✠     Augusztus 20.     ✠

Szent István apostoli király

Az alkonyati istentiszteleten

Uram, tehozzád... után

4. hang. Minta: Mint vértanúk – Magyarország büszkeségét, * a bőséges fényű csillagot, * istenfélő királyok díszét, * az igaz vallásosság ékességét, * a hitnek oszlopát, Krisztus szolgáját, * a megéneklésre méltó Istvánt, * mint az apostolokkal egyforma életűt és velük lakozót * ünnepeljük méltóképpen énekkel, * az ő emlékét tisztelvén!

A kegyelem sugaraival megvilágosított elméddel * alárendelted magadat, Szent István * az Atyával és a Lélekkel uralkodó Krisztusnak, * és az ő akarata szerint * a néked adott hatalmat helyesen juttattad érvényre, * és a mennyei palota * igen fényes lakója lettél.

Mulandó királyságodat * nagyszerű életműved folytán * az örök és jobb királyságra váltottad, * Isten által megkoronázott István, * mert mint isteni bölcsességű, * Isten törvénye szerint intézted uralmadat, * és alattvalóid életmódját * az Üdvözítő szent igéjébe vetett hitre alakítottad át.

Dicsőség. 6. hang – Mint a hívek szívébe titokzatosan kiöntött jóillatú műró * és mint örvendezés olaja, * úgy jelent meg ma az istenfélő király tiszteletreméltó ünnepe. * Jertek hát, testvérek, áhítattal ünnepelve mondjuk: * Üdvözlégy, ki mulandó országod koronáját Istennek szentelted, * és a neked adott hatalmat szolgálatnak tekintetted! * Üdvözlégy, ki a keresztet vette föl megvívhatatlan fegyverként, * és az által népedet * Krisztusnak, az egyetlen Királynak vetetted alá! * Üdvözlégy, ki a királyok között apostolokkal egyenrangú voltál, * az első keresztény királynak, a boldog Konstantinnak tökéletes hasonmása! * Járj közben szüntelenül Istennél * az első püspökkel, Hierotheosszal együtt, * néped békéjéért * és a téged tisztelők üdvösségéért!

Lítiai sztihirák

1. hang (bolgár dallam) – Örvendezz az Úrban, Magyarország, * az Isten által megkoronázott István királynak, * és a csodálatos első püspöknek, Hierotheosznak * ünnepelve emlékét! * Ők ugyanis az evangéliumért fáradozva * a bálványok csalárdságától megmentettek * és menyasszonyként vezettek Krisztushoz téged, * az igaz vallásosság fényes ruházatába * titokzatos módon fölékesítvén. * Perdülj táncra hát és ujjongj, * és adj hálát a háromságos Istennek, fennszóval kiáltván: * Szent, szent, szent vagy, irgalmas Isten, * ki mint könyörületes, megmented a benned hívőket!

2. hang (bolgár dallam) – Szíved tisztaságát látva * az örökké királyként uralkodó Úr * a zsoltár szerint vigasság olajával kent föl téged * emberek királyává, * te pedig neki vetetted alá magadat, dicséretre méltó István, * s minden tekintetben tökéletes lettél. * Népedet így vezetted Isten igaz ítéleteinek ösvényein. * Így lettél az örök Ország részesévé, * ahol mindig együtt uralkodva Krisztussal, * járj közben nála, hogy üdvözüljön lelkünk!

3. hang (bolgár dallam) – Királyi bíborodat a jobbik részt választva fölékesítetted * az evangélium szerinti cselekedetek ékességeivel, * igen dicső István király. * Azért Istennek kedve telt benned, * és a mennyország lakhelyén telepített le téged, * ahol minden szent örökké egy társaságban él, * angyaloktól körülvétetve. * Te pedig, ó boldogságos, * velük együtt szüntelenül könyörögj érettünk, * hogy a te közvetítéseddel mi is elnyerhessük * a jövendő javak élvezetét!

Dicsőség. 3. hang – Dicséretre méltó István király, * ki az első püspöknek, Hierotheosznak, hitletéteményét sértetlenül megőrizted, * sőt azt meg is erősítetted tetteiddel, * Krisztus evangéliumának nyerted meg népedet. * Magyarország tehát, melynek te vagy hite biztos alapja, * veled büszkélkedik és dicsekszik. * Drága jobboddal pedig mint kincstárral kegyelmileg gazdagodva * nagy hangon dicsőíti Istent, aki megdicsőített téged.

Előverses sztihirák

5. hang. Minta: Üdvözlégy. – Üdvözlégy, * teljesen boldog páros, * az erények szent lakhelye! * Ti Magyarországon valóban összezúztátok * a hitvány bálványokat. * Teljesítettétek e földön Krisztus parancsait, * és az apostolok ösvényein jártatok, * a kegyelem forrásait fakasztjátok: * Dicsőséges István király, királyok büszkesége, * és Hierotheosz atyánk, főpapok ékessége, * könyörögjetek Krisztushoz, * hogy adja meg lelkünknek a nagy irgalmat!

Elővers: Fölmagasztaltam a választottat népemből, rátaláltam szolgámra, Dávidra, szent olajommal kentem fel őt.

Üdvözlégy, * csodálatra méltó, * kinek az evangélium fénye közelről ragyogta be szívét, * és te földerítetted annak alkonyt nem ismerő sugarait, Magyarország földjén! * Királyok ékessége, * minden magasztalásra méltó István, * ki fennkölt elmével semmibe vetted a földi királyság dicsőségét, * Krisztusnak, a teremtmények királyának * alkonyt nem ismerő és el nem múló dicsőségére buzgón sóvárogtál. * Könyörögj hozzá mindenkor, * hogy adjon lelkünknek kegyelmet és irgalmat!

A reggeli istentiszteleten

Leülők

1. hang – Istenfélő István királyunk emléke * csillagként kelt föl, mindnyájunkat beragyogva * a kegyelem fényével. * Midőn őt tiszteljük, az őt megdicsőítő örök Királynak * híven adjuk meg a dicsőséget, * tiszteletet és a dicsőítést!

4. hang. Minta: Kijelentéd – Nagy napként jelentél meg, István, Magyarországon, * s igaz vallásosságod sugaraival szétoszlattad * a bálványok szörnyű hiábavalóságának * felhős sötétségét.

A Sokirgalmú után, 5. hang – Királyságodat Istennek, * az örök Királynak rendelted alá, bölcs István király! * Istenfélelemmel átvezetted azt a jobbikra, * s a mulandóságot örök javakra cserélted föl. * Most pedig a mennyekben * királyok között lakozol, * közbenjárva miérettünk, akik dicshimnuszokkal magasztalunk téged.

Evangéliumcsókolásra

Dicsőség. 6. hang – Az Isten által megkoronázottnak imádságai által, irgalmas Urunk, tisztíts meg minket a mi bűneink sokaságától.

Könyörülj rajtam. 6. hang – Ma mi, istenfélők, kötelességünknek érezzük, * hogy dicsérő énekeinkkel koronázzunk meg, * Isten által megkoronázott István királyunk, * mert te az igaz vallásosság égben font koronáját nevedhez illően * erényeid drágagyöngyeivel ékesítve viselted. * Így járj közben érettünk, * hogy Isten szent akaratának megfelelően * békés életet éljünk!

Kánon

I. óda – Uralkodók Ura, * mennyei Király,*  Szentháromság egy Isten, * a fölöttébb boldog, Isten által megkoronázott István király közbenjárása által * adj nyelvemnek igét, * hogy egészen szerencsétlen létemre is * méltó koszorút fonjak neki!

Urunk, a mindenség Uralkodója * a legszelídebb Dávidhoz hasonlóan téged is * előre jónak ismert, István, * s mint emberszerető, a vigasság olajával * a magyar nép királyává nyilvánított, * ó, királyok koronája.

Királyi nemzetségből sarjadzottál, * szelíd és igaz István, * s amint az Evangélium törvénye által irányítva * uralkodtál szenvedélyeid fölött, * az Úr rendelkezése alapján * emberek fölött is uralomra jutottál, * szent királynak ismertek el.

III. óda – Fölszálltál az istenfélelem szekerére, * Istenben boldog és bölcs István király, * s kardként Krisztus keresztjét hordoztad kezedben, * így a vallástalanság ellen * fényes győzelmet arattál.

Mivel az örök királynak vetetted alá magadat, * nem harcokban lettél híres, * hanem erényes tettekben és jócselekedetekben, István, * s így életeddel * példát mutattál alattvalóidnak.

Királyi törzsöknek termékeny sarjaként * a Pártfogó titokzatos földművelése folytán * a hit gyümölcseit termetted, * s ezekkel mindig táplálod az egész Egyházat, * ó, István király!

Leülő: 4. hang – Istennek tetszően szolgáltál a mindenek fölötti Istennek, * és tetteiddel fölékesítetted * igazságosságod koronáját, István. * Így most a királyok csarnokaiban tartózkodsz * az igazak és minden szent sorában, * ezért emlékedet ünnepelve * magasztalunk téged.

IV. óda – A kegyelem országa után sóvárogtál, * teljesen bölcs István, * és így nem tettek felfuvalkodottá * a földi tisztségek és gyönyörök, * sem pedig az ideiglenes dicsőség * és világi élvezetek, * hanem mély alázattal jártál az Úr törvényében.

A keresztények első uralkodóját, * Konstantint szentül követted, * Istenben boldog István, * s Magyarországon is fölmagasztaltad Krisztus elevenítő keresztjét, * úgyhogy az lett Istentől kapott * uralmad erős és biztos alapja.

Betartottad a kegyelem parancsait, * dicsőséges István, * s így az erények isteni templomává alakítottad át magadat, * buzgón templomokat építettél az erősebb Úrnak, * s ezekben imádkoztál, * így kiáltván föl: * Dicsőség a te hatalmadnak, Emberszerető!

V. óda – Lelkesen a szent parancsok ösvényén haladtál, *ó István, * s erényeiddel még fényesebbé tetted bíborruhádat. * Ezért most a szentek fényességében örvendezel, * a hozzád menekülők heves pártfogója.

A mennyekbe irányuló vágy * a hervadhatatlan dicsőség felé * röpítette lelkedet, ó boldog, * s jó királlyá tett téged, * ki nem a fegyverek hatalmában, * hanem egyedül Uradban, Krisztusban bíztál.

Az élet minden erényét * a mennyei kikötőben horgonyoztad le, István, * s cserébe a kifogyhatatlan boldogságot kaptad meg, * mint a királyok közül az a kereskedő, * akit Krisztus példaként adott nekünk.

VI. óda – A kegyelem ereje volt * a te legyőzhetetlen szövetségesed, István, * s ezzel győzedelmeskedtél * a szellemi ellenségeid hadrendjei fölött, * így népedet is megszabadítottad * ezek hatalmaskodásától.

Szelíd, okos, mértéktartó * és jóságosan együttérző király voltál, * Krisztus irgalma töltött el, boldog István, * s tanítványa lettél * a mindenség Uralkodójának.

A Pártfogó Lélek befogadójaként * mutatkoztál népednek, * mint újabb apostol, * csakhogy te nem szavakkal, * hanem tetteiddel tanítottad azt, * hogyan üdvözít az Úr.

Konták, 8. hang – Az örök Király alattvalójaként, István, * a felülről kapott kegyelem segítségével * Magyarország népét alávetetted neki. * Most pedig, hogy vele együtt uralkodsz, ó dicsőséges, * közbenjárásod hatalmával őrizd meg mindenkor * azokat, kik hozzád így kiáltanak: * Üdvözlégy, Isten által megkoronázott Királyunk!

Ikosz – Nem a lovak harci erejével, hanem a kereszt fegyverével akartál a világ Uralkodójának híres hadvezére lenni, Istenben bölcs István király, ezért híven kiáltjuk neked: Üdvözlégy, vallásosság alapköve! * Üdvözlégy, énekkari összhang palotája! * Üdvözlégy, Magyarország mennyei fényű világítója! * Üdvözlégy, az istentelenségre hevesen lesújtó villám!

Szinaxárion – A hónap huszadik napján Magyarország szent, dicső és Isten által megkoronázott királyának, a csodatevő Istvánnak emléke.
Versek: István nevéhez híven a Krisztus nevét viselő királyok koronája, istenszeretőnek bizonyult.
Huszadikán szállt el az isteni uralkodó a mulandó dicsőségből.
Az ő szent könyörgésükre irgalmazz nekünk, Krisztus Istenünk, és üdvözíts minket! Ámen.

VII. óda – Szeretettel tartjuk meg * a te emlékedet fölelevenítő ünnepet, * teljesen boldog István királyunk, * mert Uradnak dicsőségére * igaz emberként bővelkedtél * az igaz élet cselekedeteiben.

A mindenség Uralkodójának törvényét * isteni szeretet tüzétől hevíttetve betartottad, * s most már vele uralkodva * a szellemi lények karával * folytonosan énekled neki a háromszorszent éneket.

Boldog István, * mindörökre hálát zeng neked a magyar föld, * mert azon magasra emelted a kereszt jelét, * s így teljesen elhárítottad * a hitetlenség hadrendjeit.

VIII. óda – A kegyelem mennyei ismeretével * ragyogtál fel, boldog István, * s hazánk számára az apostolokkal egyenlő hithirdetővé lettél, * hited buzgalmával összezúztad a tévely bálványait, * s a Szentháromságban egy Istennek templomokat építtettél, * az evangélium hirdetésével pedig * alattvalóid lelkét átalakítottad.

Mily csodálatos vagy, Uralkodónk, * és nagyok a te műveid, * amelyeket a dicsőséges királyban vittél végbe. * Általa ugyanis valóban megszabadítottad * a bálványok tévelygésétől Magyarország számos lakóját, * őt magát pedig halála után arra méltattad, * hogy sokféle gyógyulást és csodát vigyen végbe.

Dávidhoz hasonlóan * téged is fölkent olajával az Úr, * és szívedbe jó gondolatokat fogalmazott, * te pedig ezeket tiszta szavakkal * és fennkölt beszéddel hangoztattad Magyarország népének, * s így azt az Úr megszentelt népévé tetted, boldog István.

IX. óda – Az angyali seregek elámultak * a te szent életmódodon, István, * mert te erényességeddel pálmaként nőttél fel királyi palotádban, * s az életadó Krisztusba vetett tiszta, szent hit jó és bőséges termését hoztad meg.

Az örök élet koronájával * koronázott meg Krisztus, * és csodáinak adományaival * természetfölötti módon megtisztelt téged, István király, * mint akit a te életmódod megtisztelt. * Ezért, mivel szólásjogod van nála, * járj közben folyton érettünk, * akik könyörgünk hozzád!

Magyarország igaz és legkiválóbb királya, * nagy védelmezőnk, * a hívek szent pártfogója Istennél, * minden dicséretre méltó István király, * fogadd kegyesen dicshimnuszainkat, * s add meg nekem kegyelmedet, * szabadítsd meg életemet * az átkozott gonosz cselvetéseitől!

Fényének

Kedves áldozatként mutattad be életed erényes tetteit az Úrnak, ó boldog, mert felülről jövő rendelkezés folytán igaz módon és a keresztet fölmagasztalva uralkodtál, hatalmas István király!

Dicséreti sztihirák

2. hang. Minta: Midőn. – Jogarodként * a keresztet hordoztad, * bíborruhaként a hitet öltötted fényesen magadra, * így Istenben élő királynak bizonyultál, István, * és a dicsőség Királyának * életed tisztaságával és kiváló tetteiddel buzgón szolgáltál. * Azért * nevedhez méltóan * fölülről a dicsőség hervadhatatlan koszorúját * nyerted el tőle, ó bölcs!

Újabb * társapostolként tűntél fel hazádban, István, * akárcsak hajdan Konstantin, * szinte az ő tökéletes hasonmása lettél, * és fölemelted a hit hatalmát, * mert a hiábavalóság összes hadrendjét legyőzted. * Ezért * elvetted a győzelmi jelet, * és csodálatosan csodásnak bizonyultál * sok-sok csodatételed ajándékával.

Legkiválóbb * cselekedetek művelője, * az erénynek kegyelem fényében ragyogó tanítómestere, * a Krisztusba vetett hit Istenben élő kertésze * és az evangélium igen bölcs tanítója, * lettél * szavaidban és tetteidben, István, * és Magyarországot választott menyasszonyként * mutattad be Krisztus Urunknak, a dicsőség Királyának.

Dicsőség. 5. hang – Magyarország szent Egyháza * ma fényesen ünnepli * a hit fényárasztó világítóinak szent emlékét: * a jámbor István királyét * és Hierotheoszét, az első püspökét. * Az ugyanis, midőn Istentől a jogart kezébe kapta, * vallásosan uralkodott ezen a földön, * nem harci szekerekben és lovakban bízva, * hanem a legyőzhetetlen fegyverzetben: * a mindennél erősebb keresztben; * emez pedig a Vigasztaló kenetével Istentől kiválasztott főpap lett, * s egyházfőket is apostoli módon felülmúlt, * és a tévely útvesztőin eltévelyedetteket * az Úr aklához vezette. * Ezért hozzájuk kiáltsunk: * Szentek, folytonosan járjatok közben Istennél, * hogy lelkünk üdvözüljön!

A szent liturgián

Tropár, 1. hang – Királyi jogarodat Istennek ajánlva * szelíd, jámbor és jóságos uralkodónak bizonyultál. * Magyarország népét a kereszt fegyvere alá vetve, * dicsőségesen az angyalokkal diadalt ülsz most a mennyekben, ó, István. * Dicsőség Krisztusnak, aki téged kiválasztott, * dicsőség annak, ki néked erőt adott, * dicsőség annak, ki téged olajkenettel titokzatosan fölkent!

Konták, 8. hang – Az örök Király alattvalójaként, István, * a felülről kapott kegyelem segítségével * Magyarország népét alávetetted neki. * Most pedig, hogy vele együtt uralkodsz, ó dicsőséges, * közbenjárásod hatalmával őrizd meg mindenkor * azokat, kik hozzád így kiáltanak: * Üdvözlégy, Isten által megkoronázott Királyunk!

Oldal: Szt. István liturgikus szövegei
RÓKAHEGYI GÖRÖGKATOLIKUS TEMPLOM - © 2008 - 2024 - rokahegyitemplom.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat