A Nyíregyházi Egyetem – mely a vármegye legnagyobb felsőoktatási intézménye – nagy múltra tekint vissza: mezőgazdasági és műszaki szakképzés az 1930-as évektől létezik, de a pedagógusképzés már 1914 óta van jelen a városban. Sőt jogelődként a tanítóképzés az evangélikusok iskolaszervező munkájának köszönhetően 1847-ben vette kezdetét Nyíregyházán. Hatalmas átalakulást hozott 2000-ben az a szervezeti integráció, melynek során a Bessenyei György Tanárképző Főiskola és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kara egyesült és létrejött a Nyíregyházi Főiskola, mely 2016-tól Nyíregyházi Egyetem néven, mint alkalmazott tudományok egyeteme működik. Később a karokat is átszervezték, intézetek lettek, jelenleg 12 intézet működik az egyetemen.

E rövid bemutatás után a professzor asszony részletesen beszélt a Vizuális Kultúra Intézetről, ahol közel 30 éve dolgozik. Magyarországon egyedülálló, hogy Nyíregyházán ebben az intézetben minden technikát tanítanak. A képzésben országosan elismert művészek vesznek részt, akik a szakmaiságot fontosnak tartják: pl. a festészetben a sorrend a csendélet, majd a táj, és ezt követi a portré. A hallgatókkal személyes viszonyt alakítanak ki, segítik őket, hogy megtalálják, mit lehet megfesteni, mi az, amiben egy-egy diák a legjobbat hozza ki magából, biztatják őket, hiszen a művészet fejlesztéséhez igen nagy kitartás, szorgalom szükséges. Az egyetemen belül több helyszínen folyik a vizuális oktatás és a műhelymunka, melyről fotók segítségével bepillantást nyerhettünk. Ezen kívül művésztelepek működnek Rakamazon, Tokajban, Miskolcon, Monokon és Nagyecseden. Rendszeresen vannak szakmai órák kiállításokon, vagy külső helyszíneken (pl. a botanikus kertben, a Nyíregyházi Állatparkban). A diplomamunkákból rendszeresen szerveznek kiállításokat a városi galériában.

Az előadásból sok új információt nyerhettünk a Nyíregyházi Egyetemről, megismerhettünk egy újabb közösséget. Köszönjük a kiváló, érdekes, az alkotásokról készült fotókkal illusztrált előadást!

Szöveg és fotó: dr. Obbágy Veronika
Nyíregyházi Egyházmegye

Nem is előadás volt ez, hanem egy élménybeszámoló a Cantemus közösség 50 évéről, megfűszerezve a tőle megszokott humorral és természetesen őszinte önéletrajzzal. A házigazda, dr. Ivancsó István atya köszöntőjében sok-sok új dolgot mondott el „Dénes bácsiról”, aki – ahogy elmondta – 1969-től viseli ezt a megszólítást.

Ha pályafutását, életét, díjait akarnánk felsorolni, nem jutna idő és hely előadásának összefoglalására. Egy olyan díjat hadd emeljünk ki, amit ő maga is megemlített és nagy szakmai elismerés: Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj, amit 1993-ban kapott.

Kisgyermek korában csak zenepedagógus nem szeretett volna lenni. Mégis a Jóisten erre az útra terelte, szerinte – mint fogalmazott – gyerekkori csínytevései miatti vezeklés céljából. Ezt kezdetben úgy élte meg, hogy „becsületes kötelességteljesítésből” tette a dolgát különösebb ambíció nélkül és aztán mégis ebből lett a karrier. Pedig abban az időben egy református lelkészgyereknek (édesapja lelkész volt, édesanyja tanítónő) nem volt könnyű egyetemre bejutni, diplomát szerezni. A szülők ezért terelték a zenei pálya felé, mert az „ideológia-mentes”, és ott nagyobb esélye volt diplomát szerezni. 1969-ben kezdett tanítani Nyíregyházán a Kodály módszer alapján.

Fokozatosan szervezte meg az énekkarokat. Először a gyermekkart, akikkel 1975. március 15-én országos első díjat nyertek. Ettől kezdve számítják a kóruscsalád születését. Majd jöttek az országos hírnevet hozó versenyek: 1978-ban Debrecenben országos második helyezés, a külföldi meghívások, melyek során több alkalommal Magyarországot képviselték a Kodály módszer világszínvonalú bemutatásával.

Történt egyszer, hogy Varsóban (1980-ban!) egy verseny után a gyerekek spontán elkezdtek énekelni, és azt vették észre, hogy japánok videózzák őket. Ettől kezdve figyeltek fel rájuk Japánban és 1990-től rendszeres lett a meghívás. Persze azt nem mindenki tudja, hogy az első japán útjukat az akkori iskolaigazgató és Dénes bácsi által felvett személyi kölcsönből finanszírozták. A kórusok – merthogy időközben megalakult a Fiú Vegyeskar, a Pro Musica Leánykar, a Banchieri Énekegyüttes, a Felnőtt Vegyeskar, a Nyitnikék és a Napsugár Gyermekkar – bejárták az egész világot, a leghíresebb koncerttermekben énekeltek.

Kezdetben évente egy-két külföldi útjuk volt, aztán tíz turné is belefért az évbe. A Cantemus nevet azért választották, mert egyrészt külföldön ezt könnyebb volt kimondani, mint a „Nyíregyházi 4. számú Zenei Általános Iskolát”, másrészt ebben a választásban a szó jelentése is fontos ars poetica volt: énekelni jó, énekeljünk! Szabó Dénesnek igen nagy feladatot adott a Jó Isten és ő ezt kiválóan teljesítette.

Fantasztikus lelkesedéssel beszélt az iskolából már kirepült kórustagok „önszerveződéséről”, a japán utakról, amelyek során nem csak a szállodai elhelyezésekben és az étkezések luxus megoldásában érezték vendéglátóik figyelmességét, hanem spontán programok profi szervezésével is keresték a kedvüket. Ezek a gyerekek az énekléssel olyan „mentális jólétben” élnek, hogy nem szoktak betegek lenni, soha nem került veszélybe fellépés betegség miatt. Pedig a koncertek alatt általában napi négy órát töltöttek színpadon (2 óra próba + 2 óra szereplés).

A Cantemus kóruscsalád az idén 50 éves. Ezalatt 50 első díjat nyertek nemzetközi versenyen és „Nemzeti együttes” lettek, számtalan esetben hivatalos delegáltként képviselték külföldön a magyar államot, hazánkat. Isten éltesse „Dénes bácsit”, feleségét, „Ági nénit”, aki naponta biztosítja számára a nyugodt hátteret és – ahogy a karnagy fogalmazott – nem „fele-ség”, hanem „egész-ség” számára. Hálásan köszönjük a lenyűgöző előadást!

Szöveg és fotó: dr. Obbágy Veronika
Nyíregyházi Egyházmegye

Történetünk a bizánci térítéssel, Hierotheosz püspök működésével kezdődött. Majd Theophülaktosz, Antóniusz, Gregóriusz, Deszideriosz, Joannész, Demetriosz püspökökkel folytatódott. Így érthető, hogy évszázadokon át mélyen megőriztük keleti közösségi identitásunkat és az Ungvári Unió (1646) aláírásával is sértetlen maradhatott

1. bizánci szertartásunk
2. a püspökválasztás joga
3. papjaink egyenlősége a római katolikus papokéval.

Ettől a dátumtól mondhatjuk, hogy Magyarországon magyar görögkatolikusok élnek.

Viszont újabb évszázadok küzdelme kellett ahhoz, hogy önálló egyházmegyénk legyen, melyet X. Szent Piusz pápa 1912-ben alapított. Az előadó bemutatta a magyar görögkatolikusok történetét, püspökeinket, Papp Antal apostoli kormányzótól kezdve Szocska A. Ábel jelenlegi megyéspüspökünkig.

Hallhattunk részletesen a 2015. március 19-én Ferenc pápa által megalapított önálló Nyíregyházi Egyházmegye történetéről, az alapító bulláról, illetve a kezdetektől, amikor dr. Orosz Atanáz volt az apostoli adminisztrátor, majd Szocska A. Ábel három évig szintén apostoli kormányzóként vezette az egyházmegyét, és végül 2018. április 7-től megyéspüspökként irányítja azt.

Az előadásból megismerhettük a 2015 előtti szerkezeti egységeket és a 2015 utáni három egyházmegye magyarországi elhelyezkedését, területi és hierarchikus helyzetét, a Görögkatolikus Metropólia kialakulását. Részletesen tájékozódhattunk a jelenlegi helyzetről, egyházmegyénk esperesi felépítéséről, vezetőiről, papjairól, kispapjairól, bizottságairól, intézményeiről, a papoknak és híveknek szervezett összetartó programokról.

Az előadást élénk beszélgetés követte, kérdések, vélemények fogalmazódtak meg mind a hallgatóság, mind egyházmegyénk legidősebb papja, Szabó Sándor atya részéről, aki minden eddigi előadáson részt vett.

Szöveg és fotó: dr. Obbágy Veronika
Nyíregyházi Egyházmegye