✠     Nagyböjti táplálék     ✠

  

5. hétfő

Róm 12,1-3

¹Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. ²Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes. ³A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. 

Lk 6,31-38

³¹Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. ³²Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. ³³Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. ³⁴Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. ³⁵Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. ³⁶Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.³⁷Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. ³⁸Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

Magyarázat

Mi az Isten előtt kedves életforma? Nyilván az, amelyik a szeretetet tanúsítja. Mert Isten maga a szeretet (1Jn 4,8). A mi Urunk Jézus Krisztus előtt ki a legkedvesebb? Az, aki tud lemondani, aki egész addig elmegy, hogy életét adja embertarásáért, mert ennél nagyobb szeretet nincs (Jn 15,13). Ő maga mutatja a legfönségesebb példát erre az önfeláldozásával: ő valóban életét adta a világ életéért és üdvösségéért!

Szent Pál apostol a mai apostoli szakaszban kiegészíti ezt, és azt mondja, hogy az a legszebb Isten iránti tiszteletünk, ha testünket élő áldozatul adjuk neki. Azt is megmondja, hogy hogyan. Úgy, hogy törekszünk felismerni életünkben Isten akaratát. Majd egészen gyakorlatiasan is megmondja, hogy ne becsüljük magunkat a kelleténél többre (Róm 12,3). S valóban így kell tennünk, mert Isten úgyis mindent tud rólunk.

Az evangéliumi szakaszban Szent Lukács evangélista pedig az „aranyszabályt” állítja elénk: úgy bánjunk az emberekkel, ahogy akarjuk, hogy velünk is bánjanak (Lk6,31). Milyen nagyszerű, hogy egyszerre irányul Isten felé és az embertársunk felé! Hiszen ebben mindkettőjük iránti szeretetünk megnyilvánul. A szeretetben, az ítélkezés elkerülésében, a megbocsátásban, az adakozásban mindezeket kifejezésre is tudjuk juttatni.

Életünk minden napján az Isten előtt kedves életformára kell törekednünk. Hát még mennyivel inkább a nagyböjtben! A szentírási tanítás mindig mellénk áll, egy-egy újabb támpontot ad. Fogadjuk örömmel! Ugyanakkor kérjük is a mi Istenünket:  taníts meg engem, „hogy a te akaratodat cselekedjen, mert te vagy az én Istenem”!

 

4. szombat

Zsid 6,9-12

⁹Rólatok azonban, szeretteim, ha így beszélünk is, jobbat föltételeztünk, azt tudniillik, hogy munkáljátok az üdvösséget. ¹⁰Hiszen az Isten nem igazságtalan: nem feledkezik meg szeretetetekről, amelyet az ő nevében gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. ¹¹Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék. ¹²Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hitben és a béketűrésben az ígéret örökösei lettek.

1Tesz 4,13-17

¹³Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük. ¹⁴Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el. ¹⁵Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. ¹⁶A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. ¹⁷A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.

Mk 7,31-37

³¹Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tóhoz ment, Dekapolisz határába. ³²Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. ³³Különhívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, ³⁴föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: „Effata, azaz nyílj meg!” ³⁵Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt. ³⁶Megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. ³⁷Szerfölött csodálkoztak, s hangoztatták: „Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket.”

Jn 5,24-30

²⁴Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. ²⁵Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak. ²⁶Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, ²⁷s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. ²⁸Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. ²⁹Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.

Magyarázat

Milyen nagyszerű, hogy tudunk jót feltételezni az embertársunkról. Nem csak mindig a rosszat. Ugyanis könnyebb észrevenni a rosszat, mint a jót. Sajnos, ilyenek vagyunk. De egy kis odafigyeléssel – és ez különösen érvényes a nagyböjti jóra való törekvésünkben – különösen is fontos. Mint sok más dologgal kapcsolatban, itt is el lehet mondani, hogy szebb lenne a világ, jobb lenne a hangulatunk, ha a jót feltételeznénk és adnánk tovább másokról.

A mai apostoli szakaszban Szent Pál apostol fel is hívja erre a figyelmet. Amint hallottuk, úgy kezdi, hogy a jobbat feltételezi, sőt, a legjobbat: az üdvösség munkálását (Zsid 6,9). Végül pedig azt mondja, hogy ne legyünk hanyagok. És tényleg, milyen jó lenne! Az elhunytjaink – akikért ebben a Szent Liturgiában is imádkozunk – már teljes tudatában vannak ennek fontosságának. Persze, az ő sorsuk már eldőlt. Reméljük, hogy már az üdvösségből látják át, hogy milyen fontos a jó feltételezése, és imádkoznak is érettünk, hogy ezt tudjuk követni, megtenni.

Az evangéliumban Jézus is ezt teszi. A teljes jóindulat van meg benne. Nem nézi, hogy megérdemli-e a gyógyulást a süketnéma ember, hanem gondolkodás nélkül meggyógyítja (Mk 7,35). S abból a számára másodlagos szempontból is érdemes volt, mert ő a tiltás ellenére is hirdette Jézust, az ő jótéteményét. A halottak napjára előírt evangélium szakaszból pedig a jó feltételezésének eredményéről hallunk: ha jót cselekszünk, az örök élet, az örök boldogságára jutunk (Jn 5,29).

Érdemes tehát a jót nemcsak feltételezni az embertársunkról, hanem jót is cselekedni. Mert ez igazolja keresztény mivoltunkat, és ami még több, ez vezet az üdvösségre bennünket. Kérjük az Atyától, akitől minden jó adomány és felülről jövő tökéletes ajándék származik, hogy segítsen nekünk ebben.

 

4. péntek

2Tim 3,10-15

¹⁰Te követtél a tanításban, életmódom és életcélom tekintetében, a hitben, a kitartásban, a szeretetben, a türelemben, ¹¹az üldöztetésekben és a szenvedésekben, amelyek Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában értek. Mi minden üldöztetést magamra vállaltam! De az Úr mindig kimentett. ¹²S az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban. ¹³A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek. ¹⁴Te azonban tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad. ¹⁵Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre.

Mt 25,1-13

¹A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. ²Öt balga volt közülük, öt pedig okos. ³A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. ⁴Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. ⁵A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. ⁶Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! – ⁷Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. ⁸A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – ⁹Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. ¹⁰Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. ¹¹Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! ¹²De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. ¹³Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

Magyarázat

A jó példák, a példaadó emberek mindig segítenek az előbbre jutásunkban. Régebben nem nagyon féltek attól, hogy példaképeknek nevezzék őket; ma már nem annyira „divatos” ez a fogalom. Sok fiatal a „celeb világ” személyeit nevezné példaképének, ha megkérdeznék, és tudná, hogy valójában ki is a példakép. Pedig nagyon fontos lenne, ha igazi példaképeink lennének, és őket követnénk. A Szentírás mint sok mindenben, ebben is segít.

A mai apostoli szakaszban azt hallottuk, hogy Timóteusnak a példaképe Szent Pál apostol volt, mert követte őt az életformájában (2Tim 3,10). Még az üldöztetésekben is. Milyen nagyszerű, hogy ennek az alapját is megtudjuk: a Szentírás az, amit gyermekkorától fogva követ. És ez ad eligazítást az életben, s végső soron az üdvösségre vezető úton segít. Tehát az apostol a példakép, a Szentírás pedig segítő.

Az evangéliumi szakasz a tíz szűzről szóló példabeszédben is példaképet állít elénk. Igaz, kifejezetten és szó szerint nem írja ezt, de emberi gondolkodásunkkal kikövetkeztethetjük, hogy kiket kell követnünk. Nyilván azt az öt szüzet, aki nem balga, hanem okos volt (Mt 25,4), mert igazán készült az Úrral való találkozásra, nem fogyott el a korsójából az olaj, kegyelmi állapotban volt. Ez a lényeg! Mindig készen kell állnunk az Úrral való találkozásra – bármikor is érkezik a behívó –, törekednünk kell arra, hogy a kegyelmi állapotban legyünk, az öt okos szűz példájára.

A nagyhéten sokszorosan fogjuk énekelni: Íme, a vőlegény jő éjfélkor, és boldog a szolga, kit virrasztva talál. Akarjunk ilyenek lenni, mert így mi sem vettetünk ki a külső sötétségre. Törekedjünk olyan példaképeket szerezni, arra segítenek bennünketebben!

 

4. csütörtök

Gal 5,22-6,2

²²A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, ²³jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. ²⁴Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. ²⁵Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.¹Testvérek, ha valakit botláson értek, ti akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél! ²Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét.

Mt 25,14-30

¹⁴Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. ¹⁵Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. ¹⁶Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. ¹⁷Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. ¹⁸Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. ¹⁹Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. ²⁰Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. – ²¹Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! ²²Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. – ²³Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! ²⁴Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. ²⁵Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. – ²⁶Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. ²⁷Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. ²⁸Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! ²⁹Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. ³⁰Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Magyarázat

A keresztény ember tudja, hogy napról napra gyarapodnia kell a jótéteményekben. Valójában olyan kötelezettség ez, amely minden emberre kellene, hogy vonatkozzék, nemcsak a keresztényekre. Vagy talán tényleg így is van? És szégyenkezhetünk, mert olykor a nem vallásosak, nem hívők még jobbak is nálunk? A lényeg azonban az, hogy nekünk elodázhatatlan kötelességünk a javulás, a jobbulás: a nagyböjtben különösen is, de máskor is. Hogy miben kell gyarapodnunk, azt a mai szentírási tanítás felvázolja.

Az apostoli szakasz elején Szent Pál apostol felsorol egy szép csokrot a lélek gyümölcseiből (Gal 5,23). Ha csak ezeket beépítenénk a lelki világunkba, máris jobbak lennénk! De tudja az apostol, hogy ezek erőfeszítéssel járnak. Nagyon hatásos: keresztre feszítjük testünket. Igen, mert a jóra való törekvés mindig ilyennel, erőfeszítéssel jár. Valahogy könnyebben megy az, hogy rosszak legyünk, mint az, hogy jók. De fel nem adhatjuk!

Az evangéliumi szakaszban pedig Jézus a talentumokról szóló példabeszédben tárja elénk, hogy munkálkodni kell. Előbbre kell jutnunk. Azt mindenki tudja, hogy a talentumok az Isten által belénk ültetett jótulajdonságokat jelenti. S itt is ugyanaz a helyzet, mint az előzőekben: gyarapodni kell a jóban! Mert ha csak elrejtjük azt az egy talentumunkat (Mt 25,25), akkor semmit nem tettünk a jó, a jobbulás, a javulás érdekében. Íme, itt a példabeszéd értelme, és itt a nagyböjti feladatunk tömörítése!

Kérjük liturgiánk könyörgésével a jókat és hasznosokat a lelkünknek, hogy valóban gyarapodni tudjunk a jóban, most, a nagyböjtben különösen is, de egyébként is, életünk minden napján.

 

4. szerda

Gal 2,16-20

¹⁶Tudjuk azonban, hogy az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá: nem mert tetteink megfelelnek a törvénynek, hisz a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá. ¹⁷Ha azonban mi azáltal, hogy Krisztusban keressük az igazzá válást, bűnössé válnánk, akkor vajon Krisztus nem a bűnt mozdítaná-e elő? Semmi esetre sem. ¹⁸Ha ugyanis újra fölépítem azt, amit leromboltam, törvényszegőnek bizonyulok. ¹⁹Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. ²⁰Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.

Mt 9,18-26

¹⁸Míg ezt magyarázta nekik, íme, egy elöljáró lépett hozzá. Leborult előtte s kérte: „Az imént halt meg a lányom, de gyere, tedd rá kezedet és életre kel.” ¹⁹Jézus fölkelt, s elment vele tanítványaival együtt. ²⁰Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról megközelítette és megérintette ruhája szegélyét. ²¹Így gondolkodott magában: „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.” ²²Jézus megfordult, ránézett és így szólt: „Bízzál leányom, a hited meggyógyított.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony. ²³Amikor Jézus az elöljáró házához ért, s látta a fuvolásokat meg a zajongó tömeget, ²⁴rájuk szólt: „Menjetek innét, hiszen nem halt meg a kislány, csak alszik!” Erre kinevették. ²⁵Amikor a tömeget eltávolították, bement, megfogta a kezét, és a kislány fölkelt. ²⁶A dolognak híre járt az egész vidéken.

Magyarázat

Keresztény életünk két pillére a hit és a belőle fakadó jócselekedetek. Az Ószövetségben a Törvény megtartása volt az Istenhez való tartozásnak a jele és kifejezője. Ezért volt annyira fontos az írástudóknak, a főpapoknak és főleg a farizeusoknak a törvényhez, legtöbbször annak is a betűjéhez való ragaszkodás. Jézus ezt az ószövetségi törvényt nem szüntette meg – hogyan is lehetne például a tízparancsot érvényteleníteni?! –, hanem a szeretet cselekedeteivel teljessé tette. Nos, így jelenti a két pillért az életünkben.

Szent Pál apostol, aki megtért az ószövetségi vallásosságból és főapostollá lett, ezért beszélt oly sokat arról, hogy a Törvény megtartása nem elegendő a Jézushoz való tartozáshoz. Kell a hit! A mai apostoli szakaszban is azt tárja elénk, hogy „az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit” (Gal 2,16). Igen! Nem az ószövetségi törvény szerinti tettek: a Törvény lélektelen betartása. A hit viszont feltételezi az élő közösséget Jézussal (Gal 2,20), ami nem működik anélkül, hogy éppen a tetteink, a keresztény cselekedeteink által ennek kifejezést ne adnánk.

Az evangélium is ezt a kettőséget rejti magában. Ha az elöljárónak nem lett volna hite, nem ment volna Jézushoz a lánya érdekében (Mt 9,18). De ha nem ment volna oda Jézushoz, akkor mit ért volna önmagában a hite? A vérfolyásos asszony hit nélkül nem ment volna Jézushoz. De ha nem érinti meg őt, mit ért volna önmagában a hite? Akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, a keresztény életben, a Jézussal való kapcsolatban mind a kettő fontos. A hit éppen annyira, mint annak a cselekedetekkel való bizonyítása. Ennek pedig legkézenfekvőbb formája az, hogy megtartjuk a törvény parancsait, főleg Jézus kettős szeretetparancsát.

A nagy doxológiában olyan szépen szoktuk énekelni a reggeli istentisztelet végén, hogy „taníts meg engem, hogy a te akaratodat cselekedjem, mert te vagy az én Istenem”. Próbáljuk meg ne csak énekelni, hanem életté is váltani!

 

4. kedd

1Kor 1,18-24

¹⁸A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. ¹⁹Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. ²⁰Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? ²¹Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. ²²A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, ²³mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, ²⁴a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.

Mt 13,36-43

³⁶Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!” ³⁷Így magyarázta meg nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. ³⁸A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. ³⁹Az ellenség, aki veti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. ⁴⁰Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. ⁴¹Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. ⁴²Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁴³Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!

Magyarázat

A türelem, mivel érték: Isten tulajdonsága. Mivel azonban a türelem erény is, így az embernek is be kell építenie az életébe, a lelki életébe is. Sokszor gondolunk arra, beszélünk is róla, hogy ha több türelmünk lenne, illetve általában az emberek életében, az egész világban több türelem lenne, akkor sokkal szebb és jobb lenne a világ. Tényleg: türelemmel a legtöbb dolgot meg tudjuk oldani. Ezért fontos, hogy meghallgassuk és beépítsük az életünkbe azt, amit a szentírási tanításból hallunk ezzel kapcsolatban.

Szent Pál apostol arról ír, hogy Isten nem türelmetlen, bár nem szó szerint írja ezt. De az, hogy Isten nem erőszakoskodik azokkal, akik nem fogadják el az ő bölcsességét, hanem a világ bölcsességét követik, az ő türelmét mutatja. Inkább az a célja, „hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket” (1Kor 1,12). Ez a türelmes igehirdetés pedig abban csúcsosodik, hogy a kereszt botrányát hirdeti, ami végső soron a mi megváltásunkat okozza: Jézus Krisztus áldozati halála révén.

Az evangéliumi szakasz is az Isten türelméről szól. Engedi a hasznos búzával együtt felnőni a haszontalan konkolyt is. Nem pusztítja el azonnal. Milyen jó nekünk, hogy hozzánk is ilyen türelmes! Mert saját magunkban is növeljük a búzát is, meg a konkolyt is. De az igazságosságát is meg lehet itt látni, mert a jók, akiket a búza jelképez, jutalomban részesülnek, a rosszak pedig, a konkolyok tüzes kemencébe vettetnek (Mt 13,42).

Nem véletlen, hogy a liturgikus szövegeinkben is gyakran nevezzük Istent „hosszantűrőnek és sokirgalmúnak”. Örüljünk neki, hogy ilyen! Kérjük is az ő irgalmával együtt a türelmét is hozzánk, irányunkban! Jóságával és szeretetével nem fog elutasítani bennünket.

 

4. hétfő

Fil 2,5-11

⁵Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. ⁶Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, ⁷hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. ⁸Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. ⁹Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, ¹⁰hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, ¹¹s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

Mt 13,10-23

¹⁰Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?” ¹¹„Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait – felelte –, de nekik nem. ¹²Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. ¹³Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. ¹⁴Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. ¹⁵Megkérgesedett e népnek a szíve.Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. ¹⁶A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. ¹⁷Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.¹⁸Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet! ¹⁹Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. ²⁰A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, ²¹de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. ²²A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést. ²³Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”

Magyarázat

Jól tudjuk, hogy a Szentírás az Isten kinyilatkoztatása az emberiség számára. Tehát nem emberi kitalálás, hanem Isten üzenete, amit a szent embereken keresztül közölt velünk. Ezért nagyon fontos számunkra a tanítása. Ez a tanítás olykor nagyon világos és egyértelmű, máskor pedig meg kell fejteni, értelmezni, magyarázni kell. A mai tanítás azonban teljesen világos.

Az apostoli szakaszban a híres Krisztus-himnuszról hallottunk, amit Szent Pál apostol a Filippiekhez írt levelében fogalmazott meg. Ennek végkicsengése az, hogy a mennyeiekhez és a földiekhez csatlakozva mi is térdhajtva, a legnagyobb tisztelettel forduljunk Jézusunk felé, imádjuk őt (Fil 2,10), mert élete áldozata árán megváltott minket.

Az evangéliumi szakasz is világos. Azért, mert Jézus a magvetőről szóló példabeszédét megmagyarázza a tanítványainak. Nem tett minden esetben így, nem mindegyiket magyarázta meg. De ezt bizonyára olyan fontosnak tartotta, hogy megadta a magyarázatot is hozzá (Mt 13,18). Így számunkra is világos. Jó helyet kell készítenünk a lelkünkben az Isten igéjének, hogy ne vesszen kárba, ne sorvadjon el, hanem meghozza a bőséges termését. S mi ez a sokszoros termés? Az, hogy életté váltjuk az Isten igéjét. Vagyis nem csak úgy meghallgatjuk, aztán megyünk is tovább, mintha mi sem történt volna.

Gondoltunk már arra, miért mondjuk, énekeljük az evangélium olvasása előtt és utána is, hogy „Dicsőség néked, Uram”? Hát éppen ezért! Megadja nekünk az Istenünk, hogy az életünket formáló tényező legyen a szent evangélium, illetve az összes szentírási tanítás. És ez válik a mi javunkra, Istennek pedig dicsőségére.

 

3. szombat

Zsid 10,32-37

³²Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodástok után annyi szenvedésben és küzdelemben helytálltatok. ³³Részint szidalmazásnak és szorongatásnak voltatok kitéve, részint közösséget vállaltatok azokkal, akik hasonlóképpen szenvedtek. ³⁴Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását is örömmel elviseltétek, abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek. ³⁵Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte. ³⁶Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek: ³⁷Már csak rövid, nagyon rövididő, aztán eljön az eljövendő és nem késik.

1Tesz 4,13-17

¹³Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük. ¹⁴Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el. ¹⁵Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. ¹⁶A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. ¹⁷A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.

Mk 2,14-17

¹⁴Ahogy a vámnál elhaladt, látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte. ¹⁵Lévi házában asztalhoz telepedett. Sok vámos és bűnös is ott ült együtt Jézussal és tanítványaival az asztalnál. Sokan voltak. Követték őt ¹⁶a farizeusok közül való írástudók is, és amikor látták, hogy bűnösökkel és vámosokkal eszik, megszólították tanítványait: „Miért eszik és iszik együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?” ¹⁷Jézus meghallotta és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”

Jn 5,24-30

²⁴Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. ²⁵Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak. ²⁶Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, ²⁷s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. ²⁸Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. ²⁹Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.

Magyarázat

Az ember alapjában közösségi lény. Nem szeretünk egyedül lenni, legalábbis huzamos ideig nem. A börtönben is a legszigorúbb büntetés a magánzárka. Nekünk, keresztényeknek az lehet a különleges örömünk, hogy Isten is közösséget vállal velünk: Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, aki egy lett közülünk, mindenben hasonló lett hozzánk a bűnt kivéve. A mai szentírási tanítás is szól a közösségről.

Az első apostoli szakaszban Szent Pál a szenvedésben való közösséget említi (Zsid 10,33). S ki ne tudná, hogy a nehézségeket is könnyebb viselni, ha nincs egyedül az ember. Ezért mondjuk a halálesetnél is, hogy „fogadd részvétemet”, mert „részt veszek a gyászodban, a szenvedésedben”. Ha állhatosak maradunk a szenvedésben, elnyerjük Isten ígéretét, a maradandó javakat, az örök boldogságot (Zsid 10,37). A holtakkal való közösségre irányítja a figyelmet a másik apostoli szakasz. Kapcsolatban lehetünk velük az imáság révén. Most is ezt tesszük, ebben a Szent Liturgiában.

Az evangéliumból azt hallottuk, hogy Jézus meghívja Lévit, a vámost a követésére (Mk 2,14). Mert közösséget akar vele. Az eddig bűnös emberrel. De hát éppen ezért jött; nem az igazakat hívni, hanem a bűnösöket (Mk 2,17). S tudjuk, hogy milyen hatásos lett a Jézussal való kapcsolat: szent lett Léviből, Szent Máté evangélista, aki életét adta Jézusért. Jézus közösséget akar az ő szava révén is. Élőkkel és holtakkal is (Jn5,18). Akik meghallják a szavát, akik közösségbe lépnek vele az ő szava által, azok örök életet, örök boldogságot kapnak.

A legteljesebb közösséget a szentség révén érjük el Jézussal, különösen a szentáldozásban. Milyen nagyszerű ez! Ezért jogosan énekeljük: „Ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr”. És ezt azok, akik már előrementek, az elhunytjaink már tudják. Reméljük, hogy ők már ennek teljes részesei.

 

3. péntek 

Ef 5,1-8

¹Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és ²éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek. ³Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik. ⁴Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás. ⁵Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában. ⁶Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait. ⁷Tehát ne vállaljatok velük közösséget. ⁸Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai.

Mt 6,22-33

A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. ²³De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?²⁴Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.²⁵Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? ²⁶Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? ²⁷Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? ²⁸Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, ²⁹mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ³⁰Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? ³¹Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? ³²Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. ³³Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!

Magyarázat

Micsoda különbség van a pogányság és a vallásosság között! De milyen nagy különbség van még a vallások között is. Mi azt mondhatjuk a kinyilatkoztatás alapján, tehát nem egyszerűen a magunk kútfejéből, hogy a kereszténység az igazi vallás, sőt az egyetlen igazi vallás. A pogányság, az istentelenség pedig ezzel teljesen ellentétes. Már csak az erkölcsi normák miatt is. Miért kellene valakinek jól viselkednie, ha nem hisz Istenben, nem hisz a számonkérésben, nem hisz az örök életben? Aki viszont hisz, az köteles annak megfelelően élni is.

Erről szól a mai apostoli szakasz is. Arra szólít Szent Pál apostol, hogy Isten gyermekeiként éljünk (Ef 5,1). Ehhez az életformához pedig nem fér hozzá semmiféle kicsapongás, tisztátalanság és egyéb. Ugyanis a bálványimádónak – aki a mi felfogásunk szerint a pogányságba tartozik – nincs öröksége Krisztus és Isten országában. De a mi Urunk megadja nekünk, hogy úgy éljünk, mint a világosság fiai (Ef 5,8). Ha követjük a mi Krisztusunkat, aki maga a világ világossága!

A mai evangélium első része is erre buzdít. Legyen tiszta a szemünk, éljünk a világosságban (Mt 6,23). Aztán pedig azt tanítja, hogy bízzunk és higgyünk a gondviselésben. Ha nem tudjuk rábízni magunkat a bennünket végtelenül szerető Istenünkre, akkor nem különbözünk a pogányoktól (Mt 6,32). De azért az evangélium a józan tanítás talaján marad, és azt mondja „elsősorban” kell keresni az Isten Országát. Tehát nem teljesen mellőzni a saját törekvéseinket. Nekünk is meg kell tennünk a magunkét, csak nem szabad szenünk elöl téveszteni a gondviselő Istenünk segítő tevékenységét.

Ezek szellemében érdemes tudatosan úgy imádkozni, hogy „önmagunkat, egymást, egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk”. De előtte hogyan szól a szöveg? „Minden szenteket említvén” – tehát a segítségül hívásukkal! Amit saját magunk teszünk. Tehát igenis, tennünk kell: azt is, hogy említjük, vagyis segítségül hívjuk őket, és azt is, hogy ráhagyatkozunk a segítségükre.

 

3. csütörtök

Kol 3,4-11

⁴Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. ⁵Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. ⁶Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. ⁷Valaha, amikor még köztük éltetek, ti is ezeket műveltétek. ⁸De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet. ⁹Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, ¹⁰és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. ¹¹Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben.

Mt 7,24-8,4

²⁴Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. ²⁵Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. ²⁶Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. ²⁷Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”²⁸Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, ²⁹mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók. – ¹Amikor lejött a hegyről, nagy népsokaság követte. ²Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” ³Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az nyomban megtisztult leprájától. ⁴Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!”

Magyarázat

Egyházunk vezet és irányít bennünket a nagyböjt folyamán – ilyenkor jobban, mint máskor – a javulásra. Azt akarja elősegíteni és végső soron elérni, hogy életünk minél jobban ráformálódjon Krisztusra. Persze, minden nap törekedni kell erre, mert minden napunkkal közelebb kerülünk a végső elszámoláshoz. Akár akarjuk, akár nem. Nos, a nagyböjtben erre még komolyabb figyelmeztetés kapunk.

Szent Pál apostol – a tőle megszokott módon – sok-sok erkölcsi figyelmeztetést ad, hogy hogyan kell élnünk keresztény módon. Az ő fő motívuma is az, amiről már szó volt: Krisztus majd megjelenik az utolsó ítéletre (Kol 3,4), és addig tudunk javulni, addig tart az érdemszerző időnk. Mert akkor már lezárul, vége a lehetőségeknek! De az apostol nemcsak figyelmeztet, hanem buzdít is. És itt a lényeg! Vessük le a régi embert és öltsük fel az újat (Kol 3,10). Igen, ez a teljesség! A keresztelésünk alkalmával ez teljes egészében megvalósult, ahogy énekelték is: Krisztusba öltözködtünk.

Valahogy úgy kell megtisztulnunk és Krisztust magunkra ölteni, mint az a leprás ember, akiről az evangéliumban hallottunk. Jézustól kapta a gyógyulást, de azért, mert ő maga is akarta. Odajárult Jézushoz, leborult előtte, és kérte a megtisztulást (Mt 8,2). Ha nem lett volna meg benne a jó szándék, ha nem ment volna oda Jézushoz, akkor nem gyógyulhatott volna meg. Így viszont teljes egészében újjászületett. Tényleg! Mert Jézus a gyógyíthatatlan leprától is megtisztította! Micsoda bátorítás ez nekünk! Nincs olyan tisztátalanság, nincs olyan bűn, amitől Jézus meg nem tisztítatna bennünket, amit meg ne bocsátana nekünk is. De mit kell tennünk? Jézushoz járulni és kérni!

Vegyük komolyan a nagyböjtben a tisztulást! Igyekezzünk egyre inkább ráformálódni Jézus Krisztusra! Hogy amennyire csak lehetséges, újra érvényes legyen ránk a keresztségi énekünk: „Akik Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek”.

 

3. szerda

Ef 4,1-7

¹Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, ²teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. ³Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét. ⁴Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. ⁵Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. ⁶Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van. ⁷Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben.

Mt 7,1-8

¹Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! ²Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. ³Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? ⁴Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? ⁵Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!⁶Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!⁷Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! ⁸Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.

Magyarázat

A világ nyelvezetében sokféle hivatás létezik: papi, orvosi, pedagógusi és még egy csomó más hivatás. Keresztény értelemben azonban csak egy igazi hivatás van. Az, amire Jézus Krisztus hívott meg bennünket. Hívott, ezért lehet hivatás. Ami nem más, mint a Krisztus-követés. A keresztényi, a krisztusi élet. Az újszövetségi Szentírás erre figyelmeztet is bennünket, mégpedig folyamatosan.

A mai apostoli szakaszban Szent Pál apostol kifejezetten megmondja: „éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok” (Ef 4,1). Ezzel az egy mondattal máris teljes lenne a magyarázat, hiszen a keresztényi, a krisztus-követői életre buzdít. És ennél több nem is kell az életünkben. De azért folytatja: legyen bennünk alázat, szelídség és türelem. Mindegyik nagyon fontos erény. Amivel nemcsak magunkat tesszük jobbá, hanem az egész világot is.

Jézus pedig gyakorlati módon mutat rá a hívatásra. Igaz, ebben az evangéliumi szakaszban csak egy dolgot említ, de az is nagyon fontos: az ítélkezés elkerülése (Mt 7,1). Sajnos, bennünk van ítélkezésre való hajlam. De lehet győzni: hogy ne a szálkát nézzük embertársunk szemében, hanem vegyük észre a magunkában a gerendát. Sajnos, készek vagyunk menteni a saját magunk igazát, miközben nem vesszük észre, hogy nincs is igazunk. És ami még rosszabb: közben hajlandók vagyunk a másikat elítélni vagy megítélni.

A nagyböjtben, az elcsendesedésünk idején próbáljuk komolyabban és mélyebben megfontolni a keresztény hivatásunkat. Hogy javuljunk általa, és hogy jobbá tegyük a világot általa. Kérjük Szent Efrém imájával: „Add, hogy meg ne ítélem felebarátomat”!

 

3. kedd

Fil 2,5-11

⁵Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. ⁶Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, ⁷hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. ⁸Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. ⁹Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, ¹⁰hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, ¹¹s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

Mt 13,10-23

¹⁰Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?” ¹¹„Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait – felelte –, de nekik nem. ¹²Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. ¹³Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. ¹⁴Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. ¹⁵Megkérgesedett e népnek a szíve.Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. ¹⁶A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. ¹⁷Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.¹⁸Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet! ¹⁹Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. ²⁰A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, ²¹de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. ²²A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést. ²³Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”

Magyarázat

Jól tudjuk, hogy a Szentírás az Isten kinyilatkoztatása az emberiség számára. Tehát nem emberi kitalálás, hanem Isten üzenete, amit a szent embereken keresztül közölt velünk. Ezért nagyon fontos számunkra a tanítása. Ez a tanítás olykor nagyon világos és egyértelmű, máskor pedig meg kell fejteni, értelmezni, magyarázni kell. A mai tanítás azonban teljesen világos.

Az apostoli szakaszban a híres Krisztus-himnuszról hallottunk, amit Szent Pál apostol a Filippiekhez írt levelében fogalmazott meg. Ennek végkicsengése az, hogy a mennyeiekhez és a földiekhez csatlakozva mi is térdhajtva, a legnagyobb tisztelettel forduljunk Jézusunk felé, imádjuk őt (Fil 2,10), mert élete áldozata árán megváltott minket.

Az evangéliumi szakasz is világos. Azért, mert Jézus a magvetőről szóló példabeszédét megmagyarázza a tanítványainak. Nem tett minden esetben így, nem mindegyiket magyarázta meg. De ezt bizonyára olyan fontosnak tartotta, hogy megadta a magyarázatot is hozzá (Mt 13,18). Így számunkra is világos. Jó helyet kell készítenünk a lelkünkben az Isten igéjének, hogy ne vesszen kárba, ne sorvadjon el, hanem meghozza a bőséges termését. S mi ez a sokszoros termés? Az, hogy életté váltjuk az Isten igéjét. Vagyis nem csak úgy meghallgatjuk, aztán megyünk is tovább, mintha mi sem történt volna.

Gondoltunk már arra, miért mondjuk, énekeljük az evangélium olvasása előtt és utána is, hogy „Dicsőség néked, Uram”? Hát éppen ezért! Megadja nekünk az Istenünk, hogy az életünket formáló tényező legyen a szent evangélium, illetve az összes szentírási tanítás. És ez válik a mi javunkra, Istennek pedig dicsőségére.

 

3. hétfő

Ef 4,25-32

²⁵Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. ²⁶Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. ²⁷Ne adjatok teret az ördögnek. ²⁸Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is. ²⁹Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak. ³⁰Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára. ³¹Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. ³²Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek,és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

Mt 5,42-48

⁴²Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!⁴³Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. ⁴⁴Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! ⁴⁵Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. ⁴⁶Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? ⁴⁷S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? ⁴⁸Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Magyarázat

Földi életünk folyamatos feladata a javulás, a tökéletesedés. A nagyböjtben ez kifejezett célunk is. Azért rendeli Egyházunk ezt a kegyelmi időszakot, hogy méltóképpen készüljünk a feltámadás szent ünnepének megünneplésére. Ugyanakkor viszont ez a javulásunkat is szolgálja. A lemondás, a böjt, a több ima, a jócselekedetek gyakorlás révén jobbak lehetünk.

A mai apostoli szakasz sokféleképpen figyelmeztet erre. Ne hazudjunk, ne lopjunk, ne haragoskodjunk, vigyázzunk a szavainkra, a beszédünkre. Aztán Szent Pál apostol fordít a stílusán, és már nem tiltó, hanem buzdító formában mondja, hogy hogyan legyünk jók. Végül azzal foglalja össze a mondanivalóját, hogy tudjunk megbocsátani. A példát is megadja rá: amint Isten is megbocsát nekünk (Ef 4,32). Borzongató! Minden bűnünk ellenére is szeret bennünket Isten, és megbocsát!

Éppen ezért buzdít Jézus is a mai evangéliumi szakasz végén: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). Mérce! De milyen magas mérce! Ebbe is beleborzongunk: olyan tökéletesnek lenni, mint a mennyei Atya?! Azért teszi ezt mércének Jézus, hogy soha senki meg ne nyugodjon abban, hogy ő már tökéletes… Egyébként ez a parancs már az Ószövetségben is megvolt (Lev 19,2). Figyelemre méltó, hogy éppen ezért örök érvényű: akkor sem tudta senki elérni, most sem tudja. Persze, Isten nagyságát és tökéletességét nem is lehet elérni. De nem szabad feladni. Törekedni kell a cél felé a győzelem érdekében. Ha síkfutó már az első lépések után feladná, soha nem nyerne érmet. Mi akarjunk, nem is csak földi érmet, hanem mennyeit szerezni.

Kérjük a nagyböjt harmadik hetének kezdetén Urunkat: add meg, hogy a te világosságodban lássuk meg a világosságot, és adj kegyelmet nekünk, mert ismerünk és egyre inkább ismerni akarunk téged! Tudjunk egy picit napról napra tökéletesedni.

 

2. szombat

Zsid 3,12-16

¹²Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől, ¹³ehelyett lelkesítsétek egymást mindennap, amíg a „ma” tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn. ¹⁴Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk. ¹⁵Azt mondja ugyanis: Ha ma majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor tettétek. ¹⁶Kik voltak, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde mind olyanok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból?

1Tesz 4,13-17

¹³Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük. ¹⁴Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el. ¹⁵Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. ¹⁶A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. ¹⁷A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.

Mk 1,35-44

³⁵Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni. ³⁶Simon és társai utánamentek, hogy megkeressék. ³⁷Amikor megtalálták, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres.” ³⁸De ő így válaszolt: „Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem ki.” ³⁹S bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, és ördögöket űzött ki.⁴⁰Egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte, s így kérte: „Ha akarod, megtisztíthatsz.” ⁴¹Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” ⁴²Errerögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. ⁴³De Jézus szigorúan ráparancsolt s elküldte, ezt mondva neki: ⁴⁴„Vigyázz, ne szólj róla egy szót sem senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.” 

Jn 5,24-30

²⁴Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. ²⁵Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak. ²⁶Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, ²⁷s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. ²⁸Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. ²⁹Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.

Magyarázat

A nagyböjt második szombatján újra az elhunytjainkért végezzük a Szent Liturgiát. Imádkozunk értük, mert segíteni akarunk rajtuk. De ugyanakkor magunkat sem hanyagolhatjuk el. Ugyanis mindenki saját maga felelős az üdvösségéért.

Erről tanít a mai első apostoli szakasz. Figyelmeztetésként mondja a Zsidókhoz írt levél, hogy ne legyünk hitetlenek, gonoszok, ne szakadjunk el Istentől, használjuk fel a mai napot, hogy ellen tudjunk állni a bűnnek (Zsid 3,13). Az elhunytak már az „örök mában” vannak, az ő sorsuk már beteljesedett. Ha jól élték a „mai” napokat az életükben, az örök boldogságba jutottak. De ha még tisztulniuk kell, akkor segíthetünk nekik. Éppen ezzel a mai liturgikus megemlékezésünkkel is.

Jézus példát mutat az imádságra (Mk 1,35). De megy, és hirdeti az evangéliumot és cselekszi a jót. Sőt, kiűzi az ördögöt. Ha ráhagyatkozunk, akkor belőlünk is kiűzi. Csak mi magunk is tegyünk érte, a nagyböjt folyamán különösképpen. Igyekezzünk jót tenni, hogy amikor megszólal az ítéletre hívó harsona, az örök élet boldogságára támadhassunk fel (Jn 5,29). Nem tudjuk sem a napot, sem az órát, mikor szólal meg, csak azt tudjuk, egyszer biztosan bekövetkezik.

Imádkozzunk buzgón az elhunytjainkért, mert nem tudjuk, hogy melyiküknek van még szüksége az imádságunkra, csak a mélységes bölcsességével mindeneket intéző egyetlen Teremtőnk tudja. De ha történetesen már mindnyájan az üdvösségben vannak, akkor sem hatástalan az imádságunk, mert a jó Isten oda teszi, ahová a legnagyobb szükség van rá. Saját magunk számára pedig mindig érdemszerző cselekedet az imádság.

 

2. péntek

Róm 12,6-14

⁶s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, ⁷aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, ⁸aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest. ⁹Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. ¹⁰A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. ¹¹A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. ¹²Areményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. ¹³Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. ¹⁴Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.

Mt 5,33-41

³³Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. ³⁴Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja, ³⁵sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. ³⁶Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. ³⁷Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.³⁸Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. ³⁹Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! ⁴⁰Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! ⁴¹S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira!

Magyarázat

Tudjuk-e a rosszat jóval viszonozni? Nagy kérdés! A szent nagyböjti időben különösen is fontos kérdés. No, de vajon őszintén és teljes szívből tudjuk a bennünket ért rosszat jóval viszonozni? Lehet, hogy elméletileg azt gondoljuk, hogy igen. De vajon így van-e a valóságban is? – Ha mindig mindenkivel így történne, akkor nem kellene a mai szentírási tanítás. Márpdig itt áll előttünk. Mint nagyböjti megvalósítandó feladat.

Szent Pál apostol a római híveknek – és a történelmet áthidalva nekünk is – egy egész listát sorol fel, amint hallottuk, hogy a nekünk adott kegyelmi adomány segítségével hogyan kell viselkednünk. Minden egyes részletének kifejtésére egy egész lelkigyakorlat sem lenne elég. De nézzük a középpontban álló gondolatát: „Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz” (Róm 12,9). Ez magába foglalja a vezető gondolatot, hogy ne viszonozzuk a rosszat rosszal. Az utolsó mondat pedig csattanóként szól: „Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok” (Róm 12,14).

Jézustól pedig mit hallunk a mai evangéliumból? Lejárt a „szemet szemért, fogat fogért törvénye” (Mt 5,38). Ő is azt mondja, hogy a rosszat ne rosszal viszonozzuk. Sőt, ő még sokkal messzebb elmegy. Nekünk szinte megvalósíthatatlannak és abszurdnak tűnik. Hogy tartsuk oda még a másik arcunkat is! Hogy adjuk oda a másik ruhánkat is! Hogy a kényszerítést kétszeresen teljesítsük! Emberileg nem érthetőek ezek. Legfeljebb addig, hogy ne viszonozzunk rosszal. Ámde mégis ez a boldogságok, a Hegyi beszéd szelleme, amit már hallottunk a nagyböjtben. Jézus nem földi mércével mér. És nekünk is őt kellene követnünk. Legalábbis annyira, amennyire tudjuk (Mt 5,41). A lényeg, hogy ne legyünk megalkuvók, ne adjuk fel idejekorán mint teljesíthetetlen normát.

Olyan szép a zsoltárvers! „Mit adjak vissza az Úrnak mindazokért, miket nekem adott?” (Zsolt 115,3). Bizony, minden pillanatban kapunk tőle. És ha valamit vissza akarunk adni, akkor a nagyböjtben legyen az, hogy nagyon odafigyelünk arra, hogy embertársainknak a rosszat ne rosszal fizessük vissza. Szép ajándék lesz részünkről a mi Urunknak!

 

2. csütörtök

1Kor 10,5-12

⁵De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, ezért odavesztek a pusztában. ⁶Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. ⁷Ne legyetek bálványimádóvá, mint néhányan közülük, ahogy az Írás mondja: „Leült a nép enni, inni, aztán fölkelt táncolni.” ⁸Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük, ezért egyetlen nap huszonháromezren meghaltak. ⁹Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, ezért kígyók pusztították el őket. ¹⁰Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal. ¹¹Mindez előkép a számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. ¹²Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.

Mt 5,27-32

²⁷Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. ²⁸Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. ²⁹Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. ³⁰Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön. ³¹Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. ³²Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.

Magyarázat

Úgy látszik, Egyházunk nagyon komolyan veszi a bálványimádás mindenkor leselkedő veszélyét, mert a mai szentírási tanításnak újra ez a témája. Amint már tegnap is leszögeztük, a bálványozás sokféle formában van jelen a mai világban is, nemcsak az ókorra volt jellemző. Persze, a formák lehetnek változóak, de a lényeg akkor is ugyanaz: az egyik legsúlyosabb bűn a bálványimádás. Az, amikor Isten helyére valami mást állítunk, valami mást tartunk fontosabbnak.

Szent Pál apostol feketén-fehéren, minden kertelés nélkül megírja: „Ne legyetek bálványimádók” (1Kor 10,7). Aztán részletezi is: evés, ivás, mulatozás, szexuális szabadosság – mind-mind vezethet a bálványimádásba. Ezek könnyen maguk alá gyűrik az embert. Így megfeledkezik Istenről, vagy ami még rosszabb: semmibe veszi a parancsát, és íme, itt a bálványozás! Jön a kísértés (ami igazából az Isten számonkérése), meg a zúgolódás. És észre sem veszi az ember, milyen távol került az Istenétől. Nos, nagyon fontos, hogy ne azt gondoljuk, ez csupán másra vonatkozik! „Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék” (1Kor 10,12).

A mai evangéliumi szakaszban Jézus láthatólag csak a testiség ellen beszél, ezen belül is a házasságtörésről (Mt 5,27). Igen, súlyos bűnök az ilyenek is, a testiség, a szexualitás, a hatodik parancs elleni bűnök. Mint láttuk, ha túlzásba viszi az ember, akkor bálványimádóvá lehet ezen a téren. De Jézus nemcsak ezt akarja tanítani, hanem azt is, hogy már a kísértéssel is vigyázni kell. Meg a botránkozással, botránkoztatással is. Azt mondja, hogy kemény harc árán is ellen kell állnunk, ha üdvözülni akarunk.

A nagyböjtben különösen is fontos, hogy óvakodjunk a bármiféle bálványozástól. Semmi mást és senki más ne tegyünk az Istenünk helyébe. Ezért kell nagyon komolyan vennünk a bűnbánati zsoltárunk tanítását: „Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben”. 

 

2. szerda

2Kor 6,16/b-7,1

¹⁶Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem. ¹⁷Ezért távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük – mondja az Úr –, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket ¹⁸és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek – mondja az Úr, a Mindenható.7¹Minthogy ilyen ígéreteink vannak, kedveseim, őrizkedjünk a test és lélek minden szennyétől, így teljessé tesszük megszentelődésünket Isten félelmében.

Mt 5,20-26

²⁰Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.²¹Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. ²²Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. ²³Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, ²⁴hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat. ²⁵Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. ²⁶Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

Magyarázat

Tudjuk, hogy a Szentírás mindig a magasabb rendű valóság, végső soron Isten felé irányít bennünket. Persze, őt végső soron csak az örök élet boldogságában, a boldogító színelátásban érhetjük el. De addig is a Szentírás eligazítást ad, hogyan kell élnünk ahhoz, hogy ez megvalósulhasson.

A Korintusiakhoz írt levélből először is azt a tanítást kapjuk, hogy nem szabad bálványoznunk (2Kor 6,16). Mielőtt megdöbbennénk ezen és kérdeznénk, hogy nem csak az ókori világban volt-e bálványimádás, meggondolhatjuk, hogy bizony, ma is sok ember él így. Csak éppen nem az áldozati oltárra helyezi a bálványáldozatot, hanem szívében őrzi. Mert bálványozni lehet a vagyont, a karriert, a gyönyört, sok minden mást, esetleg még az unokákat is. Nem szabad! Szent Pál apostol világosan tanítja: „őrizkedjünk a test és lélek minden szennyétől” (2Kor 7,1). És ez nagyböjtben különösen is feladatunk!

Jézus is azt mondja a mai evangélium elején, hogy ha igazságunk, vagyis az igaz voltunk nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, nem jutunk be a mennyek országába (Mt 5,20). Márpedig ez a végső célunk. Ezért érdemes küzdeni – a nagyböjtben is, meg máskor is, de most még inkább. Ezért nem szabad bántani a másikat, ezért nem szabad haragudni, ezért kell kibékülni még időben. Mert a földi adósságért börtön jár, de a mennyei adósságért akár a kárhozat is lehet az ember „megérdemelt” bére (Mt 5,26).

Így igazodjék fel az imádságunk az Isten színe elé, amint a nagyböjti előszenteltek liturgiájában oly szép dallamon, de az egymást követő vecsernyékben pedig nyolc egymás utáni dallamon énekelünk. Kísérje az énekünket minden nagyböjti törekvésünk, hogy jobbak akarunk lenni, hogy méltók lehessünk arra, hogy az Isten templomának neveztessünk (2Kor 7,1).

 

2. kedd

Gal 6,2-10

²Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét. ³Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja. ⁴Mindenki a saját tetteit tegye mérlegre, dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé. ⁵Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia. ⁶Akit a (keresztény) igazságokra tanítanak, engedjen részt tanítójának minden javából. ⁷Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. ⁸Aki tehát test szerint vet, az a testből is arat majd romlást. Aki ellenben a Lélek szerint vet, a Lélekből arat örök életet. ⁹Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. ¹⁰Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.

Mt 4,23-5,13

²³Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt. ²⁴Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket. ²⁵Csapatostul kísérték, Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.¹A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ²ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:³„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. ⁴Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. ⁵Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. ⁶Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. ⁷Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. ⁸Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. ⁹Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. ¹⁰Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. ¹¹Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva mindenrosszat rátok fognak énmiattam. ¹²Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.¹³Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.

Magyarázat

A mai szentírási tanítás szorosan kapcsolódik a tegnapihoz. Szinte annak folytatásaként tekinthetünk rá. Tegnap arról volt szó, hogy böjti tevékenységünkként segítsünk embertársainkon nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Ma pedig ugyanezt kapjuk megerősítésként.

A mai apostoli szakaszazzal kezdődik, hogy „hordozzátok egymás terhét” (Gal 6,2). De rögtön hozzá is fűzi Szent Pál apostol, hogy ezt nehogy dicsekvéssel tegyük. Aztán megerősíti, hogy ne fáradjunk bele a jócselekedetekbe. Ő úgy mondja, hogy ezek gyümölcsét le fogjuk aratni, nyilván az ítéletkor, mint ahogy Jézus is az utolsó ítélet alapjává teszi a jócselekedetek gyakorlását. Mindenesetre itt a nagyböjt, amikor még komolyabban kell ezt vennünk. Addig, amíg van időnk rá. Mert komoly a figyelmeztetés: „amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel” (Gal 6,10).

Jézus pedig mivel kezdi a mai tanítását irányunkban? Pont ennek az igazolásával! Bejárta az egész ma Szentföldnek nevezett területet, hirdette az evangéliumot, és emellett „meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között” (Mt 4,23). Nem önmagával törődött, teljesen oda tudta magát adni, szét tudta osztani magát másoknak. Ez abban is látszik, hogy minden fáradtsága ellenére is felmegy a hegyre, hogy tanítson (Mt 5,1). Tehát így is, ilyen formában is tanít. És mit tanít? Ugyancsak azt, hogy tudjunk túltekinteni a magunk önző érdekein: mert ez az igazi boldogság! Tudjuk, hogy ő a boldogságot nem földi mércével méri. Nem az emberi szempontok számítanak nála. És ezt meg kellene tanulni beépíteni a nagyböjti szemléletünkbe nekünk is.

Hordozzuk az embertársunk terhét, ne fáradjunk bele a jótettekbe, Jézus nyomában éljünk a boldogságok fényében! Milyen jó lenne, ha komolyan tudnánk venni a nyolchetenként visszatérő, de a nagyböjt elején hangsúlyozottan elénk állított zsoltárverset, prokiment: „Tegyetek fogadást, és teljesítsétek azt mi Urunknak, Istenünknek” (Zsolt 75,12).

 

2. hétfő

Róm 15,1-7

¹Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. ²Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére. ³Hiszen Krisztus sem a maga javát kereste, hanem ahogy írva van róla: „Gyalázóid szidalmai rám hullottak.” ⁴Amit hajdan megírtak, azt tanulságul írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. ⁵Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek, ⁶hogy egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok az Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját. ⁷Karoljátok fel tehátegymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére.

Mt 18,10-20

¹⁰Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. ¹¹Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.¹²Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet? ¹³Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. ¹⁴Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül.¹⁵Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. ¹⁶Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. ¹⁷Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. ¹⁸Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.¹⁹Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. ²⁰Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”

Magyarázat

A böjt és az imádság mellett fontos a harmadik összetevője is a nagyböjti lelki küzdelmünknek, előre haladásunknak. Ez pedig a jótékonyság, régebbi nevén az alamizsnálkodás, ami inkább az anyagiakban megnyilvánuló segítségnyújtást jelenti. Márpedig lelki oldala is van ennek! A szentírási tanítás is rávilágít erre.

Az apostoli szakasz elején áll, hogy „törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére” (Róm 15,2). Amint láttuk, a nagyböjt – illetve általában a böjt – harmadik szempontját teljesen lefedi: másoknak a nem anyagi segítését. Törekedni kell erre: egy hosszú böjti időszakon keresztül. A másik felé odafordulva kell ezt tenni! A szakasz záró mondata ugyanezt állítja szemünk elé: „Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére” (Róm 15,7). – Persze, ez aközben, hogy saját magunkra is nagyobb figyelmet kell fordítanunk, még nagyobb erőfeszítést igényel. De mindenképpen fontos!

Az evangéliumi szakasz mai tanítása hasonlóképpen kezdődik: nem szabad megvetni a legkisebb társunkat sem (Mt 18,10). Sőt! Segíteni kell mindenkit. Mert Isten sem akarja, hogy bárki is elvesszen, mint ahogyan a századik juh után is utánamegy Jézus. A nagyböjtben is ugyanígy haladhatunk napról napra az embertárs lelki segítése terén. Emellett Jézus örök példát ad a testvéri feddésre is. A négyszemközti figyelmeztetéstől kezdve a kiközösítésig hosszú út bejárását állítja elénk. A lényeg az, hogy ne rontsunk első felindulásunkban neki a másiknak! Sokkal fontosabb lenne az ilyen – és minden más – emberrel a testvéri közösség kialakítása (Mt 18,20).

Érdemes megfontolni az előszenteltek liturgiájának sztihiráját, annak tanítását: „Testileg böjtölvén, atyámfiai, böjtöljünk lelkileg is”. Lelkileg: úgy, hogy embertársunk javára vagyunk általa. Akár a régies elnevezésű alamizsna, akár a lelkiekben megnyilvánuló jótékonyság révén.

 

1. szombat

Zsid 1,1-12

¹Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban; ²ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette. ³Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján, ⁴s annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk.⁵Vajon melyik angyalnak mondta valaha: „A fiam vagy, ma szültelek?” Vagy: „Én atyja leszek, ő meg a fiam.” ⁶Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.” ⁷Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká. ⁸A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője. ⁹Az igazságot szereted, a gonoszságot gyűlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett. ¹⁰Továbbá: Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája. ¹¹Ezek elmúlnak, de te nem múlsz el soha, mindenek elavulnak, mint valami ruha. ¹²Akára köntöst, úgy göngyölöd össze őket, s mint a ruha, úgy változnak meg. Ám te ugyanaz vagy, és esztendeid nem érnek véget.

2Tim 2,1-10

¹Légy hát, fiam, Jézus Krisztus kegyelmében erős, ²s amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak. ³Vállald velem együtt a nehézségeket, mint Krisztus Jézus hű katonája. ⁴Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, különben nem vívja ki vezére elismerését. ⁵A versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd. ⁶A fáradozó földműves is elsőnek részesül a termésből. ⁷Gondold át jól, amit mondok, az Úr majd megadja neked, hogy mindent meg is érts. ⁸Ne felejtsd, hogy Jézus Krisztus, Dávid sarja feltámadt a halálból, ahogy evangéliumom hirdeti, amelyért meghurcoltak, ⁹sőt mint valami gonosztevőt, még bilincsbe is vertek, de az Isten szava nincs megbilincselve. ¹⁰A választottakért tehát mindent eltűrök, hogy az örök dicsőségben ők is elnyerjék az üdvösséget Krisztus Jézusban.

Mk 2,23-3,5

²³Egy szombaton vetésen vitt keresztül az útja. Tanítványai útközben tépdesték a kalászt. ²⁴Erre a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amilyet nem szabad!” ²⁵De ő megfelelt nekik: „Sose olvastátok, mit csinált Dávid, amikor ínséget szenvedett, és társaival együtt éhezett? ²⁶Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük, s adott a társainak is.” ²⁷Aztán ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. ²⁸Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is.” – ¹Ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. ²Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. ³Felszólította a béna kezű embert: „Állj középre!” ⁴Aztán megkérdezte őket: „Szabad szombaton jót vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” Hallgattak. ⁵Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

Jn 15,17-16,2

¹⁷Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!¹⁸Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. ¹⁹Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. ²⁰Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. ²¹S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. ²²Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. ²³Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. ²⁴Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is. ²⁵Mert teljesednie kell a törvényükben olvasható jövendölésnek: Ok nélkül gyűlöltek. ²⁶Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. ²⁷Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok. – ¹Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. ²Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. 

Magyarázat

Az Isten világ fölötti, mindenható uralmáról tanulhatunk a mai hosszú szentírási tanításból. Érdemes végiggondolni ezt, valamint azt is megfontolni, hogy ez hogyan vonatkozik ránk, miként kerülhetünk kapcsolatba vele. Mert a Szentírás mindig az emberhez szól!

A Zsidókhoz írt levél eleje tanít, hogy Isten „tartja fenn hathatós szavával a mindenséget” (Zsid 1,3), aki az angyalokon is uralkodik. Aki úgy tud bánni az éggel is, mint egy köntössel: össze tudja göngyölni (Zsid 1,12). Mi nem

Oldal: Nagyböjti
RÓKAHEGYI GÖRÖGKATOLIKUS TEMPLOM - © 2008 - 2025 - rokahegyitemplom.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat