✠     Máriapócsi akathisztosz     ✠

 

I. konták 

Mint Krisztus Urunknak édesanyja, hozzája
Áldását kérően bizalommal járulhatsz.
Ránk hagyott könnyeddel s csodáiddal jelezted,
Itt maradsz hű görög katolikus népeddel.
Ajándék a kegyed alázattal kérőknek,
Pócson is segítesz bajaikban lévőknek.
Óhajtjuk, könnyeid szárítsák fel miénket,
Csillagunk, hogy szívből énekeljük tenéked: 

Üdvözlégy, Mária, Pócsnak ékes csillaga!

I. ikosz

Az angyali magas rendek csodálják a magas mennyben
A nagyszerű méltóságod, Istenszülő Szűz Mária.
Az emberek azt, mi ki nem fürkészhető, nézik itt lent:
Azt, hogy lettél Jézus Krisztus valóságos édesanyja.
A titkod fel nem fogható, szüzeknek szép lilioma,
Azt emberi értelmünkkel mi soha meg nem érthetjük.
Az is titkod, kegyhelyedül miért Pócsot választottad.
A döntésed titkod marad, s hálásan ezt énekeljük:

Üdvözlégy, az Atyaisten leggyönyörűbb választottja!
Üdvözlégy, a Fiúisten valóságos édesanyja!
Üdvözlégy, a Szentléleknek eljegyzetlen szép jegyese!
Üdvözlégy, az emberiség mindig biztos menedéke!

Üdvözlégy, kit a mennyekben az angyalok úgy csodálnak!
Üdvözlégy, kit itt a földön az emberek magasztalnak!
Üdvözlégy, kit Isten Fia szent Anyjául kiválasztott!
Üdvözlégy, kit mint mennyei édesanyát nekünk adott!

Üdvözlégy, mert a betegnek kép festését sugalmaztad!
Üdvözlégy, mert a szegénynek könyörgését meghallgattad!
Üdvözlégy, mert a gazdagtól ikonodat elfogadtad!
Üdvözlégy, mert kegyhelyednek a kis Pócsot választottad!

Üdvözlégy, Mária, Pócsnak ékes csillaga!

II. konták

Boldogságos, kiválasztott téged az Úr nagy kegyelme,
Bensőd áldott gyümölcséül[1] Megváltót adj az embernek.
Bár nem értéd az isteni rendelkezést, elfogadtad,[2]
Bűneiből így lehettél megmentője a világnak.
Boldog szolga, kit a török fogságából kimentettél,
Becses ikont megfestetve, fogadalmát teljesíté.
Bőven áradt kegyelmedet miért kapta, ő sem tudta;
Bizalommal Istenünknek vele zengjük: Alleluja!

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

II. ikosz

Címeid közt, „Istenszülő”, ez a legszebb és legnagyobb.
Cáfolnák; de szűz maradtál, pedig Krisztust szülted nekünk.
Címtemplomba felajánlott festett képed könnyet ontott,
Célunk, hogy a mérhetetlen kegyelmedet, megérthessük:
Cudar harctól, elnyomástól sanyargatott néped felé,
Célod az volt, könnyben ázó szemeiddel odafordulj.
Címet kaptál viszonzásul híveidtől, mely kedves s szép.
Címed: „Pócsi Könnyező Szűz s Anya”, kinek hangoztatjuk: 

Üdvözlégy, a magyar néptől mindig dicsért Istenszülő!
Üdvözlégy, a megtéréstől kezdve biztos védelmező!
Üdvözlégy, a születésben Kisasszonynak elnevezett!
Üdvözlégy, a halálban Nagy Boldogasszony[3] címet viselt!

Üdvözlégy, ki a mindenkor segítő Szűz Mária vagy!
Üdvözlégy, ki Pócson ezt a könnyeiddel is mutattad!
Üdvözlégy, ki „útmutató ikonoddal” utat mutatsz![4]
Üdvözlégy, ki mindnyájunkat Szent Fiadhoz irányítasz!

Üdvözlégy, mert magyar néped szenvedését nem tűrhetted!
Üdvözlégy, mert Pócson ezért balsorsunkat megkönnyezted!
Üdvözlégy, mert könnyed árja jóságodat igazolta!
Üdvözlégy, mert tisztaságod bűneinket is siratta!

Üdvözlégy, Mária, Pócsnak ékes csillaga!

III. konták

Csodálatos könnyeid, a Magasságos erejének[5]
Csöndes jötte volt egy reggel: kántor és pap észrevette.
Csöpp templomod fa falai fogadták a foghatatlant,
Cseppjeit a könnyeidnek; vizsgálat is bizonyítja.
Csoportosan tódult a nép, látni akarva a csodát,
Csak mielőtt hivatalból kiküldöttek megvizsgálták.
Császári tiszt, főpap, jobbágy, minden ember igazolta
Csodás könnyed valóságát, s hittel zengték: Alleluja!

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

III. ikosz

Drágalátos könnyeiddel mérhetetlen szereteted
Dús kincstárát mutattad meg és anyai oltalmadat.
Döntő csodát eszközöltél egy nagybeteg kisgyermeken,[6]
Drága képed érintésén bizonyítva hatalmadat.
Díszes csodák is követték hamarosan ezt az elsőt.
De nem elég: testi-lelki bajokban is segítetted,
Dúsan, akik hozzád jöttek, mérték nélkül nyújtva erőd.
De mi szintén mérték nélkül hálálkodunk, énekelve:

Üdvözlégy, az Úristennek benned elénk tárt csodája!
Üdvözlégy, a betegségben sínylődőknek gyógyforrása!
Üdvözlégy, az Isten pócsi csodáinak eszközlője!
Üdvözlégy, a síró szemek könnyeinek letörlője!

Üdvözlégy, ki „Legyen nekem a te igéd szerint” mondtad![7]
Üdvözlégy, ki Isten szavát a szívedben fontolgattad![8]
Üdvözlégy, ki az igéket fogadókat oltalmazod!
Üdvözlégy, ki az ily élet jó példáját megmutatod!

Üdvözlégy, mert könnyeidnek vizsgálását megengedted!
Üdvözlégy, mert a vizsgálók könnyeidtől hitet nyertek!
Üdvözlégy, mert a más hiten lévők neked meghódoltak!
Üdvözlégy, mert a törököt[9] új hitében megtartottad!

Üdvözlégy, Mária, Pócsnak ékes csillaga!

IV. konták

Elvitték a könnyes ikont a bécsi nagy fővárosba,
Ez kétkedő gondolatok viharait támasztotta
Egyszerű és kis nyírségi falucskának lakóiban.
Elkísérték könnyes képpel könnyes képet a nagy útra.
Első Lipót hithű császár s istenfélő császárnője
Első helyet kívánt adni a mennyei Királynőnek.
Ezek után legdicsőbb Szűz bizonyítja nemsokára,
E kis népet választotta, kik éneklik: Alleluja!

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

IV. ikosz

Fénythozó Nap lettél Bécsnek, pócsi Szűz, kit ide hoztak.
Fénylő Holdként Krisztustól, az igaz Naptól kaptad fényed,[10]
Fogadtad azt, s sugározva Jézusodat nekünk adtad.
Fénypompával kegyképeden templomokba vittek téged.
Folyton tömeg fogadott és mindenütt nagyon ünnepelt.
Felmagasztalt a sok szónok, Istenszülő, büszkeségünk,
Fényes és szép szertartások dicsértek s a körmenetek.
Fáradatlan gyónt s áldozott a nép.[11] Velük így dicsérünk:

Üdvözlégy, a krisztusi fényt kisugárzó Hajnalcsillag!
Üdvözlégy, az atyai nagy szeretetnek ragyogása!
Üdvözlégy, a Szentháromság kiválasztott szent edénye!
Üdvözlégy, az embereknek is fényt hozó tündöklése!

Üdvözlégy, ki az emberek tiszteletét érdemelted!
Üdvözlégy, ki az Istenhez közel őket így vezetted!
Üdvözlégy, ki hódolatot s bűnbánatot egybefűztél!
Üdvözlégy, ki bécsi hívek és templomok dísze lettél!

Üdvözlégy, mert általad a Szentháromság megdicsőült!
Üdvözlégy, mert benned ember Istenéhez közel került![12]
Üdvözlégy, mert csodát nem csak a kis Pócson ragyogtattál!
Üdvözlégy, mert nagy várost is tiszteletre indítottál!

Üdvözlégy, Mária, Pócsnak ékes csillaga!

V. konták

Görög egyház dicsősége, fényes csillag, kivel Isten
Gondolatát is vigyázza jó keresztény híveinek!
Gondos kezek főtemplomba a kegyképet aznap vitték,
Golyók között Zentánál a döntő csatát mikor kezdték.[13]
Gondoskodott győzelmükről segítő Szűz, Isten szentje,
Gazdag keggyel Európát a töröktől megmentette.
Görbe ívű muzulmán hold árnyba borult, mint akarta
Gondos anya, fénylő csillag. Ezért zengjük: Alleluja!

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

V. ikosz

Győztes Úrnőnk, látva mindig segítő jó szándékodat,
Gyámolítón mit Kánában legelőször mutattál ki,[14]
Gyönyörű szép ikonodat adják vissza templomodba,
Gyászos, görög katolikus pócsi néped nem szűnt kérni.
Gyötrelmükben buzgón mondott kérésüket elfogadva
Győztél abban: hű másolat készíttessék viszonzásul.
Győzelmesen kegyhelyedre új képedben jöttél vissza.
Gyógyírt adó szándékodért velük együtt hangoztatjuk:

Üdvözlégy, a győzhetetlen Úr népének nagy oltalma!
Üdvözlégy, a kereszténység győzedelmes pártfogója!
Üdvözlégy, a krisztusi hit igaz, bátor védereje!
Üdvözlégy, az Úr hadának lelki-testi hadvezére!

Üdvözlégy, ki kérésünket Isten elé tudod vinni!
Üdvözlégy, ki oltáránál meghallgatást tudsz szerezni!
Üdvözlégy, ki ikonon is mindig köztünk akarsz lenni!
Üdvözlégy, ki erőt ilyen jelenléttel is tudsz adni!

Üdvözlégy, mert képedről új másolatot készítettek!
Üdvözlégy, mert híveid így vigasztalást szerezhettek!
Üdvözlégy, mert köztünk való jelenléted érezhetjük!
Üdvözlégy, mert Pócson az új képedben is tisztelhetünk!

Üdvözlégy, Mária, Pócsnak ékes csillaga!

VI. konták

Hűséges, de szenvedélyek viharától zaklatottan,
Harcok között élő népét, kiket bajok borítottak,
Hős erények magaslatán fent tündöklő Istenszülő
Hajlítgatta alázatra, s lett új képe is könnyező.
Hatalmas és szent Úristen szolgálója[15] megmutatta,
Hiába, hogy elragadták, mégis Pócsot választotta.
Homoktenger közepén, és nem a bécsi fővárosban
Hullott könnye ismételten. Vele mondjuk: Alleluja!

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

VI. ikosz

Istenszülő, felragyogott csodásan a jószándékod,
Irányunkban, kiket Fiad rád bízott a kereszt alatt.[16]
Irgalmasan segítséged folytonosan bizonyítod.
Ismétlődő könnyezéssel részvétedet kimutattad.
Így jövendölt agg Simeon: Kinek keblét szenvedések
Irtó tőre hasítja át,[17] nem néz reánk részvétlenül.
Istenszülőnk templomában új csodákkal is segített,
Igazon, ki érdemelte. Ezért buzgón énekeljük:

Üdvözlégy, az istentelen gonoszságok siratója!
Üdvözlégy, a megtisztító könnyek reánk árasztója!
Üdvözlégy, a beszennyezett lelkeinknek tisztítója!
Üd­vözlégy, a bűnbánóknak Isten előtt szószólója!

Üdvözlégy, ki legáldottabb,[18] legszentebb és legtisztább vagy![19]
Üdvözlégy, ki ebben való követésre példát mutatsz!
Üdvözlégy, ki könnyeiddel híveidet megszenteled!
Üdvözlégy, ki sírásoddal őnekik is áldást szerzel!

Üdvözlégy, mert Pócson értünk másodjára is könnyeztél!
Üdvözlégy, mert híveidnek vigasztalást így szereztél!
Üdvözlégy, mert könnyeiddel döntésedet megmutattad!
Üdvözlégy, mert legegyszerűbb híveidet választottad!

Üdvözlégy, Mária, Pócsnak ékes csillaga!

VII. konták

Jóságosan meg akarván mutatni a megmentői
Jóságát az Istenszülő azoknak, kik követői:
Jó anyja az igazságnak nem tűrte az igaztalant,
Jelt adott, a gyilkos vádra igazságot szolgáltatva.
Jogtalanul elítélt rab utoljára azt kívánta,
Jajszavával betérhessen igaz Anyánk templomába.
Jézus Anyja képe előtt bilincsei földre hulltak,
Jogosságnak kiderültén örvendezett: Alleluja!

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

VII. ikosz

Közbenjárónk, új kegyelmet és új csodát mutattál fel,
Kegyelmeknek a forrását, Jézus Krisztust adva nekünk.
Kérve buzgón, segítsége teáltalad reánk száll le,
Köszönettel illetünk most, mikor ezen örvendezünk.
Kóros ember meggyógyulva, gondatlanul nem tartotta,
Kis ígértét, s kaptár méhe templomfalba Pócsra repült.[20]
Különleges gondoskodás nélkül intő példát adnak,
Kapott jóra ígéretünk ne feledjük, s énekeljük:

Üdvözlégy, a tisztaságnak legékesebb virágszála!
Üdvözlégy, az igazságnak legigazabb mutatója!
Üdvözlégy, a viszonzásnak leggyönyörűbb példatára!
Üdvözlégy, a gondoskodás legbiztosabb tanítója!

Üdvözlégy, ki bárhol, mindig és mindenkit megsegítesz!
Üdvözlégy, ki kegyhelyeden különösen is így teszel!
Üdvözlégy, ki imánk hangját otthonunkból is meghallod!
Üdvözlégy, ki a beteget nem csak Pócson oltalmazod!

Üdvözlégy, mert csodáiddal elmélyültebb hitre vezetsz!
Üdvözlégy, mert bűnbilincsből szabadulni is segítesz!
Üdvözlégy, mert hálaadást mulasztanunk sosem hagyod!
Üdvözlégy, mert tisztaságra a legtisztább példát adod!

Üdvözlégy, Mária, Pócsnak ékes csillaga!

VIII. konták

Legfőbb kincset, tisztaságot, különösen szép jutalmat
Lángoltatott fel az Atya Máriában, ki ártatlan
Liliomszál. Védelmezőn arra buzdít: E nagy érték
Lelki-testi megőrzése minden korban kötelesség.
Lányok közül egy fiatal tisztaságát nem őrizte,
Leányként a körmenetben a kép mását vinni merte.
Le is hullott hosszú haja, s templom falán megmutatja:
Lebecsülni ezt nem szabad, inkább szólni: Alleluja!

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

VIII. ikosz

Mindenütt és egészen van jelen a te segítséged,
Minden jónak kútforrása. Nem lehetett azt hallani,
Mária, hogy nem hallgattad meg, ki tőled buzgón kérte.
Miért a mi pártfogónknak nem feledünk megvallani.
Máris jöttek köszönteni bazilita szerzetesek,[21]
Midőn ide telepedtek, kegyhelyednek templomához,
Méltó céllal, hogy dicséret éjjel-nappal az egekbe,
Másokért is, segítséged megköszönve, hozzád szálljon:

Üdvözlégy, a szerzetesi tiszta élet nagy oltalma!
Üdvözlégy, az ifjúkori ártatlanság védőpajzsa!
Üdvözlégy, a házassági tisztaságnak fenntartója!
Üdvözlégy, a tiszta szívből imádkozók édesanyja!

Üdvözlégy, ki a tiszta s jó imádságot elfogadod!
Üdvözlégy, ki erősítve azt, Istennek bemutatod!
Üdvözlégy, ki az imában követendő jó példát adsz!
Üdvözlégy, ki nekünk abból bő kegyelmet is árasztasz!

Üdvözlégy, mert szerzetesek anyja vagy, ki őket őrzöd!
Üdvözlégy, mert tiszta éltük teáltalad is tündököl!
Üdvözlégy, mert hogy a dolguk ima s munka megtanítod!
Üdvözlégy, mert szívükben a Jézus-imát is felszítod!

Üdvözlégy, Mária, Pócsnak ékes csillaga!

IX. konták

Nagyságát és kicsinységét Máriának angyal, ember,
Nagy mindenség megcsodálja: Isten Fia, a Gyermeke.
Nem volt képes befogadni őt a világ,[22] méltó lakást
Názáreti Szűz méhének templomában mégis talált.
Né­ki Pócson új templomot, hozzá méltót építettek;[23]
Nem büszke ő s hivalkodó, belefogad minden embert.
Nagyságát így magasztalva, kicsinységét megtanulva
Nemes ívű kőtemplomban Úrnak mondják: Alleluja!

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

IX. ikosz

Olyanok a sokszavú bölcs szónokok, mint néma halak,
Okossággal kibeszélni nem tudhatják, Szűz, a csodád.
Ó, az elménk nem kutatja, inkább hódol nagyságodnak!
Okos szívvel, zengő hanggal valljuk meg, ki vagy és voltál.
Omlik hozzád zarándokok sokasága múltban és ma,
Oly messziről, hogy általad lelki üdvöt nyerjenek el.
Oltalmazod, segíted és őrzöd őket, Hajnalcsillag,[24]
Oltalmadhoz akik futnak, s velünk együtt énekelnek:

Üdvözlégy, a templomoknak legcsodásabb nagy temploma!
Üdvözlégy, az Úr kicsiny és alázatos szolgálója![25]
Üdvözlégy, a legszebb Isten szépségének tükrözése!
Üdvözlégy, a Jézus Krisztus egyházának előképe!

Üdvözlégy, ki magadhoz sok zarándokot odavonzol!
Üdvözlégy, ki őket mégis Jézusodhoz irányítod!
Üdvözlégy, ki Fiad nyomán, kísérve őt, sokat jártál![26]
Üdvözlégy, ki bennünket is őt követni buzdítottál!

Üdvözlégy, mert a testileg szenvedőkön segítettél!
Üdvözlégy, mert a lelkileg gyötrődőkön könyörültél!
Üdvözlégy, mert a bánatos szívűeket könnyítetted!
Üdvözlégy, mert ezt nem csak a múltban, hanem most is teszed!

Üdvözlégy, Mária, Pócsnak ékes csillaga!

X. konták

Pócsi könnyes édesanya, ki Fiának kegyelmével
Példát adni s megmenteni akarván a mindenséget,
Pergő könnye bőségével harmadszor is kifejezte:
Pártfogása mindig menti, akik hozzá menekülnek.
Pusztulásnak közeledtén a békesség Királynője
Panaszosan ontott könnyet: Mit szenved el majd a népe!
Parancsolni, megálljt szólni akart ő a háborúnak,[27]
Pusztulásunk ne okozza. Ezért zengjük: Alleluja!

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

X. ikosz

Ronthatatlan védfalunk és bástyánk vagy te, Istenszülő,
Reád mindig számíthatunk, ha kísértő megkörnyékez.
Romlatlan szép virágunk vagy, kit nekünk nyújt a Teremtő,
Rólad mindig példát veszünk, ne hervadjon el a lélek.
Ragyog híred: nem csupán Pócs, világegyház megismerte,
Rá árasztva kegyelmeket, s a csodákat, miket tettél.
Róluk szól a bazilika rangja,[28] mire emeltetett
Rangos templom, hogy népeid egybehangzón neked zengjék:

Üdvözlégy, a Pócs kegyhelyén harmadszor is könnyhullató!
Üdvözlégy, a nagy háborút már előre megsirató!
Üdvözlégy, a kegyoltárra emelt kegykép Nagyasszonya!
Üdvözlégy, a kitüntetett bazilika Pátrónája!

Üdvözlégy, ki az újkori hitetlenség árját láttad!
Üdvözlégy, ki az Istenre támadókat is sirattad!
Üdvözlégy, ki híveidet igaz hitben megőrizted!
Üdvözlégy, ki őket a te védfaladdal körülvetted!

Üdvözlégy, mert a hit ellen támadókra szégyent hoztál!
Üdvözlégy, mert a Fiadat szeretőknek erőt adtál!
Üdvözlégy, mert általad a hatalmasok levettettek![29]
Üdvözlégy, mert példádra az alázatos magasztalt lett![30]

Üdvözlégy, Mária, Pócsnak ékes csillaga!

XI. konták

Sosem elég a dicséret a Szent Szűznek, Máriának,
Segítségét, ember felé, gyönge ének el nem mondja.
Sokszorosan énekelve, hangoztatva és dicsérve
Sem tud senki úgy zengeni, méltó legyen tisztelése.
S újabb csoda, bámulatos: Háborúnak viharában
Sértetlenül érkezett meg templomába kegyoltára!
S kegytemplomnak kegyoltárán kegyelmeknek kútját kapja
Síró népe kérő kara, kik kiáltják: Alleluja!

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

XI. ikosz 

Tündöklő és fénytárasztó világosság, kegyelemmel
Teljes vagy te, legáldottabb asszonyok közt,[31] s veled az Úr!
Teáltalad nekünk enyhe világosság[32] is megjelent:
Tekint szemünk az isteni dicsőségre, s meg nem vakul.[33]
Teremtőnknek sok csodáját, ki tudhatná elbeszélni?
Te voltál s vagy közvetítő segítségben, miket kapunk
Templomodnak kegyoltárán. Szívünk-lelkünk sötétjét is
Teljes fénnyel árasztod el. Ezért téged magasztalunk:

Üdvözlégy, az özvegyeknek egyedüli nagy támasza!
Üdvözlégy, az árváknak is gondoskodó édesanyja!
Üdvözlégy, a háborúkban elesettek megmentője!
Üdvözlégy, a sebesültek enyhet adó segítője!

Üdvözlégy, ki sok csodáddal minket nagyon vigasztaltál!
Üdvözlégy, ki legnagyobbal megmentettél s megtartottál!
Üdvözlégy, kit nem csupán a csodáidért dicsőítünk!
Üdvözlégy, kit anyai nagy jóságodért is szeretünk!

Üdvözlégy, mert te valóban méltó vagy, hogy mi dicsérjünk!
Üdvözlégy, mert boldogságost, szeplőtelent benned nézünk!
Üdvözlégy, mert Istenünknek Anyja, de így is szűz maradsz!
Üdvözlégy, mert keruboknál s szeráfoknál tiszteltebb vagy![34]

Üdvözlégy, Mária, Pócsnak ékes csillaga!

XII. konták

Uralkodó Királynőjét a világnak mind megvallván,
Úgy, mint titkos Paradicsom, hű hívei magasztalják.
Új Országba elvezető tűzoszlop és fényes felhő,[35]
Uralkodván keruboknál s szeráfoknál is dicsőbb ő.[36]
Úr malasztja töltötte el, s benne örvend a teremtmény
Ujjongva, mert kígyó fejét eltiporta,[37] s lett semmivé.
Úrnőnk révén biztossá lett az üdvhöz az ember útja.
Újra most a Szűzzel zengjük énekelve: Alleluja!

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

XII. ikosz

Védelmezőnk, szószólónk és közbenjárónk, pócsi Anya,
Véghetetlen kegyelmeket kértél nekünk Szent Fiadtól.
Vigyáztál ránk gyermekkorban. Ifjúságban, felnőttkorban
Virrasztóan ügyeltél ránk, öregségben is pártfogónk!
Végtelen sok bűnünkért is engesztelést szerzel nekünk,
Város, falu lakossága, egész görög katolikus
Vidék tudja: Háromszáz év alatt mindig velünk voltál s
Velünk maradsz. Néped ezért énekével feléd fordul:

Üdvözlégy, a beteg testünk gyöngéd lelkű gyógyítója!
Üdvözlégy, a gyenge lelkünk erős kezű orvoslója!
Üdvözlégy, az elesettek részvétteljes felkeltője!
Üdvözlégy, a görög egyház dicsőséges büszkesége!

Üdvözlégy, ki történelmi viharokban el nem hagytál!
Üdvözlégy, ki sorscsapások zúgásában velünk voltál!
Üdvözlégy, ki egyházunkat lerombolni nem engedted!
Üdvözlégy, ki fejlődését, virágzását segítetted!

Üdvözlégy, mert hozzád buzgón, Istenszülő, siethetünk!
Üdvözlégy, mert lealázva bocsánatodért könyörgünk!
Üdvözlégy, mert védtelenül szolgáidat sosem hagyod!
Üdvözlégy, mert vigasztaló oltalmunk is vagy te, áldott![38]

Üdvözlégy, Mária, Pócsnak ékes csillaga!

XIII. konták

Zengő hangunk akathisztosz énekével, Istenszülő,
Zajos szívünk mélyéről e gyarló imát hozta elő.
Zálogául szerelmünknek, téged jöttünk köszönteni,
Zokog lelkünk: kegyképednél méltóztassál meghallgatni![39]
Zengjük: Nem csak csodáiddal jelölted ki Pócsot, hanem
Záporozó kegyelmeddel, mely eláraszt minden embert.
Zárja imánk hálás szavát Szentháromság bő áldása,
Zúgó hangon kérve üdvünk, neki zengjük: Alleluja!

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

(Újra az I. ikosz és az I. konták.)

Záró imádság

Könnyező Szűz Anyám, bűnösök menedéke, könnyeidre kérlek, eszközöld ki Jézusnál bűneim bocsánatát, nyerd meg számomra és enyéimre Szent Fiad áldását. Enyhítsd szenvedéseinket, gyógyítsd meg betegségeinket, vígasztalj meg szomorúságunkban, segíts az erényes életre, vezess végül a boldog mennyországba. Ó könnyező Szűz, ó drága Istenanya, emlékezzél meg rólunk Jézusnál, most és halálunk óráján. Ámen.

Oldal: Pócsi akathisztosz
RÓKAHEGYI GÖRÖGKATOLIKUS TEMPLOM - © 2008 - 2024 - rokahegyitemplom.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat