Július 13-án, a nyár talán legforróbb napján a rókahegyi közösségből néhányan vállalták, hogy gyalog teszik meg az utat az Istenszülőhöz. A zarándoklatról képriportban számolunk be.
Szokás szerint fél 4-kor áldással indultak templomukból.
Útközben is lehetett a zarándokokhoz csatlakozni.
A bazilikába érvén köszöntötték az Istenszülőt.
Értetkőzés után a kis fatemplomban Szent Liturgiát végeztek.
Hálát adó soraikat Ivancsó István atya foglalta össze:
"Köszönjük a jó Istennek, hogy megsegített minket a gyalogos zarándoklat folyamán a rekkenő hőségben is.
Köszönjük a Szűzanyának, hogy odavonzott bennünket drága kegyhelyére, a kegyelmek helyére.
Köszönjük a zarándokoknak, hogy velünk együtt viselték a nap hevét és terhét akár 34 kilométeren, akár pár kilométeren, akár csak kétszáz méteren át (mert olyanok is voltak: a legkisebbek).
Köszönjük az együtt imádkozást a zarándoklat folyamán és a Szent Liturgiában is.
Köszönjük azoknak, akik nem tudtak velünk jönni, de imádkoztak értünk, hogy ne legyen senkinek baja.
Köszönjük ismételten is a jó Istennek és a Szűzanyának, hogy lelkileg töltekezve jöhettünk haza, még ha nagyon fáradtan is.
Köszönjük, hogy jövőre újra mehetünk: biztos, hogy nem fog elmaradni a zarándoklat – bármilyen körülmények lesznek is."
Kegyelemteljes nap volt 2023. július 15-e a rókahegyi és jósavárosi zarándokok számára: Máriapócsra mentek drága Szűzanyánkhoz. Egyházközségi beszámolót olvashatnak.
7:30 óra tájban Napkoron találkoztunk, és innen együtt mentünk tovább. Volt egy csapat, akik Napkoron – ahol az újonnan kinevezett Mosolygó Tamás atya és a Rókahegyről áttelepült gondnokunk, Mányikné Erzsó várt minket – csatlakoztak a gyalogos zarándokokhoz. Így 15 főre bővült a létszám. Sajnos egy társunknak egy kavicsra lépés miatt meghúzódott a bokája, így 14-en érkeztünk meg gyalogosan a Pócsi Szűzanyához.
Mint minden évben – hiszen már hagyomány ez a közös zarándoklat – jönnek egyrészt „autós segítők”, akik egy-egy pihenőnél hideg vízzel, pár falattal, kávéval várnak minket, másrészt kisgyerekek, idősebb, beteg társaink, Rókahegyről autóval mennek előre, hogy a kegyhelyen várjanak minket. Így aztán nem csoda, hogy a kis fatemplomocska a 13 órakor kezdődő liturgiára teljesen megtelt!
Az úton lehetőség volt szentgyónásra, beszélgetésre, de elsősorban az imádkozásra. Csodálatos érzés, amikor Pócspetriben a forróságtól felhevült aszfalton zarándokolva, megpillantjuk kegytemplomunk tornyait. Ilyenkor még a Máriát köszöntő ének is hangosabban hangzik és a fáradtságot sem érezzük olyan erősnek a lábainkban, mint előtte.
Adja Isten, hogy jövőre is zarándokolhassunk! „Mária, segíts!”
2022. július 16.
Gyalogos zarándoklatunk Máriapócsra
Maroknyi közösség kitartó zarándokai indultak el idén is Máriapócsra Nyíregyházáról. „Szokásos” gyalogos zarándoklatra indultak tízen a rókahegyi görögkatolikus közösségből július 16-án hajnal fél négykor. A templomtól templomig zarándokló közösség létszáma már Máriapócs előtt – az útközben csatlakozóknak hála – húszra növekedett. A megérkezés után köszöntötték a Szűzanyát a kegytemplomban, majd a fatemplomban végeztek liturgiát dr. Ivancsó István atyának, a zarándoklat szervezőjének és a közöség mozgatórugójának vezetésével. A testben és lélekben töltődni vágyók a könnyező kegyképtől értetkőzéssel búcsúztak.
2021. július 17.
Gyalogos zarándoklatunk Máriapócsra
Az idén sem hagytuk el a gyalogos zarándoklatot. Szokás szerint az Illés napi búcsú előtti szombaton indultunk neki. Most szép létszámmal kezdtük a zarándoklatot: 14-en vállalkoztak rá. Ez a csapat Napkoron csaknem ugyanennyi fővel egészült ki, mert utolértük a jósavárosi templom zarándokait. Ettől eltekintve a program a szokásos volt. Végig szép időt kaptunk: nem volt nagy hőség. Az előző napokban hullott eső miatt az erdei úton viszont óriási pocsolyákat kellett kikerülnünk, ezért egy kissé lassúbbak voltunk. A fatemplomban végzett Szent Liturgia, illetve a bazilikában az értetkőzés után autókkal jöttünk haza.
2020. július 18.
Gyalogos zarándoklatunk Máriapócsra
Kicsiny, de lelkes csapattal vágtunk neki az idei máriapócsi gyalogos zarándoklatunknak. A tavalyi tizennégynél lényegesen kevesebben, mindössze négyen indultunk. Lehet, hogy az idősebb korosztály nem merte vállalni a 30 km-nél nagyobb távolságot? Lehet, hogy a beígért hideg, esős idő tartott vissza egyeseket? Számunkra nem lényeges, mert a pócsi Szűzanya mágnesként vonzott bennünket. Felülről pedig folyamatosan kaptuk az áldást: nagy zápor nem volt, de lassú, apró szemű, áztató eső annál inkább. Meg is állapodtunk, hogy ha a belülről cuppogó cipőnkbe békák nem is telepedtek, de ebihalak már ott úszkálnak a lábujjaink között. No, de ez volt a legnagyobb humor, mert szerencsére végigimádkoztuk az utat.
Pócsra érkezve megtartottuk Nagy doxológia éneklése közben a háromszori körmentet a bazilika körül, majd elvégeztük a beköszönő ájtatosságot. Még az egyéni imádságokra is maradt idő.
Aztán átvonultunk a kis fatemplomba, ahol Szent Liturgiát végeztünk annak jegyében, hogy kéréseink hálaadással szálljanak fel Istenhez, illetve jöjjünk bátran Jézushoz, ha elfáradunk, ha terheket hordozunk, mert biztosan számíthatunk arra, hogy megkönnyebbíti a terhet. A pócsi Szűzanya pedig kieszközli ehhez a kegyelmet. Ekkor már sokan voltunk, mert megérkeztek azok is, akik autókkal vállalták a zarándoklatot.
A liturgia után a bazilikába mentünk vissza, hogy elvégezzük a búcsúzó ájtatosságot, s a jövőre újra ugyanitt találkozás reményében búcsúztunk el egymástól, s mindenki autóval indult haza.
Tudósítás a máriapócs honlapon:
http://mariapocskegyhely.eu/2020/07/19/zarandokolni-minden-ido-jo/
2019. július 20.
Az első gyalogos zarándoklatunk Máriapócsra. Összesen tizennégyen indultunk hajnali négy órakor a templomtól, de a létszám a későbbiekben még növekedett is, hála Istennek. A terv szerint elvégeztük a pócsi kis fatemplomban a Szent Liturgiát, az első (1696-os) könnyezést idéző környezetben. A bazilikában a búcsúzó ájtatosságot végeztük, majd értetkőzés volt a kegyképnél. Lelkileg gazdagodva térhettünk haza.