✠     Nagyböjti készület     ✠ 

A nagyböjt folyamán is táplálkozunk a Szentírás napi tanításával. De a napi szent Eucharisztiával is.
Magyar görögkatolikus egyházunk nem ismerte a liturgia nélküli napokat (csak a legújabb időkben vezették be). Mi vagyunk annyira hagyománytisztelők, hogy megőrizzük a napi Szent Liturgiát.
Tesszük ezt annak tudatában, hogy mással össze nem mérhető szentségi és kegyelmi hatása van csupán egyetlen liturgiának is, Jézus Krisztus megváltói áldozata megjelenítésének.
Nagyböjti küzdelmünkben pedig különösen fontosnak tartjuk az Eucharisztiából való napi táplálkozást.
Csupán hétköznapi példa, de jelentős: Mi lenne az olimpikonokkal, ha a felkészülésük folyamán nem táplálkoznának? És nem a legjobb, leghatásosabb ételekből táplálkoznának? Nyernének?
Mi nyerni akarunk! Akarunk részesedni a húsvéti feltámadás szent örömében! És ehhez a böjti több imádság mellett kell a napi szentáldozás is! A legeslegjobb és leghatásosabb táplálék.

+ + +

Sokan liturgikus érvvel ellenzik a nagyböjti Szent Liturgia végzését, azt állítva, hogy „az eucharisztikus liturgia ünneplése – a nagy ünnepélyessége miatt – nem fér össze a böjt szellemével”.

Nos, az Eucharisztia ünneplése valóban a csúcsok csúcsa a szertartásaink között. Tartalmában tényleg nem lehet felülmúlni. Ámde külsőségeiben az előszenteltek liturgiája látványosabb! Maximilián szaxóniai (szász) herceg így értékelte: „Ha a földön a legszebb liturgiát kellene megnevezni, akkor az az előszenteltek liturgiája lenne”. (Mondásáról még a világhírű liturgiatudós, Nilles is megemlékezik!)

1. Körmenet. Az előszenteltekben kétszeres körmenet van az Oltáriszentséggel, látványos, gyertyás és tömjénezős kísérettel. (Ha van evangéliumolvasás is, akkor három körmenet van.)

2. Áldás. A két olvasmány között nem egyszerű áldást ad a pap, hanem nagyon látványosat, a hármasgyertával és tömjénezővel.

3. Éneklés. Az „Igazodják fel” éneklése szintén látványos és impozáns: míg a pap énekel, a nép térdel, és fordítva, amikor a nép énekel, a pap térdel. És mindez látványos tömjénezéssel történik.

4. Leborulás. Az éneklés befejeztével a pap teljes nagymetániát végez háromszorosan: a bűnbánat és az alázat kifejezésére teljesen lefekszik az oltár előtt (és nemcsak a homlokával érinti a földet, mint a muzulmánok).

5. Nagybemenet. A nagybemenet sokkal látványosabb, mint a Szent Liturgiában. Az Oltáriszentséget hozza pap a neki kijáró hódoló imádással: hármasgyertya vonul előtte és folytonos tömjénezés történik, úgy, hogy a Szentséget tömjénezi a segédkező, így ő maga háttal vonul.

6. Leborulás. Az oltáron való elhelyezés után a pap ismét három nagymetániát végez az oltár előtt, az előbbi módon, tehát teljes lefekvéssel.

7. Leborulás. Majd a szertartás végén, az amboni ima után, harmadszor is ugyanígy elvégzi a pap a három nagymetániát.

Nincs min vitatkozni: ezek a szertartási elemek – és maga a teljes szertartás is – sokkal látványosabbak, mint a Szent Liturgia.

Mindezekhez hozzá kell tennünk, hogy az előszenteltek dallamai is ünnepélyesebbek, mint a Szent Liturgia dallamai. Persze, itt lehet eltérő szubjektív vélemény is, de nem kétséges, hogy különlegesek a dallamok az első (Adj áldást, Uram) kéréstől az utolsó Ámenig.

Tény, hogy az előszenteltek a belső tartalma miatt nem ér fel a Szent Liturgiáig, hiszen nincs benne átváltoztatás. Ámde a rövid kis áttekintés alapján látható, hogy külsőséges pompájában meghaladja a Szent Liturgiát.

Ezért nem helytálló érv, hogy „azért nem végzünk a nagyböjtben Szent Liturgiát, mert a liturgia ünnepélyessége nem fér össze a böjt szellemével”. Ugyanis az előszenteltek sokkal ünnepélyesebb. S így ezt nem kellene végeznünk? Dehogynem, szerdán és pénteken! Csak ne érveljünk helytelenül! A többi napra pedig hagyjuk meg a Szent Liturgiát, hogy a legfölségesebb, leghatásosabb, leg… táplálékot megkapjuk a böjti küzdelmünkhöz.

  

Nagypéntek

Mt 27,1-38

Azon időben, amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei mindnyájan tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy halálra adják. Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak. Amikor Júdás látta, hogy elítélték Jézust, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, ezt mondva: „Vétkeztem, elárultam az igaz vért”. Azok pedig azt mondták: „Mi közünk hozzá? A te dolgod!” Erre eldobta az ezüstöt a templomban, aztán eltávozott, elment, és felakasztotta magát. A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket, és azt mondták: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja”. Miután tanácsot tartottak, megvették rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják azt a földet még ma is Hakeldamának, azaz Vérmezőnek. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott e szavakkal: „És fogták a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Izrael fiai becsültek ennyire, és a fazekas földjéért adták, amint az Úr megparancsolta nekem”. Jézus pedig a helytartó előtt állt. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus azt válaszolta neki: „Te mondod”. Amikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod-e, mi mindent vallanak ellened?” Ő azonban egyetlen szavára sem felelt, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott. Ünnep alkalmával a helytartó szabadon szokott bocsátani a tömegnek egy foglyot, akit csak akartak. Volt akkor egy hírhedt foglyuk, akit Barabásnak hívták. Amikor tehát összegyűltek, Pilátus kérdést intézett hozzájuk: „Kit akartok, hogy elbocsássak nektek: Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” Tudta ugyanis, hogy irigységből adták kezére. Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki, mondván: „Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal! Mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” A főpapok és a vének azonban rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. A helytartó tehát föltette nekik a kérdést: „Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?” Azok ezt mondták: „Barabást!” Pilátus így szólt hozzájuk: „És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mind azt mondták: „Feszíttessék meg!” Azt mondta a helytartó: „De hát mi rosszat tett?” Azok erre még hangosabban kiáltoztak: „Feszíttessék meg!” Pilátus látva, hogy nem megy semmire, sőt a zavar még fokozódik is, vizet hozatott, és a nép szeme láttára megmosta kezét, miközben ezt mondta: „Én ártatlan vagyok ennek az igaznak a vérétől. Ti lássátok!” Az egész nép azt mondta: „Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon!” Akkor elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy keresztre feszítsék. Akkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és odagyűjtötték köréje az egész csapatot. Aztán levetkőztették, vörös köpenyt adtak rá, tövisből koszorút fontak, a fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Majd térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták őt: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Közben leköpdösték, fogták a nádat, és a fejét verték vele. Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a köpenyt, és ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék. Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye az ő keresztjét. És amikor a katonák elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponya-helyet jelent, epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. Miután keresztre feszítették, sorsot vetve megosztoztak ruháin, hogy beteljesedjék a próféta mondása: „Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek“. És leültek, hogy őrizzék. Feje fölé tették elítélésének okát. Ez volt ráírva: „Ez Jézus, a zsidók királya”. Akkor vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.

Lk 23,39-43

A megfeszített gonosztevők közül az egyik ezekkel a szavakkal káromolta: „Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is!” A másik azonban megrótta őt, és így válaszolt: „Nem félsz-e az Istentől? Hiszen téged is ugyanaz az ítélet sújt. Minket ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk. De ő semmi rosszat sem cselekedett.” Majd így szólt Jézushoz: „Emlékezzél meg rólam, Uram, mikor eljössz a te országodban”. Jézus ezt mondta neki: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban”.

Mt 27,39-54

Az arra menők fejüket csóválva káromolták, és mondogatták: „Te, aki lebontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” Ugyanígy mondogatták gúnyolódva a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt: „Másokat megszabadított, magát nem tudja megszabadítani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg most, ha akarja! Hisz azt mondta: »Az Isten Fia vagyok«.” Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is. A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. A kilencedik óra tájban Jézus hangosan felkiáltott, ezt mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?”, vagyis: „Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ezt hallva pedig az ott állók közül néhányan ezt mondták: „Illést hívja”. Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy szivacsot, ecetbe mártotta, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek pedig így szóltak: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kiadta lelkét. És íme, a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. A százados és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek, és azt mondták: „Ez valóban Isten Fia volt”.

Jn 19,31-37

A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt. Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele együtt keresztre feszítettnek, aztán a másiknak. Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját ne törjék össze”. Egy másik Írás pedig azt mondja: „Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak”.

Mt 27,55-61

Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték; azok, akik Galileától kezdve követték Jézust, és szolgáltak neki. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak anyja. Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.

Magyarázat

Milyen félelmetes jelenségek kísérték Jézus Krisztus kereszthalálát! A világ leggyalázatosabb gyilkosságát! Az evangélisták leírják, hogy a Nap elrejtette fényét, a Hold nem adott világosságot, egyetlen csillag sem látszott az elsötétült égbolton. Szent Máté evangélista pedig azt is leírja, hogy „a hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig” (Mt 27,45). Három órán keresztül semmi fényt nem lehetett látni, egyetlen egy csillag sem fénylett az égbolton. Megrendült a természet Jézus Krisztus halálakor. Olyan megható a vecsernyei sztihiránk is: „Minden teremtmény félelmében elváltozott, látván téged. Krisztus Üdvözítőnk, a kereszten függeni; a nap homályba borult, és a föld alapjai megrendültek; s minden részvéttel indult meg a mindeneket Teremtő szenvedésén”.

Nem így volt akkor, amikor Jézus megszületett. Akkor a mennyből leszálló angyal értesítette a pásztorokat, és beragyogta őket az Úr dicsősége (Lk 2,9). Aztán csillag tűnt fel az égen, amely beragyogta a betlehemi éjszakát. A három királyokat, vagyis a napkeleti bölcseket pedig elvezette az újszülött Jézushoz (Mt 2,2). Akkor örvendezett a természet, most pedig gyászol. Azt gyászolja, akiről már Bálám próféta megjövendölte: „Csillag támad Jákobból, királyi pálca Izraelből” (Szám 24,17).

Ma még mi is sötét gyászruhában vagyunk, gyászoljuk a mi Jézusunkat, de már annak tudatában tesszük, hogy húsvét dicsőséges vasárnapján már a feltámadását ünnepelhetjük, amelynek fényét és ragyogását egyetlen csillag sem érheti utól.

 

Nagycsütörtök

1Kor 11,23-32

Atyámfiai! Az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és azt mondta: „Ez az én testem, amely értetek adatik; ezt tegyétek az én emlékezetemre”. A vacsora után hasonlóképpen fogta a kelyhet is, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben; ezt tegyétek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre”. Mert valahányszor ezt a kenyeret eszitek, és a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Tehát vizsgálja meg magát az ember, és úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből; mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza. Ezért van köztetek sok beteg és erőtlen, és sokan meghaltak. Ha ellenben önmagunkat megítélnénk, nem esnénk ítélet alá. Mikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal.

Mt 26,1-20

Mondá az Úr tanítványainak: „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét, és az Emberfia átadatik, hogy keresztre feszítsék.” Akkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak, és tanácsot tartottak, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. De azt mondták: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!” Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága kenet volt nála, és az asztalnál ülőnek fejére öntötte. Ennek láttán a tanítványai bosszankodtak: „Mire való ez a pazarlás? Hiszen jó pénzért el lehetett volna adni ezt a kenetet, és az árát odaadni a szegényeknek.” Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. Amikor ő ezt a kenetet a testemre öntötte, a temetésemre tette. Bizony mondom nektek, az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ő emlékezetére azt is elmondják majd, amit tett.” Ekkor a tizenkettő közül az egyik, akit Iskarióti Júdásnak neveztek, elment a főpapokhoz, és azt mondta: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik. A kovásztalan kenyerek első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a Pászka-vacsorát?” Ő azt mondta: „Menjetek a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki: »A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg tanítványaimmal a Pászka-vacsorát«. A tanítványok pedig úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a Pászka-bárányt. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel.

Jn 13,3-17

Jézus pedig tudván, hogy mindent a kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött ki és Istenhez tér vissza, fölkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, és fogván egy vászonkendőt, maga elé kötötte. Ezután vizet öntött a mosdótálba, majd nekifogott, hogy megmossa, és a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványai lábát. Amikor tehát odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?!” Válaszul Jézus azt mondta: „Amit teszek, most nem érted, később azonban majd megérted”. Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” Jézus ezt válaszolta neki: „Ha nem moslak meg, nem vagy közösségben velem”. Simon Péter így szólt hozzá: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt még a fejemet is!” Jézus ezt mondta neki: „Akit megfürdettek, annak csak a lábát kell megmosni, és akkor tiszta lesz egészen. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy ki árulja el. Ezért mondta azt: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.” Amikor Jézus megmosta a tanítványok lábát, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz telepedett, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti engem Mesternek és Úrnak hívtok, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és a Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam ugyanis nektek, hogy amint én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál, a küldött sem nagyobb annál, aki küldte őt. Ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek.”

Mt 26,21-39

Miközben ettek, így szólt: „Bizony mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem”. Erre igen elszomorodtak, és egyenként elkezdték kérdezgetni: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő pedig így felelt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” Erre megszólalt Júdás, az árulója: „Csak nem én vagyok az, rabbi?” Azt mondta neki: „Te mondtad”. Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte és odaadta a tanítványoknak, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és odaadta nekik, mondván: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.” Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Akkor Jézus azt mondta nekik: „Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: »Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai«. De miután feltámadok, előttetek megyek Galileába.” Erre Péter válaszul azt mondta neki: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom”. Jézus azt mondta: „Bizony mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem”. Péter azt mondta neki: „Még ha meg is kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg”. Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is. Akkor elment velük Jézus a Getszemáni nevű majorba, és azt mondta a tanítványoknak: „Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda, és imádkozom”. Miután maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett. Akkor azt mondta nekik: „Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem!” Valamivel odébb ment, arcra borult és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”

Lk 22,43-44

Megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még kitartóbban imádkozott. Verejtéke pedig olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei. Aztán az imádságból fölkelve

Mt 26,40-27,2

visszament tanítványaihoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát egy órát sem nem tudtatok virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, a test azonban erőtlen.” Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!” Amikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Aztán visszament tanítványaihoz, és így szólt: „Aludjatok csak és pihenjetek! Íme, elérkezett az óra, és az Emberfia a bűnösök kezébe adatik. Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van, aki elárul engem.” Még beszélt, amikor íme, odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Az áruló jelt adott nekik, és azt mondta: „Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!” Azzal mindjárt Jézushoz lépett, és azt mondta. „Üdvözlégy, rabbi!”, és megcsókolta. Jézus azt mondta neki: „Barátom, hát ezért jöttél!” Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra, és megragadták. És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, a főpap szolgájára sújtott, és levágta a fülét. Akkor így szólt hozzá Jézus: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el! Vagy talán azt hiszed, hogy nem kérhetném most Atyámat, és nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet? De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?” Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott ültem nálatok a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el. Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek. Azon az időben a katonák, akik elfogták Jézust, elvitték Kaifás főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a nép vénei. Péter pedig messziről követte őt a főpap palotájának udvaráig. Bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. A főpapok pedig, a vének és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak. Bár sok hamis tanú jelentkezett, mégsem találtak. Végre jött két hamis tanú, akik így szóltak: „Ez azt állította: »Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni«”. A főpap felállt és azt mondta neki: „Hát semmit sem felelsz? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?” Jézus azonban hallgatott. A főpap válaszul ezt mondta neki: „Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?” Jézus azt felelte neki: „Te mondtad. De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” A főpap erre megszaggatta ruháját és így szólt: „Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mit gondoltok?” Azok ezt felelték: „Méltó a halálra!” Aztán az arcába köptek, és ököllel verték őt, mások pedig bottal ütötték, és azt mondták: „Találd el, Krisztus, ki az, aki megütött téged!” Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál”. Ő azonban mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem tudom, mit beszélsz”. Amikor kiment a kapuba, meglátta egy másik szolgáló, és azt mondta a többieknek: „Ez is a Názáreti Jézussal volt”. Ő megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert”. Röviddel ezután az ott állók odamentek Péterhez, és azt mondták neki: „De bizony, közülük való vagy te is, hiszen kiejtésed is elárul”. Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas. Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta neki: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem”. Kiment, és keserves sírásra fakadt. Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei mindnyájan tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy halálra adják. Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.

Magyarázat

Nagycsütörtökhöz érkeztünk a liturgikus évben, amikor már arra emlékezünk és azt jelenítjük meg a liturgiában, hogy megkezdődnek Jézus szenvedései. Megváltói tevékenységének a csúcsára érkezik, mi pedig földi életének utolsó napjain elkísérjük, hogy részt vegyünk áldott szenvedésében, üdvözítő halálában, hogy aztán majd dicsőséges feltámadásának is részesei lehessünk.

Tudjuk, nagycsütörtöknek három kimagasló eseménye van: az Eucharisztia, vagyis az Oltáriszentség alapítása, az egyházi rend szentségének, vagyis a papságnak a megalapítása, valamint a szent lábmosás, amivel Jézus a végső alázatosságra tanít minket. Ezek közül most a legfontosabbra irányítsuk a figyelmünket: az Eucharisztia megalapítására. Mind a két szentírási olvasmány megemlékezik erről.

Szent Pál apostol azt írja, hogy egyenesen az Úrtól kapta azt, amit áthagyományoz (1Kor 11,23), vagyis azt, hogy Jézus az Utolsó vacsorán a kenyeret Testévé, a bort Vérévé változtatta. Ez a tanítás hiteles, mert Pál apostol – még Saulként – a damaszkuszi városkapunál találkozott a feltámadott Jézussal, aki apostolává rendelte őt. Ugyanígy hiteles Szent Máté evangélista tanúsága is, aki szintén leírja (Márkkal és Lukáccsal együtt) az utolsó vacsorán történt eseményeket. Hiteles tanúk ők, mert ők ott voltak Jézussal az utolsó vacsora emeleti termében, és látták, hallották, hogy mit cselekszik és mit mond Jézus. És azt is hallották, hogy mondja nekik: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19). Ezzel átadta nekik a papság hatalmát. És azóta az Egyház papjai és püspökei folyamatosan cselekszik ezt, végzik az Eucharisztiát, vagyis a Szent Liturgiát.

Nagycsütörtöknek ez a kimagasló eseménye megmarad az idők végezetéig, amíg az Egyház a földi életben működik, mert rajta a pokol kapui sem vesznek erőt.

 

Nagyszerda

1Kor 2,6-9

Atyámfiai! Bölcsességet a tökéletesek közt hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét, sem ennek a világnak pusztulásra ítélt fejedelmeiét; hanem Istennek titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, melyet Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre, melyet senki sem ismert fel ennek a világnak a fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Hanem amint írva van: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik őt szeretik”.

Mt 26,6-16

Azon időben, amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága kenet volt nála, és az asztalnál ülőnek fejére öntötte. Ennek láttán a tanítványai bosszankodtak: „Mire való ez a pazarlás? Hiszen jó pénzért el lehetett volna adni ezt a kenetet, és az árát odaadni a szegényeknek.” Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. Amikor ő ezt a kenetet a testemre öntötte, a temetésemre tette. Bizony mondom nektek, az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ő emlékezetére azt is elmondják majd, amit tett.” Ekkor a tizenkettő közül az egyik, akit Iskarióti Júdásnak neveztek, elment a főpapokhoz, és azt mondta: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.

Magyarázat

Nagyszerdán már egészen közel kerültünk az Úr Jézus szenvedéseinek kezdetéhez. Világi bölcsességgel azt meg nem lehet érteni, hogy a mi Urunk hogyan vállalta azokat magára.

Szent Pál apostol éppen erről a világi bölcsességről szól az apostoli szakaszban, ami szembe áll Isten titokzatos, elrejtett bölcsességével. Mert ha ezt felismerték volna az akkori emberek, és nem a világi bölcsesség szerint gondolkodnak, akkor „nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát” (1Kor 2,8).

Emberi bölcsességgel gondolkodtak a tanítványok is Szent Máté evangélista leírása szerint, amikor a drága illatos olajnak a Jézus fejére való öntését pazarlásnak tartották (Mt 26,8). Jézusnak kellett megmagyaráznia azt, amire világias, saját bölcsességük alapján nem jöttek volna rá, hogy ez előzetesen az ő temetési kenete volt.

Mi már az egész beteljesedett üdvtörténetet szemlélhetjük: Jézus szenvedését, halálát, de a feltámadását is! Ennek fényében örülhetünk annak, hogy ha szeretjük az Istenünket, akkor bennünket is megajándékoz azzal az örömmel és boldogsággal, amit „szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott” (1Kor 2,9). Addig pedig szeretettel és kegyelettel kísérjük el a mi Urunkat a szenvedéseinek útján a következő szent napokban, hogy aztán a dicsőséges és fényes feltámadását is tiszta szívvel ünnepelhessük!

 

Nagykedd

Ef 1,1-9/a 

Atyámfiai! Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, az Efezusban levő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki megáldott minket Krisztusban minden mennyei, lelki áldással. Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne van számunkra a megváltás a vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelően, amelyet igen bőségesen juttatott nekünk minden bölcsességgel és ismerettel. Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint. 

Mt 24,36-26,2 

Mondá az Úr tanítványainak: „Az Emberfia eljövetelének napját vagy óráját nem ismeri senki, az ég angyalai sem, csak egyedül az én Atyám. Mert amint Noé napjaiban volt, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. A vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé be nem ment a bárkába, és nem is sejtették, amíg el nem jött a vízözön és el nem ragadta mindnyájukat: ugyanígy lesz az Emberfia eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony fog őrölni a malomban, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok! Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen ti is, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!” Ki a hű és okos szolga, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik? Boldog az a szolga, akit megérkeztekor ura ilyen munkában talál! Bizony mondom nektek, minden vagyona fölé rendeli. De ha a szolga hitvány, és azt mondja szívében: »Késik jönni az uram«, és ütni-verni kezdi szolgatársait, meg együtt eszik-iszik a részegekkel; ura egy olyan napon jön meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem is sejti. Keményen megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. – Hasonló a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük okos volt, öt pedig balga. A balgák ugyanis amikor fölvették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak azonban lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. Mivel késett a vőlegény, valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: »Íme, jön a vőlegény, menjetek ki elébe!« Erre azok a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák azt mondták az okosaknak: »Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak!« Az okosak így feleltek: »Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek: menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak!« Míg azok odavoltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre, az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: »Uram, Uram, nyiss ki nekünk!« De ő így válaszolt: »Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.« Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát, mikor jön el az Emberfia! – Mert úgy van ez, mint amikor egy ember, aki idegenbe készült, összehívta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, és azonnal útra kelt. Aki öt talentumot kapott, elkezdett vele kereskedni, és másik öt talentumot nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött, aki öt talentumot kapott, másik öt talentumot hozott, és így szólt: »Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta«. Ura pedig azt mondta neki: »Jól van, te jó és hű szolga. A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!« Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: »Uram, két talentumot adtál, nézd, másik két talentumot nyertem rajta«. Azt mondta neki az ura: »Jól van, te jó és hű szolga. A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!« Odajött az is, aki egy talentumot kapott, és így beszélt: »Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz onnan is, ahová nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Íme, vedd, ami a tiéd!« Ura így válaszolt neki: »Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahová nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek hát el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adatik, hogy bőven legyen neki; attól meg, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A mihaszna szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre!« Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.” Ezeket mondva felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg! – Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele a szent angyalok mindnyájan, akkor leül majd fönséges trónjára. Elébe gyűjtik mind a nemzeteket, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól. A juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig baljára. Akkor így szól a király a jobbján állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, idegen voltam, és befogadtatok engem, mezítelen voltam, és felruháztatok engem, beteg voltam, és meglátogattatok engem, börtönben voltam, és fölkerestetek engem.« Erre így válaszolnak neki az igazak: »Uram, mikor láttunk éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna téged?« A király erre így felel nekik: »Bizony mondom nektek, amikor megtettétek ezt e legkisebb testvéreim közül egynek is, nekem tettétek«. Akkor a balján állókhoz is szól: »Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, idegen voltam, és nem fogadtatok be engem, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem, beteg és börtönben voltam, és nem látogattatok meg engem.« Ekkor ezek is így válaszolnak neki: »Uram, mikor láttunk éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked?« Erre majd ezt feleli nekik: »Bizony mondom nektek, amikor ezt nem tettétek meg e legkisebbek közül egynek is, nekem nem tettétek meg«. – Ezek örök gyötrelemre mennek, az igazak pedig örök életre.” És amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeit, így szólt tanítványaihoz: „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét, és az Emberfia átadatik, hogy keresztre feszítsék.” 

Magyarázat 

Nagykedden Isten egyetemes üdvözítő tervéről szól a szentírási szakaszok tanítása. Igaz, egymástól eltérő formában, de mégis erről van szó. 

Szent Pál azt írja, hogy a mennyei Atya már a világ teremtése előtt arra választott ki bennünket, hogy „szentek és szeplőtelenek legyünk a szeretetben” (Ef 1,4), és hogy Jézus Krisztus által fogadott fiai legyünk. Ez pedig az örök életben, az üdvösség állapotában lesz teljessé. – Tény, hogy „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4).

Erről szól a hosszú evangéliumi szakasz is. Isten üdvözíteni akar, de hogy ez megvalósuljon, ahhoz nekünk is tennünk kell. Virrasztani kell, mert nem tudjuk, melyik órában érkezik el az Úr (Mt 24,42). Virrasztani kell, amint az okos szüzek tették, akiknek volt tartalékuk is az isteni kegyelemből (Mt 25,13). Gyarapítanunk kell a talentumainkat, vagyis az Istentől kapott jó tulajdonságainkat. Jót kell cselekednünk életünk folyamán, mert az ítéleten ez lesz az üdvösség vagy kárhozat kritériuma.

Hogy Isten mindenkit üdvözíteni akar, azt a következő szent napokban teljesen át fogjuk élni. De hogy ez valóban megvalósuljon, ahhoz az emberi hozzáállás is kell. Ezt is fogjuk látni a jobb és a bal lator sorsában. Most örüljünk annak, hogy ha mi is akarjuk és teszünk érte, akkor Jézus megváltói jóságából az üdvözültek közé kerülhetünk.

 

Nagyhétfő

ApCsel 10,37-43

Ama napokban Péter így szólt: „Ti is tudjátok, hogy mi történt egész Júdeában azután, hogy kezdetét vette Galileában, a Jánostól hirdetett keresztség után: hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Megölték őt, felfüggesztették a fára. De Isten harmadnapon feltámasztotta őt, s megadta neki, hogy megjelenjen, nem ugyan az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadt. Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt. Róla tesznek tanúságot az összes próféták, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.”

Mt 24,3-35

Azon időben, amikor az Olajfák hegyén leült, a tanítványok külön odamentek hozzá, és megkérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor lesz ez? És mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?” Jézus így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják magukról: »Én vagyok a Krisztus«, és sokakat megtévesztenek. Háborúkról és háborús hírekről fogtok majd hallani. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég. Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Sokfelé éhínség, ragály üti fel a fejét, és földrengés lesz. De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek. Akkor majd kínvallatásnak vetnek alá és megölnek titeket, és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. Sokan megbotránkoznak majd, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Az Országnak ez az evangéliuma pedig hirdettetni fog az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég. Amikor tehát majd látjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt pusztító utálatosságot – aki olvassa, értse meg! –, akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, aki a tetőn van, le ne jöjjön, hogy elvigyen valamit a házából, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye köntösét. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök! Akkora lesz a szorongattatás, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig, és nem is lesz. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem. De a választottakért megrövidülnek azok a napok. Akkor, ha valaki azt mondja: »Íme, itt a Krisztus vagy amott!«, – ne higgyétek! Álkrisztusok és álpróféták fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is. Íme, előre megmondottam nektek. Ha tehát azt mondják nektek: »Íme, a pusztában van!«, ne menjetek ki; »Íme, a belső szobákban«, ne higgyétek el! Hiszen amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert ahol a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk. Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. Akkor majd feltűnik az égen az Emberfia jele, és akkor majd mellét veri a föld minden népe, és látni fogják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig. Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy már közel van, az ajtóban! Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.”

Magyarázat

Nagyhétfőn, a szenvedés hetének megkezdésekor annak megerősítését kapjuk a szentírási tanításból, hogy Jézus Krisztus a mi Megváltónk, akit ugyan szörnyű szenvedések után keresztre feszítettek, de mégis ő az örök Isten.

Az evangéliumi szakaszban Jézus kétszer is figyelmeztet arra, hogy támadnak hamis próféták, akik el akarják hitetni magukról, hogy ők Krisztus, illetve azt is, hogy itt van a világ vége. De Jézus világosan megmondja, hogy nem szabad hinni nekik. Sőt, azt is megmondja, hogy aki a szenvedései és hite megőrzése révén „mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (Mt 24,13).

Az apostoli szakasz megerősíti, hogy Jézus Krisztus a Megváltó. Szent Péter apostol az apostoltársai nevében is tanúsítja, hogy bár csak jót tett a nép között, keresztre feszítve megölték, de harmadnapra feltámadt. Feltámadása után pedig megjelent nekik, együtt voltak vele, sőt még együtt ettek és ittak is vele. Nem kétséges tehát, hogy valóban feltámadt, és hogy ő az, akiről a próféták mind tanúságot tettek (ApCsel 10,43).

Ezzel a tudattal indulhatunk neki a szenvedés hetének. Nem kitalált mesékre alapozzuk a hitünket, hanem az apostolok által hirdetett, az Egyház által megerősített valóságra. Vagyis arra, hogy Jézus Krisztus a mi Istenünk és Megváltónk.

 

6. szombat

Lázár szombat

Fil 4,4-9

4Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. 5Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. 6Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. 7Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. 8Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. 9Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.

Jn 12,1-18

1Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. 2Ez a Mária kente meg az Urat olajjal, és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. 3A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” 4Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” 5Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. 6Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, 7s akkor szólt a tanítványoknak: „Menjünk vissza Júdeába!” 8„Mester – felelték a tanítványok –, most akartak ott megkövezni a zsidók, és újra odamész?” 9Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. 10Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” 11Aztán így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” 12„Uram, ha alszik, akkor meggyógyul” – felelték a tanítványok. 13Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt. 14Ezért Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt. 15Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!” 16Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!” 17Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. 18Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. 19Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. 20Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. 21„Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. 22De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” 23Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” 24„Tudom, hogy feltámad – mondta Márta – majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” 25Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. 26Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” 27„Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” 28E szavakkal elment, és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester, és hívat.” 29Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt, és odasietett hozzá. 30Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. 31Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. 32Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” 33Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. 34„Hova tettétek?” – kérdezte megindultan. „Gyere, Uram – felelték –, és nézd meg!” 35Jézus könnyekre fakadt. 36Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” 37Némelyek azonban így vélekedtek: „Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?” 38Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. 39„Hengerítsétek el a követ!” – szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” 40Jézus így felelt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” 41Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.” 43E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” 44S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.” 45A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.

Magyarázat

A hosszú Lázár-evangéliumból jegyezzük meg a fő mondanivalót: Jézus a szenvedései és halála előtt azt igazolja a tanítványainak – és az egész világnak –, hogy Ő ura az életnek és a halálnak is. Lázárt, akin már senki és semmi nem tudott segíteni, visszahívta az életbe. Az Ő saját feltámadásának igazolására tette, amint az ünnepi tropárban is énekeljük: „Az általános feltámadást kínszenvedésed előtt velünk elhitetni akarván, Lázárt támasztottad föl halottaiból, Krisztus Istenünk. Azért mi is, mint ama gyermekek, a győzelem jelvényét viselve néked, mint a halál legyőzőjének kiáltjuk: Hozsanna a magasságban! Áldott, aki az Úr nevében jő!”.

 

6. péntek

Ef 2,4-10

4De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, 5hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is – így kegyelemből kaptátok a megváltást; 6feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, 7hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából. 8Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. 9Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék. 10Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.

Mt 4,1-11

1Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy az ördög megkísértse.2Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3Oda lépett a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” 4Azt felelte: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” 5Most a szent városba vitte az ördög, és a templom párkányára állította. 6„Ha Isten Fia vagy – majd mondta –, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak,a kezükön hordoznak,nehogy kőbe üsd a lábad.” 7Jézus így válaszol: „Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet.” 8Végül egy igen magas hegyre vitte az ördög, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. 9„Ezt mind neked adom – mondta –, ha leborulva imádsz engem.” 10Jézus elutasította: „Távozz, ördög! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!”11Erre otthagyta az ördög, és angyalok jöttek a szolgálatára.

Magyarázat

Mint tudjuk, az életünkből nélkülözhetetlen a kegyelem ahhoz, hogy Istennek tetsző életet tudjunk élni. Sőt! Még inkább szükséges ahhoz elérjük a végső célunkat, az üdvösséget. Mert kiérdemelni nem tudjuk: Isten ingyenes ajándékából kapjuk meg. Persze, ehhez a minimum-követelmény az, hogy ne zárkózzunk el előle.

A mai apostoli szakaszban Szent Pál apostol bőségesen tárgyalja ezt a témát. A mai szövegben háromszor is előfordul a kegyelem szó. Kegyelemből kaptuk a megváltást. Ezzel már meg is van alapozva a lényeg. De aztán leírja azt is, ami a fő mondanivalója: „Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka” (Ef 2,8). Majd pedig az indokát is megmondja: hogy ne tudjunk dicsekedni, mintha mi magunk értük volna el vagy szereztük volna meg.

A mai evangéliumi szakaszban Jézus megkísértéséről hallottunk. A kegyelem birtokának teljességével teljesen szembe tudott szállni a gonosszal. Neki nem volt szüksége a kegyelemre Istenként. De azért a Szentírást idézve megmondja, hogy nemcsak kenyérrel él az ember (Mt 4,4), ami ránk nagyon is vonatkozik. Gondolatban hozzátehetjük Jézus szavaihoz, hogy a kenyéren kívül bizony, szükségünk van a kegyelemre is.

Bárhogy is áll a dolog, földi életünkben is szükségünk van Isten segítségére. Ez a legteljesebb formájában a kegyelemben valósul meg. Egyik formája a segítő kegyelem, aminek már az elnevezése is jelzi a lényegét. A másik pedig, ami még ennél is több, az a megszentelő kegyelem, amit a szentségek révén kapunk meg. Ne hagyjuk ki egyiket sem, mert különben nagyot mulasztunk! 

6. csütörtök 

Gal 4,4-7

4De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, 5hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. 6Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! 7Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.

Lk 18,18-27

18Egy előkelő ember megkérdezte: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?” 19Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. 20Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.” 21Az kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” 22Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: „Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere, és kövess engem.” 23Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt. 24Amikor Jézus ezt látta, így szólt: „Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába! 25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” 26Erre hallgatói megkérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” 27Ezt felelte: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges.”

Magyarázat

Az üdvösség és az üdvözülés lehetősége nagyon foglalkoztatja az embert. Legalábbis azt az embert, aki vallásos, és gondot fordít rá. Igen, szeretnénk üdvözülni, mert tudjuk, hogy ott teljesedik be a sorsunk. A földi „siralomvölgy” után az Isten boldogító színelátásában örökkétartó boldogságot élvezhetünk. Igen ám, de hogyan jutunk el oda Lk 18,18)? Ehhez ad nekünk folyamatosan támpontokat a szentírási tanítás, amit naponta kapunk. Ma is.

Az apostoli szakasz utolsó mondata a mai napon nagyon bíztató volt számunkra: „nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is” (Gal 4,7). Örökösei vagyunk tehát Istennek és a mennyországnak (Róm 8,17). Milyen jó nekünk! Ehhez csak azt kell tudni, hogy nem működik automatikusan. Mert az „örökségből” ki is lehet maradni, ha nem teszünk érte.

Ámde még mindig megmarad a nagy kérdés, amit az apostolok tettek fel Jézusnak: „Hát akkor ki üdvözülhet?” (Lk 18,26). Jézus pedig furcsa mondattal folytatja: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges” (Lk 18,27). Tényleg furcsa, hogy csak Istennek lehetséges az üdvözítésünk. De ha teljesen a mélyére gondolunk, akkor igaz! Ugyanis a kegyelem nem érdem, azt nem lehet kiérdemelni, pláne nem kikényszeríteni. Tehát „nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen” (Zsid 9,16). Ámde ha nem vagyok kapcsolatban vele, akkor nincs kin kinyörülnie. Ilyen egyszerű!

A lényeg tehát az, hogy törekedjünk az üdvösség felé. Ne legyünk se renyhék, s restek. Tegyük meg, ami tőlünk telik, hogy a jóságos Istenünk is megtehesse értünk – értem is –, a legtöbbet: eljuttasson a mennyek országának boldogságába. Mert hittel fordultam felé, és a hitemet a szeretet cselekedeteivel igazoltam.

 

6. kedd 

1Tesz 5,14-23

14Kérünk továbbá benneteket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet. 15Ügyeljetek, hogy senki ne fizessen rosszal a rosszért, hanem törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel. 16Legyetek derűsek. 17Imádkozzatok szüntelenül. 18Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. 19Ne oltsátok ki a Lelket, 20s a prófétai beszédet ne vessétek meg. 21Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. 22Mindenféle rossztól óvakodjatok. 23A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.

Mk 8,30-34

30Akkor lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. 31Ettől fogva arra kezdte oktatni őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. 32Egész nyíltan beszélt minderről. Péter ekkor félrehívta és szemrehányást tett neki. 33De ő hátrafordult, tanítványaira nézett és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodol.” 34Ezután magához hívta tanítványaival együtt a népet és így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.

Magyarázat

A nagyböjt vége felé már van egy kis visszatekintésünk az eltelt időre. Meg tudjuk állapítani, hogy a kitűzött céljainkat hogyan sikerült megvalósítani, mennyire tudtunk jobbak lenni. Persze, a végső megítélés mindig a jó Istené. De hogy el ne tespedjünk, folyamatosan kapjuk a buzdítást.

Szent Pál apostol a mai apostoli szakasz első felében arra buzdít, hogy igyekezzünk mások javára válni – éppen abban, hogy jobbak lehessenek. De a második részben már arra ösztönöz, hogy mi magunk is igyekezzünk jobbak lenni. Talán abban a rövid mondatban van a lényeg, hogy „Mindenféle rossztól óvakodjatok” (1Tesz 5,22). Ha jól megfigyeljük az egész szöveget, akkor valóban így van.

Az Úr Jézus pedig a mai evangéliumi szakaszban tanítja az apostolait. Mintha csak arra buzdítaná őket, hogy ismerjék fel, hogy valójában kicsoda ő. Még akkor is, ha szenvedni fog, ha meghal, de akkor is feltámad. Ám a buzdító tanítás mellett korholni is tud. A jó érdekében. Egészen keményen szól rá Péterre, mert nem Isten tervei szerint gondolkodik (Mk 8,33). Bizony, van mit javulnia Péternek is!

Mindig előbbre jutunk. Minden pillanattal közeledik a halálunk, a végső elszámolás a jó Istennel. Ostobák lennénk, ha strucc módjára homokba dugnánk a fejünket, és nem akarnánk jobbak lenni. Mert folyamatosan két út áll előttünk: a jó és a rossz irány. Nincs más! Mert ha semmi rosszat nem teszünk, már az is rossz, mert nem tettük a jót! Hát próbáljuk meg ennek szellemében folytatni a nagyböjtből még hátralévő időt!

 

6. hétfő 

Kol 3,12-16

 12Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. 13Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. 14Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. 15S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. 16Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Énekeljetek Istennek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. 

Lk 11,34-41

 34A tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötét. 35Vigyázz hát, nehogy a sötétség legyen benned a világosság. 36Ha tested csupa világosság és nincs benne semmi sötétség, olyan világos lesz egészében, mintha a villám fénye világította volna meg.” 37Alighogy befejezte a beszédét, egy farizeus meghívta lakomára magához. El is ment, és asztalhoz ült. 38Amikor a farizeus látta, hogy mielőtt evett, nem mosta meg a kezét, megütközött. 39Az Úr azonban így szólt hozzá: „Ti farizeusok, a pohár és a tál külsejét tisztogatjátok, de belül tele vagytok kapzsisággal és gonoszsággal. 40Balgák! Nem az alkotta a külsőt is, aki a belsőt alkotta? 41Adjátok oda inkább, ami benne van, a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen”.

Magyarázat

Keresztény életünkben igyekszünk a minél erényesebb életre. Ez azt jelenti, hogy a jó tulajdonságokat minél inkább be akarjuk építeni az életünkbe, és meg akarjuk valósítani azokat. Ehhez pedig folyamatos segítséget nyújt nekünk a Szentírás tanítása. Napról napra kapjuk a lelki táplálékot hozzá.

A mai apostoli szakaszban sok erényről, jó tulajdonságról ír Szent Pál apostol: irgalmasság, jóságot, szelídséget, türelem, egymás elviselése, megbocsátás, békesség, hálaadás… De mi van középen? A legfontosabb! Amit így ír az apostol: „Legfőként pedig szeressétek egymást” (Kol 3,14). Meg is magyarázza: „mert ez a tökéletesség köteléke”. Ha belegondolunk: szeretet nélkül nem kötődnénk sem Istenhez, sem embertársainkhoz. Hát ezért áll középen a szeretet mint az erények királynője!

Jézus is folyton kifejezi a szeretetét. A mai evangéliumi szakaszban is erről hallottunk. Egy farizeus meghívta a házába. Bár nem tudjuk, személy szerint milyen volt ő, de a farizeusok általában Jézus ellenségei voltak. Akik a keresztre juttatták a főpapokkal és többiekkel együtt. Jézus nem mondta le a meghívást! Elment, és asztalhoz ült (Lk 11,37). Mert tudta, hogy hozzá is küldetése van. És tudta, hogy nem lehet személyválogató, minta ahogy sohasem volt az. (Mi lenne velünk is, velem is, ha Jézus személyválogató lenne?!)

Nos, a nagyböjt folyamán – még van belőle a húsvétig pontosan két hét – törekszünk arra, hogy minél jobban odafigyeljünk az erényekre. Figyeljünk oda a szeretet erényére különösképpen. Ezzel tudunk valami kevéskét viszonozni Jézusunk mérhetetlen szeretetéből, amit a szent napokban különösen is át fogunk élni.

 

 5. szombat

Zsid 9,24-28

24Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk. 25Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe, 26hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. 27Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, 28úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.

Zsid 9,1-7

1Mindenesetre az előző szövetségnek is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szentélye: 2egy sátor. Ennek első részében ott állt a mécstartó és az asztal, rajta a felajánlott kenyerek. Ezt nevezték szentélynek. 3A második függöny mögött állt a legszentebbnek nevezett sátorrész, 4itt volt elhelyezve az illatáldozat aranyoltára és a szövetség ládája, amelyet minden oldalon arany borított. A ládában őrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit. 5Fölötte a dicsőséges kerubok beárnyékolták az engesztelés lapját. Ezekről egyenként most nem szükséges szólnom.6Amióta ezt így elrendezték, az első sátorrészbe mindig beléptek a szolgálatot végző papok. 7A másodikba azonban csak a főpap lépett be egyszer egy évben, azzal a vérrel, amelyet a maga és a nép bűneiért ajánlott föl. 

Mk 8,27-31

27Ezután Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának a környékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” 28Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” 29Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „A Messiás vagy.” 30A lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek. 31Ezután arról beszélt nekik, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. 

Lk 10,38-42; 11,27-28

38Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. 39Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához, és hallgatta a szavait. 40Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” 41Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, 42pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.” 11,27Még beszélt, amikor egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál!” 28De ő ezt mondta: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!”

Magyarázat

A nagyböjt ötödik szombatján az Istenszülő Szűz Máriát köszöntjük egy sajátos szertartással: az Akathisztosz hümnosszal. Ezt az akathisztoszt bármikor lehet énekelni vagy imádkozni az ő köszöntésére, de mára elő van írva. A vecsernye előtt mi is elvégezzük. Az a sajátossága, hogy – az elnevezése alapján – ezt állva kell végezni. Ezen a napon a Szent Liturgia olvasmányaival is az Istenszülő felé fordul a tiszteletünk.

A Zsidókhoz írt levélben az ószövetségi előképekről van szó. Főleg a zsidó nép számára legszentebb helyről, a jeruzsálemi templomról, illetve annak előképéről, a szent sátorról (Zsid 9,2). Ez volt az Istennel való találkozásnak a helye. De az Újszövetség számára csak előkép volt. Mert Máriában történt a beteljesedés! Méhébe fogadta, testében hordozta a világ Megváltóját!

Ezért is kiálthat fel az ismeretlen asszony a tömegből Jézus felé: „Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál” (Lk 11,28). Igen, Szűz Mária lehet a legboldogabb! Őrá Jézus további szavai is vonatkoznak: nemcsak hallgatta az Isten igéjét, hanem teljes mértékben meg is tartotta. Ha valaki ezt teljességében tudta tenni, akkor az Ő volt! Mi pedig törekedhetünk a példáját követni.

Még a nagyböjtben vagyunk, és másik két szentírási olvasmány is előttünk van ma. Azokból is lelki hasznot merítünk. Jézus az örök főpapunk, aki feláldozta magát a bűneinkért (Zsid 9,28), és aki tudatosan viszi végbe a megváltás művét, de nem engedi az apostolainak, hogy idő előtt felfedjék őt (Mk 8,30), nehogy hamarabb kivégezzék. Szeretettel fordulunk tehát Jézus felé, és az ő édesanyja, Mária felé.

 

 5. péntek

2Kor 5,10-15

10Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e. 11Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni az embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk. 12Ezzel nem akarjuk magunkat nektek ismét ajánlani, csak arra nyújtunk módot, hogy velünk dicsekedhessetek, s így azoknak, akik látszatra ugyan dicsekedhetnek, belsőleg azonban nem, legyen mit felelnetek. 13Ha ugyanis nem vagyunk eszünkön, az Istenért nem vagyunk, s ha eszünkön vagyunk, értetek vagyunk. 14Mert Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt. 15És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

Lk 12,42-48

42Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? 43Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja. 44Mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. 45De ha a szolga azt mondja magában: Uram csak sokára tér vissza – és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik –, 46akkor ennek a szolgának az ura olyan napon érkezik meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. 48Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.

Magyarázat

Sok paptestvér választotta magának elsősmisés jelmondatként Szent Pál apostol tanításából azt, amit ma is hallottunk: „Krisztus szeretete ösztönöz minket” (2Kor 5,14). Az apostol „fejedelmi többesben” írja, tehát valójában úgy szól, hogy „sürget engem”. Ezzel pedig példát ad nemcsak a papoknak, hanem minden keresztény embernek is. Hiszen Krisztus követségében járunk (2Kor 5,20), és valóban az iránta való szeretet sürget bennünket a keresztény életre! Mindenkit!

Amint hallottuk, előtte az apostol előtárja azt a nagyon fontos tanítást, ami a liturgia ekténiájába is bekerült: „Mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e” (2Kor 5,10). Hát – ha semmi másért – ezért sürget bennünket a lelkiismeretünk, hogy Krisztust kövessük, hogy a parancsait teljesítsük, hogy a szeretetét megvalósítsuk. Ő meghalt értünk, megváltásunkra, de ha nem teszünk semmit azért, hogy ez ránk is vonatkozzon, akkor bajba kerülünk az ítéleten.

Mivel sürget Krisztus szeretete, ezért valóban munkálkodni kell. Úgy, ahogyan az okos szolga tette az evangéliumi példabeszédben: nem lustálkodott, várta ura hazatértét (Lk 12,43), és ezért jutalmat érdemelt. S ott van a másik szolga, aki nem várta az urát, helytelenül élt, és ezért büntetést kapott, nem pedig jutalmat. Igen! Isten igazságos. Mindenki megkapja megérdemelt „jutalmát”. Ha máskor nem, az ítéleten egészen biztosan. És pontosan úgy kapja meg, ahogyan kiérdemelte. Mert Isten tényleg igazságos. Az ismert 50. zsoltárban is ezt imádkozzuk: „Mert íme, az igazságot szereted” – ami a mai szentírásfordításban így áll: „Te igazságosan ítélkezel” (Zsolt 51,6).

A nagyböjti időben Krisztus Urunk szeretete valóban sürget minket, hogy imádsággal, böjttel, jócselekedetekkel, egész keresztény életformánkkal ezt fejezzük ki. Válaszunk legyen! Mert ha nem engedünk ennek a belülről fakadó sürgetésnek, akkor nemcsak a nagyböjtünknek, hanem az egész keresztény életünknek is csak csökkentett értéke van. Ne engedjük, hogy így legyen!

 

5. csütörtök

Ef 4,25-32

25Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. 26Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. 27Ne adjatok teret az ördögnek. 28Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is. 29Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak. 30Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára. 31Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. 32Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

Lk 13,1-9

1Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. 2Erre ezt mondta: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? 3Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind. 4Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? 5Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” 6Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. 7Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? 8De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, 9hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod.”

Magyarázat

Az emberi életben éppúgy, mint a hit területén kétféle irányultság van. A rossztól való tiltás és a jóra való buzdítás. A legkisebb gyermekkortól érvényesül ez a nevelési forma. Persze, nem mindenki vallásos megfontolással teszi, de emberileg akkor is jelen van. Bennünket a Szentírás figyelmeztet mindkét irányban. Ma is hallottunk erről.

Szent Pál apostol az efezusiakat figyelmezteti arra, hogy mit ne tegyenek. Ebben a rövid szakaszban hatszor hallottuk a „ne” tiltást. De még azokat a helyeket is ide lehetne sorolni, amelyekben nincs benne a szó, de mégis ilyen az értelmük. Ugyanakkor a másik oldal is megjelenik, ami a buzdításra vonatkozik. A sok tiltás után az írja az apostol, hogy „inkább” (Ef 4,32). Tehát azt, amit meg kell tenni, a legvégén a megbocsátással.

A mai evangéliumi szakaszban is jelen van a tárgyalt kettősség. Jézus a Pilátus által megölt és siloámi torony összedőlése következtében meghalt emberek példáját említi. S mindkét esetben hangsúlyozza a bűnbánat fontosságát. Tehát itt van a „ne”, de egyúttal az „inkább” is. De ugyanúgy a terméketlen fügefával kapcsolatban is. Mivel nem terem, nem érdemli, hogy megmaradjon. A kérésre viszont meghagyja a gazda, „hátha” terem jövőre.

Látjuk tehát mindkét irányt. A neveltetésünktől fogva. De még inkább a vallási nevelésünk révén. Van, amit nem szabad megtenni, viszont van olyan is, amit meg kell tennünk. Nagyböjti előhaladásunk folyamán fokozottan figyeljünk erre oda!

 

5. szerda

Ef 4,17-25/a

17Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. 18Sötétség borult elméjükre, és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. 19Lelkileg eltompulva kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űznek. 20Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, 21ha valóban őrá hallgattatok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. 22Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. 23Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s 24öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény. 25Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak.

Lk 7,36-50

36Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. 37Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. 38Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. 39Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő.” 40Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az kérte: „Mester! Hát mondd el!” 41„Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. 42Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?” 43„Úgy gondolom, az, akinek többet elengedett” – felelte Simon. „Helyesen feleltél” – mondta neki. 44Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. 45Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. 46Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. 47Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.” 48Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bűneid bocsánatot nyernek.” 49A vendégek összesúgtak: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” 50De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megmentett. Menj békével!”

Magyarázat

Keresztények vagyunk, keresztény módon igyekszünk élni. Ez számunkra nem kérdéses, semmi kétség nem fér hozzá. Ámde, hogy ez ne csak mondás legyen, és ne maradjon meg az elmélet szintjén, azért tenni is kell. Mert nem elég csak mondani, hanem cselekedni is kell! Mint a mennyei Atya akaratával kapcsolatban (Mt 7,21). A teljes Szentírás erre tanít bennünket. Ma is kapunk egy töltetet ehhez.

Szent Pál apostol az efezusi híveknek írja, de ránk is vonatkozik: „ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket” (Ef 4,17). Felkaphatja a fejét valaki, és azt mondhatja, hogy hol vannak már azok a pogányok, akik az apostolok idejében voltak. Igaz, azok már rég nincsenek. De nincsenek mai pogányok? Hát dehogy nincsenek! Nézzünk csak szét magunk körül az utcán, a boltban, a munkahelyen. Bizony azt látjuk, hogy túlnyomó részt újpogány emberrel vagyunk körülvéve. Akik tényleg „hiúságokon járatják az eszüket”, mert nem az evangélium szelemében élnek. Vigyázzunk, anélkül, hogy megítélnénk őket, mi ne legyünk ilyenek!

A mai evangéliumi szakasz a bűnbánó Mária Magdolnát állítja elénk. Hogy milyen „pogány” módon élt és viselkedett?! Megmondta róla a Jézust vendégül látó Simon: ha „tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő” (Lk 7,39), akkor nem engedné magához. De Jézusnál nem ez számított! Ő a bűnbánatot és a megtérést akarta és értékelte! S ha valakire, akkor a Jézussal való találkozás hatására erre a bűnbánó Magdolnára különösen is érvényes lett, hogy „nem úgy élt tovább, mint a pogányok”.

Olykor bennünket is elkaphat a bűn szele. S nincs mese, akkor olyanok vagyunk, mint a pogányok. Mert a bűn elszakít Jézustól. Hát figyeljünk oda minél jobban! A nagyböjti szent időszak különösen is a helyes úton akar vezetni bennünket. Ezért hangsúlyozza a böjt és imádság mellett a bűnbánat, a megtérés fontosságát is. Vegyük komolyan!

 

5. kedd

Ef 4,14-17

14Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. 15Inkább igazságban kell élnünk, és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. 16Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben. 17Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. 

Lk 6,24-30

24 De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat. 25 Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok! mert sírni és jajgatni fogtok! 26 Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! 27Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. 28Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. 29Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. 30Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza.

Magyarázat

Jézus Krisztus tanításának összefoglalása a szeretet. Az evangéliuma is teljes egészében erről szól. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy a lelkileg intenzív nagyböjti időszakban a szeretetről kapjuk a legtöbb tanítást a napi szentírási szakaszokból is. Így válogatták össze őket az atyáink. És éppen ezért most nagyobb gondot kell rá fordítani. A mai szakaszokat is szeretet közös gondolata fogja össze.

Szent Pál apostol arról tanítja az efezusi híveket – és bennünket is –, hogy Krisztussal mint fővel forrjunk össze egy egységbe (Ef 4,15). Aztán megismétli a buzdítását, és kiterjeszti azt Krisztus egész testére, vagyis az Egyházra. Szeretetben összeforrva építsük az ő Titokzatos Testét, az Egyházat (Ef 4,16)! Persze, ehhez nem úgy kell élni, mint a pogányok! Bizony, mennyi, de mennyi pogány van most is, akik körülvesznek bennünket!

Jézus pedig ismét a legnagyobb mércét állítja elénk a mai evangéliumi szakaszban: a szeretetről tanít, de úgy, hogy az ellenségszeretetet teszi a legmagasabbra (Lk 6,27). Ezt a boldogságok után mondja, mégpedig olyan módon, hogy a bevezető az ellentétéről szól. Jajokat mond azokra, akik nem az általa kínált, hanem a földi boldogságokra törekszenek. Mi tudjuk, hogy az igazi, az örök érvényű és örök életre szóló boldogságokat Tőle lehet eltanulni!

Figyeljünk oda továbbra is szeretet parancsára! Ez a nagyböjtben jobban kötelez bennünket, mint máskor. Máskor is, de most jobban! Mert a lelki küzdelem és előre haladás idején egyáltalán nem mellőzhetjük. Igyekezzünk hát tényleg odafigyelni arra, hogy napról napra kapjuk a lelki táplálékot a szentírási szakaszokból a legnagyobb jézusi parancsra, a szeretetre vonatkozóan. És igyekezzünk teljesíteni!

 

5. hétfő

Róm 12,1-3

1Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. 2Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes. 3A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint.

Lk 6,31-38

31Amint szeretnétek, hogy veletek bánjanak az emberek, ti is úgy bánjatok velük! 32Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. 33És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. 34És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől rem

Oldal: Nagyböjti 2026
RÓKAHEGYI GÖRÖGKATOLIKUS TEMPLOM - © 2008 - 2026 - rokahegyitemplom.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat