✠    Pünkös utáni lelki táplálék    ✠

2026

9. kedd

1Kor 12,12-26

12 A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. 13 Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. 14 Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. 15 Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. 16 Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. 17 Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? 18 Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. 19 Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20 Így azonban sok a tag, de a test csak egy. 21 A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” 22 Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. 23 Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, 24 a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, 25 hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. 26 Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.

Mt 18,18-22; 19,1-2.13-15

18 Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva. 19 Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. 20 Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” 21 Akkor odalépett hozzá Péter, és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” 22 „Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. 19,1 Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, elhagyta Galileát, és Júda határába ment, a Jordánon túlra. 2 Nagy tömeg kísérte, ő pedig meggyógyította őket. 13 Akkor gyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket. 14 Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyeneké a mennyek országa!” 15 Azzal rájuk tette kezét, s elment onnét.

Magyarázat

Milyen jó, hogy összetartozunk! És mennyivel jobb, hogy az Egyházban tartozhatunk össze! Mert az Egyház közösség, olyan közösség, amely tagokból áll össze. Lehet egy szép mozaikhoz hasonlítani, amely szép kövecskékből áll össze egy egységes képpé. Még inkább lehet koncentrikus körökhöz hasonlítani, ahol Krisztus van középen, és köréje gyülekeznek a tagok. Jó tudni, hogy minden megkeresztelt ember az Egyház tagja. Így a katolikusok is, az ortodoxok is, a protestánsok is, sőt még a szektások is – csak nem mindegy, hogy milyen közel állnak a középponthoz, Krisztus Urunkhoz.

Ma Szent Pál apostol az élő testet és tagjait állítja szemünk elé. Ilyen az ő hasonlata szerint az Egyház (1Kor 12,12). Hangsúlyozza, hogy „a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból” (1Kor 12,14). De tudjuk, hogy Jézus Krisztus a középpont. Mindenkinek meg kell találnia a helyét. Nem mindegy, hogy a koncentrikus körök melyikén helyezkedünk el, nem mindegy, hogy milyen közel lehetünk Krisztushoz! Mi örülhetünk annak, hogy katolikusok vagyunk, így a legbelsőbb körben vagyunk. Csak becsüljük is ezt meg!

A mai evangéliumi szakaszban a közösségről tanít Jézus is. Mégpedig többféle formában. Kiemeli az ima közösségét: ahol „ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Egymással is, Ővele is együtt lehetünk! Hangsúlyozza a megbocsátást, akár hetvenhétszeresen is (Mt 18,22), mert ez a közösséget állítja vissza: a szeretetközösséget! Végül még a gyermekkel való közösségre is felhívja a figyelmet, amikor nem engedi az apostoloknak, hogy elutasítsák őket (Mt 19,14). Ő mindenkivel kapcsolatot akra, Ő mindenkit szeret, Ő mindenkit megáld!

Akarjuk hát mi is a közösséget. Elsősorban Jézussal: az egyházi közösséget, amikor megtaláljuk a helyünket az Egyházában; az imában való közösséget, amikor együtt lehetünk Vele és másokkal; a megbocsátásban való közösséget, ahol kibékülhetünk Vele (mert bűnünkkel Őt is sértjük) és egymással is. Akarjuk a közösséget!

 

Július 17.

1Ján 4,11-16

Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. 12 Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk. 13 Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. 14 Láttuk, és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül. 15 Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben. 16 Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.

Jn 10,9-16

 9 Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár, és legelőt talál. 10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. 11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. 12 A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. 13 A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. 14 Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, 15 mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. 16 De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.

Magyarázat

Ma Boldog Gojdics Péter Pál püspök atyára emlékezünk, akit eperjesi görögkatolikus püspökként üldöztek, 1951-ben börtönbe zártak, megaláztak, kínoztak. Csak azért, mert hű martadt görögkatolikus hitéhez. A szenvedései miatt a börtönben halt meg, éppen a születésnapján, amiért sokat imádkozott. A szeretet hatotta át egész életét, még a börtönben is szeretettel volt nemcsak a rabtársai, hanem a fogvatartói iránt is. Példát ad mindnyájunknak. Ezért is avatta boldoggá 2001-ben az immár szent II. János Pál pápa.

Nem véletlen, hogy a mai napon, az ő tiszteletére, Szent János apostoltól szól az apostoli szakasz, a „szeretett tanítványtól”, és éppen a szeretetről. Nagyon fennkölt szavakkal ír erről a már nagyon idős apostol. Egy élet tapasztalatát foglalja bele a tanításába. Nem érdemes másként élni, mert „Isten a szeretet” (1Ján 4,1), és aki szeretetben él, az Istenben él, és Isten is él őbenne. Hát nem ez a keresztény élet csúcsa? Ez vezérelte a püspök atyát is, és erre mutat nekünk példát, s erre tanít az apostol.

Jézus is a szeretetről tanít, amikor a jó Pásztorról szóló evangéliumi részletet tárja elénk. Ő, a jó Pásztor életét adta a juhaiért (Jn 10,11). Mint ahogy Péter Pál püspök is életét áldozta a görögkatolikus híveiért: nem lett ortodox, pravoszláv, hanem megmaradt görögkatolikusnak, a szentatyához hűnek, még ha életével is kellett fizetnie érte. Jó úton vezette a híveit az üdvösség felé, amint a zsoltáros is írja: a jó Pásztorról: „az igaz úton vezérel, nevéhez híven” (Zsolt 22,3).

Amikor ilyen ragyogó példák állnak előttünk, mint Boldog Gojdics Péter Pál püspök atya is, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy mi vajon mit tudunk vállalni a hitünkért?! S ugyanakkor erőt meríthetünk az ő állhatatosságából: nekünk nem kell börtönt szenvedni, életünkkel fizetni a hitünkért. Talán éppen ezért vagyunk lanyhábbak? Mindenesetre, kérhetjük a mennyi pártfogását, hogy segítsen nekünk a hitünkben kitartani, a szeretetben folyamatosan előbbre jutni.

 

8. csütörtök

1Kor 10,28-11,8

28 De ha valaki azt mondja: „ez áldozati hús”, ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt. 29 Nem a ti lelkiismeretetekről beszélek, hanem a figyelmeztetőéről. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének? 30 Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok? 31 Tehát akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. 32 Se zsidót, se pogányt, se az Isten egyházát ne botránkoztassátok meg, 33 mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek. 11,1 Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok. 2 Megdicsérlek titeket, mivel emlékeztek mindenre, s rendelkezéseim szerint jártok el, úgy, ahogy meghagytam nektek. 3 Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. 4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. 5 S minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. 6 Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha megszégyenítő az asszonyra, hogy a haját levágassa vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. 7 A férfi nem köteles a fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dísze. 8 Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből.

Mt 16,24-28

24 Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. 25 Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. 26 Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? 27 Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint. 28 Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.”

Magyarázat

Az emberi élet legfontosabb célja az üdvösség. Akkor jó, ha ennek tudatában vagyunk. Persze számunkra ez nem kérdés, de számtalan sok embertársunk nem gondol rá, vagy nem törődik vele. Pedig biztos tény, hogy a földi élet végén lesz végső elszámolás. A halállal is bekövetkezik mindenkinek a személyes ítélete, az utolsó ítéleten pedig az egész emberiség, az egész világ számára kinyilvánul, hogy kinek mi a sorsa. Ezt a szép ívet vázolják fel a mai szentírási tanítás gondolatai.

Szent Pál egyenesen azt írja, hogy – apostolként – nemcsak a saját üdvösségével, hanem másokéval is törődik: „Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek” (1Kor 10,28). Persze tudjuk, hogy ez úgy működik, hogy azok a bizonyos „mások” is akarják az üdvösséget, vagy legalábbis nem zárkóznak el előle. Mert ha azt teszik, akkor még az apostol is hiába tesz értük akármit! No, de az apostoli munka feladata mégis az, hogy üdvösségre segítse az embereket. Ma is.

Jézus pedig a mai evangéliumi szakaszban azt tárja elénk, hogy az üdvösség, illetve annak elérése mindennél fontosabb. Íme, a híres mondat: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?” (Mt 16,26). Mert – és újra ismételni kell – lesz ítélet, ahol Isten „megfizet mindenkinek a tettei szerint” (Mt 16,27). A földi életben készítjük elő az üdvösségünket. Aszerint, hogy jót, vagy gonoszt cselekedtünk (Jn 5,29).

Ne csak homályosan a távolban lévőként gondoljunk az üdvösségünkre. És – bocsánat – az esetleges elkárhozásunkra, amit ne adjon Isten. Mert valóban itt munkáljuk magunk között napról napra, amíg idő adatik nekünk. Persze, nem kell állandó rettegésben élni. S tényleg nincs is így, ha intenzív kapcsolatban vagyunk Jézussal. Legyen is így!

 

8. szerda

1Kor 10,12-22

12 Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék. 13 Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok. 14 Ezért, kedveseim, kerüljétek a bálványimádást. 15 Értelmes emberekhez szólok, ítéljétek meg magatok, amit mondok: 16 Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? 17 Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk. 18 Nézzétek csak a test szerinti Izraelt: akik az áldozatból esznek, nemde az oltár részesei? 19 Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit? 20 Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem az ördögöknek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek az ördögökkel. 21 Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról. 22 Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?

Mt 16,20-24

20 Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus. 21 Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. 22 Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” 23 Megfordult és rászólt: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak.” 24 Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.

Magyarázat

Hogy mennyire fontos szentírási tanítás az, hogy „aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék” (1Kor 10,12), azt igazolja az, hogy Egyházunk – a tegnapi elhangzása után – ma megismételteti velünk. Valóban vigyázni kell! Ha az ember öntelt, és főleg akkor, ha a maga erejére hagyatkozik, hogy elég erős önmagában, akkor nagy veszélyben van. Ügyelni kell arra, hogy be tudjuk fogadni Isten kegyelmét, és akkor nem fogunk elesni, legalábbis csökkentjük az elbukás veszélyt.

Szent Pál apostol azt üzeni, hogy Isten hűséges, és nem enged erőnkön felül megkísérteni minket (1Kor 10,13). De figyeljünk csak oda! Ezt a kísértésről mondja. Ami két irányban haladhat. Ha elutasítjuk, akkor nem lesz bűn belőle. Mert Jézus szenvedésével, áldozati halálával, feltámadásával megtörte a gonosz erejét, és így nincs hatalma rajtunk, csakis akkor, ha mi akarjuk. Ha beleegyezünk a kísértésbe. És ekkor válik bűnné. Akár a bálványimádás is, aminek (mint tegnap hallottuk), ma is sok formája van.

Jézus éppen ezért feddi meg Péter apostolt: mert saját feje szerint gondolkodik – bár igen nagy dologban, mert nem akarja elhinni, hogy Jézus szenvedni fog –, és nem az Isten tervét és szándékát fogadja el. Szóval itt a saját erő! Amivel kapcsolatban vigyázni kell. Mert önmagában nem elég. Gondoljunk csak a következő eseményekre. Péter nemsokára megtagadja Jézust. Ráadásul háromszor is. Szóval: elegendő a saját erő? Látjuk, hogy nem, még a főapostol esetében sem!

Vigyázzunk hát, hogy el ne essünk. Mert ha csak a saját erőnkre hagyatkozunk, állandóan a bukás veszélyében élünk. Ne gondoljuk, hogy önmagunkban milyen, de milyen erősek vagyunk! Mert nem! A kísértő bármikor elcsábíthat minket, letéríthet az Istenhez vezető útról. Még akkor is, ha azt hisszük, hogy mi aztán igazán erősek vagyunk.

 

8. kedd

1Kor 10,5-12

5 De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, ezért odavesztek a pusztában. 6 Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. 7 Ne legyetek bálványimádóvá, mint néhányan közülük, ahogy az Írás mondja: „Leült a nép enni, inni, aztán fölkelt táncolni.” 8 Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük, ezért egyetlen nap huszonháromezren meghaltak. 9 Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, ezért kígyók pusztították el őket. 10 Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal. 11 Mindez előkép a számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. 12 Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.

Mt 16,6-12

6 Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!” 7 Azok így tanakodtak egymás között: „Nem hoztunk magunkkal kenyeret.” 8 Jézus észrevette, s így szólt: „Kishitűek, mit tanakodtok magatok közt, hogy nincs kenyeretek? 9 Még most sem értitek? Nem jut eszetekbe az ötezer embernek adott öt kenyér, s hogy hány kosarat szedtetek tele? 10 Sem a négyezer embernek adott hét kenyér, meg hogy akkor is hány kosárral szedtetek össze? 11 Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?” 12 Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok tanításától.

Magyarázat

Nem mindegy, hogy hogyan éljük az életünket. Persze, minden pillanatban nem tudunk figyelni, már csak azért sem, mert nem véges a koncentráló képességünk. De azért úgy a jó, hogy minél jobban oda tudunk figyelni az életvitelünkre, a konkrét cselekedeteinkre, sőt a gondolatainkra is. A Szentírás is figyelmeztet erre. A mai szentírási szakaszokat az a szó köti össze, hogy „vigyázzatok”.

Szent Pál apostol olyan mondatot ír le a mai apostoli szakaszban, ami nagyon ismertté vált: „Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen [vagyis: vigyázzon], nehogy elessék” (1Kor 10,12). Persze ezt nem a fizikai valóságra írja. Sokkal inkább az előzményekhez köti: ne zúgolódjunk Isten ellen, mint a pusztában vándorló zsidók tették. Mi mondhatjuk, hogy nem úgy viselkedünk. De! Vigyázzunk, nehogy valamilyen körülmények között mégis lázadjunk Isten ellen!

Jézus is magasabb értelmet ad a mai evangéliumi szakaszban a „vigyázásnak”. A farizeusok és szadduceusok kovásza valójában a tanításukat jelenti. Amitől a tanítványoknak óvakodniuk kell. És ez ismét csak érvényes ránk is. Ha nem is farizeusok és szadduceusok között élünk, de sokan mások vesznek körül bennünket, akik nem Jézus tiszta tanítását követik. Hát ezektől kell nekünk óvakodnunk, ezért kell vigyáznunk.

A lényeg az, hogy tényleg oda kell figyelnünk az életünkre. Vigyázni kell az olyan dolgokkal, amelyek nem az épülésünket szolgálják. Főleg nem a hit terén. Mert a legfontosabb számunkra mégiscsak az, hogy elérjük az üdvösséget. Vigyázzunk hát, nehogy elessünk, mert azt hisszük, hogy szilárdan állunk. Szükséges az állandó kontroll. És vigyázni kell a tévtanításokkal is, melyek körülvesznek bennünket. Maradjunk meg a helyes úton!

 

8. hétfő

1Kor 9,13-18

13 Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek? 14 Éppen így rendelte az Úr is, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek. 15 Én azonban mindebből semmit sem élveztem. De nem azért írom, hogy ezután így legyen, hiszen jobb meghalnom, semhogy valaki lerontsa jóhíremet. 16 Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot. 17 Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. 18 Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, s ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal.

Mt 16,1-6

1 Farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet. 2 Ezt válaszolta nekik: „Este azt mondjátok, jó idő lesz, mert vöröslik az ég. 3 Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni? 4 A gonosz házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét.” Ezzel otthagyta őket, és elment. 5 A tanítványok a túlsó partra menet elfelejtettek magukkal kenyeret vinni. 6 Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!”

Magyarázat

Az evangélium hirdetése komoly és fontos dolog. Elsősorban az Egyház feladata az őrzése és továbbadása a püspökökön és a papokon keresztül. A hitelességét igenis, ez igazolja! Ámde nagyon kevés emberhez jutna el, ha csak az Egyház megbízottjai végeznék a hirdetését. Végső soron minden kereszténynek a feladata, mert ha másképp nem, az életével hirdeti az evangéliumot! És nem mindegy, hogyan teszi, nem mindegy, hogy milyen tanúságtétel ez.

Szent Páltól a mai apostoli szakaszban egyenesen azt halljuk, hogy jaj neki, ha nem hirdeti az evangéliumot (1Kor 9,16). Igen, mert ő apostol, aki különlegesen is ezzel lett megbízva. S milyen fontos: akkor van igazán jutalma, ha önszántából teszi, nem pedig hivatalnokként. S ez ma is érvényes mindenkire: akár szavaival, akár életével hirdeti az evangéliumot, és ezt önkéntesen teszi, akkor jutalmat érdemel.

Miközben Jézus hirdeti az evangéliumot, a farizeusok és szadduceusok jelet követlenek tőle (Mt 16,1). Világos, hogy nem elégszenek meg azzal, hogy hozzájuk is eljutott az örömhír, ők inkább áskálódnak Jézus ellen. Elgondolkodhatunk azon, hogy mi lett volna, ha Jézus ad nekik egy hatalmas égi jelet. Talán megtértek volna? Sokkal valószínűbb, hogy nem, ugyanúgy folytatták volna az ellenséges magatartásukat. Bizonyára tudta is ezt Jézus, és azért nem teljesítette a kérésüket.

Ne keressünk, és ne kívánjunk jeleket, mert nekünk maga Jézus Krisztus, az emberré lett Isten Fia a legnagyobb jel. Fogadjuk el az evangélium örömhírét, és igyekezzünk annak fényében élni. Így, Jézust követve, biztosan haladhatunk a helyes úton az üdvösség felé.

 

7. szombat

Róm 12,1-3

1 Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. 2 Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes. 3 A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint.

Mt 10,37-11,1

37 Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. 38 Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. 39 Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. 40 Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. 41 Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül. 42 S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom: bizony mondom nektek, nem marad el jutalma.” 11,1 Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson, prédikáljon a városaikban.

Magyarázat

Az áldozat, áldozathozatal mindig magasabb szintre emeli az embert. Így van ez a világi életben is, ahol a nem vallásos emberek is értékelni tudják a másokért hozott áldozatot. A vallásos életben pedig még nagyobb jelentősége van, mert itt nem csak emberi viszonylatban érvényes ez, hanem a fő szempont az Isten. Erről kapunk tanítást a mai szentírási szakaszokból.

Szent Pál apostol kifejezetten megírja a mai szakaszban, hogy „adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul” (Róm 12,1). A „testbe” belegondolhatjuk az egész életet is. És ha komolyan vesszük ezt a tanítást, akkor valóban nem a világ szelleméhez akarunk hasonlítani és közeledni, hanem tudunk magasabb szintre lépni. Ugyanis ez az Istennel való kapcsolatot jelenti. Nekünk pedig ez a legfontosabb! A test mellett pedig a lélek megújítása is ide tartozik: vagyis a lelkületé. Nem mindegy, hogy milyen! Még ha erőfeszítéssel és áldozattal jár is az alakítása.

Áldozat az a kereszthordozás, amiről ma Jézus szól az evangéliumi szakaszban. Ezzel tudjuk Őt követni, és így tudunk méltók lenni hozzá (Mt 10,38). Kár lázadozni a kereszt ellen, mert végeredményben mindig Jézusnak van igaza. És az üdvösség szempontjából az számít, hogy Őt szeressük a legjobban, krízis helyzetben még anyánknál, apánknál, gyermekeinknél is jobban. És még valami: az áldozatos szeretetünket azzal a pohár friss vízzel is ki tudjuk mutatni az embertársunk felé, amiről szintén most hallottunk (Mt 10,42).

A lényeg az, hogy ne féljünk az áldozattól és az áldozathozataltól. Emberi viszonylatban is fontos és nagy jelentőségű, de még inkább a jó Isten felé. Ő értékeli a legkisebb áldozatunkat is. A mennyek országa felé vezető utunk folyamán ezek rendkívül fontosak. Hát más miatt nem, már ezért – és főleg ezért! – fontos, hogy meglegyen bennünk az áldozat szelleme.

 

7. péntek

1Kor 7,35-8,7

35 Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket. 36 Ha valaki mégis úgy véli, hogy igazságtalanul bánna hajadon lányával, mert eljárt fölötte az idő, ha úgy van rendjén, tegye, amit akar. Nem vétkezik, kössenek csak házasságot. 37 Akinek azonban szilárd a meggyőződése, s minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, hogy megőrzi hajadon lányát, jól teszi. 38 Tehát aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi. 39 Az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghal, felszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. 40 Boldogabb azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez a tanácsom, és hiszem, hogy Isten Lelke szerint beszélek. 8,1 A bálványoknak feláldozott húsra vonatkozólag tudjuk, hogy mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk. A tudás azonban felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít. 2 Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret. 3 Aki azonban szereti az Istent, azt az Isten is a magáénak tudja. 4 Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van. 5 Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, 6 nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. 7 De nincs mindenkiben tudás. Némelyek ugyanis a bálványokhoz vannak szokva, s még most is úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, és mivel lelkiismeretük téves, beszennyeződik.

Mt 15,29-31

29 Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült. 30 Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket. 31 Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak; elámult, és dicsőítette Izrael Istenét.

Magyarázat

Szokták mondani, hogy a dolgok általában „a fejben dőlnek el”. S lehetséges, hogy az esetek túlnyomó többségében ez is van. Hiszen még a hitünk is onnan indul. Mert ha nem akarunk az értelmünkkel hinni, akkor nem fogunk sehogysem. Nos, ezért fontos a mentalitás, hogyan állunk a dolgokhoz. A Szentírás mindig segítséget nyújt nekünk.

A mai apostoli szakaszban két területen kapunk eligazítást. Szent Pál apostol még mindig a házasság és a magányos élet kettősségét tárgyalja. Ahogy tegnap hallottuk, nem parancsot ad, hanem tanácsot. Most is. A másik téma pedig az áldozati hús. Itt még inkább fontos a mentalitás, ugyanis ma már nem úgy találkozunk az életben vele, mint az apostolok idejében volt. Nekünk arra kell vigyáznunk, hogy lelkileg maradjunk épek ezen a területen: mert bálvány és bálványimádás sokféle formában létezik ma, még akkor is, ha nem így nevezik az emberek.

Az evangéliumi szakaszban egy kicsit másképp jelenik meg a mentalitás. De fontos itt is. Jézus sok-sok embert gyógyított meg. Mindenkit, akit elvittek hozzá. S amikor a tömeg látta az eredményt, hogy milyen sok embert meggyógyított Jézus, akkor dicsőítette az Istent. Nos, ez az igazi helyes mentalitás! Ha valamit kapunk a jó Istentől, azt meg kell köszönnünk. Mert nekünk – a reklámokkal ellentétben – nem „jár” semmi. Mindent Isten kegyelméből kapunk, még ha nem is mindig gondolunk rá. Ugyanis, azt is, amit látszólag a saját emberi erőnkkel érünk el, azt is neki köszönhetjük, mert ő adja az erőt hozzá!

Igyekezzünk hát helyesen alakítani a gondolkodásmódunkat, a mentalitásunkat. A legjobb, ha elfogadjuk az Isten igéjét, mert a Szentírásból mindig a legjobbat kapjuk. És tényleg mindent csak kapunk, semmi sem a saját erőnkből van. Mert közvetett úton a jó Istentől származik.

 

7. csütörtök

1Kor 7,24-35

24 Maradjon meg tehát, testvérek, mindegyiktek abban a hivatásban az Isten előtt, amelyet kapott. 25 A szüzeket illetően nincs külön parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint olyan, aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. 26 Azt tartom, a mostani megpróbáltatások miatt ez az állapot ajánlható; jó, ha így marad az ember. 27 Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget. 28 De ha megnősülsz, nem vétkezel, s ha a lány férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság gyötri, s én meg akarlak kímélni benneteket. 29 Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, 30 aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, 31 s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik. 32 Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. 33 A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, 34 ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében. 35 Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket.

Mt 15,12-21

12 Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: „Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?” 13 Így válaszolt nekik: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. 14 Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.” 15 Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!” 16 „Még mindig nem értitek ti sem? – kérdezte. 17 Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre? 18 Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert. 19 A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás. 20 Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.” 21 Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidón vidékére vonult vissza.

Magyarázat

A Szentírásból ma is erkölcsi tanítást kapunk. Ugyanis az Isten igéje vezetni akarja az életünket, hogy egyre közelebb kerüljünk Urunkhoz, Istenünkhöz. Ez pedig nem megy másképpen, csak úgy, ha megtartjuk az erkölcsi parancsait és törvényeit. Ezeket pedig folyamatosan kapjuk a kinyilatkoztatott tanításból. Ma is.

Szent Pál apostol a különféle életállapotokról tanít. A szüzességet és a házas életformát állítja egymás mellé. Ő maga az előbbit pártolja, hiszen neki nem volt felesége (Péter apostolnak viszont volt). Ámde nem parancsolja azt, hogy mindenkinek szüzességben, házasság nélkül kell élnie (1Kor 7,25), csak tanácsolja. Ha meggondoljuk, nem is teheti, hiszen egy generáció alatt kihalna az emberiség, ha nem házasodnának az emberek. Arra viszont felhívja a figyelmet, hogy kötetlenebbül lehet szolgálni az Úrnak házassági köteléktől mentesen (1Kor 7,32). Viszont emellé is oda lehet tenni, hogy házastárssal és gyermekekkel több dicsőítést lehet küldeni az Úr felé! Nos, ezért is fontos, hogy az apostol nem parancsol, hanem tanácsol.

Jézus viszont nem tanácsol, hanem parancsolja a szívből jövő rossz és gonosz gondolatok megfékezését. Mert „a szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás” (Mt 15,19) – és ezek azok, amik beszennyezik az embert. Ezeket tehát kerülni kell. Sokkal fontosabb, mint az, hogy étkezés előtt el kell végezni a könyékig való „rituális kézmosást”. Mert nyilván nem gondolhatunk arra, hogy Jézus koszos kézzel ült volna le étkezni. Arra hívja fel a zsidók figyelmét – és a miénket is –, hogy a külsőségeknél sokkal fontosabb a benső, a szív tisztasága.

Erkölcsi tanítást kapunk tehát ma is a szentírási szakaszokból. S mint mindig, most is oda kell figyelni rá, hogy beépíthessük az életünkbe. Ugyanis az Isten igéje mindig formálni és alakítani akarja az életünket, hogy egyre méltóbbak legyünk a mi Istenünkhöz, és ezáltal egyre közelebb kerüljünk a végső célunkhoz: a mennyek országának boldogságához.

 

7. szerda

1Kor 7,12b-24

12 A többieknek azonban én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el. 13 S ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az szívesen marad vele, ne hagyja el férjét. 14 Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, pedig szentek. 15 De ha a nem hívő fél elválik, hadd váljék el. Ilyen esetben a testvér vagy nővér nincs lekötve, hiszen Isten békességre hívott minket. 16 Honnan tudod, te asszony, hogy a férfit üdvösségre vezetheted? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy feleségedet megmentheted? 17 Különben mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, s ahogy az Isten hívta. Így rendelkezem minden egyházban. 18 Aki körülmetélten kap meghívást, ne akarjon körülmetéletlennek látszani, aki viszont körülmetéletlen, ne metéltesse körül magát. 19 A körülmetéltség nem ér semmit, hasonlóképpen a körülmetéletlenség sem ér semmit, hanem csak az Isten parancsainak megtartása. 20 Maradjon meg mindenki abban a hivatásban, amelyet kapott. 21 Ha rabszolga vagy, s úgy nyertél hivatást, ne bánkódj miatta. Még ha szabaddá lehetnél is, maradj meg benne. 22 Aki ugyanis mint rabszolga nyert hivatást az Úrban, az Úrnak szabadosa. Viszont, aki szabad emberként kapta a hivatást, Krisztus rabszolgája. 23 Nagy váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek azért emberek rabszolgáivá. 24 Maradjon meg tehát, testvérek, mindegyiktek abban a hivatásban az Isten előtt, amelyet kapott.

Mt 14,35-15,11

35 Az odavalók felismerték, s az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket, 36 és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult. 15,1 Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték: 2 „Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket.” 3 Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért? 4 Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon! 5 Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék, 6 nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát. 7 Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: 8  Ez a nép ajkával tisztel engem, 9 Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs.” 10 Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek ide, és értsétek meg! 11 Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.”

Magyarázat

A törvények és parancsok megtartása kötelező. A civil életben is, hát még a hit terén! Így van ez akkor is, ha nem mindig tetszik a megtartásuk. Egyet tudni kell: a felsőbb hatóság által hozott törvények megtartása kötelező. Akkor is, ha isteni törvényekről van szó, vagy az Egyház által hozott parancsokról.

A mai apostoli szakasz első részében folytatódik a tegnapi tanítás az erkölcsről. A házasság, amit Isten egybekötött, az szent és sérthetetlen. Ezért nem szabad elválni, felbontani a házasságot. Mert törvény! Figyelemre méltó azonban, hogy egy kivétel van: éppen a mai szakaszban. Ezt hívják „privilégium paulinumnak”, vagyis „páli kiváltságnak”. Ha egy keresztény és egy pogány pár házasodik össze (persze az egyházi törvény szerint ez csak püspöki engedéllyel lehetséges), és az egyik fél nem hagyja békén a másikat „a keresztény hite miatt”, akkor szétválhatnak (1Kor 7,15). Ez az egyetlen kivétel van, és éppen ezért „privilégium”.

A törvény megtartására az evangéliumi szakasz is felhívja a figyelmet. Nem szabad kijátszani, még az áldozatra szánt adománnyal sem (Mt 15,3). Ezért veti Jézus a zsidók szemére ezt. Nem lehet, nem szabad „hamis vallásosságban” élni sem az akkori embereknek, sem nekünk! Nem szabad kijátszani az Isten törvényeit! Látszólag egyszerű, de mégis fontos tanítás, mert olykor mi is tévesen cselekedhetünk, még ha tudjuk is ennek a megállapításnak az igazát.

Igyekezzünk hát a parancsok és törvények megtartására. És úgy a jó, ha ezt nemcsak külső kényszerből tesszük, hanem belső meggyőződésből. Ne legyünk olyanok, akikről Jézus máshol mondja: „Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem” (Mt 15,8). Tiszteletünket fejezzük ki azáltal is, hogy komolyan vesszük a parancsait!

 

7. kedd

1Kor 6,20b-7,12

Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben! 7,1 A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. 2 A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. 3 A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. 4 Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. 5 Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni. 6 Ezt engedményként mondom, nem parancsként. 7 Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat. 8 A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. 9 De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni. 10 A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét. 11 Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét. 12 A többieknek azonban én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el. 

Mt 14,1-13

1 Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét. 2 „Ez Keresztelő János – mondta szolgáinak –, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő.” 3 Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. 4 János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd!” 5 Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. 6 Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. 7 Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. 8 Az – minthogy anyja előre kitanította – így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” 9 A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. 10 Lefejeztette hát Jánost a börtönben. 11 Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának. 12 Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak. 13 A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utánament a városokból.

Magyarázat

A mai tanítás az erkölcsi tisztaságról szól. Nem is akármilyenről: a hatodik parancshoz kötődőről. Persze, amikor erkölcsről beszélnek a világban, akkor legelőször erre gondolnak az emberek, de van sokféle erkölcs és erkölcsi tisztaság, nemcsak az, ami a nemiséghez kötődik. De lássuk a mai üzenetet!

Szent Pál az apostoli szakaszban most ténylegesen a hatodik parancs körüli erkölcsi tisztaságról ír és tanít. Amire felfigyelhetünk: ajánlja a „teljes” tisztaságot, mint ő maga is nőtlenül él (1Kor 7,8), de nem parancsolja. Lehet házasságban is élni, csak az tiszta legyen. A görögkatolikus esküvő papi imájában is kéri az eskető pap a házassági tisztaságot és gyümölcsözést lelki javukra. Itt sem a megtartóztatásról, hanem az igazi „tisztaságról” van szó. Vagyis arról, hogy a házasságot és házaséletet ne szennyezze be semmi.

Az erkölcsi tisztaság, illetve annak védelmi miatt szenvedett Keresztelő Szent János is vértanúságot. Azt mondta ugyanis Heródesnek, hogy nem szabad törvénytelen házasságban élnie a sógornőjével (Mt 14,4). Szemébe merte mondani a királynak, és ki is mert állni mellette. Még akkor is, ha tömlöcbe került miatta, aztán pedig lefejezésben lett része. Az erkölcsi tisztaság és annak hirdetése ennyire fontos János számára. És felhívja a figyelmünket, hogy számunkra is így kell lennei.

Mint látjuk a szentírási szövegekből, ma az erkölcsi tisztaságról kapunk tanítást, mégpedig olyanról, ami a nemiséggel, a hatodik paranccsal kapcsolatos. Vigyük magunkkal a tisztaság gondolatát. Mert nem lehet, és nem fogjuk tudni kikerülni a számonkérés gondolatát az ítéleten.

 

7. hétfő

1Kor 5,9-6,11

9 Levelemben már megírtam nektek: Ne barátkozzatok romlott emberekkel. 10 Nem általában e világ kicsapongóira, fösvényeire, rablóira vagy bálványimádóira gondolok, mert akkor ki kellene szöknötök a világból. 11 Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt. 12 Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak? 13 A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül! 6,1 Ha valaki közületek pereskedik, hogyan merészeli a hitetleneknél keresni igazát és nem a szenteknél? 2 Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? Ha a világ fölött ítélkezni fogtok, a legszerényebb bírói székre méltatlanok vagytok? 3 Nem tudjátok, hogy az angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább a mindennapi ügyekben? 4 Ha mindennapi ügyekben pereskedtek, olyanokat tegyetek meg bírónak, akik a közösségben jelentéktelenek. 5 Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Nem akad közöttetek értelmes ember, aki testvérei ügyében döntőbíró lehetne? 6 Ehelyett testvér a testvérével pereskedik, ráadásul hitetlenek előtt. 7 Már az is kifogásolható, hogy pereskedtek egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást? 8 Ehelyett ti követtek el igazságtalanságot és okoztok kárt, mégpedig testvéreknek. 9 Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, 10 sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. 11 Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

Mt 13,54-58

 54 Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: „Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő ereje?  55 Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? 56 S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?” 57 És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: „A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete.” 58 Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is tett.

Magyarázat

Mi az, ami „átjön” a mindennapi szentírási tanításból? Vagy konkrétan nézve: a maiból? Meghallgatjuk a felolvasást, lehetőleg figyelmesen, hogy lehetőleg ne csak úgy elillanjon a levegőbe. De azután mi az, amit ténylegesen magunkkal viszünk belőle? Jó lenne legalább egy gondolat naponta, ami megmarad. A mai szentírási tanításból mi lehet ilyen?

Az apostoli szakaszból talán az, hogy ne ítélkezzünk mások fölött, és ne is pereskedjünk velük. Talán az ítélkezés a fontosabb (1Kor 5,13), mert azért bíróságra nem nagyon szoktunk járni. Ámde perlekedni mégiscsak szoktunk, sajnos. És ezt sem kellene. De az ítélkezés! Már Jézus megtanította, hogy „ne ítélj, hogy meg ne megítéltessél” (Mt 7,1). Hagyjuk az ítélkezést Istenre, mert ha mi tesszük, akkor abból megszólás fakad, ami helytelen, súlyos esetben pedig bűn.

Az evangéliumi szakaszban is halljuk az ítélkezés egy fajtáját. A zsinagógában ítélkeznek Jézus fölött, amikor a zsidók egymástól kérdezgetik, hogy ki lehet Jézus (Mt 13,54). De nemcsak ennyit tesznek, hanem anyjára, apjára, testvéreire vonatkozó kérdésekkel olyat tesznek, amivel olyan lavinát indítanak el a világban, ami ma is itt pörög. Aztán pedig ráadásul még meg is botránkoznak Jézuson. Íme, az ítélkezés csúcsa. Helytelen.

Próbáljuk meg a mai szentírási tanításból magunkkal vinni azt a gondolatot, hogy minél inkább igyekezzünk tartózkodni az ítélkezéstől. Nehogy megszólás legyen belőle! Igyekezzünk tiszta szemmel, tiszta szívvel, tiszta lélekkel mások felé fordulni, a minden tudó Istenre hagyva az ítélkezés dolgát!

 

6. szombat

Róm 9,1-5

1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Tanúskodik mellettem lelkiismeretem a Szentlélekben. 2 Nagy a szomorúságom, és állandó a szívem fájdalma. 3 Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint népemből valókért, 4 Izrael fiaiért: övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. 5 Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Ámen.

Mt 9,18-26

18 Míg ezt magyarázta nekik, íme, egy elöljáró lépett hozzá. Leborult előtte s kérte: „Az imént halt meg a lányom, de gyere, tedd rá kezedet, és életre kel.” 19 Jézus fölkelt, s elment vele tanítványaival együtt. 20 Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról megközelítette, és megérintette ruhája szegélyét. 21 Így gondolkodott magában: „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.” 22 Jézus megfordult, ránézett és így szólt: „Bízzál leányom, a hited meggyógyított.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony. 23 Amikor Jézus az elöljáró házához ért, s látta a fuvolásokat meg a zajongó tömeget, 24 rájuk szólt: „Menjetek innét, hiszen nem halt meg a kislány, csak alszik!” Erre kinevették. 25 Amikor a tömeget eltávolították, bement, megfogta a kezét, és a kislány fölkelt. 26 A dolognak híre járt az egész vidéken.

Magyarázat

Olyan könnyen kimondjuk az imádságaink végén, hogy „Ámen”. De mikor gondolunk arra, hogy ez valójában mit is jelent? Mert amikor kimondjuk, akkor azt mondjuk, hogy „legyen”, „úgy legyen”. És ebben benne van a Miatyánk „ámenje” is! „Legyen meg a Te akaratod”. Könnyű kimondani. Tudatosság kell ahhoz, hogy komolyan is vegyük. Hogy tényleg a mennyei Atya akaratára hagyatkozzunk. Akkor is amikor kérünk. Mert – őszintén – mennyi a kérő, és mennyi a nem kérő imádságunk…

A mai apostoli szakasz utolsó szava éppen a „Ámen” jelentőségére hívja fel a figyelmünket (Róm 9,5). Szent Pál apostol dicsőítő fohászt zár le vele, vagyis azt mondja, hogy áldott legyen az Isten! Úgy legyen: ámen! Tanulhatunk belőle. Ne mindig csak kérjünk, hanem tudjunk dicsőítő imát is mondani. Nem mintha Ő „rászorulna”. Az égen és a földön minden dicsőség az övé, és ez mindörökkön örökké így van és lesz! Mi leszünk többek, ha tudjuk Őt dicsőíteni.

A mai evangéliumi szakaszban kétszer is találkozunk – igaz, mindkétszer a kérő fohásszal is – azzal a tudattal, hogy legyen meg az Úr akarata. Így fordul az elöljáró Jézushoz: kéri, hogy segítsen leányán, de annak tudatában is, hogy segíteni fog, meglesz az „ámen”. Így fordul vérfolyásos asszony Jézushoz ki nem mondott kérésével, de annál inkább annak tudatában, hogy meglesz a kérésének teljesülése, az „ámen”. Ha enm így gondolkodtak volna, egyikük sem megy Jézushoz!

Mint minden nap, ma is tanulhatunk az szentírási tanításból. Vegyük komolyan az imádságaink „ámen”-jét! Merjünk bátran Jézushoz mint Istenhez fordulni, aki segíteni fog nekünk, megadja az áment. De tudjuk tudatosan is végezni az istendicsőítést, és ugyanígy, tudatosan az ámennel zárni. Akarjuk dicsőíteni is a mi Istenünket, ne csak mindig kérni tőle. Amikor pedig kérünk, legyünk tudatában, hogy valami módon segít, úgy, ahogy nekünk a legjobb az örök életünk szempontjából. Hát így legyen „Ámen”!

 

6. péntek 

1Kor 4,5-8

5 Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől. 6 Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására! 7 Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? 8 Lám, már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk!

Mt 13,44-54a

44 A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. 45 A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. 46 Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette. 47 Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. 48 Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. 49 Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, 50 és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. 51 Megértettétek mindezeket?” „Igen” – felelték. 52 Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.” 53 Amikor ezeket a példabeszédeket elmondta, Jézus eltávozott onnan. 54 Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: „Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő ereje? 

Magyarázat

Végső soron mindent Istennek köszönhetünk. Még az életünket is, mert Ővele működtek együtt a drága szüleink a létrejöttünkben; az Ő szándéka nélkül meg se születtünk volna. De hát azon túl is: mindent, de mindent Neki köszönhetünk. Ő ad értelmet, szándékot, erőt bármiféle tevékenységünkhöz.

Ezért jogos Szent Pál apostolnak a mai apostoli szakaszban feltett kérdése: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7). Tényleg, egyetlen gondolatunk, egyetlen cselekedetünk sincs nélküle, mert Tőle kaptuk az értelmet, és Tőle kapjuk az erőt. Mi ezt tudjuk! Nem úgy, mint azok az embertársaink, akik nem hívők, akik nem gondolnak Istenre. Ők azt hiszik, hogy maguktól is nagyok lehetnek. Aztán, amikor másképp történik, akkor bezzeg tudnak a sorsra, a szerencsétlenségre, a pechre hivatkozni. Mi nem teszünk így!

Tudjuk, hogy a nagyobb értékért érdemes áldozatot is hozni. Amint Jézus a mai evangéliumi szakaszban tanítja nekünk. Szép példabeszédeket mond erre vonatkozóan. Még túlzás is van benne, hogy „mindenét eladja” az értékes igazgyöngyöt talált kereskedő (Mt 13,45). De éppen azért, hogy értékelni tudjuk az értelmét. Hogy mi is a hálóba fogott értékesebb halak közé tartozzunk, ne pedig a hitványak közé, amiket kidobálnak az elszámoláskor.

A lényeg, hogy tudjunk mindent a jóságos Istennek megköszönni. Tudjunk hálát adni az életünkért, az egészségünkért, az anyagi javainkért, annak tudatában, hogy Őnélküle semmink nem lenne. Milyen szép a zsoltáros imádsága! „Mit adjak vissza Úrnak mindazokért, amit nekem adott? (Zsolt 116,12).

 

6. csütörtök 

1Kor 3,18-23

18 Senki ne ámítsa magát! Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen. 19 Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt. Amint írva van: „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket.” 20 Továbbá: Tárva az Úr előtt az emberek gondolata, csupa hiúság a foglalata. 21 Ezért senki se kérkedjék az emberekkel. Hisz minden a tietek: 22 Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek. 23 Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené.

Mt 13,36-43

36 Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!” 37 Így magyarázta meg nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. 38 A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. 39 Az ellenség, aki veti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. 40 Ahogy a konkolyt összeszedik, és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. 41 Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. 42 Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. 43 Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!

Magyarázat

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen jó nekünk, hogy keresztények vagyunk! Mert így rendben az életünk. Ez a földi élet is könnyebb, mert van biztos támaszunk, mindig fordulhatunk a jó Istenhez segítségért, aki nem hagy magunkra, valami módon – ami számunkra az örök élete szempontjából a legfontosabb – segít. Ha van „halló fülünk” (Mt 13,43), akkor ezt tapasztalhatjuk is. Mert „Krisztuséi vagyunk” (1Kor 3,23). Tényleg jó, hogy szoros kapcsolatban lehetünk Istennel, Jézus Krisztussal, a Szentlélekkel!

A mai apostoli szakaszban Szent Pál apostol tanítása ott csúcsosodik, hogy Krisztuséi vagyunk. Ámde előtte azt is megírja, hogy ez nem a világ bölcsessége szerint van így (1Kor 3,19). Bölcsesség, ravaszság, kérkedés mit sem számít a jó Isten előtt! Sokkal inkább az alázat. Vagyis, ha nem kérkedünk Isten előtt. Igen, a keresztény életforma egy magasabb szintet képvisel, amire nekünk is fel kell emelkednünk. De nem nehéz, mert a mi Urunk a kegyelmével segít.

És azért is jó kereszténynek lenni, mert ha helyesen éljük le a földi életünket, akkor mi is ragyogni fogunk az Isten Országában (Mt 13,43), amiről a mai evangéliumi szakaszban tanít Jézus. Persze ehhez az kell, hogy „tiszta búza” maradjunk, nem pedig gyomnövénynek számító „konkoly”. Ámde újra azt kell mondani, hogy a mi jóságos Istenünk ebben is segítségünkre van! Csak egy kicsit kell odafigyelni, csak egy kicsit kell megnyitni a halló fülünket.

Jó kereszténynek lenni. Mert mi nem elméletileg gondolkodunk az Istenünkről, nem egy távoli istenséggel keresünk valamiféle kapcsolatot. Nekünk testvérünk lett Jézus Krisztus! Emberségében egy lett közülünk, miközben teljesen Isten! Ilyen egyetlen más vallásban vagy vallásosságban – egyszerűen – nincsen! Hát még az, hogy az életét is feláldozta értünk! Ilyen sincs sehol máshol. És hogy ez nem csak kitaláció, hanem a legteljesebb valóság. Az apostolokra alapozott épület vagyunk! 

 

6. szerda

1Kor 12,27-13,8

27 Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. 28 Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt. 29 Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal 30 és gyógyítóerővel? Mindnyájan értelmezik a beszédeket? 31 Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek. 13,1 Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. 2  Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. 3  Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. 4  A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. 5  Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. 6  Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. 7  Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. 8  S a szeretet nem szűnik meg soha.

Mt 10,1.5-8

1 Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. 5 Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, s a szamáriaiak városaiba ne menjetek be! 6 Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! 7 Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! 8 A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, ördögöket űzzetek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.

Magyarázat

Az ingyenes orvosokkal, Szent Kozma és Szent Damjánnal kapcsolatban, akikre ma emlékezünk a görögkatolikus Egyházunkban, átérezhetjük a szeretet fontosságát. Hiszen ők maguk is azt élték és adták tovább az embereknek (és állatoknak) a felülről kapott gyógyító erejükkel. Ingyenes volt az orvosi és gyógyító tevékenységük, ez bizonyítja a legjobban, hogy szeretet töltötte el őket. Minket is erre buzdítanak.

A szent ingyenes orvosok tiszteletére rendelt apostoli szakaszban Szent Pál apostol a csodálatot Szeretet-himnuszának végén azt írja, hogy „a szeretet nem szűnik meg soha” (1Kor 13,8). Igaz lenne? Annyi szeretetlenséget látunk! Egyes családokban kihűl a házastársi szeretet; nem mindig és mindenhol szeretik helyesen a gyermekeket és így tovább. De: a szeretet soha nem szűnik meg. Mert az eredménye megmarad. Akkor is, ha emberileg már nem látszik. Akkor sem vész a semmibe. Az Isten szeretete pedig pláne, hogy megmarad. Örökké. Törekedjünk hát a szeretetre, és éljük meg az eredményét!

Az ingyenes orvos vértanúk tiszteletére rendelt evangéliumi szakasz is a szeretetről szól. Azt mondja Jézus az apostolainak adott gyógyító erőről: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8). Igen! Azzal a megbízatással küldi őket a világba, aminek alapja a szeretet. És ugyanezzel az alappal, a szeretettel mennek a világba az ingyenes orvosok is gyógyítani. Nem kerülhetik ki a szeretetet, mint ahogyan mi sem tehetjük. Tegnap arról volt szó, hogy a jó érdekében tenni kell, figyelmesnek kell lenni, mert a rossz magától jön, elég egy kis figyelmetlenség. Itt is ez érvényes: a jó érdekében tenni kell. Tudatosan oda kell figyelni a szeretetre!

A ma tisztelet Szent Kozma és Szent Damján ingyenes orvosok a szeretet gyógyírét vitték a világba. Ingyen adták tovább. Mert figyelmesek voltak. Vegyünk példát tőlük: hallgassunk a szentírási tanításra, amit ők is megéltek – és igyekezzünk a nyomukba lépni. Ehhez pedig kérhetjük a mennyei segítségüket, hiszen a szeretet soha meg nem szűnik. Most is él a szeretetük, irányunkban is. Vegyük igénybe!

 

6. kedd

1Kor 1,1-9

1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola és Szosztenész testvér, 2 Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek s mindazoknak, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét.  3 Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól! 4 Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek. 5 Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben. 6 A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult köztetek. 7 Így semmi kegyelmet sem nélkülöztök, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok, 8 aki mindvégig megerősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján. 9 Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.

Mt 13,24-30

24 Más példabeszédet is mondott: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. 25 Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. 26 A vetés szárba szökött, és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. 27 A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? 28 Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? 29 Nem – válaszolta –, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! 30 Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”

Magyarázat

Két pólus van a világban: a jó és a rossz. Folyamatosan küzdenek egymás ellen. Mi ezt tapasztaljuk magunkban is, de magunk körül is. Ámde nem mindegy, hogy melyik oldalra állunk. Mert könnyű a rossz oldalt választani; még csak nem is kell választani, hanem figyelmetlenségből is bele lehet sodródni. A jóhoz mindig erőfeszítés kell, vagy legalábbis figyelmesség, nem figyelmetlenség. Azt viszont tudjuk, hogy a mi jóságos Istenünk az ő kegyelmével mindig a jó és a jobb felé segít bennünket.

Amikor Szent Pál apostolnak a korintusi hívekhez írt első levelét kezdjük olvasni, akkor a jó oldalról hallunk. Ő maga békességet, kegyelmet kíván az Istentől. Aztán pedig örömmel írja, hogy az Istentől kapott kegyelmet jól kamatoztatták, mert megszilárdult közöttük a hit (1Kor 1,6). De rögtön felhívja a figyelmet arra is, hogy vigyázni kell, hogy feddhetetlenek maradjanak. Ehhez pedig erőfeszítés kell.

A mai evangéliumi szakaszban a búza között felnőtt konkolyról hallottuk Jézus példabeszédét. A gazda csupa jó magot vetett, az ellenség műve volt a konkoly hintése (Mt 13,25). Íme, a kettősség! De fontos a folytatás is. A gazda nem akarja idő előtt kigyomlálni a gazt, nehogy sérüljenek a jó növények. A mennyei Atyáról mondta Jézus! És megmagyarázta a végeredményt is. A végső elszámolásnál úgyis kiderül a jó és a rossz közötti különbség, kiderül, hogy ki milyen sorsot érdemel.

Érdemes hát odafigyelni! Tudni azt, hogy a rossz és a jó együtt van jelen a világban, az életünkben. Jó tudni azt is, hogy végül az Isten kegyelme győz. De ehhez az embernek is meg kell tennie a magáét. Nekünk is. Tudatosítani a kettősséget – anélkül, hogy dualizmusba esnénk –, és ennek fényében munkálkodni a jó érdekében és a rossz kerülésében. Mert a végső elszámolást nem kerülhetjük ki!

 

5. szombat

Róm 8,14-21

14 Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. 15 Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! 16 A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. 18 De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk. 19 Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. 20 A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, 21 hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára.

Mt 9,9-13

9 Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” Az felállt és követte. 10 Amikor később vendégül látta házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett. 11 Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: „Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” 12 Jézus meghallotta, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. 13 Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”

Magyarázat

A kereszténység szép életforma, mert tudjuk, hogy kit követünk, kire tettük az életünket. És ha valóban megéljük, ha valóban Krisztust követjük, akkor biztosak lehetünk abban is, hogy jó úton haladunk a végső cél felé.

Ezért kell engednünk, hogy Isten Lelke vezéreljen bennünket (Róm 8,14) – amint Szent Pál apostol a mai apostoli szakasz első mondatában írja. Itt rögtön megjelenik laz is, hogy tényleg szép életformában élhetünk, nem pedig félelemben. Sőt, a szakasz végén még azt is halljuk, „Isten fiainak dicsőséges szabadságában élhetünk (Róm 8,21). Hát nem szép életforma a kereszténység? Ki merné mondani, hogy nem?

A vámos Máté – illetve még Lévi – nem lehetett ennek tudatában, amikor Jézus megszólította és meghívta (Mt 9,9). De habozás nélkül elindult a követésére: felállt a vámos asztaltól, a biztos jövedelmétől, és elindult Jézus után. Megragadhatta Jézus személye, mégpedig olyan formában, hogy nem tudott többé szabadulni tőle. Még akkor sem, ha jöttek a további nehézségek: Vele együtt három éven keresztül, majd a feltámadás után a vértanúság!

Akkor is szép életforma a kereszténység! Mert nemcsak az e világnak él, hanem odaföntre is tud figyelni. És főleg: a Lélek indíttatására. Arra, hogy engedjük, hogy Ő vezéreljen bennünket.

 

5. péntek

Róm 16,1-16

1Ajánlom nektek Főbe nővérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll. 2Fogadjátok szentekhez méltóan az Úrban, és támogassátok, amiben csak rátok szorul, mert ő is sokaknak volt támasza, nekem magamnak is.3Köszöntsétek Priszkát és Aquilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban. 4Ők életüket kockáztatták értem. Ezért nem csupán én vagyok nekik hálás, hanem a pogányságból megtért minden egyházközség. 5Köszöntsétek a házukban összejövő közösséget. Köszöntsétek kedves Epenétuszomat, Ázsia zsengéjét Krisztusban. 6Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradt értetek. 7Köszöntsétek rokonaimat és fogolytársaimat, Andronikuszt és Júniát, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik előttem lettek kereszténnyé. 8Köszöntsétek Ampliátuszt, aki nekem kedves az Úrban. 9Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztusban, és az én kedves Sztakiszomat. 10Köszöntsétek Apellészt, aki helytállt Krisztusért. Köszöntsétek Arisztobolusz háza népét. 11Köszöntsétek rokonomat, Heródiont. Köszöntsétek Narcisszusz háza népét, akik hívők az Úrban. 12Köszöntsétek Trifénát és Trifószát, akik az Úrért fáradnak. Köszöntsétek a szeretett Perziszt, aki sokat fáradozott az Úrért. 13Köszöntsétek az Úr választottját, Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám. 14Köszöntsétek Aszinkrituszt, Flegont, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a náluk levő testvéreket. 15Köszöntsétek Filológuszt és Júliát, Néreuszt és nővérét, meg Olimpiát és az összes szentet luk. 16Köszöntsétek egymást szent csókkal! Krisztus minden egyháza köszönt titeket.

Mt 13,3b-9

 3 Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: „Íme, kiment a magvető vetni. 4 Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak, és fölcsipegették. 5 Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. 6 Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. 7 Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. 8 A többi jó földbe hullott, s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. 9 Akinek füle van, hallja meg!”

Magyarázat

Hol a helyünk az Isten Országában? Reméljük, hogy a számunkra készített helyet meg fogjuk kapni (14,2). De hol a helyünk az Isten földi Országában? Mert közöttünk van (Lk 17,21). Bizony, meg kell gondolnunk. Sőt, folyamatosan gondolni kell rá, mert nem mindegy, hogyan éljük a földi életünket – egyik szempontból sem!

Szent Pál apostol a mai apostoli szakaszban, amikor búcsúzik a római hívektől, sok-sok köszöntést mond. Rengeteg nevet sorol fel, olyanokét is, akiket máshonnan nem ismerünk. De egy szempont kiemelkedik az egész felsorolásból: csupa pozitív személyről van szó. Egy sincs olyan, akiről nem jót kellene mondania az apostolnak. Hát legyünk mi is ilyenek, legalábbis törekedjünk rá! Hogy rosszat ne kelljen rólunk mondani.

A mai evangéliumi szakasz a magvetőről szól. Amikor majd megmagyarázza az értelmét, elmondja, hogy a különböző helyeket, talajokat jelentik a magok, ahová az ige hullik. A mi lelkünkbe és értelmünkbe is hinti Jézus. Most is, a Szentírás szavain keresztül. De nem mindegy, hogy meghozzuk-e a termést, vagy miféle termést hozunk (Mt 13,8). Mert Isten nem fukarkodik: szórja, hinti a magját, emberileg azt mondhatnánk, hogy pazarol. De Ő ilyen! Így árasztja az emberre a kegyelmét.

Keressük meg a helyünket a szentírási tanítás alapján. Mert általában ezt akarja elérni a napi szentírási tanítás. Hogy ne legyen hatástalan. Hogy legyen fülünk a meghallására (Mt 13,9), de ne csak a meghallására, hanem a teljesítésére is.

 

5. csütörtök

Róm 15,17-29

17 Ezzel tehát dicsekedhetem Jézus Krisztusban Isten előtt. 18 Nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával és a Szentlélek erejével. 19 Így jártam be az egész vidéket Jeruzsálemtől Illíriáig, és hirdettem Krisztus evangéliumát.  20 De önérzetbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus nevét már ismerték, s ne a mások rakta alapra építsek, hanem ahogy írva van: 21  Akiknek nem hirdették, majd meglátják, s megértik majd, akik hírét sem hallották. 22 Ez gátolt sokszor benne, hogy hozzátok menjek. 23 De minthogy ezen a tájon már nem akad tennivalóm, s már több éve készülök hozzátok, remélem, hogy amikor átkelek Hispániába, 24 átutazóban láthatlak benneteket, és útbaigazítást kaphatok tőletek, ha majd egy kissé felüdülök köztetek.  25 Most azonban Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára.  26 Macedónia és Achája ugyanis jónak látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szegény hívek javára.  27 Jónak látták, de tartoznak is vele nekik, mert ha lelki javaikban osztoznak a pogányok, kötelesek anyagiakban segítségükre lenni.  28 Amikor ezt befejezem, és a gyűjtött adományt átadom nekik, Hispániába utazom.  29 Meg vagyok róla győződve, hogy amikor elmegyek hozzátok, Krisztus bő áldásával érkezem.

Mt 12,46-13,3a

46 Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. 47 Valaki szólt neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és beszélni szeretnének veled.” 48 De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: „Ki az anyám, s kik a rokonaim?” 49 Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: „Ezek az anyám és testvéreim! 50 Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.” 13,1 Egyik nap Jézus kiment a házból, és leült a tó partján. 2 Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába, és leült, a tömeg pedig a parton maradt. 3 Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket

Magyarázat

A mai szentírási tanításban ismét megtalálhatjuk az összetartozás gondolatát. Fontos számunkra, hogy egymáshoz is kötődjünk, de legalább annyira fontos, vagy még inkább, hogy Jézushoz is kapcsolódjunk. Ezt a két gondolatot hallottuk ma.

Az apostoli szakaszban Szent Pál apostol előbb arról ír, hogy mennyire szeretne a római hívekhez is elmenni (Róm 15,23). Vágyik a velük való kapcsolatra. Nekik is akarja az evangéliumot hirdetni. Aztán még konkrétabban szól az összetartozásról. Az adományokról, amivel ténylegesen kifejezhetik a macedóniai és achájai hívek a jeruzsálemi keresztényekkel való közösségüket (Róm 15,26). Bizony, a mi görögkatolikus egyházunk is élvezhette az elnyomatás évei alatt a nyugati országok és egyházak (főleg a németek) segítségét.

Jézus a mai evangéliumi szakaszban a vele való összetartozásról szól. A sokat emlegetett és a protestánsok, valamint a szektások által félremagyarázott mondatát mi jól értelmezzük. Neki nem test szerinti testvérei vannak a földön, hanem mindaz a testvére, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi (Mt 12,50). Lehet-e ennél szorosabb kapcsolatot akár csak elképzelni is a világban? Mi a legszorosabban kapcsolódhatunk Jézushoz. De csak azzal a feltétellel, hogy életünkkel igazoljuk az Atyához való tartozásunkat.

A keresztény világ öröme, és a miénk is, hogy összetartozunk. Minden keresztény testvérünkkel, és magával az Úr Jézus Krisztussal. Általa pedig a mennyei Atyával. És ez valóság! Nem csupán egy elképzelt, homályos gondolat. Mi az imádság, a szentségek, az Ige, a keresztény élet jócselekedeteinek megvalósítása által valóban összetartozunk egymással és Istenünkkel. Éljük ezt meg minél jobban!

 

5. szerda

Róm 14,9-18

9Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek ura legyen. 10Miért ítéled el tehát testvéredet, vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk. 11Ezt mondja az Írás:Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr –, előttem meghajlik minden térd,s minden nyelv magasztalja az Istent. 12Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek. 13Ezért többé ne ítélkezzünk egymás fölött, inkább legyetek azon, hogy a testvér miattatok ne ütközzék meg s ne botránkozzék. 14Tudom, s meg vagyok róla győződve Urunk Jézusban, hogy magától semmi sem tisztátalan, csak annak, aki tisztátalannak tartja. 15De ha testvéred elszomorodik az ételed miatt, nem jársz el a szeretet szellemében. Ne okozd ételeddel annak vesztét, akiért Krisztus meghalt. 16Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat. 17Hiszen az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. 18Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és rokonszenves az embereknek.

Mt 12,14-16.22-30

14 Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét. 15 Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnét. Sokan utánamentek, s ő mindnyájukat meggyógyította, 16 de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét. 22 Ekkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy beszélt és látott. 23 A nép ámulva kérdezgette: „Csak nem ő a Dávid fia?” 24 Ennek hallatára a farizeusok így nyilatkoztak: „Beelzebulnak, az ördögök fejedelmének nevében űzi ki az ördögöket.” 25 Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul. 26 Ha a sátánt sátán űzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa? 27 Ha én Beelzebul segítségével űzöm ki az ördögöket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Így ők lesznek bíráitok. 28 De ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa. 29 Hogy törhet be valaki az erős ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak előbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát. 30 Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór.

Magyarázat

Mindenki saját maga felelős az üdvösségéért. Senki nem tud mást üdvözíteni, csak saját magát. Persze, ezt jól kell érteni, mert Jézus Krisztus az egyedüli Üdvözítő. De itt arról van szó, hogy más üdvösségéért legfeljebb imádkozni tudunk, legfeljebb közben tudunk járni érte, ám végső soron mindenki saját maga a felelős. Ha ő maga nem akar üdvözülni, akkor nem is fog.

Ezt a felelősséget hangsúlyozza a mai apostoli szakaszban Szent Pál apostol, amikor így ír: „mindegyikünk magáról ad számot Istennek” (Róm 14,12). Igen, ott az számít, amit Jézusnak az ítéletről szóló nagy példabeszédében hallunk: adtunk-e enni az éhezőnek, adtunk-e inni a szomjazónak és így tovább. Mert ha megtettük, Jézusnak tettük, és megérdemeljük, hogy a jobb oldalra kerüljünk. De Szent Pál apostol továbbviszi a gondolatot, és azt is tanítja, hogy ne ítéljük meg az embertársunkat, vagyis elsősorban a magunk üdvösségével foglalkozzunk.

Ennek fényében fontos a mai evangéliumi szakasznak az utolsó, nagyon hangsúlyos mondata: „Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór” (Mt 12,30). Igen, aki nincs Jézussal, az elszórja az értékeit, kockáztatja az üdvösségét. Az ördögnek egyébként is „diabolosz” a görög neve, amit „szétszórót”, „szétdobálót” jelent. Ne akarjunk Jézus ellen lenni, ne akarjunk szétszórni, mert az üdvösségünket kockáztatjuk! Fordítsuk pozitívra a mondatot: legyünk Jézussal és gyűjtsünk Ővele! Leginkább olyan értékeket, amelyek az üdvösségünket szolgálják.

A lényeg az, hogy az üdvösségünkért saját magunk vagyunk felelősek. Ez nem jelenti azt, hogy mások nem tudnak nekünk segíteni az elérésében. Mint ahogyan mi is segíthetünk másoknak. Az alapelv azonban mindörökre érvényes marad: Jézus Krisztus megváltott bennünket, Mindenkit. De üdvözülni csak úgy fogunk, ha magunk is teszünk érte. Ahogy Szent Ágoston híres tanítása mondja: „Isten, aki megteremtett téged a közreműködésed nélkül, nem fog üdvözíteni téged közreműködésed nélkül”.

 

5. hétfő

Róm 12,4-5.15-21

4Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe,5sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak. 15Azokkal, akik örülnek, örüljetek, sa sírókkal sírjatok. 16Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjanak az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve.17Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. 19Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. 20Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére.21Ne engedd, hogy legyőzzön a rosszat, inkább te győzd le a rosszat jóval.

Mt 12,9-13

9 Innét továbbment, és betért a zsinagógájukba. 10 Éppen ott volt egy béna kezű ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” 11 Így felelt: „Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki? 12 Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni.” 13 Ezzel az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Kinyújtotta, és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik.

Magyarázat

Összetartozunk! A teremtettségünk révén ezt állandóan megélhetjük és megtapasztalhatjuk, mert az emberiség nagy családjába tartozunk. De vannak kisebb közösségek, akár a saját családunk is, ahol összetartozunk a családtagjainkkal. És még a baráti összetartó kapcsolatokról nem is szóltam. Mert olyanok is vannak. A lényeg, hogy összetartozunk.

Szent Pál apostol a mai apostoli szakaszban erről szól az első mondataiban. Milyen szép tanítás! „Egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak” (Róm 12,4). Nemcsak arról tanít, hogy egyszerűen összetartozunk, hanem mi, keresztények, Krisztusban tartozunk egybe! Mert egy test vagyunk Őbenne. Egy test, az Egyház teste! Hát próbáljunk meg minden pillanatunkban ennek megfelelően élni!

Jézus ennek ellentéte, a széthúzás ellen tanít a mai evangéliumi szakaszban. Szavai mellett főleg a cselekedetével tanít. Mert szemére veti a farizeusoknak, hogy fontosabbnak tartják a törvény betűjét az embertársul javánál, egyenesen a gyógyulásánál. Aztán pedig ténylegesen is tesz Jé

Oldal: Napi ige P. u. 2026
RÓKAHEGYI GÖRÖGKATOLIKUS TEMPLOM - © 2008 - 2026 - rokahegyitemplom.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat