✠     Dicsőség Jézus Krisztusnak!     ✠ 

Dicsőség mindörökké! 

Kedves Látogató! 

Köszöntjük a templomunk honlapján. Reméljük, hasznos helyi információkat talál itt. (A honalpot nem terheljük másutt megtalálható görögkatolikus és egyéb vallásos tartalmakkal.) Az oldalmenü egyes nyelveire kattintva nyithatja meg a témákat. Lelki töltkezést kívánunk.

 

46. Ápr. 2. – „Így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erős támaszt kaptunk mi, akik arra törekszünk, hogy az előttünk levő reményt megragadjuk” (Zsid 6,18). – A két változhatatlan dolog: Isten esküje és Krisztus főpapsága. Így nem lehet gond a reményünkkel! 

Nagyheti és húsvéti rend 

NAGYHÉT
Nagycsütörtök	8 óra	Bazil liturgia vecsernyével
	17 óra	Kínszenvedési szertartás
Nagypéntek	8 óra	Királyi imaórák
	17 óra	Sírbatételi vecsernye
Nagyszombat	8 óra	Jeruzsálemi utrenye
	17 óra	Bazil liturgia vecsernyével
HÚSVÉT
Vasárnap	7 óra	Feltámadási szertartás
	8 óra	Szent Liturgia
		Pászkaszentelés
	17 óra	Vecsernye
Hétfő	fél 9	Római katolikus szentmise
	17 óra	Vecsernye
Kedd	8 óra	Reggeli istentisztelet
	fél 9	Szent Liturgia
	17 óra	Vecsernye

 Áldott húsvéti ünnepeket!

 

45. Ápr. 1. – „Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék” (Zsid 6,11). – Fontos kívánság, amit saját magunkra is vehetünk és alkalmazhatunk. Igenis, a reményünk tud növekedni, s ami még fontosabb: tökéletesedni. Tegyünk érte!

44. Márc. 31. – „Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket” (Iz 51,5). – Mi pedig Urunk feltámadásába és a feltámadott Urunkba vetjük a reményünket. Hamarosan itt a húsvét!

43. Márc. 30. – „Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe” (Zsid 10,19). – Igen, a nagyhét első napján ez különösen is fontos szentírási üzenet számunkra. Nem is akármilyen szentélybe juthatunk be, hanem a mennyek országába!

Nagy öröm, hogy ilyen szép számmal vettünk részt a lelkigyakorlat mindkét napján. Köszönet mindenkinek!

42. Márc. 29. – „A törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez” (Zsid 7,19). – Természetesen itt az ószövetségi Törvényről szól az apostol. Az valóban csak előkészítő volt az Istennel való kapcsolatunk teljességéhez. Mondhatni, a mi ilyen reményünk Jézus Krisztus feltámadásával már be is teljesedett.

Most szombaton és vasárnap van
a húsvét előtti  lelkigyakorlat
a templomunkban!
Jöjjünk el minél többen! Hozzon mindenki magával legalább még egy személyt!
Jó lenne, ha nem kellene szégyenkeznünk Janka György esperes atya előtt.
Szombaton este az 5 órai, vasárnap reggel a fél 9-es liturgiában lesznek a beszédek.
Gyónási lehetőség folyamatosan!
Ne hagyjuk el a húsvét előtti szentgyónást!

ÓRAÁTÁLLÍTÁS!
Aki a közösségi médiából nem tudná: szombatról vasárnapra virradóan egy órával rövidebb a éjszaka. A szertartások kezdetéhez ezt figyelembe kell venni.

 

41. Márc. 28. – „Minden reményünket felülmúlva, szinte magukat adták oda, elsősorban az Úrnak, azután Isten akaratából nekünk” (2Kor  8,5). – Macedónia egyházközségeiről írja az apostol ezeket. Szinte erejüket felülmúlva tudtak adakozni mások javára: reményen felül. Tanulhatunk tőlük. Bárcsak mi is ilyenek tudnánk lenni!

40. Márc. 27. – „Szilárd tehát veletek kapcsolatban a reményünk, hiszen tudjuk, hogy nemcsak a szenvedésben vesztek velünk együtt részt, hanem a vigasztalásból is hozzánk hasonlóan részesültök” (2Kor 1,7). – Jó, ha mi is az apostolhoz hasonlóan tudunk viselkedni a reményünk kifejezésében.

 

39. – Márc. 26. – „Ő [Isten] mentett ki bennünket a súlyos életveszélyből, és ezután is ki fog menteni. Belé vetjük minden reményünket, hogy ezentúl is mindig megment minket” (2Kor 1,10). – Nemcsak az apostol rendelkezhetett ilyen biztos reménnyel, hanem mi is. Csak rajtunk múlik. 

Március 25. szerda
Az Istenszülő Örömhírvételének ünnepe

 Teljes istentiszteleti rendet tartunk:
kedden 5 órakor lítiás nagyvecsernye
szerdűn 8-kor utrenye
fél 9-kor liturgia, miroválással

 

Örömhírvétel 

Mindannyian boldogan fogadjuk az örömteli híreket, míg visszaborzadunk a rossz hírektől. Milyen nagyszerű, hogy március 25-én a legnagyobb örömhírnek örvendhetünk! A mennyei Atya gondoskodott arról, hogy legyen Megváltónk, legyen megváltásunk. Elküldte Názáret városába Máriához Gábriel arkangyalt, aki jelentette neki: tőle születik Jézus Krisztus, az emberiség Megváltója (Lk 1,26-33). Mária, bár nem tudta teljes egészében felfogni, mit jelent az isteni üzenet, beleegyezését adta az isteni akartba: „Legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). – Ezért tudja görög katolikus egyházunk az ünnep fő énekében énekeltetni a híveivel: „Ma van a mi üdvösségünk kezdete és az örök titoknak megnyilatkozása”. Igen, elkezdődött az emberiség üdvösségének megvalósulása. Annak a nagyszerű titoknak, amit Isten öröktől fogva eltervezett, hiszen őbenne a létezés és az akarat egy és oszthatatlan. Szent Pál apostol világosan megmondja: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön” (1Tim 2,4). Isten örök bölcsessége pedig úgy rendelte, hogy mindez Márián keresztül valósuljon meg.

Az Isten rejtőzködő, csak az értő elmék számára világos örömhíre tűzhányóként tör a felszínre, belerobban a világba. Isten nem hagyta magára az embert, nem vetette el a bűnbeesés után sem, hanem végtelen szeretetével gondoskodik róla. Sőt! Felkínálja neki a legnagyobb boldogság örömét: az üdvösséget. Évszázadokon keresztül kellett várakozni a messiási ígéret beteljesedésére. De íme, most megvalósult! Énekünk folytatása ezt szögezi le: „az Isten Fia a Szűz fiává lőn”. 

Az üdvtörténet a középpontjához közelít: már itt van a Megváltó, közöttünk van, nemsokára végbe is viszi a megváltás művét életének feláldozásával. Igaz, még parányi állapotban, édesanyja méhében, de már megjelent a Fiúisten. Az ünnepi ikon gyönyörűen mutatja be ezt: Mária, miközben az örömhírt fogadja az angyaltól, bíborfonalat fon a guzsalyára. A görög atyák pedig szavakkal is megmagyarázzák: amint a bíbor fonálból szőttes készül, úgy szövődik Mária áldott méhében Jézus Krisztus emberi teste.

Ezt az egyértelműen evangéliumi eseményre alapozódó ünnepet – amely azonban az apokrif irodalom révén részletekben bővelkedővé vált – ősi időktől fogva ünnepelték az egyházban. Teológiai tartalma megelőzi a 431-es Efezusi Zsinatot, ahol hivatalosan mondták ki Máriáról, hogy Istenszülő. Keleten a 6. századból írásos bizonyíték van a március 25-ei dátumra, s a 7. században nyugaton is megjelent az ünnep ezen a napon. Mindenesetre, atyáink úgy „történelmiesítették” az ünnepet, hogy Karácsony előtt kilenc hónappal kerüljön liturgikus naptárba. S milyen szép, hogy Karácsonykor a téli napforduló van, most pedig a tavaszi napforduló! Mindkettő új kezdetet jelez. Krisztus, a „Világ világossága” (Jn 8,12) közénk érkezett!

Megkaptuk az örömhírt: van Megváltónk, van megváltásunk. Már csak élnünk kell vele, hogy Isten örök terve, az egyéni üdvösségünk megvalósuljon.

 

38. Márc. 25. – „Az evilág gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gőgösek, és reményüket ne bizonytalan vagyonba vessék, hanem az Istenbe, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkhöz” (1Tim 6,17). – Az apostol figyelmeztetése nemcsak az evilági gazdagoknak, hanem nekünk is szól. Ha Istenben remélünk, akkor meglesz mindenünk – ha nem is dúskálásunkra, de – legalábbis a „megélhetésünkre”.

37. Márc. 24. – „Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük” (1Tessz 4,13). – Az elhunytakért végzett liturgiákon rendszeresen olvassuk azt a részletet, amiben ez a mondat is benne van. Bátorítást kapunk: a halál számunkra nem reménytelenség!

MEGJELENT!

Ez a sorozat a közösségekről szólt.
Ivancsó István, Szabó Dénes Puskás Bernadett, Seszták Oszkár, Kührner Éva, Bene János, Megyesi Mária, Dalmay Árpád, Ilyés Gábor Pregitzer Fruzsina és Németh István előadásainak szerkesztett szövege található benne.
Az első tíz páldány a nyomdai ár alatt, 2.500,- forintért megvásárolható.

 

A TARTÓS ÉLELMISZER GYŰJTÉST EGY HÉTTEL MEGHOSSZABBÍTJUK, A JÖVŐ VASÁRNAPIG!
(AZ AZ OKA, HOGY CSAK KEVESET TUDTAM HIRDETNI.)

36. Márc. 23. – „Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd reményetekre” (1Tessz 1,3). – Az apostol érezhetően büszke a tesszalonikai híveinek a hite és szeretete mellett a reményére is. Nekünk is legyen fontos a „szilárd” remény!

35. Márc. 22. – „Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre” (1Pét 1,3). – Igen, ez a reményünk, erre készülünk most, a húsvétra irányítva a figyelmünket, és életünk végén is!

 

Ma délután 4 órától (2026. március 21.)

Akathisztoszt

végzünk a templomban.

Egyedülállóan szép szertartás az Istenszülő köszöntésére.
Mára elő van írva a végzése, de máskor is lehet imádkozni.

 

34. Márc. 21. – „Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek” (1Pét 3,15). – Milyen komoly felszólítás! Bizony, jó rögzíteni magunkban! És így segíteni tudunk másoknak, ha elmondjuk az örök életbe vetett reményünket, és annak alapját, Jézus Krisztus feltámadását! Mert nemcsak e világnak élünk.

33. Márc. 20. – „Mi a hit által a Lélek közreműködésével várjuk a megigazulásból fakadó reményt” (Gal 5,5). – Ismét szép sorozat áll elénk: hit, megigazulás, remény. Ennek teljessége pedig az üdvösség elérése, amire a reménységünk irányul.

32. Márc. 19. – „Akkor így szólt hozzám: Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van” (Ez 37,11). – Ámde tudjuk a folytatást is: megelevenedik a csontmező, előre jelezve az egyetemes feltámadást. Így nem pesszimista ez az idézet sem.

Holnap, 2026. március 18-án, szerdán este 5 órától
Krétai Szent András
bűnbánati nagy kánonját végezzük.

Egyedülálló nagyböjti szertartás, amit évente egyszer végzünk.
Eltart 8 óráig. Ki mennyit tud, annyit vegyen részt rajta. Lehet negyedóra, fél óra; én végig itt vagyok. 

31. Márc. 18. – „Velük akarta megismertetni Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye” (Kol 1,27). – Persze nem kétséges, hogy tennünk is kell azért, hogy ez ténylegesen megvalósuljon, a megdicsőülés reménye beteljesedjen.

30. Márc. 17. – „Csak álljatok szilárdan és rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől, amelyről hallottatok, hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt” (Kol 1,23). – Érdemes megfogadni Szent Pál apostol buzdítását a hitre és a reményre vonatkozóan. Az evangéliumi remény örök értékű!

29. Márc. 16. – „Urunk, Jézus Krisztus pedig és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk” (2 Tessz 2,16). – Ugye, milyen jó nekünk? Urunk és Istenünk szeret minket, kegyelmével segít, vigasztalást ad nekünk. Sőt, még jó reménységet is.

28. Márc. 15. – „Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye” (Jer 17,7). – Bizalom és reménység! A próféta szerint mennyire összetartoznak ezek a fogalmak. De ami fontosabb: ennek révén lesz áldott az ember. Mi is.

27. Márc. 14. – „Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe (Sir 14,2). – Bizonyára úgy is érvényesnek tekinthetjük ezt az idézetet, ha fordítunk a gondolatmeneten: ha nem vádol a szívünk, akkor nem süllyedünk reménytelenségbe.

Holnap, 2026. március 14-én hramotás szombat lesz.
Reggel 8 órakor (nem fél kilenckor!) kezdjük a hramotás Szent Liturgiát, a végén a halotti megemlékezésekkel.
Az utolsó majd a pünkösd előtti szombaton lesz. 

 

26. Márc. 13. – „Az igazak vágyának boldogság a vége, semmivé válik a gonoszok reménye” (Péld 11,23). – Ezt a figyelmeztetést is érdemes megfogadni: inkább igazak legyünk, semmint gonoszok, hogy beteljesedjen a reményünk!

25. Márc. 12. – „Azoknak a lelke, kik félik az Urat, életben marad, mert biztos reménységük van a megmentőjükben” (Sir 34,13). – Mi kell hozzá? Hit és keresztény jócselekedetek! Ezt jelenti „az Úr félelme”. És akkor biztosnak tekinthetjük a reménységünket az üdvösségben.

24. Márc. 11. – „Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét” (Tit 2,13). – Talán nem is kell semmit hozzáfűzni, hiszen keresztény életünk beteljesedéséről szól.

23. Márc. 10. – „Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt” (Bölcs 5,14). – A negatív példából is tanulhatunk: a mi reményünk ne legyen ilyen! 

22. Márc. 9. – „Te pedig térj vissza Istenedhez, maradj hűséges, tartsd meg a törvényt, s mindig a te Istenedben reménykedjél” (Oz 12,7). – Az igaz élet útját mondja el a próféta: megtérés, hűség, parancsok megtartása, s ennek csúcsa a remény. Számunkra is érvényes.

21. Márc. 8. – „Igen, míg valaki az élők közé tartozik, addig még van reménye” (Préd 9,4). Milyen igaz! Érdemes egybevetni a sok nyelvben meglévő közmondással: „A remény hal meg utoljára”, aminek eredete fél évezreddel korábbi a Prédikátornál, és a görög mitológiából származik: Pandóra szelencéjéből minden kiszabadult, csak a remény maradt benn. Igaza van Prohászka püspöknek is: „Míg élek, remélek”.

20. Márc. 7. – „Az igaz reménye örömbe torkollik, amit a gonosz vár, az semmivé válik” (Péld 10,28). – Milyen szép és mennyire tartalmas idézet! Ránk is érvényes: akarjunk mindig igazak lenni, hogy a reményünk beteljesedjen és örömmé váljon!

 Holnap, 2026. március 7-én hramotás szombat lesz.
Reggel 8 órakor (nem fél kilenckor!) kezdjük a hramotás Szent Liturgiát, a végén a halotti megemlékezésekkel.

19. Márc. 6.  – „Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne” (Sir 2,6). – Bizalom, helyes életmód: remény! Milyen egyszerű a jóságos Istenünkkel való kapcsolatunk!

18. Márc. 5. – „A bűnbánóknak megnyitja a visszatérés útját, s bátorítja, akik reményüket vesztették” (Sir 17,24). – Persze, az a legjobb ha egyáltalán nem veszítjük el a reményüket. De ha mégis megtörténik, akkor tudnunk kell, hogy az Úr továbbra is bátorít bennünket.

17. Márc. 4. – „Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem” (Jer 17,14). – Milyen sokszor imádkozhatjuk a prófétával ezt a fohászt annak tudatában, hogy valóban az Úr a mi egyetlen reménységünk!

16. Márc. 3. – „Aki az Urat féli, nem veszti el reményét, nem reszket, mert Isten a reménysége” (Sir 34,14). – Igen! Mi az Istenünkben remélünk, ezért érvényes, hogy „a ti félelmetek szerint nem félünk és nem rettegünk, mert velünk az Isten”.

15. Márc. 2. – „Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket” (Zsolt 9,11). – Ez a szentírási idézet önmagáért beszél, nem is kell magyarázni.  De azért jó tudni, hogy a mi Urunk soha nem hagy el bennünket.

14. Márc . 1. – „Te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta” (Zsolt 71,5). – Milyen jó, hogy elmondhatjuk, hogy fiatal korunktól remélünk az Úrban! S ezt a reményt erősíthetjük napról napra.

Holnap, 2026. február 28-án hramotás szombat lesz.
Reggel 8 órakor (nem fél kilenckor!) kezdjük a hramotás Szent Liturgiát, a végén a halotti megemlékezésekkel.
Majd még kettő következik egymás után a következő két szombaton, az utolsó pedig a pünkösd előtti szombaton. 

 

13. Febr. 28. – „Én azonban mindig reménykedem, és mindennap gyarapítom dicséretedet” (Zsolt 71,14). –  Banális dolog lenne a magyar szólást idézni, hogy „a remény hal meg utoljára”, mert (bár érvényes), itt azért többről van szó: a vallásos, Isten felé irányuló reményről. Ugyanis a zsoltáros Isten dicséretével folytatja!

12. Febr. 27. – „Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek” (Zsolt 40,5). – Bizony, ma is fenyegetnek bennünket a „bálványok”! Ezért érdemes meghallgatni és megfogadni a zsoltáros figyelmeztetését.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének hét ajánlása a nagyböjtre

1. Tudatos önmérsékletet gyakorlok a közösségi médiában. Nem reagálok indulattal, nem írok olyat, amit személyesen nem mondanék ki.

2. Törekszem a tisztességes vitára és a meghallgatás kultúrájára. A közélet nem ellenségek harca, hanem közös felelősség a hazáért.

3. Nem terjesztek ellenőrizetlen, valótlan vagy félrevezető információkat, de az igazságot nem rejtem véka alá. A rágalom és a hamis vád nem lehet eszköze semmilyen politikai küzdelemnek.

4. Nem élek a gúny, a megszégyenítés és a megbélyegzés eszközével. A keresztény közéleti jelenlét nem a lejáratás, hanem az építés szolgálatában áll.

5. Mielőtt megszólalok, megvizsgálom a lelkiismeretemet. Nagyböjtben vállalom, hogy csak azt mondom ki, ami igaz, szükséges és a szeretet lelkületéből fakad.

6. Megvizsgálom imádságban és csendben a saját felelősségemet a közbeszéd állapotáért. A megújulás mindig belülről kezdődik.

7. Folyamatosan imádkozom a közösségemért és a közélet megtisztulásáért. A megújulás nem pusztán stratégiai kérdés, hanem lelki folyamat.

 

11. Febr. 26. – „Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek” (Zsolt 31,25). Milyen szép buzdítás a zsoltárostól! És igaz. Ha az Úrban reménykedünk, akkor erősek és bátrak lehetünk. A hitünk és keresztény életünk terén is.

10. Febr. 25. – „Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket” (Zsolt 22,5). – A zsoltáros visszatekint Isten nagyszerű szabadító tettére: az ószövetségi nép számára az egyiptomi rabságból való szabadulás volt a csúcspont. Mi pedig előre tekintünk, s reméljük, hogy a bűn szolgaságából szabadulhatunk meg a mi húsvétunkat ünnepelve.

9. Febr. 24. – „Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak” (Zsolt 65,6). – Ezért (is) érdemes folytatni a nagyböjti küzdelmünket.

8. Febr. 23. – „Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket [az Úr], milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között” (Ef 1,18). – Íme, a húsvéti reménységünk! A nagyböjt végén itt élhetjük át, földi életünk végén pedig a véget nem érő örök boldogságban. 

7. Febr. 22. – „Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el” (ApCsel 2,26). – Szent Péter apostol a pünkösdi beszédében teszi ezt a vallomást: mert Jézus Krisztus feltámadt! Mi is ennek megélésére készülünk.

Kollibaáldás nagyböjt első péntekjén

 

 

6. Febr. 21. – „Megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13). – Igaz, hogy a szeretet a legnagyobb, de a hit és a remény is az isteni erények közé tartozik. Így kell értékelnünk.

5. Febr. 20. – „Amit hajdan megírtak, azt tanulságul írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére” (Róm 15,4). – Nekünk, keresztényeknek a reménység legfőbb biztosítéka: Isten hozzánk szóló csalhatatlan üzenete, a Szentírás.

4. Febr. 19. – „A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak” (Róm 12,12). – Milyen szép, ha megvalósítjuk: a remény által kapott derűvel viseljük az állapotunkat és végezzük az imádságunkat. Nemcsak a nagyböjtben kellene így élni.

3. Febr. 18. – „Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben” (Róm 8,19). – Fogadjuk az apostol jókívánságát örömmel, békével, hittel!

2. – febr. 17. – „A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,5). – Igen, ezért, a Szentlélek garanciája és Isten csalhatatlan szeretete miatt lehet biztos a legfőbb reményünk, a feltámadásba való eljutás is!

1. –  Febr. 16.  – „Megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény. Amit valaki lát, azt reméli?” (Róm 8,24). – Ebben a kettős reményben töltjük a nagyböjtünket. Mert igaz, hogy a végén, húsvétkor meglátjuk a beteljesedést. De azt még mindig csak reméljük, hogy eljutunk az örök húsvétba a jól és helyesen leélt földi életünk végén. 

 

Hétfőn, február 16-án kezdődik a
nagyböjt! 

 

Február 2-án (hétfőn)

A Találkozás ünne:
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe

 

 Teljes istentiszteleti rendet tartunk.

vasárnap:
17 órakor lítiás nagyvecsernye
hétfő:
8 órakor utrenye
fél 9-kor Szent Liturgia
17 órakor vecsernye

 Találkozás 

A találkozások világában élünk. Ki sem kell lépnünk a lakásból, elegendő bekapcsolni a számítógépet, hogy a világhálón megannyi ismerőssel és ismeretlennel találkozhassunk. Ám szívünk mélyén érezzük, hogy mennyivel többet jelent ennél a személyes találkozás!

A görög egyház ősi időktől fogva a hüpapante, vagyis a találkozás nevet adta a február 2-ai ünnepnek. Ma is azt ünnepeljük, hogy találkozik a negyven napos csecsemő és az élete végéhez közeledő aggastyán, az új és a régi világ, az új és az ó szövetség, és felváltják egymást.

Igaz, hogy nyugaton a megtisztulás, illetve a bemutatás szempontja került előtérbe, ahogyan azt az ottani elnevezés tükrözi, de ennek mélyén is ott rejtőzik az alapgondolatunk: a jeruzsálemi templomban, az Isten közvetlen közelében történnek meg ezek az események. Elegendő ehhez elolvasni a Lk 2,21-39 evangéliumi részletet.

A keleti és a nyugati egyház is találkozik ebben az ünnepben: két külön ünnep olvadt össze eggyé. Jeruzsálemben, a 4. század vége felé kezdték el ünnepelni a Jézus születése utáni negyvenedik napot, mégpedig olyan nagy pompával, amely a Húsvéthoz hasonlítható, amint Eteria útinaplója 384-ből tanúsítja, amit Alexandriai Szent Cirill (+444) megerősít. Lámpásokkal, fáklyákkal tartottak körmenetet. Jusztiniánosz császár rendeletére pedig 542. február 2-án teljes körmentet tartottak egy pestisjárvány megszűnte után a város körül. – Ettől függetlenül Rómában is volt egy ősi pogány ünnep ezen a napon: az amburbale, amikor gyertyákkal járták körül a várost Februus vagy Pluto tiszteletére. Mivel kiirtani nem lehetett, Gelasius pápa 494-ben kereszténnyé tette: elrendelte, hogy szentelt gyertyákkal kell végezni a körmenetet. – És innen származik az ünnep további elnevezése: Gyertyaszentelő Boldogasszony, amiben aztán találkozik görög katolikus egyházunk a római katolikussal, hiszen ezen a napon mi is gyertyát szentelünk.

Jézus Krisztus példát ad nekünk ezen a napon a parancsok megtartására. Negyvennapos csecsemőként aláveti magát az ószövetségi törvénynek, amikor az elsőszülöttekért járó áldozatot bemutatják érte (Kiv 13.2.12), amint ezt már a január 1-jei ünnepen, a körülmetélése alkalmával tette (Lk 2,21), és amint majd az evangélium hirdetésének folyamán szavaival meghirdeti (Mt 5,17).

Az ünnep mérhetetlenül gazdag tartalmából talán a legfontosabb szempontot kiemelve: amikor az aggastyán Simeon találkozik a kisded Jézussal, teljessé válik az élete. Nincs már más számára hátra, mint amit minden vecsernyében – a bizánciban és a nyugatiban egyaránt – az ő szavaival imádkozunk: „Most bocsásd el, Uram, a te szolgádat… békességben, mert látták szemeim a tőled küldött Üdvözítőt”. Ez naponta szembesít bennünket azzal a ténnyel, hogy előbb vagy utóbb, de számunkra is elérkezik az Urunkkal való találkozás ideje. Így elénk állítja a kérdést: Készen vagyunk-e, életkorunktól függetlenül, a Jézussal való találkozásra?

 

 Január 30-án (pénteken)

a három szent főpap ünnepe:
Nagy Szent Bazil, Nazianzi Szent Gergely, Aranyszájú Szent János

 

Teljes istentiszteleti rendet tartunk.

 csütörtök:
17 órakor vecsernye
péntek:
8 órakor utrenye
fél 9-kor Szent Liturgia
17 órakor vecsernye
 

A három szent főpap

A bizánci egyház liturgikus naptárában nem szokatlan, hogy egy-egy napra több szent tisztelete is esik. Január 30-án viszont olyan ünnepünk van – tényleges templomi ünneppel, teljes istentiszteleti renddel –, amikor egyszerre három szentet is ünneplünk: Nagy Szent Bazilt, Nazianzi Szent Gergelyt és Aranyszájú Szent Jánost. Közülük Bazil atya január 1-jén külön nagy ünnepet kap; Gergely főpapnak január 25-én van liturgikus emléknapja; János főpapról pedig november 13-án emlékezünk meg. A közös ünnepet egy régi legenda igyekszik alátámasztani. Eszerint Konstantinápolyban azon vitatkoztak az emberek, hogy a három személy közül ki a nagyobb. A város püspökének megjelentek a szentjeink, és kérték: azzal zárja le a vitát, hogy közös ünnepet rendel számukra, mert ők egyenlők Isten előtt. Ez 1076-ban történt, s innen eredeztethető a január 30-i ünnepünk.

A három ünnepeltet – liturgiánk szövegével szólva: „a nagy és szentéletű Bazilt, az isteni szózatú Gergelyt és a legaranyosabb szájú Jánost” – egy-egy olyan jellemző vonással kívánjuk itt bemutatni, amit életük és példájuk fő vonásának lehet tekinteni.

Nagy Szent Bazil (330-379) azért lett nagy, mert neki köszönhető a világban a szerzetesi életforma. Előtte Remete Szent Antal neve fémjelzi a teljesen Istennek szentelt életet élő remetéket, akiket majd Szent Pachómiosz fog össze laza közösségbe. Szent Bazil pedig létrehozza a közös monostori életet, szabályzatot is adva a közös élethez (amire később még nursiai Szent Benedek is hivatkozik a bencés regulában). Életeszménye azonban az evangélium minél teljesebb megélése volt, ami nem csak a szerzetesekre, hanem minden keresztényre is vonatkozik.

Nazianzi Szent Gergely (329-390) a „hittudós”, vagyis a „teológus” melléknevet kapta az utókortól. Olyan díszítő jelző ez, amit a bizánci egyházban nem osztogatnak gyakran. Ő valóban megérdemelte, mert iskolatársával és barátjával, Bazillal együtt jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a korabeli eretnekségeket sikerült legyőzni, és az egyház igaz, tiszta hite fennmaradhatott.

Aranyszájú Szent János (347-407) a szeretet szentségének, az Eucharisztiának lett a doktora, tudósa. Számunkra pedig különösen is jelentős személy, mert a naponta végzett Szent Liturgiánk szövege az ő nevét viseli. Arról természetesen nincs szó, hogy elejétől végéig ő írta volna, de bizonyos részletei valóban tőle származnak. Így jogosan tiszteljük őt a három nagy főpap között.

Kérjük, segítsenek bennünket is szent életet élni! – Egyszer, amikor a három szent főpap ünnepén a Szent Liturgia első áldásánál kifordultam, majd’ földbe gyökerezett a lábam. A kórusról hárman énekeltek: Gergely kántor mellett megjelent Bazil és János kispap is. Még a prédikációmon is módosítanom kellett: Szent Bazilt, Szent Gergelyt és Szent Jánost ünnepeljük, akik tiszteletére most ez a három – még nem szent, de – életszentségre törekvő fiatalember énekel: Bazil, Gergely és János. Azóta már mindhárman papok. Nem hiszem, hogy bármelyik paptestvéremnek volt ilyen élményben része…

 

 

 BÚÉK 2026 

                            Bízzuk 

                            Újra 

                            Életünket 

                            Krisztusra 

 

 

Áldott, kegyelemteljes karácsonyt! 

  

  

Ünnepi istentiszteleti rendünk – 2025  

dec. 20. szombat	17 óra Szent Liturgia – lelkigyakorlat I. szentbeszéd – szentgyónási lehetőség
dec. 21. vasárnap	8 óra reggeli istentisztelet
	½ 9 Szent Liturgia– lelkigyakorlat II. szentbeszéd – szentgyónási lehetőség
	17 óra vecsernye
dec. 24. szerda	8 óra Királyi imaórák
	17 óra Bazil liturgia vecsernyével, esti zsolozsma
	18.15-től kántálás
dec. 25. csütörtök      Karácsony I.	8 óra reggeli istentisztelet
	½ 9 Szent Liturgia
	17 óra vecsernye
dec. 26. péntek      Karácsony II.	½ 9 Római katolikus szentmise
	17 óra vecsernye
dec. 27. szombat      Karácsony III.	8 óra reggeli istentisztelet
	½ 9 Szent Liturgia
	17 óra vecsernye
dec. 28. vasárnap	½ 9 Római katolikus szentmise
	17 óra vecsernye
dec. 31. szerda	17 óra vecsernye
	17.45 óévzáró
	18 óra szilveszterezés
jan. 1. csütörtök      Újév	8 óra reggeli istentisztelet
	½ 9 Szent Liturgia
	17 óra vecsernye

  

 

A karácsonyi böjtben lelki utazást teszünk a csillag segítségével. Azért, hogy mi is megérkezzünk a betlehemi csillagot követve az Úr Jézushoz. 

 

40. – Dec. 24. – „Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag” (Jel 22,16). – És a mi Üdvözítőnk, a megszületett Jézus Krisztus! Velünk az Isten! 

 

39. – Dec. 23. – „A csillagot megpillantva nagyon megörültek” (Mt 2,10) a háromkirályok. Ó, de szép! Örvendezzünk velük együtt! 

 

38. – Dec. 22. – „Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt” (Mt 2,9). – Milyen bölcsek voltak a napkeleti háromkirályok: hagyták, hogy vezesse őket a csillag! Engedjük, hogy bennünket is vezessen!

 

 

Köszönjük Magyar Márton atyának, a kispapok prefektusának, egyetemi lelkésznek a szép karácsonyi lelkigyakorlatot, mellyel segített a karácsony titkában elmélyülnil. Hogy ne egy szirupos, mázas, csak külsőleg csillogó karácsonyt várjunk.

 

  

 

 

37. – Dec. 21. – „Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét” (Mt 2,7). – Mi ne féljünk, mint Heródes, hanem örüljünk a Csillagunknak!

 

 

 Szentatyák vasárnapja (az idén december 21-én)

 

 

Karácsonyi lelkigyakorlatunk második napja

 

Szentbeszéd a fél 9-es Szent Liturgiában,
de 8-kor az utrenyét, este 5-kor a vecsernyét is végezzük. 

Szentatyák 

Milyen jó, ha a nagypapa mesélni tud az unokáinak! Elmondja a régi családi történeteket. Felidézi a régi családtagok emlékét. Beszél nekik a saját szüleiről, nagyszüleiről, akiket ők már nem is ismernek. A feledés homályából előidézi a régi neveket. Így nemzedékről nemzedékre fennmarad az emlékük.

 

Valahogy így sorolhatták az ószövetségi emberek is az őseik nevét, így adták szájról szájra a pusztai vándorlás folyamán. Ezt tették aztán a nomád életformájukban a pásztortüzek mellett üldögélve. Az öregek meséltek, az unokák hallgatták. És mire már sokadszorra hallották a réges-régi történeteket és neveket, szinte észrevétlenül meg is jegyezték őket. Így hagyományozódtak át nemzedékről nemzedékre.

 

A karácsony előtti vasárnapon a görög katolikus egyházban Jézus nemzetségtábláját olvassuk fel a Szent Liturgia evangéliumában (Mt 1,1-25). Egymás után halljuk az ószövetségi nevek sokaságát. Közben megjelenhetnek előttünk az ősz hajú öregek, miközben bölcsességüket továbbadják az ősök neveivel együtt. Lelki szemeinkkel láthatjuk a kipirult orcájú, csillogó szemű gyermekeket, amint hallgatják őket. Nem véletlen, még kevésbé esetleges ezeknek a neveknek az elősorolása. A földi világunkban testileg megjelent Fiúistennek az emberi őseit sorolja a pap! Immár nem a puszta homoksivatagjában, nem a pásztortűz mellett, hanem a keresztény templomban folytatja az ősök hagyományát. Hogy meg ne szakadjon az emlékezés fonala! Hogy legalább évente egyszer halljuk, hogy a mi Urunknak, Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak kik voltak a földön élő ősei.

 

Az előző vasárnap a liturgikus szövegek a kimagasló személyekről szóltak, akik az isteni üdvrendben nagyot tettek. Előkészítették az Üdvözítőnek a világba való érkezését. Ezen a vasárnapon – amit a szentatyák vasárnapjának nevez az egyházunk – a kiemelkedő alakok mellett már a folyamatosság is nagy szerepet kap. Mint az ősmagyarok énekében és életében „szállt a madár, ágrul ágra és szállt az ének, szájrul szájra”, úgy halljuk a háromszor tizennégy nemzedék felsorolását. Hogy megőrizzük, és ne feledjük a folyamatosságot. Hogy tudatosítsuk: amellett, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten, valóságos ember is! Mert emberi ősei (is) voltak.

 

Az egyik vecsernyei énekünk világos megfogalmazást ad erről: „A kerubok vállain trónoló Isten-Ige… emberré lett és a földre szállott, és Júda nemzetségéből született”. Liturgikus himnuszaink összessége pedig szinte teljes felsorolását adja annak a listának, amit Máté evangélista tár elénk: Ádámtól kezdve egészen Jézusig. Mindezek mellett egy ének gyönyörű költői képben vázolja fel Jézus és a földi ősei viszonyát. „A föld határain az ősatyák emléke tűnt föl ma, mely igaz világosságot áraszt el… mert Krisztus a ragyogó Nap, ki a távoli magasságban tündöklött, vele feltűnt csillagsereget vezérel és a Betlehemben megtörténendő istenemberi születést kinyilatkoztatja”. 

 

Milyen jó lenne, ha unokáink nemcsak a „Jézuskának” örülnének karácsonykor, hanem a bölcs nagypapák beszélnének nekik Jézus születéséről és őseiről is, akiket ilyenkor ünneplünk! 

 

A karácsonyra felkészítő lelkigyakorlatunk ma kezdődik: 

szombaton este a 17 órakor a liturgiában és vasárnap a fél 9-kor szintén a liturgiában tartjuk. 

A karácsonyi szentgyónást is el lehet végezni. 

Várunk mindenkit december 20-án és 21-én. 

 

 

36. – Dec. 20. – „Kérdezősködtek: »Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat«” (Mt 2,2). – A háromkirályok hódolatával közeledjünk mi is a Csillagunkhoz!

 

 

35. – Dec. 19. – „Ezért ettől az egytől, noha már nem volt fiatal, annyian származnak, mint az égen a csillag vagy mint a tengerpart megszámlálhatatlan fövenye” (Zsid 11,12). Újra előkerül az Ábrahámnak tett ígéret, ami a történelem folyamán be is teljesedik. Az igazi Csillag pedig a mi Urunk.

 

 

34. – Dec. 18. – „Hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben” (Fil 2,15). – Igen, tegyük ezt!

 

 

 Köszönjük a szép karácsonyi hangversenyt, amiben újdonság is volt: betlehemezés.

 

 

   

 

 

33. – Dec. 17. – „Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól” (1Kor 15,41). – A feltámadásban is így leszünk, ami egyetlen örök, változatlanul Csillagunkat követve.

 

 

32. – Dec. 16. – „A Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek” (Mt 24,29). – Igen, az ítéletre is számítanunk kell. Nem kerülhetjük el. De nekünk nem kell félnünk, mert előttünk ragyog a Csillag.

 

 

Karácsonyi hangverseny lesz kedden, holnap, december 16-án délután 5 órától a templomunkban. Most is a görögkatolikus iskola kórusa jön hozzánk.

 

Jöjjünk el, és hozzunk még legalább egy személyt magunkkal!

 

 

(Tavalyi kép) 

 

31. – Dec. 15. – „Áldjátok, ég csillagai, az Urat” (Dán 3,63). – A zsoltárok szellemében fogalmaz a próféta. Mi is követhetjük a hálaadását. Sőt, magasabb szinten tehetjük.

 

Oldal: Kezdőlap
RÓKAHEGYI GÖRÖGKATOLIKUS TEMPLOM - © 2008 - 2026 - rokahegyitemplom.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat