✠    Húsvét utáni lelki táplálék    ✠

2026

2. péntek

ApCsel 5,1-11

1Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét. 2Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé. 3Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?” 4Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” 5E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta. 6A fiatalabb emberek meg fölálltak, betakarták, elvitték és eltemették. 7Mintegy három óra múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekről. 8Péter megkérdezte: „Mondd csak, valóban ennyiért adtátok el a földet?” „Igen, ennyiért” – válaszolta. 9Péter folytatta: „Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Látod, akik férjedet eltemették, már az ajtónál vannak, hogy tégedet is kivigyenek.” 10Az asszony azon nyomban a lábához rogyott és meghalt. Amikor a fiatalok beléptek, már holtan találták. Kivitték és a férje mellé temették. 11Nagy félelem vett erőt az egész egyházon és mindenkin, aki csak hallott a dologról.

Jn 5,30-6,2

30Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött. 31Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom. 32De más tesz mellettem tanúságot, s tudom, hogy az a tanúság, amelyet tesz mellettem, az igaz. 33Jánoshoz fordultatok, s ő tanúságot tett az igazságról. 34Mindazonáltal nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. 35(János) égő és világító lámpa volt, de csak ideig-óráig akartatok a fényében gyönyörködni. 36De nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek a végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött. 37Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött. Ám ti sem szavát nem hallottátok, sem színét nem láttátok, 38s szava nem marad meg bennetek, mert nem hisztek abban, aki küldött. 39Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak, 40mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. 41Dicsőítést nem fogadok el az emberektől. 42Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete. 43Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok. 44Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek? 45Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek. 46Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt. 47De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?” 6,1Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván. 2Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket.

Magyarázat

Összefogás és összebeszélés. Van jó is, meg rossz is. Akkor jó, ha bölcsen, megfontoltan és a jövőt tekintve tudunk összebeszélni, a valóban jóra buzdítani egymást, és így összefogni egymással. Nem pedig úgy, hogy akár saját elhatározásunkból hirtelen, eléggé át nem gondolva döntünk, vagy akár másokra hallgatva, netán a többség után menve hozunk meggondolatlan döntést. Érdemes mindenképpen a jövő perspektíváját tekinteni, nem pedig hirtelen, a pillanatnyi érdeket nézni.

A mai apostoli szakaszban Ananiás és Szafira példája áll elénk: egy házaspár. Összefogtak. Döntés hoztak. Ámde milyet? Péter apostol meg is kérdezte: „Mire való volt egymás közt így megegyeznetek” (ApCsel 5,9). Nagyon helytelenül, nagyon rosszul döntöttek (bár a Szentírás nem írja, hogy elhamarkodottan, de talán annál rosszabb, ha megfontoltan tették). Nem hallgattak a Lélekre, aki biztosan nem ezt tanácsolta volna nekik (ApCsel 5,4). Bizony, számunkra is nagyon fontos, hogy döntéseink előtt és a másokkal való összefogásunk előtt – imádságunkban – megkérdezzük a Szentlelket, a „jó tanács Lelkét”!

Ugyanez érvényes a mai evangéliumi szakasz tanítására is. Jézus nem mással fog össze, mint a mennyei Atyával, amint meg is mondja: „nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem” (Jn 5,30). Ez az igazi döntés és összefogás! Megtanulhatjuk belőle, hogy mindig a mennyei Atya akarata a legjobb. Persze nem mindig könnyű felismerni. Ámde erre is példát ad Jézus. Azzal kezdődik a mai evangéliumi szakasz, hogy megvallja: önmagától nem tesz semmit (Jn 5,30). Hanem az Atyával, az Ő akaratával összhangban cselekszik. A lehető legszorosabb kapcsolatban van vele. Íme, a példa! Próbáljuk meg követni legalább valamennyire!

A mai szentírási tanítás alapján (is) törekedjünk arra, hogy jó döntéseket hozzunk, és hogy jó összefogásokat alakítsunk ki. Olyanokat, amelyek jól megfontolt, nem tiszavirág-életű döntésekre alapozódnak. Ami pedig a legfontosabb: a jó Istent sose hagyjuk ki belőlük! Forduljunk bizalommal a Szentlélek Úristen felé, aki nem hagy bennünket jó tanács nélkül, ha érző lélekkel kérjük. 

 

2. csütörtök

ApCsel 4,23-31

23Azután, hogy szabadon bocsátották őket, az övéikhez mentek, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének. 24Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: „Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. 25Szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szentlélek által: Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket? 26 A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen. 27Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen, 28hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod előre elhatározott. 29És most, Uram, tekints fenyegetőzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat. 30Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében.” 31Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.

Jn 5,24-30

24Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat, és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. 25Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak. 26Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, 27s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. 28Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. 29Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra. 30Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött.

Magyarázat

Összefogás. Lehet jó is, rossz is. Akkor jó, ha előre megpróbáljuk bölcsen megfontolni a következményeit. Ha nem meggondolatlanul döntünk. Vagy nem úgy, hogy engedjük, hogy mások „felültessenek” bennünket. Mert ígérni: azt aztán bőven lehet! De hogy mi lesz belőle? Nos, ezért kell a bölcs, a jól megfontolt döntés az összefogásra is!

Az apostoli szakaszban előbb egy jó összefogásról hallottunk: „egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat” (ApCsel 4,24) az apostolok. Szívvel-lélekkel. És imádsággal! Így is lehet összefogni. Meg úgy is, amint a másik fajtáról hallottunk, ahogy Heródes és Poncius Pilátus fogott össze: összeesküdtek az Úr és az ő Fölkentje ellen (ApCsel 4,26). Antropomorf módon fogalmazva: az előbbinek örül a jó Isten, az utóbbin bánkódik. Mert igaz, hogy szabad akaratot adott az embernek az összefogásra (meg bármiféle döntésre), de van olyan döntés is, aminek nem „örül”!

A mai evangéliumi szakasznak már az első mondatában Jézus maga állít bennünket döntés elé (Jn 5,24). Vagy hiszünk a szavának – és akkor az örök életben örök boldogságunk lesz –, vagy nem (és akkor megnézhetjük magunkat). De másodszorra még markánsabban is megjelenik a mellette való döntés, a vele való összefogás gondolata és tanítása. Akik jót cselekedtek a földi életükben, azok az életre (az üdvösségben tovább folytatódó életre), akik gonoszt cselekedtek, azok a kárhozatra támadnak fel (Jn 5,29). Nagyon nem mindegy! És mindez azon múlik, hogy hallgatunk-e Jézusra, vele élünk-e, összefogunk-e vele!

Döntések elé vagyunk állítva. Szabad akaratunkkal dönthetünk, összefoghatunk a jó és a rossz mellett. Nagyon nem mindegy, melyiket választjuk. A húsvéti időben ugyan az Egyházunk hivatalosan nem imádkoztatja a „Mennyei királyt”. De azért szabad kérni, hogy adjon nekünk lelki-szellemi-értelmi megvilágosítást a döntéseink meghozatalában. Segít – mint mindig –, hogy ne utólag kelljen bánkódnunk a rossz döntéseink miatt.

 

2. szerda

ApCsel 4,13-22

13Amikor látták Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, csodálkoztak; s mikor felismerték őket, hogy Jézussal voltak, 14ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, nem tudtak mit mondani. 15Kiparancsolták őket a főtanácsból, és egymás közt 16tanakodtak: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk. 17De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg őket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében.” 18Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében. 19Péter és János azonban így válaszoltak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? 20Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” 21Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette az Istent a történtek miatt, 22hiszen az az ember, akivel ez a csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.

Jn 5,17-24

 17Jézus azonban azt mondta nekik: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” 18Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel. 19De Jézus tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. 20Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta. 21Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. 22Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, 23hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli. 24Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat, és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.

Magyarázat

Határozott kiállásra buzdít bennünket az Isten szava, amit a szentírási tanításból kapunk. Nem lehetünk langyosak (Jel 3,16), mert akkor nem maradunk kedvesek az Úr szemében. Ki kell állnunk az igazságért. Persze ez nem azt jelenti, hogy az általunk valósnak vélt igazságért, még kevésbé azért az igazságért, amivel mások „megvezetnek” bennünket, hanem a nagybetűs Igazságért, amit Jézus Krisztus megalkuvás nélkül tár elénk.

Az apostolok annyira kiálltak az igazságért, hogy magukra vállalták a bebörtönzést. De nemcsak ebben állták a sarat, hanem szavaikkal is megmutatták! Bátran megmondták a tekintélyeseknek, a főtanács tagjainak, hogy inkább hallgatnak Istenre, mint rájuk (ApCsel 4,19). Mert tudták, hogy Isten igazsága a legmagasabb szempont. Amiből nem engedhetnek, még a fenyegetések ellenére sem (ApCsel 4,21). Ne tévedjünk, látszólag azok is jót akartak, egy másik jót, egy kevésbé jót: visszavetni az apostolokat az Ószövetség világába. Ámde az apostolok észnél voltak, és nem hódoltak be a kevésbé jónak, mint ahogyan a nagyobb többség.

Jézus is az igazságról tanít az evangéliumban. Persze Ő nem is tehet mást, hiszen Ő maga az Igazság (Jn 14,6). Elmondja, hogy folyamatosan munkálkodik: az Atya akaratát viszi végbe a világban, az emberek között. S ehhez valóban a legjobb utat és módot választotta: az Atyával tökéletes egységben, vagyis tiszta szándékkal és tiszta, a legtisztább tartalommal tette, amit tett (Jn 5,19). Pedig – emlékezzünk rá – már nyilvános működésének kezdeténél el akarta csábítani a gonosz, mindenféle kísértést, látszólag jó dolgokat tárva elé! De Ő megmaradt az igazságnál. És ezért hiteles a mai tanítása is.

Számunkra is nagy tanulság! Akkor tudunk hitelesek maradni, ha nem szirényfények csábításához igazodunk, ha nem engedjük, hogy kisebb vagy a legnagyobb mértékben félrevezessenek bennünket. Hanem akkor, ha megmaradunk az Igazságnál. Hogy ne utólag kelljen a falba verni fejünket azért, mert hagytuk magunkat elcsábítani!

 

2. kedd

ApCsel 4,1-10

1Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk. 2Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást. 3Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket. 4Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívők száma mintegy ötezerre növekedett. 5Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, 6Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak. 7Előállították és vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?” 8Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének! 9Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, 10hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen.

Jn 3,16-21

16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. 17Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. 18Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. 19Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. 20Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. 21Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”

Magyarázat

Isten végtelen szeretetére nincs magyarázat! Illetve: egyedül és kizárólag Őbenne, saját Magában van rá magyarázat. Ugyanis: „Isten a szeretet” (1Jn 4,8). És az Ő szeretetét mi sem tudjuk csorbítani, még a rossz döntéseinkkel sem. Akkor sem, ha szándékosan hozzuk őket, vagy esetleg „megvezetve”. Az persze más kérdés, hogy mi isszuk meg a levét, ha nem az ő szeretetének megfelelően hozzuk a döntéseinket, a magunk feje szerint akarunk élni, nem pedig az általa nyújtott magasabb szempont alapján!

Rossz döntést hozott a templomőrség a parancsnoka és a papok, amikor az apostolokat lefogták, börtönbe vetették őket (ApCsel 4,2). Gondoljuk csak el! Jót akartak, és pórul jártak. Nem tettek mást, csak Jézust hirdették. A lehető legjobbat tették, amit csak tehettek. És sokaknak nem kellett! De ez nem tántorította el őket, mert még őrizetben is sokakat térítettek meg, egyből ötezer embert (ApCsel 4,4). Voltak tehát olyanok is, akik nem rossz, hanem jó döntést hoztak!

Az evangéliumi szakaszban is látjuk, hogy az emberek rossz döntést hoztak. Hiába jött a világ Világossága (Jn 8,12) a világba, az emberek – legalábbis egy részük – „jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot” (Jn 3,19). Csak sajnálni lehet őket, mert elzárkóztak az igazi Világosság, Jézus Krisztus mindent beragyogó világosságától. Sokan persze örülhetünk, részesedve a húsvéti fényben, amikor „mindenek beteltek világossággal: az egek, a föld és az alvilág”. Érthetetlen, hogy miért nem a jó döntés kell sokaknak, hogy Jézus Krisztus kegyelmi világosságából részesedhessenek.

Isten a szeretet! Nem tud más lenni, nem másítja meg a szeretetét. De mint oly sok más dolog, ez sem működik automatikusan. Csak akkor részesedhetünk belőle, ha nem zárkózunk el előle. Csak akkor, ha jó döntést hozunk. Olyat, ami nem veszélyezteti ma sem, és a jövőben sem a Vele való kapcsolatunkat. Magyarán: nem gátolja a kegyelem áradását. És nem adunk lehetőséget semmiféle külső tényezőnek, hogy gátolja!

 

2. hétfő

ApCsel 3,19-26

19Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg bűneitek bocsánatára, 20hogy eljöjjön az Úr színétől a megenyhülés ideje, és elküldje az elsősorban nektek rendelt Megváltót, Jézust, 21akit az égnek kell befogadnia egészen a mindenség megújulása idejéig, ahogy az Isten réges-rég megmondta szent prófétái ajka által. 22Mózes ezt mondta: „Az Úr, a mi Istenünk hozzám hasonlóan prófétát támaszt nektek testvéreitek sorából. Hallgassatok rá mindenben, amit csak mond majd nektek!” 23„Azokat, akik nem hallgatnak erre a prófétára, irtsátok ki a népből.” – 24A többi próféta is, Sámueltől kezdve mind, akik utána szóltak, megjövendölték ezeket a napokat. 25Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek a fiai, amelyet az Isten atyátokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: A te utódodban áldást nyer a föld minden nemzetsége. – 26Az Isten elsősorban nektek támasztotta szolgáját, hogy megáldjon titeket, s így mindegyikőtök elforduljon a bűntől.”

Jn 2,1-11

1Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. 2Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. 3Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” 4Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” 5Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”  6Volt ott hat kőkorsó a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. 7Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. 8Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. 9Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való – a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták –, hívatta a násznagy a vőlegényt, 10s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” 11Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.

Magyarázat

Az újrakezdést állíthatjuk figyelmünk középpontjába. A húsvét az ünnepek ünnepe, ami már meghozta csaknem az egész beteljesülést: már csak a pünkösd, a Szentlélek eljövetele hiányzik az üdvtörténet teljességéből. Húsvét után újrakezdjük egyházi, vallásos, keresztény életünket. Ehhez adnak támpontot a szentírási szakaszok is.

Szent Péter apostol a nagy templomi beszédében, amikor bűnbánatra indít, visszamegy a kezdetekhez. Előbb a Megváltó elküldéséről beszél (ApCsel 3,20), majd a prófétákról is szól, aztán Ábrahámról is, hogy az ő utódjában nyer áldást az emberiség (ApCsel 3,25). Mindenesetre az Isten előre elhatározott örök szándékához mehetünk vissza, tehát a kezdet kezdetéhez.

A mai evangéliumi szakaszban pedig szintén ott vagyunk a kezdeteknél. Jézus a legelső csodáját teszi a galileai Kánában (Jn 2,1). Elkezdi tehát a működését. Nem magamutogatásra, hanem az emberek javára. Most kezdi. Aztán végigviszi, egészen a szenvedésig, a kereszthalálig. Amit persze követ a feltámadás.

Nekünk is ad lehetőséget az újrakezdésre. Akár itt és most is. Megbánhatjuk bűneinket, rosszaságainkat, hogy újat kezdjünk. Figyelmesebben imádkozhatunk, hogy kedvesebbek legyünk Istenünk szemében. Elhatározást tehetünk arra, hogy komolyabban vesszük a keresztény életünket, több jót cselekszünk, és a rosszat méginkább elkerüljük. Itt a lehetőség az új kezdetre. Ne hagyjuk ki!

 

 

Jn 5,30-6,2

30Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött

Oldal: Igemagyarázat 2026
RÓKAHEGYI GÖRÖGKATOLIKUS TEMPLOM - © 2008 - 2026 - rokahegyitemplom.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat