✠     Dicsőség Jézus Krisztusnak!     ✠ 

Dicsőség mindörökké! 

Kedves Látogató! 

Köszöntjük a templomunk honlapján. Reméljük, hasznos helyi információkat talál itt. (A honalpot nem terheljük másutt megtalálható görögkatolikus és egyéb vallásos tartalmakkal.) Az oldalmenü egyes nyelveire kattintva nyithatja meg a témákat. Lelki töltkezést kívánunk.

 

  

 

 

Augusztus 20. 

Szent István király

 

 

 Szent István király tisztelete

Szent István királyt egyetemesen tiszteli magyar nemzetünk. Az Egyházban pedig a szentté avatása óta szentként ünnepeljük. Ugyanis – mint ismeretes – az 1038-as halálát követően Szent László király 1083. augusztus 20-án a magyar püspökök és főpapok jelenlétében pápai jóváhagyással oltárra emelte, s ezzel megtörtént a szentté avatása. A magyar egyházban – a római katolikus és a görögkatolikus egyházban egyformán – ezen a napon ünnepeljük, bár a világegyház 16-án emlékezik meg róla.

Magyar görögkatolikus egyházunkban az első, apostoli királyunk tiszteletére készített liturgikus szövegek hosszabb-rövidebb változatban már a legelső nyomtatott énekes és imádságos könyvekben megjelentek. Ezek évszázadokon keresztül uralták az ünnepet. Elkészült azonban 2000-ben egy másik változata is ezeknek a liturgikus szövegeknek. Arra az alkalomra íródtak, hogy a görög ortodox egyház is elismerte szentnek az első királyunkat, és felvette a liturgikus naptárába. Az ünnepi énekek, imádságok, himnuszok közül most a fő énekre, a tropárra irányítjuk rá a figyelmet, összehasonlítva a hagyományos és az új szöveget.

A régebbi szöveg hosszabb, és kiterjedtebben öleli át Szent István életét és munkálkodását, míg az újabb elsősorban az uralkodását emeli ki, valamint az istendicsőítésre irányítja a figyelmet.

Az első szöveg „Krisztusnak hű apostolaként” szólítja meg a királyunkat. Ezzel támasztja alá, hogy István király egyházszervezőként apostoli munkát végzett, valamint azt, hogy „apostoli királynak” nevezhetjük őt. Majd azzal folytatódik ez a tropár, hogy „az igaz keresztény hitet” szívébe fogadta István. Ebből fakadóan lehetett példás életű, könyörületes és alázatos. S itt belép az újabb tropár párhuzamos gondolata: „szelíd, jámbor és jóságos uralkodónak” bizonyult Szent István, mert királyi jogarát Istennek ajánlotta. Majd így folytatódik: „Magyarország népét a kereszt fegyvere alá vetve” uralkodott. A régi tropár tapintatosabban fogalmaz: „a Szentháromságban egy élő Isten imádására” tanította a magyar népet, „a hamis vallást” legyőzte”, Krisztusnak templomokat épített. Majd összefoglalásként így szól: „a Boldogságos Szűz védelmébe ajánlva hazánkat, annak létezését örök időkre” elrendezte István király. Az újabb szöveg viszont az Isten dicsőítése előtt újra a szentre összpontosít. Elmondja, hogy „dicsőségesen az angyalokkal diadalt” ül a mennyekben Szent István. Ezek után az első hangú tropárra jellemző hármas istendicsőítéssel zárul ez a himnusz: „Dicsőség Krisztusnak, aki téged kiválasztott, dicsőség annak, ki néked erőt adott, dicsőség annak, ki téged olajkenettel titokzatosan fölkent”. Ezzel a „modern ortodox” himnuszköltő – akiről tudjuk, hogy Kirillosz Kojerákisz, az ankarathoszi szent monostor egyik testvére – krisztocentrikusan összegzi a költeményét. (Egyébként az ő tollából származik a teljes liturgikus nap összes istentiszteletének minden liturgikus szövege, s azokat Bartholomeosz ökumenikus pátriárka hagyta jóvá 2000-ben.)

Ezzel a fő énekünkkel is méltóképpen tiszteljük első szent királyunkat.

 

Augusztus 20. Templombúcsúnk Az ünnepi Szent Liturgia délután 5 órakor kezdődik Szent István Díj átadása Ereklyés körmenet Templomunk kenyerének megáldása Szeretetvendégség Mindenkit szeretettel várunk.

  

Augusztus 15.

Nagyboldogasszony:
az Istenszülő Szűz Mária mennybevételének ünnepe

Teljes istentiszteleti rendet tartunk:

pénteken 5-kor lítiás nagyvecsernye
szombaton 8-kor utrenye
fél 9-kor liturgia miroválással
5-kor vecsernye

 

Nagyboldogasszony

Egyik legnagyobb ünnepe görögkatolikus egyházunknak – és az egész bizánci egyháznak – a Nagyboldogasszony ünnepe. Ennek tartalma az Istenszülő elhunyta és mennybevitele. Az ő elszenderedésének is szokták nevezni azt jelölve, hogy a halála – bár teljesen valóságos földi halál volt, amin minden embernek át kell mennie –, csak időleges volt, mert azonnal követte a mennybe vitetése. Jézus Krisztus nem engedte, hogy az ő drága édesanyja földi teste, amelyből ő testet kapott, az enyészet martaléka legyen.

Ez a tény már önmagában is rámutat arra, hogy ez az ünnepünk is krisztocentrikus, vagyis magyarán Krisztus-központú. Mária annak köszönhette a halála utáni testestől-lelkestől való megdicsőülését, hogy méhébe fogadta az Isten egyszülött Fiát. Máriát ezen az ünnepen sem önmagában látjuk – mint egyébként egyetlen ünnepen sem –, hanem Jézus Krisztussal. Erről szólnak a liturgikus énekek, és ezt mutatja be a képi ábrázolás az ikonokon.

Az ünnep fő énekében, a tropárban ezt énekeljük: „Szülésedben a szüzességet megőrizted, halálodban pedig a világot el nem hagytad, mert anyja lévén az Életnek, átköltöztél az életbe”. Igen, a nagybetűs Életnek lett az anyja, aki saját magáról mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Illetve ezt is mondta a benne hívőkről és őt követőkről: „Én örök életet adok nekik: nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből” (Jn 10, 28). És ki, ha nem Mária teljesítette ezt leginkább teljes szívvel és lélekkel, és kin, ha nem Márián teljesedett volna ez be leginkább és legelőször? Az ünnep másik fő éneke, a konták is hasonlót mond róla: „a halál és a sír nem tarthatta meg sajátjának, mivel őt, mint az Életnek szülőanyját az ő szűz méhében elhelyezkedett Fiúisten az örök élet dicsőségébe vezette be”. Milyen szép megfogalmazások, és milyen szépen rámutatnak arra, hogy itt, ebben az ünnepben is Krisztus Urunk áll a középpontban.

A képi ábrázolás ugyanezt mutatja nekünk. Az Istenszülő elszenderedésének ikonján a ravatalon fekvő Mária mögött ott magasodik Jézus alakja. Ő alkotja az egész ikon középtengelyét. S ami fontos: a kezében tart egy fehér ruhába tekert kis alakot, Máriának, az ő édesanyjának az alakját. Ez a „kis” Mária úgy látható, mint a sírjából előszólított Lázár (Jn 11,44). Olyan formában látható, mint az újszülött Jézus, akit Mária pólyába takart és jászolba fektetett (Lk 2,7); s a karácsonyi ikonon valóban azt látjuk, hogy az Újszülött is ugyanígy van bepólyálva, mert már a születésében benne van a teljes földi sorsa a halálával és eltemetésével együtt (Jn 19,40). Máriát a halála után Jézus Krisztus azonnal a mennybe emelte testestől-lelkestől.

Teológiailag ebben az ünnepben teljes mértékben kidomborodik az ember életének irányultsága és teljes sorsa. Ránk is az vár, hogy halálunk után a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus a mennybe emel magához, az örök dicsőségbe. Ez akkor is igaz, ha a mi testünket előbb eltemetik, hiszen a Szentírás szava érvényesül: porból vagyunk és porrá leszünk (Ter 3,19). De végezetül a feltámadás uralkodik!

 

Gyümölcsszentelés  2026

 

Augusztus 6.

Úrszínváltozás ünnepe

Teljes istentiszteleti rendet tartunk:

szerda este 5-kor lítiás nagyvecsernye
csütörtök 8-kor utrenye
fél 9-kor Szent Liturgia miroválással
este 5-kor vecsernye

A liturgia végén gyümölcsszentelést végzünk!

 

Az Úrszínváltozás kiválasztott részesei

Augusztus 6-án egyházunkban a mi Urunk színeváltozását ünnepeljük. Az egyik ünnepi fő énekben (a kontákban) így éneklünk erről az eseményről: „A hegyen átváltoztál, Krisztus Istenünk, és amennyire tanítványaid képesek voltak, meglátták a te dicsőségedet, hogy amidőn megfeszíttetésedet látandják, értsék meg, hogy önként szenvedsz, és hirdessék a világnak, hogy te valóban az Atya kisugárzása vagy!” Ez az ének valóban frappánsan fogalmazza meg az ünnep lényegét.

Az Úrszínváltozás eseményének – amint az evangélium beszámol róla, ihletet adva a himnuszkötőknek is – nem volt minden apostol a részese. Csak a kiválasztottak láthatták meg a Jézusból kisugárzó isteni dicsőséget. Az evangélista név szerint sorolja fel, hogy kik voltak ezek: „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost” (Mt 17,1). Aztán a kiválasztottság hangsúlyozására még hozzáfűzi: „külön velük” ment fel a hegyre (uo.). Mi nem tudjuk biztosan Jézus szándékát, de abban biztosak lehetünk, hogy nem véletlenül tett így. Bizonyára tudta, hogy nem az árulót kell magával vinnie, hanem azokat, akik közelebb álltak hozzá. Vagy még azt is megkockáztathatjuk, hogy azokat, akik a legbiztosabb hittel rendelkeztek. Ám ezt neki előre kellett látnia, hiszen mi már – visszatekintve – tudjuk, hogy a kősziklának szánt Péter is háromszor tagadta meg! Igaz, utána jóvátette a tagadását a háromszoros megvallással, valamint a legendás „Quo vadis”-ra adott, vértanúsággal megpecsételt válasszal. Jakab a szent Város, Jeruzsálem első püspöke lett. Jánosról pedig tudjuk, hogy a „szeretett tanítvány” volt. Mindenesetre, egy másik liturgikus ének arról szól, hogy Jézus a „jelesebb tanítványainak” mutatta meg a Tábor hegyén az isteni dicsőségét. Így mélyíti az imádkozó-éneklő hívekben azt a gondolatot, hogy valóban a kiválasztottak részesülhettek a nagy eseményben.

A liturgikus himnuszaink magyarázatot is kívánnak adni a kiválasztottságra. A már idézett konták ilyen formában: „értsék meg, hogy önként szenvedsz”. Egy másik ének pedig részletesebben mondja: „jelen voltak veled Péter Jakabbal és Jánossal, kik veled akartak lenni az árulás idején is, hogy lássák a te csodáidat, és ne rettenjenek meg a bekövetkező kínszenvedésedtől sem”. – Elgondolkodhatunk azon, hogy mi lett volna az árulás éjszakája után az apostolokkal, ha nincs ez az előzetes megerősítés Jézus részéről. Mert, bizony, akkor ők csak az esendő, a kiszolgáltatott, a szenvedő Jézust látták. A feltámadás híre után is csak lassan eszmélődtek. De visszagondolva a dicsőséges látványra, lassan hit ébredt bennük.

Olyan hit, amit Péter apostol – az ünnepen felolvasott levelének részletében – így ecsetel: „Nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hiszen szemlélői voltunk fenségének… az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen” (2Pt 1,10-18).

Mindehhez már csak annyit kell hozzáfűznünk, hogy mi már mindannyian Jézus kiválasztottjai vagyunk!

 

2026. augusztus 4.

Rókahegyi Görög Esték a bűnbocsánat szentségéről

 

A szokásos módon: kedden este 17 órától.

 

Oldal: Kezdőlap
RÓKAHEGYI GÖRÖGKATOLIKUS TEMPLOM - © 2008 - 2026 - rokahegyitemplom.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat