✠     Feltámadt Krisztus!     ✠

Valóban feltámadt!

 Kedves Látogató!

Köszöntjük a templomunk honlapján. Reméljük, hasznos helyi információkat talál itt. (A honalpot nem terheljük másutt megtalálható görögkatolikus és egyéb vallásos tartalmakkal.) Az oldalmenü egyes nyelveire kattintva nyithatja meg a témákat. Lelki töltkezést kívánunk. 

Habemus Papam! - Van pápánk!

Szentséges, egyetemes főpásztorunknak, Leó pápának adj, Urunk, egészséget, békességet és áldást számos boldog éven át!
Éljen soká, számos boldog éven át!

 XI. Leó pápa (1605)

A Medici családból már a harmadik pápa volt XI. Leó (X. Leó és VII. Kelemen után), aki Firenzében született 1535. június 2-án, és Rómában halt meg 1605. április 27-én. Igazi lelki ember volt, Néri Szent Fülöpnek a barátja. Pápává 1605. április 1-jén választották, de április 27-én már meg is halt. Gyermekkorától kezdve nagyon vallásos volt, papnak készült. Édesanyja nem akarta egyházi pályára engedni, mert akkor nem számíthatott volna utódokra. Anyja halála után azonban megvalósulhatott az álma. Egyházi karrierje a pápaságig tartott, de ő szakított minden fényűzéssel és földi uralommal.
Érdekesség: Pápasága mindössze huszonhat napig tartott, így az Egyház történetének kilencedik legrövidebb pápasága volt az övé. Ezért a „Villám pápa” nevet kapta az utókortól.

 X. Leó pápa (1513-1521)

X. Leó pápa az Anyaszentegyház 217. pápája volt. A medici család tagjaként Firenzében született 1475. december 11-én, és Rómában halt meg 1521. december 1-jén. Mindössze negyvenhat évet élt. De pápaként sokat tett az Egyházért. Egészen fiatalon, tizenhárom évesen bíboros lett, aztán 1513. november 19-től haláláig volt pápa. Felvirágoztatta a reneszánsz kultúrát. Luther Márton fellépése (1517) az ő idejére esett; bár eleinte nem sokat foglalkozott vele, de 1521-ben elítélte és kiközösítette. Felgyorsította Szent Péter bazilika építését, megerősítette a pápaság politikai hatalmát, a művészetek nagy pártolója volt.
Érdekesség: Még csak diakónus volt, amikor pápává választották; azóta sem történt ilyen. Másnap és harmadnap pappá és püspökké szentelték. Korai halálának oka állítólagos megmérgezés volt. 

IX. (Szent) Leó pápa (1049-1054) 

Eredeti nevén: Bruno, Egisheim-Dagsburg grófja lett az Anyaszentegyház 152. pápája. Egisheimben, 1002. június 21-én született, és Rómában halt meg 1054. április 19-én. Pápasága 1049. február 12-től a haláláig tartott. Már a negyedik német származású pápa volt. De ő volt az első olyan nagy pápa, aki a 11. századi egyházreformokat támogatta: főleg az apátságokat és a monostorokat igyekezett megreformálni. Rendeleteivel nagyon küzdött az egyházi hivatalok pénzért való árusítása (simónia) ellen. Megerősítette a latin egyházban a papok cölibátusát. Egyházegyesítő szándéka kudarcba fulladt. Konstantinápolyba küldte a követeit, de mire azok odaértek, a pápa már meghalt; semmi eredményes tárgyalás nem lett. A nagy egyházszakadás pedig 1054. június 16-án kölcsönös kiközösítéssel létrejött.
Érdekesség: Ő volt az első pápa, aki Magyarországon járt. III. Henrik német-római császár és II. András király között igyekezett békét közvetíteni Pozsonyban. A liturgiában ő vezette be a nagy doxológia éneklését.

VIII. Leó pápa (963-965)

VIII. Leó pápa az Anyaszentegyház 131. pápája volt. Rómában született 910 és 920 között, és Rómában, 965-ben halt meg. Pápasága nem volt nehézségektől mentes. Már a megválasztása is ilyen volt. Ugyanis az elődjét, XII. Jánost Ottó német-római császár letette, és 963. december 4-én a nép Leót választotta pápává. Egy idő múlva neki is mennie kellett, de XII. János halála után újra elfoglalhatta a pápai trónt. Így kétszer volt pápa. Először 963 és 964 között, majd pedig 964 és 965 között.
Érdekesség: Világi emberként választották meg, s gyors egymásutánban adták fel neki a szent rendeket. Ő volt az első és eddig egyetlen ilyen pápa.

VII. Leó pápa (936-939)

Az Anyaszentegyház 126. pápája volt. Rómában született, de nem tudni, mikor; ott is halt meg 939-ben. Pápasága mintegy három és fél évig tartott: 936. január 3-án választották meg (bár vonakodott elfogadni), és 939. július 13-ig tartott. Bencés szerzetes volt előzőleg, így pápaként is hatást gyakorolt rájuk: igyekezett fegyelmi reformot bevezetni náluk. Törekedett arra, hogy minél függetlenebbé váljon a világi hatóságoktól. Ő maga nagyon imádságos volt, társalgásában bölcs, beszédében pedig nyugodt. Halála után őt a Szent Péter bazilikában temették el.
Érdekesség: Levélben ítélte el a francia és német jövendőmondókat és jósokat. Ugyanakkor elítélte a papok házasságát is (nyilván a nyugati egyházban, mert ez az ősi szokás a keleti egyházakban megmaradt – bár nem a papok nősülése, hanem a nős férfiak pappá szentelése).

VI. Leó pápa (928)

  

VI. Leó pápa volt az Anyaszentegyház 123. pápája. Nemesi római családból származott, Rómában született, de nem maradt fenn a születési dátuma, és Rómában is halt meg 928 decemberében. Miután Marozia olasz királynő az elődjét, X. János pápát megfosztotta a pápai tróntól és bebörtönözte, Leót választották meg 928. május 27-én utódjául (akit a letett elődje jelölt ki). Ekkor már idős ember volt. Nem is vitt végbe nagy egyházkormányzati dolgokat, és csupán egy levele maradt fenn. Halála után az ősi Szent Péter bazilikában (konstatnini bazilika) temették el.
Érdekesség: Már azon a napon megválasztották pápának, amikor elődjét bebörtönözték.

V. Leó pápa (903) 

Nagyon rövid ideig, mindössze negyven napig volt pápa V. Leó, az Anyaszentegyház 118. pápája. Bencés szerzetes volt, mint már két előbbi Leó is. A Róma melletti Ardeában született, de nem tudni, mikor, és Rómában halt meg 904 januárjában. Pápa viszont csak 903 júniusától szeptemberéig volt. A sok viszály miatt nem volt szép korszak ez az Egyház számára, mert például V. Leót is ellenpápa űzte el a trónjáról.
Érdekesség: Úgy választották pápává, hogy még csak pap volt, tehát nem püspök vagy bíboros. Letétele után pedig az Angyalvárban tartották fogva haláláig.

IV.  (Szent) Leó pápa (847-855) 

IV. Leó pápa az Anyaszentegyház 103. pápája volt. Rómában született 790-ben és ott halt meg 855-ben. Szentként tiszteli az Egyház. Pápasága 847. április 10-től 855. július 17-ig tartott. Halála után őt a is a Szent Péter bazilikában temették el.
Pápaságának kezdetén tűzvész és földrengés volt Rómában (a Colosseum egy része ekkor omlott le), de egy áldásával megállította a tüzet. (Későbbi szentté avatásában ez a csodája nagy szerepet kapott.) Elődeivel ellentétben neki sikerült a birodalom és Róma ellen irányuló szaracén támadásokat elhárítani. Ezen túl pedig erős városfalakat építetett. Egyházkormánysága alatt két zsinatot tartott (850-ben és 853-ban, de ezek nem voltak egyetemes zsinatok).
Érdekesség: Ő volt az első pápa, aki a hivatalos dokumentumokat a pápaságának kezdete szerint datálta: „pápaságomnak X-ik évében". 

III. (Szent) Leó pápa (795-816) 

Az Anyaszentegyház 96. pápája Rómában született 750-ben és Rómában is halt meg 816-ban. (Az egyes forrásokban szereplő sorszámbeli eltérés azért van, mert II. Istvánt újabban nem számítják a pápák közé, mivel egyszerű papként választották meg, de négy nap múlva meghalt, így püspökké szentelni sem tudták.) III. Leó 795. december 26-tól 816. június 12-ig volt pápa. Szentté avatása 1669-ben történt. A Szent Péter bazilikában nyugszik.
Pápaságának ideje Nagy Károly frank király uralkodásának idejére esik. Vele tartott jó kapcsolatot, a bizánci kapcsolatokat végleg háttérbe szorította. Ez utóbbi a római nemesek egy résznek nem tetszett, meg is támadták, és kolostorba zárták. Szövetségese, Nagy Károly azonban segített rajta, előbb magához menekítette, majd segítette az Örök Városba való visszatérésében. Mindenesetre Leó pápa a politikában is nagy szerepet vállalt, így ő koronázta meg 800-ban Nagy Károlyt.
Érdekesség: III. Leó pápa a Hiszekegy görög változatát tartotta érvényesnek (talán a keleti egyházzal való konfliktusok elkerülése érdekében is), bár 809 novemberében az aacheni zsinaton bevezették a latin  változatot, amelyben az szerepel, hogy a Szentlélek az Atyától „és Fiútól" származik. Rómában - a többi egyháztól eltérően - mintegy 1000-ig a görög változatot imádkozták (a Filioque nélkül), de attól kezdve máig is a katolikus egyházban az „és Fiútól" kiegészítéssel imádkozzuk a Hiszekegyet.

II. (Szent) Leó pápa (682-683) 

Rövid pápasága alatt - mely 682. augusztus 17-től 683. július 3-ig tartott - ő volt az Anyaszentegyház 80. pápája. Szicíliában született 611 körül, Rómában halt meg 683-ban. Nemcsak a katolikusok, hanem az ortodoxok is szentként tisztelik. A Szent Péter bazilikában lett eltemetve, ott van a síremléke.
Neki főleg a monotheléta eretnekség ellen kellett küzdenie, amely tagadja, hogy Jézusnak egy személyben két természete van: isteni és emberi. A Konstantinápolyi III. Egyetemes Zsinatra küldött levelében elítélte Honoriust, aki „megpróbálta felforgatni a makulátlan hitet". Ez a szöveg már a pápai tévedhetetlenségre utal. A pápai tévedhetetlenség dogmája „csak" 1870. július 18-án lett kihirdetve a Pastor Aeternus dogmatikus konstitúcióval, bár ősi idők óta úgy tartották, hogy amikor a pápa „ex cathedra": a hit és erkölcs dolgaiban (és nem másban!), ünnepélyesen, az egész Egyházra költelezően nyilatkozik, az tévedhetetlen tanítás.
Érdekesség: Ő volt az, aki a szentmisében (Szent Liturgiában) bevezette a békecsókot.

I. (Nagy Szent) Leó pápa (440-461)

Ő volt a Katolikus Egyház 45. pápája (390 körül született Toscanában és 461. november 10-én halt meg Rómában). Az ortodoxok is szentként tisztelik. Pápasága 440. szeptember 29-től 461. november 10-ig tartott. Ő volt az első pápa, akit a Szent Péter bazilikában temettek el.
Eredményesen küzdött az eretnekségek ellen. A Kalkedóni 451-es Egyetemes Zsinatra levelet küldött, s miután azt felolvasták, így nyilatkoztak a püspök atyák: „Ez az atyák hite és az apostolok hite! Péter szól Leó által! Valamennyien ezt hisszük!”
Érdekesség: 452-ben Leó pápa Észak-Itáliába utazott egy küldöttséggel, az Attila hun fejedelemmel való találkozásra, hogy lebeszéljék Róma megtámadásáról és kifosztásáról. A tárgyalások eredményesek voltak. Róma megmenekült „Isten ostorától”, Attilától.

Ma este, május 6. kedd:
Rókahegyi Görög Esték!

Dr. Kühner Éva a Bessenyei Társaságról mint közösségről tart előadást.

Májusi paraklisz

Május hónapban minden olyan este
parakliszt
végzünk a Szűzanya tiszteletére, amikor nincs (általában szombaton és vasárnap) vecsernye.
Várunk mindenkit.

Holnap, május első vasárnapján - anyák napján - az édesanyákért is imádkozunk a liturgiában.

Április 23.
Szent György nagyvértanú ünnepe.
Teljes istentiszteleti rendet tartunk.

Szent György

Görög katolikus egyházunkban április 23-án Szent György nagyvértanút ünnepeljük. A mi hagyományunk nem ragasztotta rá sem a Sárkányölő, sem a Harcos melléknevet. Igaz, hogy vannak olyan – főleg szláv – ikonok is, amelyek a sárkány legyőzése közben ábrázolják őt, de mégsem ez a jellemző. Az eredeti görög hagyományban egy másik díszes epitetont kapott, és ez nem más, mint hogy ő Trófeoforosz, vagyis Diadalmas nagyvezér. Ugyanis a kappadókiai apától és palesztínai anyától származó Georgiosz (György) a császári hadsereg ezredesévé küzdötte fel magát. Éppen akkor, amikor Diocletianus császár vissza akarta állítani birodalmában a pogányságot. Az ekkorra már sok diadalmas tettet végbevitt és magas rangot elért vitéz katona ellenezte a császár egyházüldöző parancsának kiadatását. Sőt, a császári rendeletet nyilvánosan elszakította. Ezért a palesztinai Lydda, vagyis Dioszpolisz városában halálra ítélték s 296 és 303 között lefejezték. Így lett belőle Isten atlétája: a „dicsőséges diadalhozó Szent György nagyvértanú”. Ehhez az élettörténethez – ami a liturgikus szövegekben is így jelenik meg – nem kötődnek tehát azok a legendás elemek, amelyek a nyugati világban ismerősek.

Azt lehetne mondani, hogy Szent Györgyé egy „normális életpálya”. Ha valóban az lenne! A császári hadseregben biztos állás, a győzelmek révén sikeres előmenetel, szilárd családi háttér, biztos megélhetés, s mindezekre fényes karrier! Mi kell még több? Egy szóval megmondható: Krisztus! Akiért mindezt feladja. Mert minden más csak időleges, földi, múlandó. „Az örök élet igéi nálad vannak” (Jn 6,68), vagyis Jézusnál – mondja az Evangélium. És őérette érdemes mindent feláldozni. Mert mit ér vele az ember, „ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja?” (Mt 16,26) – s ez vezérli szentünket. Annyira, hogy magas rangú tiszt létére a gyalázatos halálmódot, a lefejezést is vállalja az ő Krisztusáért.

Bizony, nagyon elgondolkodtató ma is, amikor statisztikailag nézve a legjobban üldözött vallás a kereszténység! Mi vajon mit tudunk feláldozni azért, hogy a hitünk épsége megmaradjon? Tudunk-e egy olyan munkahelyet otthagyni, amelyiknek szelleme, esetleg megteendő előírásai nem egyeztethetők össze a keresztény értékrendünkkel? Tudjuk-e a televíziót kikapcsolni, amikor hitünket sértő, lelkünk és személyiségünk számára káros adást vagy filmet sugároz? Vagy visszatekintve a nagyböjtre: tudtunk-e igazi lemondásokat felvállalni annak folyamán? Esetleg úgy is, hogy ezzel másoknak is példát adtunk?

Szent György mégsem „normális életpályájára” tekintve egyrészt bátorítást szerezhetünk tőle, másrészt pedig megerősödhetünk annak tudatában, hogy Krisztusért érdemes mindent vállalni. És ő segít nekünk, mert a mennyei dicsőségben közbenjárónk.

Nem legendás alak tehát Szent György a mi számunkra, hanem nagyonis az életünk részévé válhat a példaadásával! Ünnepi énekünkkel pedig így köszöntjük őt: „Magasztalunk téged, Krisztus vértanúja, Szent György, és tiszteljük a te drága szenvedéseidet, melyeket Krisztusért elszenvedtél”.

 

Ferenc pápánk halálára

Megdöbbenve, de nem teljesen vártalanul kaptam a hírt Ferenc pápánk haláláról. A húsvét hétfői Szent Liturgiát elvégezve, családi locsolkodásra indulva, az autóban ért utol a hírt, hogy „meghalt a pápa”. Mire kiszálltunk, már a harangok is zengtek-bongtak, búcsúztatva a pápát, és főleg imádságot kérve érte. Azért nem volt teljesen váratlan a hír, mert már tegnap, az „urbi et orbi” áldásnál lehetett látni a gyengeségét. Nemcsak a húsvéti üzenetét kellett felolvastatnia, hanem a végső, teljes búcsút közvetítő pápai áldását is teljesen lerövidítve végezte, alig bírta kimondani az „Atya, Fiú, Szentlélek” szavakat. Milyen nagyszerű számomra, hogy az utolsó áldásában részesülhettem; bizonyára sokan mások is így vannak vele!

Pedig nem ilyen erőtlennek ismertem meg! Sok-sok találkozásunk legelején, frissen megválasztott pápaként egész életereje megmutatkozott. Igaz, közvetlen elődjével is ez volt a helyzet, akivel még többet találkoztam, és a Nemzetközi Teológiai Bizottságban sok éven keresztül egy munkaasztalnál heteken keresztül együtt is dolgoztam. Sőt! II. János Pál féléves pápa volt, amikor először találkoztunk, ma is érzem erőteljes kézszorítását, igaz, hogy a sok-sok találkozásunk végén, halála előtt fél évvel már nekem kellett tartanom a kezét az utolsó gyűrűcsók alkalmával.

A Ferenc pápával való találkozások egészen kötetlenek voltak. Mint ahogyan az egész péteri szolgálata alatt a szolgálatban is, a protokollban is számtalanszor kilépett a megszokott hagyományok keretei közül. Jó értelemben véve nemcsak a papoknak és püspököknek ajánlotta, hogy legyenek „bárányszagúak”, éljenek az Isten népét alkotó nyáj közelében és közegében, hanem ő maga mutatott erre példát. Igyekezett mindig, minden körülmények között közel kerülni az emberekhez. Milyen szép emlékeket őrizhetünk erről a legutóbbi magyarországi látogatásáról is! De gondoljunk csak arra, hogy legutolsó eltávozása a Vatikánból egy olasz börtönbe vezetett… Mert találkozni akart az emberekkel, az elesettekkel, a rászorulókkal, még a rabokkal is: Isten és az Egyház vigaszát nyújtva nekik.

Két mozzanatot idézek a belőle áradó közvetlenségből, a vele való közvetlen kapcsolat lehetőségéből. Az egyik: megválasztott új pápaként nem a vatikáni pápai lakosztályba költözött be, hanem a Szent Márta Házban lakott. A kápolnában misézett, persze azért a körülmények miatt mindig viszonylag zárt körben. A közös ebédlőben étkezett naponta háromszor. Itt is számtalanszor találkozhattam vele. Amikor az első heti bizottsági munkánkra megérkeztünk, és láttuk, hogy a pápa bejön (mindenféle kíséret nélkül) reggelizni, azonnal toltuk hátra a székeinket és álltunk fel. Ő azonban kedvesen körbeintegetett: „Maradjatok csak nyugodtan ülve, a pápa is csak enni jött”. – A másik emlékem sokkal személyesebb. Szintén a Nemzetközi Teológiai Bizottságban való egyhetes munkára érkeztem a Vatikánba. Későn érkezett a repülőgépem. Mire beértem a Szent Márta Házba, már későre járt. A recepciótól megyek a lift felé. A pápa akkor jön ki az ebédlőből. Ekkor is egyedül. Hamar odaér a lifthez. Meglát engem, és megszólal, integet: „Kedves atya! Jöjjön csak! Jöjjön bátran”. Odaérek. Megkérdezi: „Hányadik emeletre megy?” S amint mondom, már nyomja is gombot. Nekem. A pápa. Az egyszerű papnak! Hát így lett az én „liftesfiúm” Ferenc pápa! Akinek kívánom, hogy a jóságos Isten gyorslifttel emelje magához a mennyei boldogságba!

Mindenkinek áldott, boldog húsvéti ünnepeket kívánunk!  

 

Aranyszájú Szent János húsvéti beszéde

Aki istenfélő és istenszerető, merítsen magának hasznot ebből az ünnepből! Aki értelmes szolga, menjen be örvendezéssel Ura örömébe! Aki az első órától munkálkodik, vegye el a ma igazságos bérét! Aki a harmadik óra után érkezett, ünnepeljen hálaadással! Aki a hatodik óra táján jöhetett, ne ingadozzon, mert semmivel sem károsodik! Aki a kilencedikig késlekedett, álljon elő és ne habozzon! Aki a tizenegyedik órára érkezett, ne féljen késlekedése miatt, mert nemes lelkű az Uralkodó, és az utolsót éppen úgy fogadja, mint az elsőt! Letelepíti a tizenegy órakor érkezőt éppen úgy, mint az első órától fogva munkálkodót. A későn jövőnek kegyelmez, az elsőnek érkezésén örvend. Ennek megfizet, amannak ajándékot ad. A munkát elfogadja, a tudást becsüli, a cselekedetet értékeli, az áldozatot dicséri. Mindnyájan bementek az Úr örömébe, elsők és későbbiek elveszitek jutalmatokat! Gazdagok és szegények, mindannyian örvendjetek! Komolyak és könnyelműek, becsüljétek meg e napot! Böjtölők és nem böjtölők, vigadjatok ma! Roskadozik az asztal, vegyetek róla mindnyájan! Itt a hizlalt borjú, senki ne távozzék éhen! Élvezzétek mindnyájan a hit lakomáját! Részesüljetek mindnyájan a jólelkűség gazdagságából! Ne panaszolja senki a szegénységet, mert feltűnt az új birodalom! Ne keseregjen senki bűnei miatt, mert felragyogott a sírból a bocsánat! Ne féljen senki a haláltól, mert megszabadított minket az Üdvözítő halála! Hatalma alá hajtotta és megsemmisítette a halált. Leszállt az alvilágra és kifosztotta az alvilágot. Keserűséget okozott neki, mikor az megízlelte az Ő testét. Erre célzott Izajás, amikor felkiáltott s mondta: „Az alvilág elkeseredett amikor ott lent megjelentél!” Elkeseredett, mert vereséget szenvedett. Elkeseredett, mert szégyenben maradt. Elkeseredett, mert halálos sebet kapott. Elkeseredett, mert fogságba esett. Zsákmányul ejtette a testet és az Istennel találkozott. Zsákmányul ejtette a földet és az ég állt előtte. Zsákmányul ejtette azt, amit látott, s elbukott a miatt, amit nem látott. „Halál, hol van a te győzelmed? Alvilág, hol a te fullánkod?” (1 Kor 15,55) Feltámadt Krisztus és lebuktak a gonosz lelkek. Feltámadt Krisztus és örvendeznek az angyalok. Feltámadt Krisztus és diadalmaskodik az élet. Övé a dicsőség és a hatalom most és mindenkor és örökkön örökké! Ámen.”

 

 NAGYBÖJT VAN, TÖREKEDJÜNK EGY KIS LELKI ELCSENDES  EDÉSRE! 

Nagyböjti remény 48. (nagyszombat)

„Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre” (1Pét 1,3).

 

Nagypéntek: sírbatételi vecsernye

 

 

 

Nagyböjti remény 47. (nagypéntek)

„Aki bajban is remél, nem csalódik soha” (Zsolt 9,19).

Nagyböjti remény 46.

„Szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok” (Fil 1,20).

Nagyböjti remény 45.

„Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el” (ApCsel 2,26).

Nagyböjti remény 44.

„Boldogtalanok, akik megvetik a bölcsességet és a fegyelmet: hiú a reményük, hiábavaló a fáradozásuk, hasztalanok a tetteik” (Bölcs 3,11).

Nagyböjti remény 43.

„Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben” (Róm 15,13).

Virágvasárnap

 

A virágvasárnap egyetemes ünnep a keresztény egyházakban. Nem is lehet másképp, hiszen annyira beleilleszkedik a megváltói események folyamatába! Bizánci egyházunkban az ünnepi evangélium (Jn 12,1-18) ezzel kezdődik: „Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment” – ahol Mária vacsora közben előzetesen megkente „a temetésére” – majd azzal folytatódik, hogy „másnap” ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe. Liturgiánk is ennek sodrásába állít be minket, amikor az egyik énekben ezt énekelteti velünk: „Ma Szentlélek kegyelme gyűjtött minket egybe”, mert egy másik ének szerint ugyanúgy „hat nappal a húsvét előtt” vagyunk, amikor átélhetjük a kétezer évvel ezelőtt történteket.

Ünnepeljük az önkéntes áldozatára jövő Jézust. Ezen a napon nem csupán a liturgia megjelenítő erejére támaszkodhatunk, amely minden Szent Liturgia „nagy bementében” ezt az eseményt állítja lelki szemeink elé. Most valóságosan átélhetjük az ünnepélyes jeruzsálemi bevonulást. A nagyböjti lelki harc folyamán egyre jobban megtisztult – vagy legalábbis a küzdelemben felvértezett lélekkel – köszönthetjük a megváltásunkra érkező Üdvözítőnket.

Milyen jó lenne, ha ezt gyermeki lelkülettel tudnánk tenni! Azoknak a gyermekeknek a lelkületével, akikről ezt halljuk az evangéliumban: „Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: »Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!«” (Jn 12,13). És úgy tudnánk ezt tenni, ahogy a liturgiánk szövegével énekeljük: „Ágakkal kezeinkben és megtisztult lélekkel, mi is, mint ama gyermekek, dicsérjük híven Krisztust”. – Nagyböjti zarándoklásunk folyamán példaképeket kerestünk a vasárnapi evangéliumokban. Íme, most a gyermekek állnak előttünk példaképként. Hogy a mi dicséretünk is úgy szálljon Jézus felé, mint ahogy szállt „a kisdedek és gyermekek ártatlan ajkairól”.

Mindezek mellett érdemes megfigyelni, hogy a biblikus „hozsanna” szó hogyan alakult át a liturgikus ünneplés „hozsannájává” és a világi „hozsannázássá”. Az evangélisták a zsoltárt idézik: „Uram, küldj szabadulást, Uram, adj áldást és kegyelmet! Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Zsolt 117,25-26). Ebből pedig kitűnik a szó eredeti értelme: „szabadíts meg”, vagy „ments meg”. Ezért itt még nincs szó az énekszövegeinkben számtalanszor előforduló liturgikus „dicsőítésről”, „magasztalásról”, „hálatelt kiáltásról”. János evangélista idézett szövegének görög eredetije csupán azt írja, hogy az emberek „kiáltották” Jézus felé a hozsannát, nem pedig a „köszöntötték” vele (ahogy a magyar fordításban szerepel). A többi evangélista szóhasználata is hasonló: a nép „kiáltozott” (Mt 21,9), ami a fordításban úgy jelenik meg, hogy „mondta”; az emberek „kiáltották” (Mk 11,9), nem pedig „zengték”; illetve egyszerűen „mondták” (Lk 21,38), s talán ebben az esetben a leghűségesebb a fordítás, mert csupán annyit ír, hogy „kiáltozták”. – Tehát az eredeti szövegek alapján egyszerűen a segítség utáni sóvárgásról, annak kifejezéséről van szó.

Ám a beteljesedés, a feltámadás fényében mi már mai értelemben is hozsannázhatunk.

 

Nagyböjti remény 42. (virágvasárnap)

„Mindenki, aki remél benne [Istenben], megszentelődik, ahogyan szent ő is” (1Ján 3,3).

Ma este (pénteken) utolsó előszenteltek liturgiája!

Nagyböjti remény 41.

„Övezzétek fel gondolkodástokat, legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenése hoz nektek” (1Pét 1,13).

Nagyböjti remény 40.

„Az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél” (Bölcs 5,14).

Holnap este, pénteken lesz az idei utolsó előszenteltek liturgiája a templomunkban. Használjuk ki a lehetőséget, jöjjünk el minél többen!

Legyünk legalább annyian, mint első alkalommal!

Nagyböjti remény 39.

 „A két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erős támaszt kaptunk mi, akik arra törekszünk, hogy az előttünk levő reményt megragadjuk” (Zsid 6,18).

Nagyböjti remény 38.

„A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak” (Róm 12,12).

Nagyböjti remény 37.

„Nagyon szeretnénk, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék” (Zsid 6,11).

Nagyböjti remény 36.

„Urunk, Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk” (2Tessz 2,16).

Köszönjük dr. Soltész Mihály atyának, volt professzor úrnak a háromnapos lelkigyakorlatunk tartalmas elmélkedéseit. Reméljük, maradandó lesz bennünk Mózes példája, a szenvedésben a három özvegyasszonyról szóló tanítása, valamint az Úr Jézus feltámadásának jelentősége az életünkben.
A jó Isten áldja meg!

Nagyböjti remény 35. (vasárnapra)

„Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette” (Zsid 10,23). 

Ma, szombaton

3/4 11-kor indulunk a zarándoklatra

5 órától a lelkigyakorlat második napja

 

Nagyböjti remény 34.

„A törvény nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez” (Zsid 7,19).

Ne feledjük!

Holnap este az 5 órakor kezdődő előszenteltek liturájával veszi kezdetét a húsvét előtti lelkigyakorlatunk. A szentbeszédet dr. Sotész Mihály atya tartja.

Jó alkalom a húsvétra való felkészülésre és a szentgyónás elvégzésére is.

Jöjjünk el, ne maradjunk szégyenben, hogy kevesen vagyunk!

Nagyböjti remény 33.

„Krisztus mint Fiú állt háza élén. Mi vagyunk az ő háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben” (Zsid 3,6).

Nagyböjti remény 32.

„Öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét” (1Tessz 5,8).

 

Ma (szerdán) este 5 órától Krétai Szent András bűnbánati nagy kánonját végezzük. Erre évente csak egyszer kerül sor. Tejessé teszi a nagyböjtünket a bűnbánattal.

Ezt a kánont, amely valóban az összes közül a legnagyobb, igen nagy hozzáértéssel állította össze és írta meg a szentek között élő András atyánk, Kréta főpüspöke, végtelen nagy töredelemmel. Az Ószövetség és Újszövetség legtöbb történetét gyűjtötte itt egybe és alkalmazta egyetlen dallamra, Ádámtól kezdve egészen Krisztus mennybemeneteléig és az apostolok igehirdetéséig. Ezzel minden lelket arra indít, hogy lehetőleg a történelem helyes példaképeit kövesse és utánozza, a rosszakat pedig kerülje, s bűnbánat és könnyes bűnvallomás révén Istenhez törekedjen az ő tetszése szerint eljutni. Egyébként a kánon annyira szépen és gyönyörűen folyik, hogy még a legkeményebb lelket is képes meglágyítani és a jó útra indítani, hogyha tényleg töredelmes szívvel és megfelelő figyelemmel végzik el.

Annak pedig, hogy ezt épp ma kell énekelni és fölolvasni, ez lehet a magyarázata: Mivel a nagyböjt már a vége felé közeledik, nehogy az ellustult emberek aztán közönyössé váljanak a lelki küzdelem iránt, és teljesen elveszítsék a józanságukat. Szent András úgy járt el a Nagy Kánon történeteivel, mint egy edző: a nagy emberek erényeit és a gonoszak eltorzulásait felsorolva derekasan felkészíti a küzdőket, és még hősiesebbé teszi őket a küzdelemben.

A Nagy Kánonban kétszázötven tropár van, amelyek külön-külön is végtelen nagy gyönyörűséget jelentenek. Ugyanakkor ez a Nagy Kánon összhangban és illő módon lett összerakva, s azért került a nagyböjt idejére, mert igen nagy töredelmességre késztet.

 

Nagyböjti remény 31.

„Hallottunk a Jézus Krisztusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amelyet minden szent iránt tanúsíttok annak reményében, ami készen vár rátok a mennyben” (Kol 1,4-5).

 

Nagyböjti remény 30.

„A hálátlan ember reménye elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz” (Bölcs 16,29).

 

 2025. április 1. kedd du. öt óra

Rókahegyi Görög Esték VII/4.

Seszták Oszkár
a Vármegyei Önkormányzatról mint közösségről
tart előadást.

Nagyböjti remény 29.

„Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól” (Ef 4,4).

Nagyböjti remény 28. (vasárnapra)

„Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, [Jézus] milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között” (Ef 1,18).

Ne feledjük, hogy éjszaka óraátállítás van.
Ne késsünk a templomból!

Nagyböjti remény 27.

„Amit hajdan megírtak, azt tanulságul írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére” (Róm 15,4).

Ma este öt órától előszenteltek liturgiáját végzünk.
Holnap este lesz az idei utolsó előtti hramotás szombat 8 órától.

Nagyböjti remény 26.

„Megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény” (Róm 8,24).

Holnap, pénteken este öt órától az előszenteltek liturgiáját végezzük. Imádkozzuk együtt ezt a szép nagyböjti szertartásunkat! 

Nagyböjti remény 25.

„Ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől, amelyről hallottatok, hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt” (Kol 1,23).

Készüljünk a szentévi zarándoklatunkra a székesegyház szentkapujához!
Április 5. szombat.
A kisbusz meg van rendelve 10.30-ra.
Legyünk legalább annyian!

Nagyböjti remény 24.

„Ilyen a bölcsesség ismerete a lelkednek, hogyha szert tettél rá, biztos a jövőd, és nem hiúsul meg a reménységed” (Zsolt 24,14). 

Nagyböjti remény 23.

„A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára” (Róm 8,20-21).

Március 25.
Az Istenszülő Szűz Mária Örömhírvétele
Gyümölcsoltó Boldogasszony 

 

Március 25-én a bizánci egyház nagy ünnepet tart. Énekeskönyvünkben a címe: az „Istenszülő örömhírvétele”. Alcímében pedig feltünteti az ünnep ősi magyar elnevezését is: „Gyümölcsoltó Boldogasszony”. Azonban ez a nagy ünnep az evangéliumra alapozódik, amint Szent Lukácsnál találjuk. Ezért az előbbi elnevezés uralkodik a liturgikus szövegekben. Isten elküldte Gábriel arkangyalt Názáretbe Máriához a nagy örömhírrel: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni” (Lk 1,31). Ezzel elindul üdvösségünk tényleges megvalósulása. Hogyne lenne hát nagy ünnep!

Olyan nagy ünnep, hogy a liturgikus énekeinket és himnuszainkat az idézett evangéliumi eseményre alapozva fogalmazták meg a szent szerzőink. A vecsernyében így éneklünk: „Örömet hirdet ma Gábor arkangyal a Kegyteljesnek: Üdvözlégy, szeplőtelen és házassági viszonyt nem ismerő anya”. Világos az „öröm” jelentősége. Isten így, Márián keresztül gondoskodott a megváltásunkról. Majd ugyanez az ének így folytatódik, immár az arkangyal szavain keresztül Éva engedetlenségére és Mária engedelmességére utalva: „most örömet hirdetek neked”. Igen, liturgiánk megjelenítő ereje a jelenbe hozza az Isten örökkévaló tervét, ami kétezer éve ténylegesen elkezdett megvalósulni. Mi pedig így énekeljük ezt meg: „ma van az öröm hirdetése, a szüzek ünnepe, a földiek és égiek egyesülése”. Igaz, hogy „az egyesülés módja kifürkészhetetlen”, mégis valósággá válik az isteni jóság kimondhatatlan gazdagságából: a „szűzleány méhébe fogadja a Fiút, a Szentlélek leküldetik, az Atya felülről áldását küldi, és az elváltozás közös elhatározással történik”.

A reggeli istentisztelet himnuszaiban is jelen van az „öröm” gondolata. Mivel Mária engedelmesen elfogadta az isteni szándékot, jogosan énekelhetjük neki: „Üdvözlégy, ki által öröm derül föl reánk”, a megváltás öröme! A kánonban előbb Gábriel szája által halljuk: „örömmel kiáltom” Isten „ősi igaz akaratát”. Majd pedig egyetemessé tárul az örvendezés, az egész világra szólóan: „Hirdesd, ó föld, a nagy örömet, dicsérjétek, egek, Isten dicsőségét”! Aztán még további énekekben is visszatér az evangéliumi nagy örömhír, amit „Gábor arkangyal hozott Szűz Máriának a mennyből”, miközben az ének szerint elmondja, hogy Mária azt fogadja méhébe, „kit az egész világ befogadni nem képes”, mert ő „a hajnali csillag előtt kisugárzott Üdvözítő”.

Az ünnep délutánján újra megjelenik a vecsernyében a megváltás kezdetének örömteli gondolata: „arkangyali szózat által… a Szűz örömöt fogad”, mert „ma jelent meg a mi szabadulásunk órája”. Ezért ebben az énekben is egyetemessé válik az egész világra kiáradó öröm: „örvendjen tehát minden teremtmény”, mint egy másikban is: „ma minden teremtmény örvendez, mert üdvözletet hoz néked áldott és legtisztább Istenanya, Gábor arkangyal”.

Újra meg újra visszatér az evangéliumi megalapozás: Gábriel angyal „örvendetes üdvözléssel köszönti” Máriát. Illetve: az angyal megjelenik „a Szűz előtt, és örvendetes üdvözléssel köszönti őt”. Így „az angyali szózaton örvendezve” mi is örömmel énekelhetünk!

 

Nagyböjti remény 22.

„Általa [Krisztus által] jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk” (Róm 5,2).

Mától kezdve a jövő vasárnapig gyűjtjük a tartós élelmiszereket a templomban a még jobban rászorulók számára. Legyen nagyböjti jócselekedetünk!

Nagyböjti remény 21. (vasárnapra)

„Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét” (Tit 2,13).

Szombat reggel 8 órától halotti szent liturgia: imádkozunk elhunytjainkért, a hramotában is említve őket.

Nagyböjti remény 20.

„Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük” (1Tessz 4,13).

Ma este (pénteken 17 órától) előszenteltek liturgiáját végzünk!

Nagyböjti remény 19. (péntekre)

 „A gonosznak minden reménye elszáll halálával, csalóka ábrándjai meghiúsulnak” (Péld 11,7).

Holnap, pénteken este 17 órától az előszenteltek liturgiáját végezzük.

 

http://rokahegyitemplom.hupont.hu/1

Oldal: Kezdőlap
RÓKAHEGYI GÖRÖGKATOLIKUS TEMPLOM - © 2008 - 2025 - rokahegyitemplom.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat