✠    Pünkösd utáni lelki táplálék    ✠

2025

Pünkösd utáni 29. kedd

Zsid 4,1-13

Testvéreim! Nagy gonddal ügyeljünk arra – amíg fönnáll az ő nyugalmába való bemenetel ígérete –, hogy ebből közületek senki ki ne zárassék! Mert nekünk is hirdették az örömhírt, akárcsak nekik; de nekik nem használt a hallott szó, mivel nem léptek közösségre a hitben azokkal, akik meghallgatták. Mi viszont, akik eljutottunk a hitre, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: Így megesküdtem haragomban: „Nem fognak bemenni nyugalmamba”; jóllehet alkotásai készen voltak a világ teremtése óta. Egy bizonyos helyen ugyanis így szól a hetedik napról: És megpihent Isten a hetedik napon minden alkotómunkája után. Az imént idézett helyen viszont így: Nem fognak bemenni nyugalmamba. Mivel tehát még várható, hogy lesznek, akik bemennek oda, és mivel akiknek előbb hirdették az örömhírt, engedetlenségük miatt nem mentek be, egy napot ismét így jelöl meg: „ma”, amikor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogy az előbb mondtuk: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket! Mert ha Józsue megadta volna nekik a nyugalmat, akkor később nem szólt volna egy másik napról. Következésképpen a szombati nyugalom még ezután vár Isten népére. Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megpihent munkáitól, ahogy Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében! Isten igéje ugyanis élő és hatékony, élesebb minden kétélű kardnál. Behatol az elme és a lélek, az ízületek és a velő szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincs előtte rejtve teremtmény: minden mezítelen és födetlen szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.

Lk 21,12-19

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Óvakodjatok az emberektől, mert kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket! Átadnak a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek titeket. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért. Azért lesz ez, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne gondolkodjatok előre, hogyan védekezzetek! Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellentmondani vagy ellenállni. Kiszolgáltatnak titeket szülők, testvérek, rokonok és barátok, és halálra adnak egyeseket közületek. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Kitartásotokkal fogjátok megőrizni lelketeket.”

Magyarázat

Nyugi! Nyugi! Milyen sokszor elhangzik ez a felszólítás. És milyen sokszor jó hallani, amikor idegesek vagyunk vagy zavarodottak. Jól esik a megnyugtatás. Nem csak a hétköznapokban, hanem a legnagyobb dologban, életünk sorsának alakulásában és alakításában is jó, ha ez a megnyugtatás vezérel bennünket. Mert ha jó kapcsolatban vagyunk az Istenünkkel, akkor nem kell idegeskedni, akkor nyugodtak lehetünk, hogy jó úton haladunk a végső cél, az üdvösségünk felé.

Éppen erről tanít a mai apostoli szakasz. A Zsidókhoz írt levélből előbb az Isten nyugalmáról hallottunk. Tudjuk, hogy Ő – bár a szeretetben „actus purus”, vagyis örök tevékenység – teljes nyugalomban él. A változatlanságban; mert ha bármiben is megváltoznék, nem lenne Isten! Nos, ebbe a nyugalomba vonz és hív mindenkit, aki hallgat a szavára. De azok, akik nem hallgatnak rá, azok kimaradnak az Ő nyugalmából, az örök boldogságból. Pedig – amint hallottuk – minden nap „mát” ajándékoz nekünk. Ma is megtérhetünk, ma is meghallgathatjuk a hívását, ma is teljesíthetjük azt. Mert maga az örök „mában” él.

A mai evangéliumi szakasz is arra tanít, hogy „nyugisak” legyünk. Jézus megmondja, hogy üldözésben lesz része a követőnek, nekünk is. S ez be is következett az apostolok idejétől kezdve Szent István első vértanú meggyilkolásán át a történelem folyamán mindvégig. Ma is: mert a világon a legüldözöttebb vallás a kereszténység! Sokszor szó volt már róla, hogy – hála Istennek – mi csak hátrányos megkülönböztetést élhetünk meg, de vannak, akik most, ebben a pillanatban is életüket áldozzák a hitükért, Jézus Krisztusért! Mert keresztények. De Jézus azt üzeni: nyugi! Mert a Szentlélek vezet bennünket. S kell-e ennél több? Csak az a kérdés, hogy rá tudunk-e hagyatkozni.

Most, a karácsony közeledtével egyre jobban meg kellene hallanunk a felszólítást: „Nyugi”! Rengeteg a teendő, hogy az ünnepünk szép, bensőséges, örömteli legyen. De ha lestrapáljuk magunkat, ha kimerítjük az idegzetünket a sok teendő közepette, akkor megérkezve az ünnephez, kimerültek leszünk. Nem érdemes, nem szabad így hagyni. Tudjunk nyugalmat teremteni magunk körül, és ami még fontosabb: magunkban! 

 

Pünkösd utáni 29. hétfő

Zsid 3,5-11.17-19

Testvéreim! Mózes hitelt érdemelt az ő egész házában mint szolga, hogy tanúságot tegyen azokról a dolgokról, amelyeket később kellett hírül adni. Krisztus viszont mint Fiú hitelt érdemel a saját háza fölött. Mi vagyunk az ő háza, ha szilárdan megtartjuk a bátor bizalmat és a reménységből fakadó büszkeséget. Ezért, amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadás idején, a kísértés napján a pusztában, ahol atyáitok azzal kísértettek meg, hogy próbára tettek, és látták tetteimet negyven éven át. Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: „Állandóan tévelygő szívűek, és útjaimat nem ismerték meg.” Így megesküdtem haragomban: „Nem fognak bemenni nyugalmamba.” És kikre haragudott negyven éven át? Ugye azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalmába, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? Látjuk tehát, hogy hitetlenségük miatt nem mehettek be.

Lk 20,27-44

Abban az időben Jézushoz mentek néhányan a szadduceusok közül, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: „Mester! Mózes előírta nekünk: ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermektelenül halt meg, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. Aztán elvette a második is az asszonyt, de ez is meghalt gyermek nélkül. Aztán a harmadik vette el őt, majd hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva mind meghaltak. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor közülük vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.” Jézus feleletül ezt mondta nekik: „E világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók lesznek rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, és nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai. Azt, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondta. Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.” Ekkor néhány írástudó feleletül ezt mondta: „Mester! Helyesen szóltál.” Többé pedig nem mertek tőle kérdezni semmit. Ő viszont így szólt hozzájuk: „Hogyan mondják, hogy a Krisztus Dávid fia? Amikor maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Ezt mondta az Úr az én Uramnak: ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet zsámolyul vetem lábad alá.« Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?”

Magyarázat

Hiteles keresztényeknek kell lennünk! Nem is tudjuk ennek a fontosságát igazán felmérni. Pedig így van! Akkor tudjuk az emberek előtt igazán képviselni Krisztust, ha hitelesek vagyunk. A hitünk hitelességével, amit komolyan veszünk, és cselekedeteink hitelességével, amiről az Úr megmondja, hogy „úgy világoskodjék az a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van” (Mt 5, 16). A mai szentírási tanításban két irányból kapunk ehhez megerősítést.

A Zsidókhoz írt levél apostoli szakaszában, rögtön az első mondatban írja a szent szerző, hogy Mózes hitelt érdemelt. Miért? Azért mert helyesen tett tanúságot az Isten dolgairól, amit képviselnie kellett. És az Ószövetség első öt könyvében (amit hívnak Tórának is, meg Mózes öt könyvének is), bőséges bizonyítékát látjuk annak, hogy Mózes hiteles ember volt: az Isten irányában is (és ha kellett, korrigált rajta), valamint az emberek felé is. Hát akkor az Újszövetség világában mi hogyne akarnánk hitelesek lenni! Mint ahogy Jézus is hitelt érdemelt, a második mondat szerint, s ezt nem kell kommentálni, annyira egyértelmű.

Az evangéliumi szakasz viszont éppen a másik oldalról mutatja be a témát. A Jézus ellen támadó szaddúceusok nem voltak hiteles emberek. Egyszerűen azért, mert tőrbe akarták csalni Jézust. Egy lehetetlen kérdést szegeztek neki a hétszer házasodott emberről. Már maga a kérdés is csalfa: elképzelni sem lehet, hogy egy ember egymás után hét asszonyt vesz feleségül, még ha a levirátus ószövetségi törvénye szerint kötelezte őt a sógorházasság, hogy utódot támasszon a testvérének. De hétszer?! Csalfa és hiteltelen a kérdés. Hát éppen ez irányítja a figyelmünket arra, hogy ne akarjuk a mi Mesterünket becsapni! 

A lényeg: legyünk hiteles keresztények! Saját magunknak is így a jó. Mert így tudunk közeledni a mi Urunkhoz, Istenünkhöz. Karácsony előtt különösen is! Így készítjük magunknak azt az utat, amely az üdvösségbe, a végcélba vezet. És ha embertársaink felé is hitelesek vagyunk, akkor az Úr szemében is sokat tettünk, mert őhozzá vonzunk másokat is.

 

Karácsony előtti szombat

Gal 3,8-12

Testvéreim! Mivel az Írás előre látta, hogy Isten a pogányokat a hit által teszi igazzá, előre hirdette az evangéliumot Ábrahámnak: benned nyer áldást a föld minden népe. Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal együtt. A Törvény rendelkezéseinek megtartásában bízók ugyanis átok alatt vannak, amint meg van írva: Átkozott mindaz, aki nem tart meg mindent maradéktalanul, ami meg van írva a Törvény könyvében. Az pedig, hogy Törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, világos, mert az igaz a hit alapján fog élni. A Törvény alapja viszont nem a hit, hanem: „aki megteszi, élni fog általa.”

Lk 13,19-29

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett, és hatalmas fává lett, úgyhogy az ég madarai fészkeltek az ágai között.” Aztán ismét szólt: „Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekevert három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.” Ezután városokat és falvakat bejárva tanított, miközben Jeruzsálem felé haladt. Közben valaki megkérdezte tőle: „Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Ő pedig ezt válaszolta nekik: „Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor a ház ura fölkel, és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: »Uram! Uram! Nyisd ki nekünk!« Akkor feleletül azt fogja nektek mondani: »Nem ismerlek titeket, honnan valók vagytok.« Akkor ezt kezditek majd mondani: »Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcánkon tanítottál.« De ő így fog szólni: »Mondom nektek, nem ismerlek titeket, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mindannyian, ti gonosztevők!« Lesz ott sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétát az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepednek az Isten országában.”

Magyarázat

A karácsony előtti szombatnak saját szentírási szakaszai vannak. Egyházunk ezzel is ki akarja emelni az ünnep fontosságát. Azt, hogy készülnünk kell a karácsony, az Isten Fia megtestesülésének szent ünnepére. Kettős úton-módon tesszük ezt a szentírási eligazítás alapján. Egyrészt odafigyelünk a hit fontosságára, másrészt arra is figyelünk, hogy ezért tenni is kell.

A Galatáknak írt levelében Szent Pál apostol a hit fontosságát hangsúlyozza. Szembeállítja a Törvénnyel. A nagybetűssel, ami az ószövetségi Törvényt jelenti. És így teljesen igaz: ez nem vezet el az üdvösségre, legfeljebb előkészít rá. „Az igaz a hitből él”’ – hangsúlyozza az apostol. Meg azt is, hogy „a Törvény által senki sem igazul meg Isten előtt”. Igen, így van, mert lejárt az Ószövetség ideje, elérkezett az Újszövetség. Ennek kezdetét fogjuk ünnepelni karácsonykor, amire most készülünk.

De hogy nehogy azt gondolja valaki, hogy akkor elegendő a puszta hit az üdvösséghez, az Úr Jézus erőteljesen mondja, hogy törekedni kell „a szűk kapun bejutni az Isten Országába”. Igyekezni, törekedni, tenni! Nem csupán passzívan várni, hogy Isten üdvözíteni fog, mert nekem olyan óriási nagy a hitem. Ha nem teszek semmit érdekében, akkor ez nem működik. Akkor hiába kiabálok, hogy „Uram, Uram, nyisd ki” az üdvösség kapuját! Nem volt elég Jézust látni, hallgatni a tanítását. Tenni is kellett! A szeretet cselekedeteinek a gyakorlásával. Vagyis a főparancs újszövetségi törvényének teljesítésével.

Látjuk tehát, hogy helytelen csak az egyik oldalnak a hangsúlyozása. Nem elegendő az üdvösség elnyeréséhez pusztán a hit. De ugyanúgy nem lenne elegendő csak a cselekedet, a Törvény legszigorúbb betartása sem, ha nem lenne benne az Isten szeretetének elfogadása és viszonzása. S újra ott vagyunk az alapnál: Mivel történik ez a viszonzás? Hát a szeretet cselekedeteinek a gyakorlásával! Ezért mi nem tudjuk elfogadni a protestáns testvéreink alaptanítását, hogy „elegendő a hit az üdvözüléshez” – és mi teszünk is érte. És így készülünk a karácsonyra is.

 

Pünkösd utáni 28. péntek

Tit 1,15-2,10

Fiam Titusz! A tisztáknak minden tiszta, viszont a megmételyezetteknek s a hitetleneknek semmi sem az. Az értelmükben és a lelkiismeretükben van a métely. Azt állítják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel tagadják. Utálatosak, engedetlenek és bármilyen jó tettre alkalmatlanok. Te azonban azt tanítsd, ami megegyezik az egészséges tanítással! Az idős férfiak legyenek megfontoltak, viselkedjenek méltósággal, legyenek józanok; a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban szilárdak! Hasonlóképpen az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek! Senkit se rágalmazzanak, ne legyenek a mértéktelen borivás rabjai; legyenek képesek nemes dolgok tanítására, hogy arra ösztönözzék a fiatal asszonyokat, hogy szeressék férjüket és gyermekeiket; hogy józanok, tiszták, háziasak, jók, a férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy Isten igéje miattuk hitelét veszítse! Hasonlóképpen buzdítsd az ifjakat, hogy mindenben legyenek józanok! A jó tettekben te magad mutass példát: a tanításban romlatlanságot, a magatartásban méltóságot! Beszéded legyen kifogástalan és megbízható, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk! Buzdítsd a rabszolgákat, hogy mindenben engedelmeskedjenek uraiknak! Legyenek készségesek, és ne feleseljenek, ne lopjanak, hanem tanúsítsanak osztatlan hűséget, hogy mindenben díszére váljanak a mi üdvözítő Istenünk tanításának!

Lk 20,19-26

Abban az időben a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni Jézusra, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Szemmel tartották, és cselvetőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy szaván fogják, és aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának. Megkérdezték tőle: „Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?” Ő azonban észrevette álnokságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek engem? Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” Feleletül pedig azt mondták: „A császáré.” Erre ő azt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” Így nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt. Elámultak feleletén, és elhallgattak.

Magyarázat

A Szentírásból mindig igaz tanítást kapunk. Nem is lehet ez másképp, hiszen a Szentírás az Isten tanítása: mint már sokszor hallottuk: az élő Isten élő szava hozzánk. Ennek fényében kell elfogadnunk. És ennek fényében kell a mi tanításunkat – a gyermekeknek, az unokáknak, az ismerősöknek, akárkiknek – továbbadni. Úgy, hogy az igaz legyen! Mert a hamis tanítással hamar lebukhatunk, mint a közmondásbeli sánta kutya.

Szent Pál apostol a mai apostoli szakaszban kifejezetten is megmondja Titusznak ezt. Szó szerint így ír a levelében: „azt tanítsd, ami megegyezik az egészséges tanítással”. Az egészséges tanítás pedig nem más, mint az evangélium. Ezt részletezi aztán: ezt kell továbbadni az idős férfiaknak, az idős nőknek, a fiatal asszonyoknak, a fiatal férjeknek, a gyermekeknek, a rabszolgáknak, mindenkinek. Ámde mindennek az alapját is megírja, hogy hatásos legyen: „jó tettekben te magad mutass példát: a tanításban romlatlanságot, a magatartásban méltóságot”.

Az evangéliumi szakaszban pedig arról hallottunk, hogy Jézust még az ellenfelei is igaznak tartották. Ennek tudatában mondták neki: „Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz”. Persze, ők álnok módon szaván akarták fogni Jézust, hogy aztán vádaskodhassanak ellene. De ő olyat tett, amivel aztán nem tudtak szembeszállni. Az igazságra hívta fel a figyelmüket. Megkérdezte: kinek a képe van az adópénzen? S mivel a császáré, egyből le is szerelte őket. Meg kell fizetni az adót. És persze teljesíteni kell az Isten iránti kötelezettségeket is.

Az igazságról tanít a Szentírás. Ezt tapasztalhattuk a mai szentírási szakaszokból. És az igazságra tanít. Nem szabad eltérni tőle, mert az Isten által sugalmazott kinyilatkoztatott tanításról van benne szó. Mivel azonban ember által állíttatta össze Isten a Szentírást, értelmezni is kell azt. Ebben segít bennünket az Egyház, mégpedig a hit és a tiszta tanítás őreként. Így szeressük tehát az Egyházunkat!

 

Pünkösd utáni 28. csütörtök 

Tit 1,5b-14

Fiam, Titusz! Ahogy meghagytam neked, minden városban presbitereket állíts szolgálatba. Mindegyikük legyen feddhetetlen, feleségéhez hűséges; olyan, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. Az elöljárónak ugyanis mint Isten sáfárának feddhetetlennek kell lennie. Ne legyen önkényeskedő, sem indulatos, sem részeges, sem kötekedő, sem haszonleső, hanem vendégszerető, minden jóra kész, józan, igazságos, istenfélő és fegyelmezett, aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy tudjon buzdítani az egészséges tanítással, és felül tudja bírálni az ellenszegülőket. Mert bizony van sok engedetlen, fecsegő és ámító, kiváltképp a körülmetéltek közül. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért olyasmit tanítanak, amit nem szabad. Valaki közülük, mi több, saját prófétájuk mondta: „A krétaiak mindig hazugok, gonosz fenevadak, dologtalan bendők.” És ez a vélemény igaz. Éppen ezért szigorúan fedd meg őket, hogy egészséges legyen a hitük, és ne hallgassanak zsidó mendemondákra és az igazságtól elfordult emberek előírásaira!

Lk 20,9-18

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe szőlőműveseknek, és elutazott hosszabb időre. Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adjanak neki. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették. Erre egy másik szolgát küldött. Azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették. Erre egy harmadikat is küldött, de azok ezt is megsebesítették és kidobták. Akkor a szőlő ura így szólt: »Mit tegyek? Elküldöm az én szeretett fiamat, talán ha őt látják, megbecsülik.« Amikor azonban a szőlőművesek meglátták őt, így tanakodtak egymás közt: »Ez az örökös. Jertek, öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!« Aztán kidobták őt a szőlőből, és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura? Eljön, és megöli ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.” Amikor meghallották ezt, így szóltak: „Semmiképpen sem!” Ő azonban végignézett rajtuk, és ezt mondta: „Akkor mit jelent az, ami írva van: »A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett?« Mindaz, aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.”

Magyarázat

Jónak lenni jó. Nemcsak idézni akarom a karácsony előtti gyűjtésnek a felszólítását és reklámját. Sokkal inkább buzdítást kívánok adni – nem is magamtól –, hanem a Szentírás alapján arra, hogy törekedjünk valóban jónak lenni. A mai szentírási tanítás két oldalról közelíti meg a témát.

Szent Pál apostol a Tituszhoz írt levelének elején – amit ma kezdtünk olvasni – arról ír, hogy milyennek kell lenniük az egyházi elöljáróknak. Valóban róluk, az elöljárókról van szó, bár a magyar fordításunk megőriz valamint az eredeti görögből, amit presbiternek ír. Viszont vigyázni kell vele, mert éppen nálunk, Magyarországon ez református szóhasználat. S Szent Pál apostol nem a „világi” elöljárókról szól, hanem a felszentelt személyekről: elsősorban a püspökökről, majd később a papokról. Ámde a lényeg egy és ugyanaz: jónak kell lenni.

A másik oldalt Jézus mutatja be a példabeszédével. Ami tele van rosszasággal. Sőt! Gyilkosság is van benne. Ráadásul nem is csak egy, mert a gonosz béresek mellett ott van a gazdáé is, aki hazatérte után elbánik azokkal, akik rosszul bántak az ő követeivel. Ámde – ha jó meggondoljuk – ez nem a gazda „bűne”. Igaz, megpróbálják csillapítani őt. De világosan megmondja a kő keménységét. A Szentíráson kívül ezt a tojás és a kő hasonlataként ismerjük: a tojás mindenképpen összetörik. Márpedig azokat lehet tojásnak tekinteni, akik szembeszállnak az Úr akaratával. Akik maguk akarják a törést!

Mi folytassuk a jónak lenni jó mozgalmat. Tehetjük ezt sokféleképpen, nemcsak pénzfizetéssel vagy telefonhívással, hanem bármiféle jócselekedettel. Sőt, nem is csak karácsony előtt tehetjük, amikor ennek nagy kampánya van – jogosan, mert csak rezonálás akar lenni az Isten jóságára –, hanem minden nap. Hát törekedjük arra, hogy valóban jók legyünk!

 

Pünkösd utáni 28. szerda

2Tim 4,9-22

Fiam, Timóteus! Mihamarabb siess hozzám! Démász ugyanis elhagyott. E világhoz ragaszkodva Tesszalonikába ment. Kreszcensz meg Galáciába, Titusz pedig Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, s hozd magaddal, mert segítségemre lesz a szolgálatban! Tihikoszt elküldtem Efezusba. Amikor jössz, hozd el a köpenyemet, melyet Troászban hagytam Karposznál! A könyveket is, de mindenekelőtt a pergameneket! Alexandrosz, a rézműves, sokat ártott nekem. Az Úr megfizet majd neki tettei szerint. Te is óvakodj tőle, mert igen hevesen szembeszegült tanításunkkal! Amikor először védekeztem a bíróságon, senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. Ne számítson ez nekik bűnükül! Az Úr viszont mellém állt, és megerősített, hogy általam teljesedjék az evangélium hirdetése, és a pogányok valamennyien meghallják. Így megszabadultam az oroszlán szájából. Az Úr meg fog szabadítani minden gonoszságtól, és megőriz mennyei országa számára. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Amen. Köszöntsd Priszcillát és Akvilászt, meg Onéziforosz háza népét! Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt meg Milétoszban hagytam betegen. Igyekezz a tél beállta előtt megérkezni! Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linusz, Klaudia és a testvérek mind. Az Úr legyen lelkeddel! Kegyelem veletek!

Lk 20,1-8

Abban az időben, amikor Jézus a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, és így szóltak hozzá: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adja neked ezt a hatalmat!” Feleletül pedig ezt mondta nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem: János keresztsége a mennyből való volt-e, vagy az emberektől?” Azok így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: »a mennyből«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek neki?« Ha pedig azt mondjuk: »az emberektől«, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta.” Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való. Erre Jézus azt mondta nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Magyarázat

A mi Urunk mellettünk van és segít nekünk. Mindig, mindenben és hathatósan segít. De ehhez két dolog szükséges. Az egyik az, hogy akarjuk a segítségét, igényeljük és kérjük tőle. Mert a mi akaratunk nélkül – bár a kegyelme ingyenes ajándék – nem teszi: tiszteletben tartja a szabad akaratunkat. A másik pedig az, hogy a legjobban segít. Nem biztos, hogy akkor és úgy, amikor és ahogy kérjük. Ugyanis ő az egész életünket átlátja, és tudja a szükségeinket, és azt is, hogy mi válik a javunkra legjobban.

Szent Pál apostol a Timóteushoz írt második levelének végén bőségesen sorolja megpróbáltatásait, hogy mi mindenen kellett keresztülmennie. De aztán örömmel írja, hogy az Úr melléje állt, és megerősítette, hogy általa teljesedjék az evangélium hirdetése, és a pogányok valamennyien meghallják az evangéliumot. Igen, a jó ügy mellé odaáll az Úr, és segítségét adja. És ezért dicsőítő fohásszal ad hálát az apostol, amint hallottuk.

Az evangéliumi szakaszban azt hallottuk, hogy a főpapok, az írástudók és vének újra Jézusra támadnak. Most egy másik jelet kérnek tőle, Keresztelő Jánossal kapcsolatban. S mivel ilyen támadó lelkülettel teszik, Jézus nem segít azonnal. De szó nélkül sem hagyja őket: ő is kérdést tesz fel nekik. S mivel nem tudnak (inkább nem akarnak) válaszolni, Jézus sem mondja meg, hogy milyen hatalommal cselekszik. Persze mi már a miértjét is tudjuk: nem akarja, hogy idő előtt elfogják. Mert majd a főtanács előtt az lesz a legnagyobb vád ellene, hogy Isten Fiává tette magát – és ezért méltó a halálra az ő szemükben.

A lényeg az, hogy a mi Urunk mindig velünk van és segít nekünk. Akarjuk hát, kérjük, igényeljük a segítségét az ő lelkületének megfelelően! És akkor meg is kapjuk valamilyen formában. A legnagyobb bizonyíték az ő segítségnyújtására maga a karácsony, amire készülünk. Az Isten emberré lett, hogy bennünket magához közelítsen. Így készüljünk a továbbiakban!

 

Pünkösd utáni 28. kedd

2Tim 3,16-4,4

Fiam, Timóteus! Minden Istentől ihletett írás hasznos a tanításra, a feddésre, a rendreutasításra s az igazságban való nevelésre is, hogy Isten embere hozzáértő és minden jó tettre kész legyen. Kérve kérlek Istenre és Krisztus Jézusra – aki ítélni fog élőket és holtakat – s az ő eljövetelére és országára: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő; feddj, ints, buzdíts teljes türelemmel és a tanítás szándékával! Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját szeszélyeik szerint tanítók seregével veszik magukat körül, hogy a fülüket csiklandoztassák. Az igazságtól elfordítva fülüket mendemondákhoz fordulnak.

Lk 19,45-48

Abban az időben bement Jézus a templomba, és nekifogott, hogy kiűzze onnan azokat, akik abban adtak és vettek. Ezt mondta nekik: „Írva van: az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek, de nem tudták, mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadással hallgatta.

Magyarázat

A mai szentírási tanításból a legvilágosabb eligazítást kapjuk arra nézve, hogy a Szentírás nem más, mint Isten igéje. Továbbá arra vonatkozóan is, hogy életet formáló tényező az életünkben. Ezért kapjuk napról napra itt a templomban is a szent szövegeket, valamint a csekélyke magyarázatot is hozzá. Fogadjuk hát így a „napi igét” és magyarázatát!

Szent Pál apostol az ő munkatársának, apostol-társának írja a híres szentírási tanítást: „minden Istentől ihletett írás hasznos a tanításra, a feddésre, a rendreutasításra s az igazságban való nevelésre”. Kell ennél világosabb megfogalmazás? Ez eddig rendben is van: a Szentírásban az Isten szavát, tanítását kapjuk. De hogy valóban hatékony legyen, azért szükséges (vagy legalábbis hasznos) a hozzá fűzött magyarázat. S figyeljük csak meg: az apostol arra is figyelmeztet, hogy a hiteles magyarázatot fogadjuk el. Ne azokét, akik csak a fülünket akarják csiklandoztatni vele!

Jézus a mai evangéliumi részletben cselekedetben mutatja meg az elmondottakat. A templom (már az ószövetségi templom is) az Istennel való kapcsolat helye volt. Ahol az áldozatbemutatás folyt. De tanulhattak is a hívő zsidók, bár arra leginkább a zsinagóga szolgált. A lényeg, hogy Jézus nem engedi megszentségteleníteni a szent helyet: megtisztította azt. Utána pedig naponta ott tanított, Még akkor is, ha ellenségei az életére törtek. Ő az Isten igéjét akarta átadni a tanításával, s meg is tette, mert a nép „odaadással hallgatta”.

Ma is az élő Isten élő üzenetét kapjuk a Szentírásból. Igaz, most Jézus nem a saját szájával hirdeti nekünk. De a leírt betű ugyanúgy érvényes. Egyrészt azért, mert isteni kinyilatkoztatás, másrészt pedig azért, mert az Egyház hitelesítette. Kétezer éve őrködik afelett, hogy a Szentírás hiteles maradjon. A fülcsiklandoztatók tendenciájának ellenére is! 

 

Pünkösd utáni 28. hétfő

2Tim 2,20-26

Fiam, Timóteus! Egy nagy házban nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is. Amazok nemes, ezek meg közönséges célra valók. Ha tehát valaki megőrzi magát tisztán ezektől a dolgoktól, akkor nemes és megszentelt edény lesz, hasznos a ház ura számára, és minden jó tettre kész. Az ifjúkori szenvedélyeket tartsd távol magadtól! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békére mindazokkal együtt, akik tiszta szívből segítségül hívják az Urat! Az ostoba és gyermeteg vitákat utasítsd el! Tudod, hogy ezek viszálykodást szülnek. Az Úr szolgája pedig ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, jártas a tanításban és béketűrő, aki szelíden neveli az ellenszegülőket, hátha Isten megadja nekik, hogy megtérjenek, és megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy teljesítsék akaratát.

Lk 19,37-44

Abban az időben, amikor Jézus az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve hangosan dicsérni az Istent az összes csodáért, amelyet láttak. Ezt mondták: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, intsd meg tanítványaidat!” Feleletül ezt mondta: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napodon, ami békességedre volna! Most azonban el van rejtve szemed elől. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek, és szorongatnak mindenfelől. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik benned vannak, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

Magyarázat

A Szentírás tanítása végtelenül gazdag. Emellett pedig sokszínű is. És ez nemcsak a teljes Bibliára érvényes, hanem az egyes részleteire is. Naponta kapunk egy-egy részletet, amin elmélkedhetünk, amit beépíthetünk a lelki életünkbe, hogy elérje a célját: mert Istenünk arra rendelte, hogy valóban lelki táplálékunk legyen az ő igéje. Van úgy – mint ma is –, hogy nagyon gazdag a tanítás, szinte lehetetlen kiemelni belőle egy részletet. De mégis meg kell próbálni, hogy jobban megérintsen bennünket.

Az apostoli szakasz – mint hallottuk – azzal kezdődik, hogy Szent Pál apostol óv a tisztátalanságtól, és éppen a tisztaságra buzdít. Ezt egy érthető hasonlattal teszi, azzal, hogy egy házban sokféle edény van. És arra buzdít, hogy tartsuk távol magunkat a tisztátalanoktól. Ha pedig ezt magasabb szintre emeljük, akkor arról van szó, hogy a közösségünkben, a közelünkben van mindenféle ember, és inkább a tisztákhoz kell vonzódnunk. Mert – a lényeget is megmondva – az Isten embere tartsa távol magától a viszálykodást! Barátságossággal, béketűréssel, szelídséggel tudunk az ellenszegülőkkel eredményt elérni.

Jézus is hasonlóképpen viselkedik. Amikor szenvedései előtt Jeruzsálemhez közeledik, az apostolai elkezdik dicsőíteni Istent. Ez nem tetszik a farizeusoknak. De Jézus nem elzavarja őket, persze világosan annak tudatában, hogy a rossz és ajó nem férhet össze –, hanem szelíden mondja, hogy ha a tanítványok elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni. Aztán pedig ismét nagy szelídséggel bánkódik Jeruzsálem sorsa fölött, vagyis azok fölött, akik nem fogadják el az ő közeledését. Sőt, mint tudjuk, meg is siratja őket.

Tanuljunk hát a mai szentírási tanításból is. Vegyük komolyan, hogy a jó oldalhoz kell csatlakoznunk. Azt kell képviselnünk mások előtt is. A durvaság nem illik bele a keresztény szemléletmódba, ezért szelídséggel kell eltelnünk, hogy másokkal szemben eredményt érjünk el. Hogy úgy tekintsenek ránk: érdemes kereszténynek lenni. Amikor a megtestesülés ünnepe felé közeledünk, ezt tényleg érdemes megfontolni. És úgy is cselekednünk!

 

Pünkösd utáni 27. szombat

Gal 5,22-6,2

Testvéreim! A Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom. Ezeket nem érinti a Törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, azok keresztre feszítették a testet szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek erejében élünk, akkor járjunk is a Lélek erejében! Ne legyünk dicsvágyók, vetélkedők, irigyek! Testvérek, ha valakit tetten érnek is valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel! És vigyázz magadra, nehogy kísértésbe essél! Egymás terhét hordozzátok! Így váltjátok majd valóra Krisztus törvényét.

Lk 10,19-21

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Magyarázat

A keresztények nagy családjában mindannyian összetartozunk, mert Krisztus, a Fő köré gyülekezünk. A megkeresztelésünk óta így van ez. Nem változtathatunk rajta, mert a keresztség szentsége eltörölhetetlen jegyet tett a lelkünkre. Változtatni tehát nem tudunk rajta, legfeljebb elhomályosítani, ha nem tartjuk Krisztus Urunkkal a kapcsolatot. És ha már összetartozunk, akkor hatással is vagyunk egymásra. A mai szentírási tanítás is ezt mondja nekünk.

Az apostoli szakaszban arról hallottunk, hogy a Lélek gyümölcseit kaptuk, és ennek szellemében élhetünk. De nem dicsvágyó módon, hanem a Lélek erejében! Ám nem csupán ennyi a tanítás, hanem éppen azért, mert összetartozunk, egymás figyelmeztetésének a fontossága is benne van. Ha valaki bűnt követ el, azt figyelmeztetni kell. Persze, csak a szelídség szellemében, és úgy, hogy nehogy magunk is bűnbe essünk – amint az apostol mondja. A lényeg: az összetartozás.

Jézus is erről tanít a mai evangéliumi szakaszban. Elküldi az apostolait, tanítványait az emberek közé. Hatalmat ad nekik nemcsak a tanításra, hanem a jócselekedetek végzésére, a betegségek gyógyítására, a gonosz lélek kiűzésére is. Kapcsolatot kell létrehozniuk az emberekkel, hogy Jézushoz irányítsák őket a kegyelem árasztása, közvetítése révén. És ez a lényeg. Ezért nem a munkájuk eredményének kell örülniük, hanem magának a tevékenységüknek, amivel a közösséget létrehozzák, ápolják.

Nekünk is feladatunk, hogy ápoljuk a testvéri közösséget az Egyházban. Egyébként is: akár akarjuk, akár nem, de hatással vagyunk egymásra. Lehetünk vonzóak, és lehetünk taszítóak mások irányában. Világos, hogy mi az alapelv, hogy milyennek kell lennünk. Vonzónak, hogy mások figyelmét felhívjuk arra, hogy érdemes az Egyház közösségébe tartozni.

  

December 12.

Ef 5,8b-19

Testvéreim! Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei! A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, egyenesség és igazság. Ítéljétek meg, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket! Mert amiket ezek titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz; és minden, ami nyilvánvalóvá lesz, az világos. Ezért mondja: „Ébredj föl, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog számodra Krisztus.” Gondosan vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen! Használjátok ki az időt, mert gonosz napok járnak! Ne legyetek esztelenek, hanem ismerjétek föl, mi az Úr akarata! Ne részegeskedjetek, mert a borral kicsapongás jár együtt, hanem inkább Lélekkel teljetek el! Amikor együtt vagytok, mondjatok zsoltárokat, himnuszokat és Lélektől ihletett dalokat! Énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak!

Jn 10,9-16

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”

Magyarázat

Ma ismét nagy szentre emlékezünk. Szent Szpiridon atyára, akinek egyik jelképe a pásztorsapka. Ugyanis Cipruson püspök lett, de előtte egyszerű pásztoréletet élt. A családja is egyszerű volt, földművesként dolgoztak. Istenfélelmében és szeretetében innen emelkedett a főpásztori székbe Szpiridon atya. Így tisztelhetjük őt, így kérhetjük a segítségét a legegyszerűbb, vagy akár nagyon komoly dolgainkhoz, ugyanis már életében is sok csodát tett, de halála után is folytatta ezt.

Szent Pál apostol a mai apostoli szakaszban figyelmezteti az efezusi híveket – és velük együtt minket is – arra, hogy ne helytelenül éljünk. Ezt írja: „Gondosan vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen! Használjátok ki az időt, mert gonosz napok járnak”. A szentírási tanítás mellett itt áll előttünk az igazi példa: Szpiridon atya, aki meg is valósította azt. Vigyázott, hogy helyesen, és ne esztelenül éljen. Így lehetett pásztorból főpásztor: püspök.

A tiszteletére szóló evangéliumi szakasz is a jó pásztorról szól. A szentéletű püspök atyák tiszteletére mindig ezt szoktuk felolvasni. Így van ez az ő esetében is. Mert jó pásztor volt. Védte az igaz hitet. Ebben az esztendőben különösen is felfigyelhetünk erre, mert ott volt az első egyetemes zsinaton Nikaiában vagy Niceában, 325-ben, ahol megvédték az Egyház igazi hitét az arianizmussal szemben. Ennek éppen ezerhétszáz esztendeje! Mint tudjuk, az idén együtt ünnepelt a helyszínen Leó pápa és Barthalomhaiosz pátriárka.

Mindezek fényében, a mai napon még jobban ünnepelhetjük Szent Szpiridon atyát. Amellett pedig kérhetjük – és kérjük is – a segítségét. Segítsen, hogy hitünkben mi is mindig rendületlenek legyünk, és ne hódoljunk be semmiféle divatos szellemi, vallástalan és tévtanításos áramlatnak. Segítsen, hogy az ő példájára mi is tudjuk a jót cselekedni, a rosszat elkerülni. Hogy okosan használjuk fel az időt. A karácsonyra való készülődés folyamán ez különlegesen fontos.

 

Pünkösd utáni 27. csütörtök

1Tim 6,17-21

Fiam, Timóteus! Azoknak, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságba vessék reményüket, hanem Istenbe, aki örömünkre mindent bőséggel megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót! Jó tettekben legyenek gazdagok! Adakozzanak bőkezűen! Javaikat osszák meg másokkal! Így gyarapodnak a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet. Timóteus, őrizd meg, ami rád van bízva! Kerüld a világias fecsegést és az áltudomány ellenvetéseit! Némelyek ezt követve eltévelyedtek a hittől. Kegyelem néktek!

Lk 18,31-34

Abban az időben Jézus magához vette tizenkét tanítványát, és így szólt hozzájuk: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik. Aztán megostorozzák, megölik őt, de a harmadik napon feltámad.” Ők azonban semmit sem fogtak fel mindebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat.

Magyarázat

A jótettek nagyon fontosak a keresztény életünkben. Azt lehet mondani, hogy a hit mellett a másik alappillérünk. Ugyanis a kettő szorosan összetartozik. A hit nem sokat ér a belőle fakadó jócselekedetek nélkül. És fordítva is igaz, ha valaki csak jócselekedeteket végez, de hit nincs benne és elzárkózik Isten elől, akkor megint csak baj van. A szentírási tanítás ma a jótettekre felhívja fel a figyelmünket.

Szent Pál apostol kifejezetten megírja Timóteusnak, hogy a gazdagok ne a gazdagságukban bízzanak, vagy a vagyonukban, hanem cselekedjenek jót. Jótettekben legyenek gazdagok. Ezzel készítik maguknak az örök élet boldogságát, amit az apostol „igazi életnek” nevez. Mindez persze nekünk is szól, mint ahogy a Szentírás minden mondata is. Gazdagságunkból adakozva legyünk még gazdagabbak!

Jézus, amikor előre megmondja tanítványainak a sorsát: a szenvedéseit, a halálát, de a feltámadását is, akkor ő is a legnagyobb jótettet bizonyítja. Nem elmenekül a sorsa elől, hanem tudatosan vállalja. Micsoda jócselekedet ez! Persze, az ő számára a legnagyobb megaláztatást és a szenvedések tengerét jelenti, de mégsem hátrál meg. Mert teljesíteni akarja a mennyei Atya akaratát.

Itt áll előttünk a jócselekedeteknek a fontossága szentírási alapokon. Amikor karácsonyhoz közeledünk, akkor nem is nehéz átérezni ezeknek a fontosságát. Nem a karácsonyfa alá kerülő ajándékok mennyisége fogja igazolni a jócselekedeteinket, hanem az, hogy szívünkben és lelkünkben milyenekké váltunk, és ezt hogyan tudjuk igazolni az életünkkel.

 

Pünkösd utáni 27. szerda

1Tim 5,22-6,11a

Fiam, Timóteus! A kézrátételt ne siesd el senkinél! Ne légy részes mások bűneiben! Tisztán őrizd meg önmagad! Hagyj fel azzal, hogy csak vizet iszol! Gyomrodra és gyakori gyöngélkedésedre való tekintettel igyál egy kevés bort is! Bizonyos emberek bűnei már az ítélethozatal előtt nyilvánvalók, másokéi csak azután. Hasonlóképpen nyilvánvalók a jó tettek is, és amelyek nem jók, azokat nem lehet elrejteni. Akik a rabszolgaság igájában görnyednek, uraikat fenntartás nélkül tiszteljék, hogy Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk! Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne tartsák őket kevésre azért, mert testvérek! Ellenkezőleg, annál jobban szolgáljanak nekik, mivel hívők és szeretett testvérek, akik szolgálatuk gyümölcsét élvezik! Ezeket tanítsd, és erre buzdíts! Ha valaki mást tanít, és nem tartja magát a mi Urunk, Jézus Krisztus megbízható szavaihoz és az igaz vallásossághoz illő tanításhoz, az esztelen, és nem ért semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység származik, viszály, istenkáromlás és gonosz gyanúsítgatás. Ez a romlott gondolkodású és az igazságot elvető emberek szüntelen torzsalkodása, akik a vallásosságot a nyerészkedés eszközének tekintik. Valóban nagy nyereség a vallásosság, de csak akkor, ha az ember elégedett azzal, amije van. Végül is semmit sem hoztunk a világba, így nem is vihetünk ki belőle semmit. De ha van ételünk és ruhánk, legyünk elégedettek! Akik viszont meg akarnak gazdagodni, kísértésbe és csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embert. Ugyanis minden rossznak gyökere a pénzsóvárság. A pénz után epedve néhányan eltántorodtak a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak. Te azonban, Isten embere, menekülj mindettől!

Lk 18,15-17.26-30

Abban az időben kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy érintse meg őket. Amikor a tanítványok észrevették ezt, megfeddték őket. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Hagyjátok hozzám jönni a gyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa! Bizony, mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, be nem jut oda.” A tanítványai mondták neki: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Ő pedig ezt mondta: „Ami lehetetlen az embereknek, lehetséges az Istennek.” Ekkor Péter így szólt: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.” Ő pedig ezt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: senki sem hagyja el házát, vagy szüleit vagy testvéreit vagy feleségét vagy gyermekeit az Isten országáért anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig örök életet.”

Magyarázat

Ha most kimennék az utcára és tíz szembejövő embernek feltenném a kérdést, hogy számára mi a legfontosabb a világon, milyen válaszokat kapnék? Nem kezdek most találgatni. De talán nem tévedek, ha tíz közül egy sem mondaná azt, hogy az üdvösség elérését tartja a legfontosabbnak. Pedig van ennél fontosabb? Nyilván nincs, csak bele vagyunk merülve a földi világunkba és körülményeinkbe. Hát ezért figyelmeztet bennünket a Szentírás napról napra az örök célunkra: az üdvösségünkre!

Szent Pál arra tanít bennünket a mai apostoli szakaszban, hogy „valóban nagy nyereség a vallásosság”, de rögtön hozzá is fűzi, hogy csak akkor érvényes ez, ha nem a földi dolgokkal törődünk. Mert semmit el nem vihetünk magunkkal a földi életből az anyagiak közül. Egyébként pedig – amint írja – a pénzsóvárság az oka minden bűnnek. Vagyis: az anyagiak. Emiatt sokan még a hittől is eltántorodnak, és ezzel kár okoznak maguknak. Mondhatjuk: a legnagyobb kárt, mert az üdvösségüket teszik kockára.

Nos, Jézus ezért tanít arról, hogy olyanokká kell válnunk, mint a kisgyermek. Annyira fontos ez számára, hogy nem engedi, hogy a tanítványai elküldjék a gyermekeket. Mert ő meg akarja érinteni őket, vagyis rájuk akarja tenni a kezét. Hogy magának foglalja le őket. Mint ahogyan velünk is történt, amikor megkereszteltek bennünket: a pap Jézus nevében ránk tette a kezét. S Jézus mondta: ilyeneké a mennyek országa! Az evangélium eredeti görög szövege szerint a „csecsemőké”, akiknek még nincs bűnük. Akik még nem az anyagi világgal törődnek.

Az ilyen, bűntelen állapotra kell törekednünk. Megvolt a lehetőségünk, mert a keresztségben ártatlanokká váltunk, az áteredő bűntől is megtisztultunk: megkaptuk a lehetőséget az Isten Országába való bejutásra. Azóta persze sok bűnt elkövettünk. De a bűnbánat és a bűnbocsánat szentségében való megtisztulásnak a lehetősége mindig nyitva áll előttünk. Amikor a karácsonyhoz közeledünk, érezzük ennek különösen is fontosságát!

 

December 5.

Gal 5,22-6,2

Testvéreim! A Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom. Ezeket nem érinti a Törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, azok keresztre feszítették a testet szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek erejében élünk, akkor járjunk is a Lélek erejében! Ne legyünk dicsvágyók, vetélkedők, irigyek! Testvérek, ha valakit tetten érnek is valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel! És vigyázz magadra, nehogy kísértésbe essél! Egymás terhét hordozzátok! Így váltjátok majd valóra Krisztus törvényét.

Mt 11,27-30

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Magyarázat

Szent Száva vagy Szabbász atyára emlékezünk ma, aki a négyszázas évek derekától kezdve majdnem száz évet élet a földön. Már nagyon korán, nyolcesztendős korában magára vette Krisztus édes igáját, szerzetes lett. Így töltötte hosszú életét. Egyrészt tanította a szerzetestársait, másrészt magányban élt, és onnan imádkozott értük és mindenkiért. Megírta azokat a liturgikus szabályokat, melyeknek nagy része még ma is érvényben van.

Róla is szól tehát a mai szentírási tanítás, amit Szent Pál apostol a galatáknak adott: „hordozzátok egymás terhét”. Mint láttuk, ő nemcsak önmagáért lett szerzetes, hanem azért, hogy másokért is imádkozzon, másokért is éljen. Talán nem is gondolunk rá, hogy ő ma is megvalósítja az apostoli felszólítást: imádkozik értünk, ezzel segíti a terheink hordozását. Miért ne fordulnánk feléje és miért ne kérnénk az ő mennyei közbenjárását?

Szabbász atya magára vette Krisztus kedves igáját. A világ zajától elvonultan tudta így Istennek szentelni az életét. Miért gondolnánk, hogy ez az iga minden pillanatban könnyű volt számára? Bizony, a keresztviselés neki sem volt könnyű. Mint ahogy nekünk sem az. De tudta viselni csaknem száz éven át. Nekünk pedig megmutatja az utat. Sok megpróbáltatás közepette, ha máshol nem, de a végén mégiscsak édessé válik Jézus terhének hordozása, a keresztviselés!

A ma ünnepelt szentünk példát ad és buzdít arra, hogy mi is vegyük fel bátran a keresztünket és kövessük Jézust. Nem kell kivonulnunk a világból. De mi is segíthetünk másoknak is a teherviselésben. Ha másképp nem, akkor úgy, hogy imádkozunk értük. És közben megérezzük azt, hogy Jézus követése, a keresztviselés valahol mégis édessé válik. Kérjük hozzá Szent Szabbász atya közbenjárását!

 

Pünkösd utáni 26. csütörtök

1Tim 3,1-13

Fiam, Timóteus! Hitelre méltó, amit mondok: ha valaki arra törekszik, hogy a közösség elöljárója legyen, nemes munkát kíván. Szükséges tehát, hogy az elöljáró feddhetetlen legyen, feleségéhez hűséges, megfontolt, józan, tiszteletreméltó, vendégszerető és a tanításban jártas. Ne legyen részeges, sem kötekedő, hanem szelíd, kerülje a viszálykodást, és ne legyen pénzsóvár! Olyan valaki, aki jól tudja vezetni a saját háza népét, és gyermekeit engedelmességre neveli teljes komolyságban. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan viseli majd gondját Isten egyházának? Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodjék, s az ördöggel azonos ítélet alá essék! Szükség van arra is, hogy a kívülállók körében jó hírben álljon, nehogy kivetnivalót találjanak benne, mert ez az ördög csapdája. Ugyanígy olyanok legyenek diakónusok, akiket tisztelet övez, akik nem kétszínűek, nem borisszák vagy haszonlesők, hanem akik tiszta lelkiismerettel őrzik a hit titkát. De őket is meg kell előbb vizsgálni, és csak akkor gyakorolják szolgálatukat, ha feddhetetlenek. Hasonlóképpen az asszonyok is legyenek tiszteletreméltók! Ne legyenek rágalmazók, hanem megfontoltak és mindenben megbízhatók! A diakónusok legyenek hűségesek feleségükhöz! Gyermekeiket és házuk népét jól vezessék! Mert akik jól teljesítik szolgálatukat, azok szép megbecsülésre tesznek szert, és nagy magabiztosságra a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésében.

Lk 16,1-9

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta, és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!« Az intéző ezt mondta magában: »Mitévő legyek, hisz uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, amikor elcsap az intézőségből.« Aztán egyenként magához hívta urának minden adósát, és ezt mondta az elsőnek: »Mennyivel tartozol uramnak?« Ő pedig ezt mondta: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!« Aztán ezt mondta egy másiknak: »Hát te mennyivel tartozol?« Ő pedig azt mondta: »Száz véka búzával.« Ekkor azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, és írj nyolcvanat!« Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan járt el. Mert e világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammon által, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!”

Magyarázat

Becsületesnek kell lennünk! Nekünk, keresztényeknek nemcsak azért, mert a földi igazságszolgáltatás utolér, hanem egy magasabb rendű szempont miatt is. Mi tudjuk, hogy Isten előtt is számadással tartozunk. És ez a fontosabb. Isten mindenről tud, nem titkolhatunk el semmit előle: azt sem, hogy becsületesek, avagy becstelenek vagyunk. A Szentírás is arra tanít minket, hogy becsületesek legyünk.

Szent Pál az egyházi szolgálattevőkről ír a mai apostoli szakaszban. S mi más lenne a lényeg, mint az, hogy becsületesek legyenek. A püspöki és diakónusi tisztség az ősegyházban alakulóban van, ezért nem ír a tényleges feladataikról és tevékenységeikről, de mindennél fontosabb az, hogy becsületeseknek kell lenniük. Hallottuk ennek részletezését is.

Meglepő viszont, hogy a mai evangéliumi szakaszban Jézus példabeszéde mintha becstelenségre buzdítana. Első hallásra valóban csalásról lehet szó: száz helyett ötven korsó olaj, száz mérő búza helyett nyolcvan. A szentírásmagyarázók szerint lehet, hogy nem becstelenségről van szó, hanem arról, hogy a tartozás kamatát engedte el ezzel a furfanggal a hűtlen intéző. Ismét arra kell odafigyelnünk, mint más esetekben is, hogy a lényeg: az üdvösség megszerzésének az útja-módjáról van szó.

Biztos, hogy becstelenek és csalók nem lehetünk, mint ahogy biztos, hogy becsületesnek kell maradnunk. Nemcsak az egyházi elöljáróknak, hanem nekünk is. De a legfontosabbnak az üdvösség megszerzését kell tekintenünk. Csalni itt sem szabad, de leleményesek lehetünk.

 

Pünkösd utáni 26. szerda

1Tim 1,18-20; 2,8-15

Fiam, Timóteus! Ezt a feladatot bízom rád: a rád vonatkozó korábbi próféciák erejében harcold meg a nemes harcot hittel és jó lelkiismerettel! Ezt néhányan elvetették, és hajótörést szenvedtek a hitben. Közöttük Hümenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromolják Istent. Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt istenfélelemmel emeljék kezüket imára harag és veszekedés nélkül. Ugyanígy az asszonyok is, tisztességes öltözetben, szerényen és mértékkel ékesítvén magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, hanem azzal, ami a magukat vallásosnak mondó asszonyokhoz illik: jó tettekkel! Az asszony csöndben hallgassa az oktatást, teljes alázatossággal! Nem engedem meg az asszonynak a tanítást, sem azt, hogy uralkodjék a férfin, inkább maradjon csöndben. A teremtéskor ugyanis Ádám volt az első, Éva a második, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe. Amennyiben józanul kitart a hitben, a szeretetben és a szentségre törekvő életben, akkor az anyaság által üdvözül.

Lk 15,1-10

Abban az időben a vámosok és a bűnösök mind odajöttek Jézushoz, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak: „Ez bűnösökkel áll szóba, és velük eszik.” Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és ezt mondja nekik: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szükségük megtérésre. Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, és ezt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amit elvesztettem!« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”

Magyarázat

Mindnyájan érezhetjük, hogy a hitünkért harcolni kell, persze, azzal a „nemes harccal”, amivel Szent Pál apostol a mai tanítását kezdi. Bizony, meg kell küzdenünk a hitünkért! Elsősorban saját magunkkal. Hogy ne legyünk lusták teljesíteni a hitünkből fakadó kötelességeinket. Mert, bizony, könnyen megy a „kiengedés”, aztán pedig talán észrevétlenül, de egyre nagyobbra nyílhat az olló. Résen kell lennünk! És a kívülről jövő támadásokkal kapcsolatban ugyanez a helyzet. Nem szabad engednünk.

Az apostoli szakasz tehát azt állítja elénk, hogy vívjuk meg a nemes harcot: hittel és jó lelkiismerettel. Mind a kettő fontos. Egyrészt az, hogy a hitünkért harcoljunk, ne másért. Amint szó volt róla, magunkkal szemben, illetve a kívülről jövő támadásokkal szemben egyaránt kell harcolnunk. De „nemes” küzdelemmel! Ez pedig nem enged meg semmi külső támadást vagy fegyvert. A Szent Pál apostol által tanácsolt lelki fegyverekkel kell küzdenünk (Ef 6,12). S mindezt jó lelkiismerettel kell végeznünk. Annak tudatában, hogy az Istenünkkel való kapcsolatunkat ápoljuk, illetve az üdvösségünk útját készítjük elő.

Jézus sem erőszakkal vagy fegyverrel harcol az őt támadó farizeusokkal. Tanítást ad nekik! Érdekes, hogy a mai evangéliumi szakasz tanítása is a „végletekbe” megy. Jézus azért túloz, hogy legyen min elgondolkodniuk. Ugyanis nehezen képzelhető, hogy bármelyik ember is otthagyná a kilencvenkilenc bárányát a pusztában, védelem nélkül (!), hogy az elveszett egyet megtalálja. Mint azt is nehéz elképzelni, hogy egy megtalált drachma miatt az egész szomszédságot összecsődíti egy asszony. Valóban a figyelemfelkeltésről van itt szó. Isten végtelen szeretetéről, illetve a bűnös megtérésnek fontosságáról.

Mindenesetre, meg kell vívnunk a nemes harcot hittel és jó lelkiismerettel, hogy kitartsunk Istenünk mellett. Aztán tudatosítani kell a megtérésünk fontosságát: Isten a végletekig elmegy ennek érdekében. A megtalált juh és drachma fölötti öröm pedig figyelmeztessen a bűnbánat fontosságára. Nem véletlen, hogy a karácsonyi szentgyónás fontosságára oly hatékonyan hívja fel az Egyházunk a figyelmet.

 

Pünkösd utáni 26. kedd

1Tim 1,8-14

Fiam, Timóteus! Mi tudjuk, hogy a Törvény jó, ha törvényként használják. Azt is tudjuk, hogy a Törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és a lázadók, az istentelenek és a bűnösök ellen, azok ellen, akiknek semmi sem szent, és mindent szabad, akik megölik apjukat s anyjukat; a gyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami ellenkezik az egészséges tanítással, azaz a boldog Isten dicsőségéről szóló evangéliummal, amely rám lett bízva. Hálát adok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki erőt adott nekem azzal, hogy megbízott bennem, és szolgálatra rendelt engem, aki korábban istenkáromló, másokat üldöző és erőszakos ember voltam, de irgalomra találtam, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. Sőt elárasztott a mi Urunk kegyelme azzal a hittel és szeretettel együtt, amely Krisztus Jézusban van.

Lk 14,25-35

Abban az időben nagy népsokaság ment Jézussal. Ő pedig hozzájuk fordult, és így szólt: „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom. És aki nem hordozza keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? Nehogy azután, hogy az alapot lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdje őt: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.« Vagy melyik király az, aki mikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb számot vetni, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, amikor az még messze van, követséget küld hozzá, és békét kér. Így tehát, aki közületek nem mond le mindenről, amije csak van, nem lehet az én tanítványom. Hasznos a só. De ha a só ízét veszti, vajon mivel ízesítik meg? Sem földnek, sem trágyának nem való, kidobják azt. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Magyarázat

Ma a törvényről kapunk komoly tanítást a Szentírásból. Alapnak tekinthetjük azt, hogy az emberi közösség együttélésében kell törvény, kell szabály, szabályozás. Milyen jó lett volna, ha az első emberpár kiállja a próbát, és engedelmeskedni tud Istennek! Csak a bűnbeesés óta van törvény, mert előtte teljes boldogságban és egyetértésben élhetett az ember az őt teremtő és szerető Istenével. Ámde az első parancsot nem tudta kiállni: hogy ne egyen a fáról, ne nyúljon hozzá – pedig minden más az övé lehet!

Szent Pál apostol a mai apostoli szakaszban egyenesen arról ír Timóteusnak – és nekünk is –, hogy a törvény jó. Meg is magyarázza: nem az igazak ellen van. És igaz: nem bosszantani akar vele bennünket Isten. Hanem azokat akarja helyreigazítani, akik helytelenül élnek. Szokása szerint egy csomó erkölcstelenséget sorol fel, amiket azok követnek el, akik a törvény ellen vannak, vagyis nem tartják meg azt. De aztán hálát ad Istennek, hogy ő megszabadult ettől, és Isten kegyelmével együttmunkálkodva már helyesen tud élni.

Jézus egy magasabbrendű törvényről tanít a mai evangéliumi szakaszban. Nála mindig a legfontosabb a szeretet törvénye, parancsa. Most is erről a legnagyobb szeretetről szól, amihez hozzátartozik a kereszthordozás is, meg az is, hogy senkiért és semmiért meg ne tagadjuk Őt. Még a legszorosabb emberi kapcsolatok miatt sem: Ha ellentétes lenne az iránta való szeretettel, akkor nem szerethetünk jobban senkit, még anyánkat, apánkat sem, és senki mást. Mert az örök életünk múlik rajta. Ezt kell komolyan megfontolni, mint a hadba készülő királynak, vagy a tornyot építő embernek. Sőt, még náluk is komolyabban!

Ne féljünk hát a törvény, a parancs, az előírás, a rendelkezés betartásától. Mert mindez a földi életünkben – és erkölcsi életünkben is – rendet tud tartani, illetve tartatni velünk. Az isteni parancsok betartása pedig az örök élet felé vezető úton tart meg bennünket. Amikor karácsony felé haladunk, akkor érdemes ezekre is gondolni. S ami a legfontosabb: tudatosítani, amit a mai szentírási tanítás első mondatában hallottunk: a törvény jó!

 

Pünkösd utáni 26. hétfő

1Tim 1,1-7

Pál, megváltó Istenünknek és Krisztus Jézusnak, reményünknek a rendeléséből Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, igaz fiának a hitben: kegyelem, irgalom és béke Istentől, az Atyától és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Ahogy Makedóniába menet arra buzdítottalak, hogy maradj Efezusban, úgy most is arra buzdítalak, hogy parancsold meg bizonyos embereknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, és ne is foglalkozzanak kitalált történetekkel és vég nélküli nemzetségtáblákkal, amelyek inkább vezetnek hasztalan tűnődéshez, semmint Isten üdvözítő tervéhez, amely a hitben válik valóra. A parancs célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre jutottak. Törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak.

Lk 14,1a.12-15

Abban az időben Jézus az egyik vezető farizeus házába ment szombaton étkezni. Ahhoz pedig, aki őt meghívta, így szólt: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem gazdag szomszédaidat, nehogy visszahívjanak, és viszonozzák neked! Ha vendégséget rendezel, hívj meg szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat! És boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.” Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.”

Magyarázat

Keresztény életünk alapjában ott áll két nagyon fontos támpont. Persze, több is van, de a mai szentírási tanítás ezek közül kettőre hívja fel a figyelmünket. Az egyik az igaz hit, ami tántoríthatatlan. A másik pedig a jócselekedetek gyakorlása. Ugyanis ezek nélkül a hitnek önmagában sincs alapja. Mert nem elég csak hinni, azt bizonyítani is kell az Isten és emberek felé irányuló szeretetünkkel.

Szent Pál apostol, amikor Timóteusnak írja az első levelét, rögtön az elején felhívja a figyelmét a hit tisztaságára. Kéri, hogy figyelmeztesse az embereket arra, hogy ne hirdessenek tévtanokat. Meg ne is foglalkozzanak olyan dolgokkal (kitalált történetekkel, nemzetségtáblákkal), amelyek nem illenek az Istennel való igazi kapcsolatba. És a hit mellett már ő is ráirányítja a figyelmet arra, hogy „a parancs célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet”. Tehát a szeretetre szólít fel, amit Jézus az evangéliumban hirdet: 

Valóban, Jézus a szeretetről tanítja a mai evangéliumi szakaszban is az övéit. Mégpedig az abszurditásig elmenő szeretetről. Amit máshol úgy fogalmaz meg, hogy még az ellenséget is szeretni kell. Itt most arról beszél, hogy ne a barátokat, a testvéreket, a rokonokat hívjuk vendégségbe. Mert ők viszonozni tudják. Inkább a nincsteleneket, mai szóval: hajléktalanokat, akik nem tudják viszonozni. Tényleg furcsa! Ámde az örök élet szempontjából nem az! Mert így tudunk „mennyei kincseket” gyűjteni.

Mindenesetre, a mai szentírási tanításból is tanulnunk kell. Egyrészt azt, hogy a hitünket megingathatatlanul őrizzük. Tiszta szívből, jó lelkiismeretből és szeretetből fakadó cselekedeteinkkel pedig igazoljuk a hitünket. Ha nem is ültetjük asztalunkhoz a koldusokat, de találjuk meg azt a lehetőséget, hogy a szeretetünket olyanok felé is ki tudjuk terjeszteni, akiktől nem várunk és nem is várhatunk viszonzást. Karácsonyra készülve ez különösen is fontos. Bármikor, de most igazán! Mert ezzel tudunk válaszolni Istennek a szeretetére, amit érdemtelenül kapunk tőle.

  

Pünkösd utáni 25. szombat

Gal 1,3-10

Atyámfiai! Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól, aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen gonosz világból, Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint, akinek dicsőség mindörökkön örökké. Ámen. Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, holott nincsen más, csak vannak egyesek, akik titeket zavarba ejtenek és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi, vagy egy angyal az égből hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! Mint ahogy azelőtt mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen! Vajon embereket akarok most megnyerni, vagy Istent? Embereknek igyekszem-e tetszeni? Ha még az embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája!

Lk 9,37-43a

Abban az időben, amikor Jézus lejött a hegyről, nagy tömeg járult hozzá. És íme, a tömegből egy férfi felkiáltott: „Mester, könyörgök, tekints fiamra, mert egyszülött gyermekem! Íme, időnként egy gonosz lélek keríti hatalmába, és hirtelen felordít, úgy rángatja, hogy tajtékzik tőle, és ritkán hagy fel a gyötrésével. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Erre Jézus feleletül ezt mondta: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek, és meddig tűrjelek titeket? Vezesd ide a fiadat!” Ahogy feléje tartott, földhöz vágta őt az ördög, és össze-vissza rángatta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta apjának. Ekkor mindannyian elámultak az Isten nagyságán.

Magyarázat

Minden ember egyedi és megismételhetetlen. Nemcsak a biológia törvénye szerint érvényes ez a megállapítás, minthogy nem lehet találni a világban két egyforma embert. Nem kétséges, hogy még a látszólag egyforma egypetéjű ikrek között is nagyon sok a különbség. Testileg is, nemhogy lélekben! A mi Istenünk szemében is egyediek és megismételhetetlenek vagyunk. Akikre ő gondot visel. Személy szerint mindegyikünkre! Egyértelmű a Szentírás tanítása erről. Ma is támaszt kapunk hozzá.

Szent Pál azzal tanításából azt halljuk a mai apostoli szakaszban, hogy Isten mindenkit üdvözíteni akar. Mindenkit ki akar szakítani ebből a bűnös világból. A legnagyobb áldozatról szóló tanítás is benne van: önmagát adta értünk a mi Üdvözítőnk! És nemcsak úgy általánosságban „mindenkiért”, hanem személy szerint minden egyes emberért. Ezt kell tudatosítanunk, nehogy elpártoljunk a hiteles evangéliumtól! Mert vannak, akik arra csábítanak. Maradjunk meg közvetlen kapcsolatban Jézusunkkal a hiteles evangélium alapján!

Hogy Jézus számára mennyire fontos az egyes ember, az kiderül a mai evangéliumból is. Nagy tömeg vette körül, miután lejött a hegyről. A nagy tömegben mégis észrevette azt, aki éppen ott és éppen akkor a legjobban rászorult a segítségére. Gondolkodhatott volna úgy is, hogy a „sok” ember, a „tömeg” fontosabb „egynél”, az „egyetlennél”. Mégsem ezt tette. Odafigyelt az egyre. Persze, a sokaságot sem hagyta szó nélkül, mert az is éppen olyan fontos volt számára. Ezért korholta is őket a hitetlenségük miatt.

Milyen nagy örömünk lehet a mai szentírási tanítás tanulsága! Jézus mindenkire személy szerint figyel. Rám is. Nem hagy magamra. Csak rajtam múlik, hogy milyen kapcsolatot akarok vele. Ugyanis ő sosem erőszakoskodik, elfogadja, hogy szabad akaratommal feléje fordulok-e, vagy elzárkózok tőle. Világos, hogy melyiket kell tennem. És azt is tudhatom, hogy nem azért, hogy neki örömet szerezzek, mert Ő tökéletesen boldog; saját magamnak okozok vele jót.

 

Pünkösd utáni 25. péntek 

2Tessz 3,6-18

Atyámfiai! Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki rendetlenül él, és nem a szerint a hagyomány szerint, amelyet tőlünk kapott. Jól tudjátok, miként kell minket követni, és pedig abban, hogy nem voltunk köztetek nyughatatlanok, nem ettük ingyen senki kenyerét, hanem megdolgoztunk érte, fáradsággal, éjjel-nappal munkálkodva, hogy ne legyünk terhére egyikteknek sem. Nem mintha nem lett volna jogunk hozzá, hanem hogy magunkat követendő példakép gyanánt állítsuk elétek. Amikor ugyanis még nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Hallottuk azonban, hogy egyesek izgágán élnek köztetek, semmit sem dolgoznak, és hiábavalóságokkal töltik idejüket. Az ilyeneknek meghagyjuk s könyörgünk nekik az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy csendesen munkálkodva, a saját kenyerüket egyék. Ti pedig testvérek, ne hagyjatok fel a jócselekedetekkel. Ha valaki nem engedelmeskedik levélben megírt szavunknak, azt tartsátok számon és kerüljétek a társaságát, hadd szégyellje magát. De azért ne tekintsétek ellenségnek, hanem úgy feddjétek meg, mint testvért. A békesség Ura adjon nektek örök békességet mindenhol. Az Úr legyen mindnyájatokkal. Én Pál, saját kezemmel írom az üdvözlést. Minden levelemben ez az ismertető jel. Így írok. runknak, Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal. Ámen.

Lk 13,31-35

Abban az időben Jézushoz járult néhány farizeus, és azt mondta neki: „Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.” Ő ezt mondta nekik: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök és gyógyítok ma és holnap, és harmadnap befejezem. De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de ti nem akartátok. Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, hogy nem láttok engem, míg el nem jön az idő, amikor majd ezt mondjátok: »Áldott, aki az Úr nevében jön!«”

Magyarázat

Nem mindegy, hogy kikkel tartunk kapcsolatot, kikkel barátkozunk. Mert lehetnek a kapcsolataink jók is, amik előbbre visznek bennünket, de lehetnek rosszak is, amelyek hátráltatnak. És ez utóbbi akkor különösen rossz, ha az örök élet szempontjából tekintjük. A Szentírás segít bennünket ebben is. A mai szentírási tanításból is eligazítást kapunk, ámde azt értelmezni kell.

Szent Pál apostol a tesszalonikai híveknek azt írja, hogy tartsák magukat távol az olyanoktól, akik rendetlenül élnek és nem követik azt a hagyományt, amit ő előtárt nekik. Vagyis nem az evangéliumi szeretet szellemében élnek. Aztán ezt a figyelmeztetését meg is ismétli pár mondattal később. Ha valaki nem annak szellemében él, amit ő tanított, akkor attól tartsák magukat távol, kerüljék el. Hadd szégyellje magát. De figyelemre méltó, hogy az apostol nem elítéli az ilyen embert sem, mert továbbra is „testvérnek” szólítja. A híveket pedig arra buzdítja, hogy ne tekintsék őt ellenségnek. Mert mindenkinek a megtérése fontos!

Jézus sem ítél el senkit. Még az életére törő Heródest sem. Igaz, tőle szokatlan módon rókának nevezi, de ezzel is csak figyelmeztetni akarja, távolról, és előtárja számára is azokat a jócselekedeteket, amiket végez. Jézus nem ítéli el a jeruzsálemieket sem. Sőt! Hasonlattal mondja el, hogy védelmezi őket, mint ahogy a kotlóstyúk a szárnya alá gyűjti a gyermekeit. Felkínálja mindenki számára az üdvösséget. A legfontosabb a szeretet!

Valóban nem mindegy, hogy milyen kapcsolatban vagyunk az emberekkel, kikkel barátkozunk. Akikből nem tudunk építkezni, azokat jobb elkerülni. Nem keveredhetünk a korpa közé! De ez nem mond gyökeresen ellent a missziós és evangelizálós parancsnak. Legjobb, ha jó példánkkal tudunk rájuk hatással lenni, hogy felismerjék: érdemes a jó emberekkel – és a jó keresztény emberekkel – kapcsolatban lenni.

 

Pünkösd utáni 25. csütörtök

2Tessz 2,13-3,5

Atyámfiai! Nekünk mindenkor hálát kell adnunk Istennek értetek, akiket Isten szeret, azért, mert Isten kiválasztott titeket első zsengéül az üdvösségre a Lélek megszentelése és az igazság hite által. Meg is hívott erre titeket evangéliumunk által, hogy elnyerjétek Urunknak, Jézus Krisztusnak dicsőségét. Azért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak és tartsátok erősen a hagyományokat, amelyeket akár élőszó, akár levelünk útján tanultatok. Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket és örök vigasztalást s jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, buzdítsa és erősítse meg szíveteket minden jótettben és beszédben. Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr igéje, amint nálatok is, terjedjen és dicsőségre jusson, s megszabaduljunk az alkalmatlan és gonosz emberektől, mert a hit nem mindenkié. Az Úr azonban hű: ő megerősít titeket és megóv a gonosztól. Ami titeket illet, bizalmunk van az Úrban, hogy megteszitek és meg fogjátok tenni, amit parancsolunk. Az Úr vezesse szíveteket Isten szeretetére és Krisztus béketűrésére.

Lk 13,1-9

Abban az időben Jézushoz jöttek néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Feleletül Jézus ezt kérdezte tőlük: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloéban, és megölte őket, vajon azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.” Aztán ezt a példabeszédet mondta: „Egy embernek volt egy fügefa a szőlejében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt vincellérjéhez: »Íme, három esztendeje ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt hiába a földet?« Ő azonban feleletül ezt mondta neki: »Uram, hagyd még az idén, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt terem. Hogyha mégsem, akkor majd jövőre vágd ki azt!«”

Magyarázat

Kiválasztás, elfogadás, teljesítés. Ezen a három fogalmon alapszik keresztény életünk. Sőt, nemcsak a földi keresztény életünk, hanem az örök életünk boldogsága is. Már többször volt arról szó, hogy Isten az üdvösségre választott ki minden embert. Mindenkit! De ezt el kell fogadni, nem szabad közömbösnek vagy nemtörődömnek lenni vele kapcsolatban. És teljesíteni is kell, tenni kell azért, hogy megvalósuljon. Ehhez segít folyton a Szentírás tanítása. Ma is.

Felfigyelhetünk rá, hogy Szent Pál apostol milyen örömmel és lelkesedéssel ír arról a tesszalonikai híveknek, hogy Isten kiválasztotta őket. Nem is akármire: az üdvösség zsengéi lehetnek. De aztán írja a folyamat további részét is: az evangélium által meghívta őket. Végül pedig buzdítást ad nekik, hogy legyenek állhatatosak, tartsanak ki az igaz hitben. Mert tudatában van annak is, hogy a „hit nem mindenkié”. Azokról mondja, akik nem fogadják el. Mert egyébként Isten mindenkinek megadja a hit kegyelmét, senkit ki nem akar zárni belőle. De kell hozzá a hívő elfogadás!

Jézus pedig a mai evangéliumi tanításában ugyanezekről szól. Isten mindenkit kiválasztott, szeretettel meghívott: alapból senkit sem tekint bűnösnek, senkit el nem vet. Mint azokat sem, akiket Pilátus megölt, illetve akikre rádőlt a torony. Egy fontos dolgot hangsúlyoz: készen kell lenni a számadásra. A terméketlen fügefa példázatával is ezt állítja elénk. Aki „terméketlen” a hitében, aki nem tesz érte semmit, még annak is van egy utolsó vagy utolsó utáni lehetősége! – Bizony, hányszor kapunk mi is további lehetőséget a megtérésre, az Isten szeretetének elfogadására és megválaszolására!

Úton járó emberek vagyunk. Ahogy a régi bölcsek megfogalmazták: az ember „homo viator”. Csak az a fontos, hogy jó úton járjunk. Nekünk, keresztény embereknek nem kell aggódnunk. Jézus folyamatosan mutatja nekünk az utat – hiszen ő maga az Út – az Egyházán keresztül. A kiválasztását elfogadva, a meghívását teljesítve, a szeretet megélve azon az úton tudunk haladni, amely biztosan vezet az örök haza felé!

 

Pünkösd utáni 25. szerda

2Tessz 2,1-12

Atyámfiai! Urunk, Jézus Krisztus eljövetele és a nála való összegyülekezésünk dolgában kérünk titeket, ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket sem valami lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna. Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell eljönnie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, aki ellenszegül és fölé emeli magát mindannak, amit Istennek avagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, úgyannyira, hogy Isten templomába ül és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna. Nem emlékeztek rá, hogy amikor még nálatok voltam, megmondtam ezt nektek? És azt is tudjátok, mi tartóztatja most, amíg meg nem jelenik majd a maga idejében. A gonoszság titka ugyanis már munkálkodik, csakhogy azt, aki most még feltartóztatja, előbb el kell távolítani az útból. Akkor majd megjelenik az a gonosz, akit az Úr Jézus elpusztít szájának leheletével, és megsemmisít eljövetelének fényességével. Annak az érkezését pedig - a sátán hatalmából - mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri, és mindenféle csábítás a gonoszságra, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. Ezért bocsátja rájuk Isten a megtévesztés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak, és ítélet alá essenek mindannyian, akik nem hittek az igazságnak, hanem beleegyeztek a gonoszságba.

Lk 12,48b-59

Így szólt az Úr: „Attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni. Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mi mást akarnék, mint hogy már lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, amíg be nem teljesedik. Talán azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. Meghasonlik az apa fiával és a fiú az apjával, az anya lányával és a lány az anyjával, az anyós menyével és a meny az anyósával.” Aztán a tömeghez is szólt: „Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: »esni fog«, és úgy is lesz. Amikor délről fúj a szél, azt mondjátok: »hőség lesz«, és úgy is lesz. Képmutatók! Az ég és a föld jeleit fel tudjátok ismerni. Hát ezt az időt miért nem ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazságos? Amikor ellenfeleddel feljebbvalóhoz mész, útközben igyekezz megszabadulni tőle, nehogy a bíróhoz hurcoljon, és a bíró átadjon a foglárnak, a foglár pedig tömlöcbe vessen. Mondom neked, ki nem jössz onnan addig, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.”

Magyarázat

A világban – sajnos – működik a gonoszság titka. Maga az ember is két pólus közé van kifeszítve. Törekszik a jóra (amihez mindig nagyobb erőfeszítés kell), de húzza maga felé a rossz is (aminek mindig könnyebb engedni). Nagyon régi felismerés az, hogy a gonoszság titka valóban jelen van és működik a nagyvilágban, az életünkben. Ezért résen kell lennünk, és megtenni az erőfeszítést a jó irányában.

Szent Pál apostolnál van a kifejezés eredete: „misterium iniquitatis”, vagyis a gonoszság misztériuma. Tudatosan hívja fel erre a tesszalonikai hívek figyelmét. Jelen van a világban a rossz. Olyan formában, hogy eljön az „elpártolás”, nyilván Jézustól és az igaz hittől; megjeleni

Oldal: Napi igemagyarázat
RÓKAHEGYI GÖRÖGKATOLIKUS TEMPLOM - © 2008 - 2025 - rokahegyitemplom.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat