy el kell számolnunk az életünkkel. Nem tudjuk, hogy mikor, de meg kell jelennünk Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt (2Kor 5,10). Jogos. De mielőtt nagyon megijednénk ettől, rögtön ott találjuk a megnyugtatást is: ha jót cselekedtünk a földi életünkben, akkor semmi, de semmi félnivalónk nincs. Mert akkor az örök élet boldogságba jutunk, ezt a sorsot kapjuk az Istenünktől. Íme, itt a nagyböjt, benne a mai nap is, hogy jót tegyünk, és az örök boldogságba vezető utat készítsük magunknak.

Az evangéliumi szakaszban szintén a végső ítéletről van szó. Jézus példabeszédet mond róla. A jó szolga várja az ura megérkezését (Lk 12,43). Így nem kell félnie attól, hogy büntetést kap. Viszont itt is jelen van a jó pedagógiai figyelmeztetés: ha rossz szolgaként viselkedünk, büntetést kapunk. Jogos? Persze, hogy jogos. Félelemkeltő? Nem annyira, mert felismerhetjük benne Isten igazságosságát. Bár ő egyformán pazarolja mindenkire a szeretetét, akár jó, akár rossz, akár bűnös, akár igaz, de aki nem nyílik meg ez előtt, nem munkálkodik vele együtt, abban hatástalan marad. A képességeink szerint, de közre kell működnünk Istennek a rajtunk megvalósítani üdvözítő tettében.

Ne féljünk Istenünktől! Ő az egyszülött Fiában olyan közel jött hozzánk, hogy közelebb már nem is jöhetett. A legnagyobb szeretetet igazolja; a Fiú pedig elénk tárja azt az egész földi életével. Nemcsak a tanításával, hanem a tevékenységével is.  Kövessük, miközben „önmagunkat, egymást és egész életünket neki ajánljuk”!

 

5. csütörtök

Ef 4,25-32

²⁵Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. ²⁶Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. ²⁷Ne adjatok teret az ördögnek. ²⁸Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is. ²⁹Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak. ³⁰Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára. ³¹Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. ³²Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek,és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

Lk 13,1-9

¹Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. ²Erre ezt mondta: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? ³Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind. ⁴Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? ⁵Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”⁶Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. ⁷Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? ⁸De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, ⁹hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod.”

Magyarázat

Jó nekünk, hogy a mi Istenünk irgalmas és megbocsátó Isten. Mi is lenne velünk, ha nem ilyen lenne, és csak az „édemeink” szerint „jutalmazna”? Bizony, bizony, nagyon rászorulunk az irgalmára és könyörületére. Ugyanakkor ez példa számunkra is, ha ő megbocsát, akkor nekünk is kell tudni megbocsátani embertársainknak. Soha nem feledhetjük a Miatyánk szavait: ha nem bocsátunk meg, akkor ítéletet vonunk magunkra.

A mai apostoli szakaszban hallottuk a híres mondatot: „A nap ne nyugodjék le haragotok fölött” (Ef 4,26). Vagyis bocsánatot kell kérni és meg kell bocsátani még az esti elalvás előtt azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tudjuk, reggel lesz-e felébredés. Mert ha nem, akkor már nem tudunk kibékülni, és ami ebből fakad: bűnben halunk meg. Szabad ezt kockáztatni? Egyébként pedig ebben a szentírási részletben a Miatyánkhoz hasonlóan írja Szent Pál apostol: „bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek” (Ef 4,32).

Az evangéliumi szakasz is a megbocsátásról tanít. Isten irgalma kifürkészhetetlen és végtelen. Mi nem tudhatjuk, kinek mennyi bűne van, azt csak ő tudja. Azt is, hogy a Pilátus által megölt embereknek, vagy akikre rádőlt a torony, mennyire voltak bűnösök. De azt tudjuk, hogy csak az nyer bocsánatot, aki bűnbánatot tart (Lk 13,5), aki bocsánatot kér. Isten irgalmas: a terméketlen fügefának még mindig ad időt, hátha hoz termést. De azt nem tudjuk, hogy mi mennyi időt kapunk még. Lehet, hogy még azt az egy évet sem?

Ne szűnjünk a szép énekünkkel imádkozni: „A bűnbánat ajtaját nyisd meg nékem, életadó Uram”. Hogy ajtót nyissunk Isten megbocsátó és bűnbocsátó szeretete előtt. Biztos, hogy – emberileg szólva – akkor is bánkódik, amikor a bűnt elkövetjük, de akkor talán még inkább szán bennünket, amikor nem akarunk bocsánatot kérni. Ne akarjunk ilyenek lenni, különösen a nagyböjtben ne! 

 

5. szerda

Ef 4,17-25/a

¹⁷Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. ¹⁸Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. ¹⁹Lelkileg eltompulva kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űznek. ²⁰Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ²¹ha valóban őrá hallgattatok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. ²²Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. ²³Újuljatokmeg gondolkodástok szellemében, s ²⁴öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény. ²⁵Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával

Lk 7,36-50

³⁶Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. ³⁷Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. ³⁸Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. ³⁹Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő.” ⁴⁰Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az kérte: „Mester! Hát mondd el!” ⁴¹„Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. ⁴²Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?” ⁴³„Úgy gondolom, az, akinek többet elengedett” – felelte Simon. „Helyesen feleltél” – mondta neki. ⁴⁴Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. ⁴⁵Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. ⁴⁶Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. ⁴⁷Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.” ⁴⁸Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bűneid bocsánatot nyernek.” ⁴⁹A vendégek összesúgtak: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” ⁵⁰De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megmentett. Menj békével!”

Magyarázat

Milyen jó, hogy mindig meg tudunk újulni! Mindig meg tudunk tisztulni. A mi Urunk az ő kegyelmével ezen munkálkodik. Nekünk csak bele kell kapcsolódnunk az ő tervébe. De mindenképpen munkálkodnunk kell rajta, mert magától nem jön, nem valósul meg.

Szent Pál apostol erre buzdít a mai apostoli szakaszban. Ne éljünk úgy, mintha pogányok lennénk, lelkileg eltompulva (Ef 4,19). Hallgassunk a mi Urunkra, Krisztusra. Sőt: újuljunk meg gondolkodásunkban, vessük le a régi embert és öltsük fel az újat. Igen, ez a keresztény életforma, a keresztények által bejárandó út: elhagyni a rosszat és tenni a jót. Szóval, ha akarjuk, mindig meg tudunk újulni. Csak rajtunk múlik, ne feledjük!

Az evangéliumi történet is megmutatja, hogy meg lehet újulni, meg lehet újítani az életet. Az a nagyon bűnös nő, akinek nagyon sok bűne volt, bűnbánattal járult Jézushoz. A megtisztulás, a megújulás reményével. Jézus pedig a farizeusok értetlenkedése ellenére is megtisztította a bűneitől. „A hited megmentett. Menj békével” (Lk 70,50). Nem a törvény betűjét nézte, hogy szóba se lenne szabad állnia vele, hanem megadta neki a megújulás lehetőségét. De azért, mert a nő maga akarta, amikor a bűnbánt könnyeit hullatta, a megújulás olaját „pazarolta” Jézusra.

A nagyböjtben még van időnk a megújulásra. Persze, máskor is kell hogy legyen, de most különösen is. Kérjük a mi Urunktól: „a bűnbánat útjára taníts engem, Üdvözítőm”! Mert meg akarom újítani az életemet, meg akarok tisztulni bűneimtől, hogy a dicsőséges feltámadásban minél teljesebben részesülhessek.

 

5. kedd

Ef 4,14-17

¹⁴Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. ¹⁵Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. ¹⁶Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.¹⁷Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket.

Lk 6,24-30

²⁴De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat. ²⁵Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! ²⁶Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.²⁷Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. ²⁸Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. ²⁹Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. ³⁰Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza.

Magyarázat

Az identitás szó manapság nagyon divatos. Azt jelenti, hogy önazonosság. Vagyis azt fejezi ki rólam, hogy én ilyen vagyok, ez vagyok én. Fontos, hogy a magunk szemében, mások szemében és Isten szemében is azonosak legyünk önmagunkkal. Ne pedig képmutatók legyünk, vagyis, hogy más képet akarunk mutatni magunkról, mint amilyenek valójában vagyunk.

Erre buzdít bennünket a mai apostoli szakaszban Szent Pál apostol is. Ne legyünk ingatagok, álljunk meg a szeretetben, forrjunk össze Krisztussal. Mert akárhogy is nézzük, a mi eszményünk maga Jézus Krisztus! Így azt mondhatjuk el, hogy a helyén lesz az önazonosságunk, az identitásunk. Főleg pedig, hogy nem úgy fogunk élni, mint a pogányok (Ef 4,17).

A mai evangéliumi szakasz ezeket kiteljesíti, mert az egyszerű önazonosságnál még többet is elénk tár. Arra buzdít, hogy törekedjünk arra, hogy ne a világi mérték szerint keressük az önazonosságunkat: ne a jajokat érdemlő gazdagokat kövessük (Lk 6,24). Sőt, még ezen túl pozitív módon is fogalmaz: az ellenség szeretetéig elmenően törekedjünk a jóságra. Ez legyen az igazi önazonosságunk!

A lényeg az, hogy a nagyböjtben való előhaladásunk során gondoljunk mindezekre. A legszebb és legteljesebb önazonosságunk, hogy keresztények vagyunk: krisztusiak, Krisztust követők. Akarjuk ennek szellemében kiteljesíteni az identitásunkat Jézus Krisztusra formálódva, amikor „egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk”!

 

5. hétfő

Róm 12,1-3

¹Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. ²Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes. ³A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. 

Lk 6,31-38

³¹Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. ³²Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. ³³Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. ³⁴Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. ³⁵Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. ³⁶Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.³⁷Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. ³⁸Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

Magyarázat

Mi az Isten előtt kedves életforma? Nyilván az, amelyik a szeretetet tanúsítja. Mert Isten maga a szeretet (1Jn 4,8). A mi Urunk Jézus Krisztus előtt ki a legkedvesebb? Az, aki tud lemondani, aki egész addig elmegy, hogy életét adja embertarásáért, mert ennél nagyobb szeretet nincs (Jn 15,13). Ő maga mutatja a legfönségesebb példát erre az önfeláldozásával: ő valóban életét adta a világ életéért és üdvösségéért!

Szent Pál apostol a mai apostoli szakaszban kiegészíti ezt, és azt mondja, hogy az a legszebb Isten iránti tiszteletünk, ha testünket élő áldozatul adjuk neki. Azt is megmondja, hogy hogyan. Úgy, hogy törekszünk felismerni életünkben Isten akaratát. Majd egészen gyakorlatiasan is megmondja, hogy ne becsüljük magunkat a kelleténél többre (Róm 12,3). S valóban így kell tennünk, mert Isten úgyis mindent tud rólunk.

Az evangéliumi szakaszban Szent Lukács evangélista pedig az „aranyszabályt” állítja elénk: úgy bánjunk az emberekkel, ahogy akarjuk, hogy velünk is bánjanak (Lk6,31). Milyen nagyszerű, hogy egyszerre irányul Isten felé és az embertársunk felé! Hiszen ebben mindkettőjük iránti szeretetünk megnyilvánul. A szeretetben, az ítélkezés elkerülésében, a megbocsátásban, az adakozásban mindezeket kifejezésre is tudjuk juttatni.

Életünk minden napján az Isten előtt kedves életformára kell törekednünk. Hát még mennyivel inkább a nagyböjtben! A szentírási tanítás mindig mellénk áll, egy-egy újabb támpontot ad. Fogadjuk örömmel! Ugyanakkor kérjük is a mi Istenünket:  taníts meg engem, „hogy a te akaratodat cselekedjen, mert te vagy az én Istenem”!

 

4. szombat

Zsid 6,9-12

⁹Rólatok azonban, szeretteim, ha így beszélünk is, jobbat föltételeztünk, azt tudniillik, hogy munkáljátok az üdvösséget. ¹⁰Hiszen az Isten nem igazságtalan: nem feledkezik meg szeretetetekről, amelyet az ő nevében gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. ¹¹Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanú

Oldal: Nagyböjti
RÓKAHEGYI GÖRÖGKATOLIKUS TEMPLOM - © 2008 - 2025 - rokahegyitemplom.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat